A harcolo reszt tulmereteztek, vagy a kiszolgalo reszt alulmereteztek.
Tegnap befejeztem Zaloga konyvet, a nemet 7. es a szovjet 5. pancelos hadosztaly Alytus es Vilnius koruli harcairol szolt. Azert az eleg durva, hogy a szovjet harckocsizoknak vissza kellett vonulniuk Litvan teruletrol Belorussziaba tankolni, mivel 1940 nyara es 1941 nyara kozt valamiert nem tudtak megoldani, hogy legyen uzemanyagutanpotlasuk Litvan teruleten. Meg potalkatresz. Meg muhelyek. Meg panceltoro loszer. A hadosztaly nagyon jol fel volt szerelve T-34-esekkel is, csak nem volt a lovegukhoz panceltoro loszer. Ezek amugy mar a 41-es modellek voltak az F-34-es agyukkal. El is vesztettek az osszeset, tobbnyire harcban.
Ami szinten erdekes volt, hogy a szovjet hadseregbe 1940-ben kenyszer besorozott egysegek junius 23-atol kezdve egyszeruen harcba kezdtek a szovjet sereg ellen. Ez a tersegben 2 lovesz hadosztalyt jelentett. Megjelentek a nemet pancelosok, erre a litvanok kb. nyomtak egy hatraarcot, majd neki a szovjeteknek.
Amugy az 5. pancelos hadosztaly mar junius 18-an riadoztatva volt, mozgo tartalekkent kellett volna mukodnie a loveszhadosztalyok vonalan betoro nemet egysegek ellen, csak epp a loveszerok nem ertek ki a kirendelt terepszakaszokra, igy a pancelosok gyakorlatilag az elso vonalban talaltak magukat.
Amugy ez is egy fontos informacio. A szovjet hadvezetes tudott a nemet tamadasi tervrol, es valoszinuleg a datumot is pontosan ismertek. Ezt tamasztja ala ez a 18-ai riasztas, vagy pl. a Balti flotta legierejenek idobeni riadoztatasa is ( oket nem is inteztek el a reptereken a nemetek az elso napokban, vegig kemeny ellenfel maradtak ). Viszont nagyon ugy nez ki, hogy a riado parancsot vagy nem vettek tobb helyen komolyan, vagy el sem jutott, vagy valahol elsikkadt utkozben, vagy ugy jart, mint Hofi vicceben a 14 kismalac.
Adott helyen is a loveszerok kesedelmes mozdulasa, valamint a terepszakasz elaknasitasara is teoretikusan meg idoben kiadtak a parancsot magasabb szinten, de amig a reszletes parancsok lejutottak vegrehajto szintre, a nemetek mar elfoglaltak az aknasitasra kijelolt terepszakaszokat pl. azert, mert a loveszhadosztalyok nem erkeztek meg a helyukre.
Velemenyem szerint az iszonyatos kodosites a teljes szovjet-orosz kanonban nem annak a leplezesere szolgalt, hogy a szovjetek tamadtak volna juliusban, csak Hitler megelozte oket. Olyan erzesem van, hogy azert kodositenek, mert meg nekik is ciki bevallani, hogy bar tudtak a tamadasrol, az idejerol is, de egyszeruen hiaba adtak ki a parancsokat, ha azokat gyakorlatilag elszabotalta, elhanyagolta egyfajta totalis nihilizmus, hozza nem ertes. Ha pedig megis megprobaltak, akkor meg szembesultek azzal, hogy bar szepen szol a szovjet tortenelmi kanon teoriaja a + 2-300 km vedekezesi ovrol, de 1 ev alatt is jo elvtars modjara nem csinaltak semmit a megszalt teruleteken. Bevonultak, utanna meg nekilattak udulni, meg jelentest gyartani a semmirol, mikozben muhelyekre, loszerdepokra, uzemanyag lerakatokra, laktanyakra, kikepzo teruletekre, eroditesre, aknasitasra, muszaki zarakra let volna szukseg. Ja es meg valami. A gepesitett csapatok teherauto parkja ugyebar eleg gyenge volt, ugyanis azokat cask a mozgositas utan par hettel kaptak volna meg a bevonultatott civil jarmuvek formajaban. Nos ez nem tortent meg.
A sokat hangoztatott jelszo, hogy a Szovjet Hadsereg tamado hadsereg abszolut igaz. Csak eppen abban az ertelemben, ha a szovjetek tamadhattak, akkor volt ido drakoi intezkedesekkel gatyaba razni az erintett egysegeket a kituzott feladatra. Ha a szovjeteket megleptek,... Ez 41-ben olyan meglepetes volt, hogy Sztalinnak mar nagyjabol marcius-aprilis folyaman tudnia kellett volna beton biztosan, hogy junius 22-en a nemetek tamadnak, hogy ne legyen belole "meglepetes". Na szoval a szovjet hadsereg egy csurhe volt 41-ben.
Szerintem én ezekről, főleg a tervezett gépesített hadtestről olvastam régen azt a kritikát hogy túlméretezték őket papíron is, túl nagyok lettek gyorsan operáló erőknek. De ezt régen olvastam
Viszont már a háború alatt bevetett harckocsidandárok és -hadtestek sokkal jobban beváltak, de ezek létszáma töredéke volt a német páncéloshadosztályoknak és -hadtesteknek, sokkal kisebbek voltak de mozgékonyak.
' A Kijevi Különleges Katonai Körzet csapataihoz például csak 1941. május közepén kezdett megérkezni a feltöltés. A német támadás kezdetekor a körzet magasabbegységeinek egy része a megalakulásnak, a kiképzésnek és a technikai felszerelésnek még csak a kezdeti szakaszában volt. A vezérkar tervei szerint a körzetnek csak 1941 végére és 1942 elejére kellett megkapnia a teljes fegyverzetét. Az elsö T-34-eseknek és KV-knak csak 1941 április-májusában kellett megérkezniük a határmenti körzetekbe, s a háború kezdetekor az öt határmenti katonai körzetben mindössze 1475 ilyen típusú harckocsi volt, ebböl KV 508, T-34-es pedig 967 db. Igaz, a csapatoknál jelentékeny számban voltak régi típusú harckocsik (BT-5, BT-7, T-26 stb.), amelyeket idövel ki akartak vonni. De ezek közül is sok javításra szorult. Egészében a szovjet fegyveres eröknél 1941. június 15-én a régi típusú harckocsik közül nagyjavításra és felújításra szorult az állomány 29 százaléka, közepes javításra pedig 44 százaléka. A kifogástalan állapotban levö régi típusú harckocsik aránya nem haladta meg a 27 százalékot. Mivel világos volt, hogy az ipar lassan szállítja az új harckocsikat, a katonai körzetek tervbe vették a régi típusú harckocsik javítását. E célból tartalék alkatrészeket rendeltek. De az ipari népbiztosságok a beérkezett megrendeléseknek csak 31 százalékát fogadták el, s 1941. június 1-ig a tartalék alkatrészek szükséges mennyiségének csak 11 százalékát szállították le. Nagy nehézségeket okozott a gépkocsiszállítás hiánya. Egyes gépesített hadtesteknél a szükséges gépkocsik fele sem állt rendelkezésre. A szükséges szállító eszközök és tüzérségi vontatók hiányában a gépesített hadtestek páncélos és gépkocsizó lövészhadosztályainak manöverezési és támadó lehetöségei rendkívül korlátozottak voltak. Jelentös idöre lett volna szükség ahhoz, hogy az újonnan alakított páncélos magasabbegységek számára kiképezzék a szakembereket. Minthogy nem volt elegendö harckocsizó, sürgösen át kellett vezényelni a harckocsicsapatokhoz tiszteket, tiszthelyetteseket és katonákat más fegyvernemektöl, elsösorban a gyalogságtól és a lovasságtól. Harcosaink a párttól kapott utasítást teljesítve lelkesen hozzáláttak az új szakmák elsajátításához. Idö hiányában azonban sokan nem tudták kellöképpen megtanulni a technika kezelését, s nem válhattak szakmájuk mesterévé. Sok harckocsiszerelövezetönek a háború kezdetéig mindössze másfél-kétórás gyakorlata volt a harckocsi vezetésében. Nem mindegyik parancsnok tudta elsajátítani a harckocsiés gépesített egységek vezetésének bonyolult müvészetét. A nyugati határmenti körzetekben az új gépesített magasabbegységeket nem sikerült teljesen megalakítani. Többségük nem érte el a szükséges készenléti állapotot, s nem kapta meg a szükséges harckiképzést. A határmenti katonai körzetekben jelentös mennyiségü tüzérség volt, amely egészében tökéletesen megfelelt a korszerü harc követelményeinek, és sok tekintetben fölötte állt a német tüzérségnek. Ez a hatalmas technikai apparátus azonban nem volt teljes egészében a csapatoknál. Egyes magasabbegységek, föleg a gépesítettek, hiányt szenvedtek még tábori lövegekben is. Különösen nagy hiány volt légvédelmi tüzérségben; a hiány átlagosan 30 százalékos volt. Nagy hiány mutatkozott páncéltörö lövegekben is. A légierö nem volt eléggé felkészülve a háborúra, bár új repülögépeinknek sok elönyük volt a német gépekkel szemben. Ilyen repülögép azonban kevés volt a határmenti körzetek légierejének körülbelül 22 százaléka. A harci gépek többsége, mintegy 64 százaléka vadászgép volt. A repülögépek személyzete még nem sajátította el a repülést az új gépeken. Igy például 1941. május 1-ig a Pe-2 típusú bombázókon való repülésre a pilóták 72 százaléka, a LaGG-3 vadászgépekre 32 százalékuk, a MiG-3 gépeken való repülésre pedig az átképzésre vezényelt repülök mintegy 80 százaléka volt kiképezve. Az Il-2 csatagépre, a Jak-1 vadászra és néhány más gépre való átképzéshez pedig egyáltalán hozzá sem kezdtek, mert ilyen gépek még nem voltak a harci egységeknél. 1941 elsö három hónapja folyamán a Balti Különleges Katonai Körzet légierejének hajózó állománya átlagosan 15,5 órát, a Nyugati Különleges Körzeté 9 órát, a Kijevi Különleges Körzeté csak 4 órát töltött a levegöben. Az új szerkezetü repülögépek számára meg kellett nagyobbítani a kifutópályákat, s részben ki kellett cserélni a repülöterek berendezését. Ezenkívül a határmenti körzetekben új repülötéri hálózatot építettek ki. Az építkezésnek 1941 július-szeptemberében kellett volna a legnagyobb lendülettel folynia. Mivel a berendezések kicserélése idején a repülöterek nem használhatók, a hadvezetöség úgy döntött, hogy ezeket a munkálatokat ne egy idöben végezzék a határmenti körzetek valamennyi repülöterén, hanem egyszerre csak néhányon. 1941 tavaszán azonban a Belügyi Népbiztosság szervei, amelyekre az építkezési munkálatokat bízták, a helyzettel nem törödve, egyidejüleg láttak munkához a határmenti repülöterek többségén. Ennek következtében e repülöterek jelentékeny része a háború kezdetekor ténylegesen használhatatlan volt, a vadászrepülögépek pedig néhány repülötérre zsúfolódtak össze, ez megfosztotta öket a manöverezés lehetöségétöl, megnehezítette az álcázást és a decentralizálást. Ezenkívül néhány repülöteret különösen a Nyugati Katonai Körzetben a határhoz túlságosan közel helyeztek el, ez az ellenséges légierö váratlan támadása esetén fölöttébb sebezhetövé tette öket. 1941. június 22-én tehát nem készült el a repülötéri hálózat, a repülöegységek összezsúfolódtak néhány békebeli repülötéren, amelyek közül sokat az ellenség jól ismert, s ez egyik oka volt azoknak a súlyos veszteségeknek, amelyeket légierönk a háború elsö napjaiban szenvedett. '
"Ezzel összhangban 1940-ben tervbe vették, hogy új gépesített hadtesteket és néhány önálló harckocsihadosztályt, illetve gépesített hadosztályt szerveznek. Az elfogadott állománytábla szerint a harckocsihadosztály két harckocsiezredböl, egy-egy gépesített és tüzér ezredböl, valamint egy légvédelmi tüzérosztályból állt. A gépesített hadosztályhoz két lövészezred, egy-egy harckocsiés tüzérezred, egy-egy légvédelmi tüzérés páncéltörö osztály tartozott, A gépesített hadtest mint legfelsö szervezeti egység, két harckocsiés egy gépesített hadosztályt foglalt magában. A gépesített hadtesteket két részletben szervezték meg. Néhányat 1940 júliusában kezdtek szervezni, nagyobb részüket pedig 1941 március júniusában alakították meg. A honvédelmi népbiztosság azonban hibát követett el, amikor egyidejüleg bocsátotta a technikai felszerelést valamennyi szervezés alatt álló hadtest rendelkezésére, s ennek következtében a háború elején legtöbbjük nem volt teljesen felszerelve. A szárazföldi csapatok fegyverzetének kicserélése és az átszervezés nagyszabású munkája tetemes idöt igényelt, s a Nagy Honvédö Háború kezdetéig nem fejezödött be."
"A müszaki csapatok létszáma semmiképp sem volt elegendö. Ezért új ezredeket és alegységeket szerveztek, növelték a keretegységek állományát. A hadseregnek azonban kevés nagy müszaki egysége volt, s egyáltalán nem álltak rendelkezésre müszaki magasabbegységek, amelyek szükségesnek bizonyultak a háború folyamán. Új, nagyobb müszaki alakulatokat nem szerveztek. A híradó csapatok (önálló híradó ezredek, zászlóaljak és századok) a katonai körzetek és hadseregek híradó egységeiböl, valamint olyan híradó egységekböl és alegységekböl álltak, amelyek szervezetileg az összfegyvernemi, gépesített és harckocsi magasabbegységek és egységek állományába tartoztak. Föparancsnoksági tartalék híradó egységek nem voltak, s nagyon kevés olyan egység állt rendelkezésre, amely a frontok és a hadseregek híradását biztosította volna"
A PzIII, PzIV típusokkal szemben csak a BT-7M változatnak volt esélye, de ezekből igen kevéssel rendelkezett a hadsereg.
A lengyelországi bevonulás széles arcvonalon, rosszul megszervezve történt, és a gyalogmenet, illetve a techika lábon történő mozgatása dominált.
41'-ig pedig nem volt esély semmiféle nagyjavításra, a vezérkar és az ipar irányítása kizárólag átfegyverzésben gondolkodott, ebből kifolyólag a szükséges alkatrészbázis nem került legyártásra.
Az átfegyverzéshez viszont a szovjet iparnak hozzávetőlegesen másfél, két éve hiányzott.
(Pl. a rádiók hiánya már Halhin Golnál kibukott mint döntő hátrány, de az ipar csak 42' végére volt képes ezeket biztosítani a földi erőknek. A légierőnek valamivel előbb.)
Azért az "esszéhez" hozzátenném, hogy a szovjet harckocsizó egységek gyakorlatilag a harctéren vezethetetlennek bizonyultak a beépített rádiók, és a rádiós vezetés teljes kidolgozatlansága miatt. :-)
Egyébként az általad (is) felsorolt dolgok miatt írtam le már több ízben itt, hogy a németeknek a háború első szakaszában elért szinte hihetetlen eredményeit a felsőbbrendű csapatvezetésük biztosította.
Ámde a szovjetek igen gyorsan levonták a tanulságokat...
Mivel a BT-7-est kevéssé ismerem, így sok műszaki újdonság volt benne számomra.
Annyi megjegyzés, hogy a lengyel megszállás során csupán néhány helyen keveredtek érdemi harcba, így az élharckocsikat leszámítva akár le is vonatoztathatták az állományt, illetve tekintettel a szórványos ellenállásra menet közben csökkenthették a bevetés intenzitását (na jó, a 39-es szovjet állapotok alapján ennek nulla körül lehet a valószínűsége) - viszont 39-41 közt igazán volt idejük a nagyjavítást elvégezni, s modernizáció keretében nyilván volt bizonyos eszközcsere.
Rommel azt írta a naplójába, hogy amikor az Ariete megérkezett Afrikába a százból összesen négy harckocsija volt bevethető, "égnek áll az ember haja hogy a Duce milyen felszereléssel küldi harcba fiait". Úgy látszik van ilyen minden oldalon. Volt már vita róla, hogy ahhoz képest hogy a párducokra várva sikerült addig elhúzni a kurszki csata kezdetét amíg a szövik partaszálltak Szicíliában (meg amíg szovjetek leraktak 70 000 aknát a német támadás sávjába....) a párducok műszakilag feladták azt a csatát.
Pontosítanék, a 41-es finn offenzíva eredményes volt, a szovjeteket mindenütt kiszorították a Téli háborúban elvesztett területekről, relatíve gyorsan, kis veszteséggel. Nem megállították őket, hanem maguktól álltak meg, a régi országhatáron ( két-három helyen lépték át kisebb mélységben a terepadottságokhoz igazodva, kedvező pozíciót foglalva a tartós védelemhez). A németek sürgetésére se voltak hajlandóak például Leningrádot támadni - amely következtében a szovjetek katonákat, technikát tudtak átcsoportosítani a gyűrűn belül.
Tegnap megvettem Zalogatol a Pz38 vs BT-7 nevu fuzetet/konyvet. Ott Zaloga szinten 27%-ot ad meg olyan megallapitassal, hogy a szovjet harckocsik kozul mindossze 27%-nyi volt olyan muszaki allapotban, hogy harckepes maradjon akar tobbnapi hasznalat utan is. A kovetkezo kategoria azon harckocsik, amelyek kissebb karbantartasra szorultak az egysegeik javito egysegeinel. Ehhez mar sajnos nem adott meg aranyt. Amugy a 27%-ot 24 000 harckocsibol szamolta, amiben velemenyem szerint belefoglaltattak akar a BT-2-esek is peldaul. Tehat a 24 000 harckocsi egy tetemes resze eleve kohoszokeveny volt. Valoszinusitem, hogy a 2 kategoria egyutt adja ki az 50+% koruli bevethetosegi aranyt, amirol irtam korabban.
Azert irom ezt, mert valoszinuleg vagy te is Zalogat idezted, vagy olyan forrast, amelyet Zaloga hasznalt.
Mellesleg rengeteg erdekes dolgot olvastam, ami sokmindent segit megmagyarazni, de hosszabb esszet talan majd maskor.
Roviden nehany megallapitas Zalogatol:
- a charkovi mozdonygyarat atallitottak 1940-ben a T-34 gyartasara ezert megszuntettek a BT-7 - esekhez az alkatreszgyartast, ez azt eredmenyezte 1941 nyarara, hogy az alkatresz igenyek 20%-ra voltak keszletek a BT-7 eseteben.
- A BT-7 konstrukcios megoldasa ( motor, sebessegvalto, kihajtas farban, iranyitas orrban ) azt eredmenyezte, hogy rendkivul nehezkes volt a sofor szamara sebesseget valtani. Ez kombinalva a sorozott legenyseg kepzetlensegevel azt eredmenyezte, hogy gyakorlatta valt az 1-es fokozatu gyorsitas utan atvaltas 2-esbe, majd permanensen a 2-est hasznalni, mivel a legenyseg inkabb nem kockaztatta, hogy nem tud feljebb valtani. Eredmeny, a BT-7 nem hasznalja ki a sebesseget, + nagyon konnyen besult a motor, illetve ledaraltak a 2-est. [ A T-34 ugyebar a BT-7 evoluciojabol szuletett, es orokolte ezt a konstrukcios megoldast. Ennek volt ugyebar olyan hozadeka, hogy a harckocsi alacsonyabb lehetett, hiszen a toronykosarat nem kellett a kardanyalagut fele epiteni ( a nemet harckocsik ezert is voltak magasabbak ). Cserebe a sebessegvaltas nala is problemas volt, tehat sulyt,magassagot es sebesseget nyertek csereben viszont megbizhatatlanabb es nehezen vezetheto lett a harckocsi. ]
- A 39-40-ben elfoglalt nyugati teruleteken nem voltak kiepitve a helyorsegi es teruleti harckocsijavito telepek. Ezert az ezen teruleteken allomasoztatott harckocsi alakulatok harckocsijai rosszabb szervisz hatterrel rendelkeztek.
- Ennek is koszonhetoen, hogy ovjak a harckocsikat, a parancsnokok altalaban csokkentettek a kikepzes idotartamat, es az erre beosztott harckocsik szamat, hogy kissebb mertekben amortizalodjan a harckocsi allomany.
- A BT-7 egyes elemei eleve alacsony elettartammal rendelkeztek. Pl. a lanctalpak a deklaralt 2000 km helyett csak kb. 700 km-ert birtak, majd a javitott verzioju lanctalpak is csak kb. 1200 km-ert. Az M17-es motor is kb. 50-200 motoora kozotti tartamot birt.
- Az M17 zabalta az uzemanyagot, kb. 3-szor tobbet fogyasztott, mint a cseh Praga motor ugyanakkora menettavra.
- A szovjet harckocsi allomany egy jelentos resze vegigcsinalta a 39-40-es okupaciokat, ahol tobb 100 km-eket tettek meg, ezaltal karbantartas hianya miatt az allomany egy jelentos resze gyakorlatilag lejarta elettartamanak jelentos reszet 1941 juniusa elott.
Sajat megallapitasom:
Szoktak dicserni a szovjet minimalista hozzaallast, hogy a front alakulatok mekkora tuzerovel es harcosletszammal rendelkeztek osszletszamhoz viszonyitva. Nos ugy nez ki, hogy a kiszolgalo alakulatokon, es azok felszerelesen sporoltak elsosorban, velhetoleg azert, hogy kozelitsenek a teljesen irrealis mozgositasi celszamokhoz a fo fegyverkategoriakban.
Masszoval Sztalin elvtars elrendelte 30 gepesitett hadtest felallitasat ( Zsukovek tanacsara ), ezert Zsukovek mindent megtettek, hogy papiron legyen 30 feltoltott gepesitett hadtestuk. Hogy sok esetben alkatresz, infrastruktura, kiszolgalo csapatok, panceltoro loszer ( 76 mm-es ), kikepzett szemelyzet nekul, az az erem masik oldala.
a finn katonák képzettebbek, motiváltabban voltak (a tartalékosokat minden évben behívták képzésre, gyakorlásra)- Ez a minőségi fölény kijött a leningrádi körzet katonáival szemben is, a később átvezényelt ukránok ellen meg abszsolút érvényesült. Azt se tudták eszik vagy isszák a téli erdőt, a tundrát (sok fagyhalott).
Fegyverzet csak részben német, illetve használat közben kitapasztalták miből mit lehet kihozni.
Sosem értettem, hogy a finnek a téli hadviselésben hogyan tudták lealázni a szovjeteket, holott ők meg a németekkel szemben voltak óriási fölényben ezen a téren. (Még ha az első német téli vereséghez Moszkva előtt nagyban hozzájárult a Hitler hülyesége miatti felkészületlenségük.) Ráadásul a finnek részben német fegyverekkel harcoltak! -Az oroszok egyáltalán hogy tudták megőrizni a harckészültségüket a szélsőséges időjárási viszonyok között, amikor az ő ellátmányozásuk is igen hiányos volt; illetve a kurszki forróságban könnyebben kigyulladó benzines német tankok a hidegben elvileg óriási előnyt jelentettek a dieseles szovjetekkel szemben- az akkori gázolajok zselatinná dermedtek hidegben....
Valóban megtörtént, de a finn-szu háború szintjén is jelentéktelen csetepaté volt, nem osztott, nem szorzott (egyik fél se erőltette, minimális részvétel, minimális veszteség).
Sztálinnak számtalan oka volt 44 nyarán, hogy különbékét kössön a finnekkel:
1, a finnek nem voltak legyőzve, még legalább 3-5 hétre lett volna szükség és folyamatos élőerő, haditechnika, hadianyag utánpótlásra - ezt megspórolta és belenyomhatta a Bagrationba, majd a Jászvásár- Kisinyov hadműveletbe.
2, a finn különbékével kiszabadult a Balti flotta a 3 éves karanténból, s a tengóik nekieshettek a németek addig jórészt tengeren szállított balti utánpótlásának, illetve a svéd vasérc szállítmányoknak (amivel komoly problémát okoztak a német hadigazdaságnak).
3, a finnek kilépésével a németek északi csoportosításának (Murmanszk - lappföld- Észak-Norvégia) szárnya felszakadt.
4, Minden a téli háborúban elrabolt területet újra megkaptak + a stratégiai jelentőségű Petsamo (Pecsenga) és megközelítési útvonalait.
5, Finnország igen komoly hadi kártérítés fizetését vállalta (300 millió USD).
Szóval a szovjeteknek igen megérte ez a különbéke,
A finneknek megérte:
1, Nem verték szét a hadsereget
2, Nem szállták meg Finnországot ( így a járulékos zabrálás, erőszakoskodás elmaradt)
3, Nem szovjetizálták az országot (bár az FKP-t legalizálták)
Összesítve: mind a két fél számára előnyös volt a különbéke
Gyakorlatilag te is azt írod,hogy a Tyimosenkó által kidolgozott terv és az általa vezényelt hadművelet jó volt.Megfelelt a körülményeknek és a lehetőségeknek.
A döntő a Téli háborúban, hogy hátrébb tolták a védelmet ÉS ezzel egyidejűleg tenger felől megkerülték a védelem ÉS kimerültek a finnek.
A védelem áttörése már teljesen más szemlélettel történt, mint a háború elején. Ugyan azokkal a módszerekkel még próbálkozhattak volna egy darabig.
1944-ben az események nyáron történtek, nem télen. A szovjet áttörés után még pár hónapig tartott a háború, sikeres finn védekezéssel, jelentős szovjet veszteségekkel. 44-ben már mindenki látta akinek volt egy kis esze, hogy a háború elveszett, a szovjetek meg letettek a feltétel nélküli fegyverletétel követelésükről, elviselhető feltételek szabtak, ahhoz, hogy finnek aláírják. Ezzel részben felszabaduljanak az ottani szovjet erők, ne kelljen még több veszteséget elszenvedni.
"Tyimosenkó és a finnek.Szerintem itt alapvetően rossz általában az értékelés .
Azon az éghajlaton és terepen nem lehet másként győzni.
Nem lehet hatalmas átkarolásokat csinálni.Mivel nincsenek utak vasutak amiken utánpótlást lehetne szállítani.
Tehát marad a főirányban áttörni a védelmet és elindulni Viborg-Helsinki felé.És ezzel kiütni a finneket."
Azon a vidéken is lehetett átkarolásokat végrehajtani, illetve megkerülni a védelmet. Nyilván nem egy kellemes késő tavaszi, fejlett infrastruktúrájú alföld, de nem is ennek megfelelően kell eljárni.
A finnek sítalpakon mozogva, számtalan kisebb-nagyobb átkarolást végrehajtottak, illetve maguk a szovjetek is megtalálták a módját a dolognak, azon túl, hogy a Téli háború végére kimerültek a finnek. A szovjetek a tenger felől kerülték meg Mannerheim vonalat. Igaz ez utóbbi se tartotta már magát. Ilyen tengeri megkerülős, partraszállós dolgot aztán csináltak később is fönt északon.
A szovjet rendszer néha igen meglepő gyorsasággal volt képes változtatni, tanulni, ha felismerték a szükségességét a dolgoknak. A Téli háború alatt gyors változáson mentek keresztül. Nem csak pusztán a lehengerlő túlerővel és tüzérségi veretéssel értek le sikereket a háború végén, a nem sokkal kedvezőbb téli végi időjárásban, hanem fejlődtek a fejekben is, gondolkozásban is.
