A P3 jelzés 2016-ban lett felújítva, gyakorlatilag jól követhető. Két helyen kell figyelni. Egyik a temető utáni földút a kerítés mentén, amikor jobbra, nyugat-északnyugat felé letér egy magas-gazos területre. (Nem kell elmenni a közeli tanya házaiig!) Itt a gazosban egy vékonyabb fán P3 helyett egy hosszított P sáv jelzés is van elhelyezve.
A másik pedig a Hurka után, ahol egy szintén nyugati úttörés van. Az erdei út szintbe megy tovább, de a jelzés jobbra, hegyes szögben meredeken emelkedik fel a gerincre. (Mapillary térképén i-betű jelzés). Itt egy rövid meredek szakaszon a csapás nehezebben látszik, de a jelzések sűrűbbek a fákon.
A csúcssziklára elvben a balra húzó szerpentin van P3-al jelölve, de az ide érkező S3 jelzésen is fel lehet mászni a csúcskőhöz. A kilátás pazar.
"Ami a túrázást illeti egyre inkább ugyanebbe a cipőbe lépek én is, úgy érzem, egyre jobban szeretek csak úgy bámészkodni és kötöttségek nélkül menni. "
a turista evolúció :-)
én sem nagyon kezdek már bele új mozgalomba (kivétel lesz majd a DDK, AK, DDP, ha az OKT-t majd egyszer végre befejezem)
lehet kicsit magasra tettem most a lécet, hogy az összes turistautat be szeretném járni, viszont hihetetlen dolgokra bukkanhat az ember a legkevésbé felkapott helyeken is (legutóbb pl. a Tápió nyugalma nyűgözött le)
bratyói segítséggel bekerült az első pecsét abba a bizonyos OKT füzetbe amit -itteni infók segítségével is- karácsonyi ajándéknak sikerült beszerezni
Már odakint, talán a macskakövek hatására kezdtem el nosztalgiázni, hogy legutóbb 9 és fél éve kéktúráztam innen a másik irányba. Akkor még ez a legkisebb mütyürke nem is létezett. Vagdalthús viszont erősítette a társaságot. Nem mernék rá megesküdni, de talán az én utasom volt... Az a kocsi sincs már nálam.. Másnap pedig új munkahelyen kezdtem. Az a cég sem létezik már.. Öregszem.. Ideje lenne rákapcsolni és befejezni a kéket, amíg lehet :-)
..aztán jött a Bujdosók lépcsője és szerencsére minden energiámat lekötötte
Még 4 túranap és befoltozódik a "luk", akkor már megleszek Írott-kőtől Szarvaskőig folyamatosan (+Cserehát)
A mütyürke pedig vasárnap 24 km-t ment.
Ma is majd' 18-at, amiről a spontán véleménye, hogy "a mai túra egész rövid volt"
Szó sincs róla, nagyon élvezetesek tudnak lenni a rögzített túramozgalmak, hisz ezzel hívják fel a figyelmet a környék érdekességeire. Viszont azért választom sokszor, a kiírások magam által áttervezett variációját, mert így szabadon barangolhatok kötöttségek nélkül.
Engem soha nem izgatott a tempó, már eleve az ismert ballagásommal számolok. Utólag, itthon persze megnézem, de nem sokat foglalkozom vele. Régi motoros vagy, Te is tudod, hogy a természetnek időre van szüksége, hogy megnyílhasson előttünk... hát részemről hagyok neki időt. :-)
Felvetésem a Szent István Vándorlás emlékírást kritizáló megjegyzéseidre irányultak és nem hasonlítottam össze a cikkeket a Te írásaiddal. Csak azt a stílust kifogásolom, ahogy egy másik írótársad munkáját kritizálod, megemlítve, hogy a Te írásaidnál ezt senki nem tette, pedig tehette volna.
Válaszodban a baj ott van, hogy engem is belekeversz a dologba. Pedig az én turista irodalmi munkáimat nem is ismered. Ezért erre nem is kellene reagáljak.
A "mindentjobbantudok" – ra csak annyit, nézz vissza jó pár hónapot – évet itt a fórumon. Kinek a véleményei olvashatók a leggyakrabban, szinte minden témában? De ez nem baj, csak maradjunk a tényeknél és a realitásoknál.
Sajnálom nekem ez a véleményem, leírtam, te is leírtad a tiedet, más is nyugodtan leírhatja az övét, ettől nem dől össze a világ, sőt ettől működik.
Az én írásaim általában élménybeszámolók, ennek megfelelően szubjektívek, melyeket össze sem lehet hasonlítani egy olyan írással mely egy évforduló kapcsán tényeket foglal össze, és 80 évvel ezelőtti beszámolókat idéz, és már a második cikk végén is ugyanúgy zárul.
Felesleges is így visszalőni, a te stílusodban azt mondanám, majd ha írsz jobbat akkor.
(lásd jelzésfestés)
"Mindenkinek lehet véleménye és esetleg hozzáfűzni valója ezekhez. Ezt tudnod kellene."
Ezek szerint ezt éppen neked kellene tudnod.
Számomra pedig éppen ugyanúgy nem szimpatikus az a stílus amit te képviselsz, a magas lóról tett, "mindentjobbantudok", lesajnáló, kiosztó hangvételű megnyilvánulásaid, legyen bármiről is szó, akár jelzésfestésről, akár bármi másról. Ezzel nagyon nem vagyok egyedül.
Én a helyedben elgondolkodnék az itt tett számos megnyilvánulásodon, és megkövetném azokat akiket érintett.
Már az első cikk megjelenését követően is megjelent egy fanyalgóan kritikus megjegyzésed az írásról. Akkor nem tettem, de most leírom, hogy számomra nem szimpatikus az a stílus, ahogy e sorozatról már másodszor is véleményt mondasz. Minden cikkírónak megvan a maga stílusa, célja egy adott téma kapcsán. Mindenkinek lehet véleménye és esetleg hozzáfűzni valója ezekhez. Ezt tudnod kellene. Örültünk cikkeid megjelenésének, pedig azokhoz az írásokhoz is lehetne mit hozzátenni, véleményezni. De nem tettük, különösen nem ilyen ’savanyú a szőlő’ stílusban. Nem a Szt. István vándorlás évfordulójához méltatlan mindez, hanem aki számos cikket jelentet meg turisztikai témákban, ahhoz. Én a helyedben elgondolkodnék a megnyilvánulásodon és megkövetném a cikkírót, aki kritika helyett inkább köszönetet érdemel.
Olykor engem is megérintenek ezek az érzések, a hegyekben és az Alföldön is, legutóbb például Soltszentimrén, ott is volt egy mára már elpusztult ezeréves Árpád-kori falu,a templomának romja áll még, a Csonka-torony.
Ami a túrázást illeti egyre inkább ugyanebbe a cipőbe lépek én is, úgy érzem, egyre jobban szeretek csak úgy bámészkodni és kötöttségek nélkül menni. Ilyenkor a GPS-re rá sem merek nézni, mert az 1.9-2.2 km-es átlag jól érzékelteti hogy mennyit bírok bambulni, de őszintén szólva ezeket a túrákat nagyon élvezem.
A kisebb mozgalmak amiket most csinálok viszont arra nagyon jók hogy eljutok olyan helyekre amelyekre egyébként eszembe sem jutna elmenni, általuk átfogóbb képet kapok egy-egy tájegységről. (Bükk szirtjei, Cserehát Turistája, de ilyen volt a Kohászok útja és egyéb Rákóczi-túrák is)
Ilyenformán jónak gondolom azt is, hogy először végigjárni a kéktúrát, majd egy-egy hegységet kisebb mozgalmak által felfedezni. Aztán ha valamelyik nagyon megtetszik akkor saját tervezésű túrák által keresztül-kasul bejárni.
A kedvenc "csak úgy" túráim egyike például a Zemplénben a Regéc-Regéci vár- Zabarla-tető (itt ment át a Vándorlás is) Huták-völgye- Óhutai Pálos kolostor romok-Regéc útvonal.
Gyönyörű és nagyon érdekes túra, a mai és a régi kéket, továbbá a Vándorlás útvonalát ötvözve.
Regéc és a ködben úszó Huták-völgye, ugyanez köd nélkül a Zabarláról, és a kedvenc jelzéspárom a régi kéken
Mivel az 1938-as Turisták Lapjából beidézett szöveg teszi ki a cikk 80%-át, a szerző szinte nem is tesz hozzá semmi érdemi információt a végén pedig ugyanaz a "namajdénmegmondom" típusú figyelemfelkeltés van ezért azt kell mondjam hogy egyre inkább az az érzésem hogy az egész cikksorozat lényege ez utóbbi nagy megmondáson alapul.
Ez így ebben a formában nem méltó a Szent-István Vándorlás nyolcvanadik évfordulójához, mert öncélúnak tűnik.
Ami jó benne hogy sokan olvashatják az eredeti, nyolcvan évvel ezelőtti beszámolót (vagyis egy részét)
Én is csak egyszer jártam végig a kéket, igaz mindhárom részét. Aztán később újra elkezdtem, de zavart a kötöttsége, így inkább szabadon, bélyegzés nélkül járom a tájegységeit. Szeretem alaposan körbejárni az adott tájat, ha már ott vagyok. Azt hiszem, a tavaly ősszel befejezett, amúgy csodálatos, DDP volt az utolsó túramozgalom, amit kötött formában jártam be. Ma már sokkal inkább vonzanak a magam által tervezett, vagy nyilvános mozgalmak áttervezett, bélyegzés nélküli járása. Jólesik kötöttségek nélkül, szabadon dönteni, mit is akarok látni a környéken. Igaz, így nem érdemlek elismerést (kitűző, oklevél, stb.) de számomra így is rentábilis a természet járása.
Az AK-nak is lesz történelme, csak kell még neki 50 év. :) Nem tudom mit gondolna róla Rockenbauer Pál, de abban biztos vagyok, hogy az itt élőkkel ugyanolyan fajsúlyos beszélgetéseket folytatott volna, ha pl. a Kerekek és lépésekben még közreműködhetett volna. Szerintem jól van ez így, hogy a kék jelzés körbevezet az egész országon, még a megosztó Alföldön is. Mindenki szabadon eldöntheti, hogy melyik részét szeretné, vagy nem szeretné bejárni.
Mielőtt szó érné a ház elejét: nekem az OKT sosem lesz csak egy strigula, már csak azért sem, mert "ő avatott be" a túrázás szépségébe, általa tanultam meg a túrázás alapvető tudnivalóit. Viszont úgy érzem el is engedte a kezem, nem vágyom rá, hogy sokatokhoz hasonlóan újra és újra bejárjam (illetve majd egyszer a gyerekekkel együtt), mert közben ébredtem csak igazán rá, mennyi minden felfedezni való van még ebben az országban.
Igazán még hétköznap se kell. Tegnap 3-4 fok volt és bár voltak turisták, de pont még elviselhető számban. Én először jártam Hollókőn és nagyon tetszett. Hihetetlen ez a szépen felújított község a szegény Nógrádban. Csináltam egy képet kb. ugyanonnan, mint az 1979-es csapat.
Ha már útvonalváltoztatások a téma. Abszolút támogatom a betonos szakaszok kiváltását, de Felsőtold és Alsótold között nem biztos, hogy szerencsés ötlet volt, mert annyira mély ott a talaj, hogy csapadékos időben kvázi járhatatlan.
"Az Országos Kék Jelzés. Abban van történelem, a többiben nincs."
Elfogadva és megértve, de kicsit tovább fűzve véleményed, én úgy érzem az AK-ban is van történelem. Kicsit másként mint ahogyan Te használod a kifejezést, de van.
Annál kézzelfoghatóbban, annál tapinthatóbban soha, sehol nem éreztem hazánk több száz évre visszanyúló történelmét mint az alföldön. Hihetetlen érzés, amikor pld. a Fancsikai romoknál elkapott a hangulat: vajon hogyan élhettek itt több száz éve, a falu pusztulása előtt az emberek. Ők is örültek, ők is szomorkodtak, és ők is elmentek ha lejárt az idő. Ma már csak a hunyorgó csillagok mesélnek róluk magányos alföldi éjszakákon, de ők mesélnek. Jó volt "hallgatni az ősi történeteket" a következő éjszakán.
