A világűr nem üres kutatási adatok szerint 1 köbcm, világűr átlag öt részecskét tartalmaz, ezt 1köbmm-es cső formájú tér gyanánt vizsgálva 1m. hosszú térrészben öt részecskét találunk. Vizsgáljunk most részecske átmérőjű világűr teret fényévnyi hosszban, tegyük fel, ha ebbe egy részecske esik, (most nem akarok nagy számokkal bíbelődni) akkor 12 milliárd fényévnyi hosszú térrészbe a valószínűség szabályai szerint 12 részecskét találunk. Ennyi részecskén küzdi át magát az a foton amelyik ilyen messziről érkezik hozzánk. A felkelő és a lenyugvó napból szemünkbe érkező fény valószínűleg ugyan ennyi részecskén verekedte át magát, mivel a sűrű légrétegen ferdén jutott el hozzánk.
A nagy bumm helyett pl. a csendes szél is fenntarthatja a világmindenséget. Ugyanis minden világűrbeli objektum állandóan kibocsájt magából valamennyi anyagot, pl. napszél, de állítólag a nem aktív objektumokból is történik kiáradás.
Ha mondjuk két nagyobb kavicsot össze koccantasz sötétben, akkor felvillanásokat észlelsz. A passzív objektumok gravitációs hatásra is porladnak, anyagot napszélhez hasonló módon kibocsájtanak.
Ezek a szórványok a térben helyenként torlódnak, galaxison belüli koncentrátum, galaxisoktól távoli köd koncentrátumok, világűrbeli anyag szórványok, stb.
Tehát a helyi pulzációk és a távoli torlódások, koncentrációk hozzák újra létre, tarthatják fenn világunkat?
Nagyon érdekes, bár 4 évvel ezelőtti hírről van szó, és szerintem Nima Arkani-Hamed volt a "mastermind".
Továbbá ahogy a megfelelő Wikipedia oldal megjegyzi: "Since the planar limit of the N=4 supersymmetric Yang-Mills theory is a toy theory that does not describe the real world, the relevance of this technique for more realistic quantum field theories is currently unknown, but it provides promising directions for research into theories about the real world."
Nem tesz semmit. Van ezen a fórumon olyan "mérnök" is, aki a Newton-törvényekkel sincs tisztában. A pofája persze jó nagy, mert a jogaihoz azért ragaszkodik :D
"én a diplomámat nem az ELTÉ-n, hanem a BME-n szereztem, engem nem köteleznek ezek a rögzült masszív tudományos irányzatok."
Ezt a konteót még nem ismertem. Pedig így kell, hogy legyen. Eltések teliholdkor hármasútnál a porba rajzolt Feynman gráf felett vérszövetséget kötnek, egyben feláldozzák (bezáródó féreglyukba lökik) azokat a kollégákat, akik elárulták a rögzült masszív tudományos irányzatokat.
Köszönöm bíráló és ismeretgyarapító bejegyzéseidet.
Végül is támogatásként értékelem ezt.
Tudjátok én a diplomámat nem az ELTÉ-n, hanem a BME-n szereztem, engem nem köteleznek ezek a rögzült masszív tudományos irányzatok.
A világmindenség minden titkát még nem ismerhettük meg, a fénynek, /az elektromágneses sugárzásnak/ a természete is rejthet még kutatnivaló szegmenseket. Érdekes jelenség pl. a fényelhajlás bizonyos vegyületek, vagy a rács estében.
A roppant mélységű űrben eloszló anyag ritkasága az anyagi részecskék túlsúlyban lévő fajtája, a hullám termászetű sugárzások hullám hosszúságának egyenletesen sorban rendeződő volta, igen különös szűrődési jelenségeket eredményezhet. Nem vagyok fizikus, de az elemi és az anyagi részecskék méretükből következően, nyilván nem egyforma intenzitással szűrik a különböző hullámhosszban induló fotonokat.
Úgy vélem meggyőző ellenérveitek dacára megérné egy komolyabb tanulmány elkészítését a felvetett részletkérdések elemzésével. Ugyanis a világmindenség végtelennek elfogadható teóriája esetében, ha abban nagyon ritka, de létező agyag található, akkor egy határig lehet csak átlátszó, azon túl pedig nem. Ennek az igazolása kétségessé teheti a mostani nézeteinket.
...a roppant távolság miatt sem képződik egy olyan mértékű szűrő amely a közelebbi térség rövidebb hullámtartományú sugárzást elrekeszti, peremrészen a hosszabb hullámhossz tartományú elektromágneses sugárzás egy egy részét még átengedi, távolabbi térből pedig csak az infravörös tartomány "szivárog" át.
Nem egy ilyen "szűrésről" van szó, ezt próbálták elmagyarázni neked. Az összes frekvencia a vörös felé tolódik el. Mint a Doppler effektusnál a távolodó hangforrás esetében a mély hangok felé. Az egyes anyagokat, ha izzítjuk akkor a rájuk jellemző hullámhosszakon sugároznak egy vonalas színképet. Ezt a vonalas színképet látjuk csak a vörös felé eltolódva, mint amikor nagy sebességgel távolodik a fényforrás.
Ha már utaltatok a világűrben előforduló anyag számításba vételére, akkor elnézéseteket kérem mert nem vettem észre. Ha komoly kutatások foglalkoztak ezzel a kérdéssel akkor lehet, hogy valóban elvetendő a felvetésem.
Ezek szerint a belátható távolságot, (13,8 milliárd fényévnyi), mégsem a világűrben eloszló igen ritka anyag határozza meg, a roppant távolság miatt sem képződik egy olyan mértékű szűrő amely a közelebbi térség rövidebb hullámtartományú sugárzást elrekeszti, peremrészen a hosszabb hullámhossz tartományú elektromágneses sugárzás egy egy részét még átengedi, távolabbi térből pedig csak az infravörös tartomány "szivárog" át. Kár, sajnálom, hogy eddig fárasztottalak titeket.
Úgy tudom, inkább eredet és észlelhetőség szerint különböztetik meg a ködöket. Eredet: proto- vagy posztsztelláris, észlelhetőség: emissziós, reflexiós, sötét (de nem infravörösben).
Csillagászati megfigyeléseknek köszönhetően megkülönböztetünk kis, közepes, és nagy - por-, és/vagy gázködöket. Korszerű, kiforrott elméleteknek köszönhetően pedig tudott, hogy ezeken miféle fotonok és hogyan tudnak átvergődni.
"Teóriád" igazolása ködszakértők bevonása nélkül aligha lehetséges. Ilyen szakértőkbe csillagvizsgálókban lehet botolni. Látogatási időben számíthatsz önzetlen segítségükre.
"a roppant nagy távolság és a rendkívül ritka anyageloszlás okozhat egy olyan szelektív szűrést, ami eddig tanult a hozzászólóim számára még elfogadhatatlan jelenség."
Könyörgöm!
Nem "elfogadhatatlan jelenség" az csillag- és galaxisközi anyagon áthaladó fény szelektív szűrése! Annyira nem elfogadhatatlan, hogy a csillagászok FIGYELEMBE IS VESZIK az észlelések során!
Angolul Extinction-nek hívják a jelenséget, és ahogy a wiki szócikk is ismerteti, nemcsak, hogy tudnak róla, de eljárás is van a mérésére és így a hatásának kiküszöbölésére.
Bár, erről már szó volt korábban is, de láthatóan eleresztetted a füled mellett, mivel neked fontosabb a hibás fixa ideád dédelgetése, mint a dolgok megismerése.
Nézd, lehet hogy marhaság, ám a roppant nagy távolság és a rendkívül ritka anyageloszlás okozhat egy olyan szelektív szűrést, ami eddig tanult a hozzászólóim számára még elfogadhatatlan jelenség.
Azért mert a kozmológiai vöröseltolódás NEM UGYANAZ a jelenség, mint a Rayleigh-szórás! Ezt már vagy egy tucatszor megírtuk neked! Felfogtad? Egy fenét!
A kozmológiai vöröseltolódás az ÖSSZES HULLÁMHOSSZRA azonos mértékű.
Az anyagon való fény szóródás pedig HULLÁMHOSSZ FÜGGŐ. És csak annyi történik, hogy az adott frekvenciatartományba eső sugárzás kiszóródik a látóirányunkból. Viszont éppen emiatt a kiszóródott sugárzás egyenletes intenzitással mindenhonnan beérkezhet hozzánk. Éppen emiatt kék az égbolt b@azmeg! Mert a Napból egyenesen érkező sugárzásból a kék tartományba eső jobban szóródik, ezért az nem a Nap irányából érkezik hozzánk, hanem a teljes éggömbről homogén eloszlásban!
Nyilvánvalóan igazad van, a föld közelében igen kis távolságon roppant sűrű akadályon jön keresztül a napfény. Ez hasonló szűrőként viselkedik, mint a fényképezőgép előtét-fényszűrője.
Ám a világűr roppant távolságán elszórtan jelenlévő anyag nem pontosan ugyanúgy befolyásolja a fényerőt, és végzi el a hullámhossz "szelektálást" mint ahogyan itt az orrunk előtt a napfénnyel megesik, hanem egy analógia.
A felvetésem nem egy bizonyított tény, hanem egy igazolásra váró teória.
Nem ártana felvázolnod egy olyan mérési módot, amellyel dönteni lehetne afelől, hogy melyik ad több és pontosabb prognózist: a "standard" kozmológia, vagy a sajátod.
Amíg ezt nem teszed, maradsz meg nem értett zseni (amúgy sok ilyen ember van, így felmerül, hogy ez is valamiféle örömforrás/életcél - mint pl. a mazochizmus).
A gravitáció biztosítja, hogy létrejönnek a nagyobb égi objektumok, mint a bolygók, csillagok és a galaxisok. A bolygók keringése a napjuk körül, a csillagok keringése a galaxis centrumában lévő feketelyuk körül biztosítja, hogy ezek a képződmények állandóak legyenek és ne hulljanak be az égi objektumok a rendszer középpontjába. De mi szabályozza a különböző galaxisok eloszlását anélkül, hogy létezne az univerzum középpontja, amely körül keringve fenntartanák helyzetüket és a gravitáció miatt nem kerülnek egymáshoz egyre közelebb, míg létrejönne a Nagy Reccs, ahol a mintegy 2 milliárd galaxis hatalmas sűrűsége összeolvadna egyetlen hatalmad feketelyukban?
Az ősrobbanás elmélete nem zárja ki a Nagy Reccs lehetőségét, a kezdeti hatalmas energia, amely szétrepíti a galaxisokat is, egyszer elfogyhat, ahogy a feldobott kő is visszaesik, ha kezdősebessége nem éri el a kozmikus sebességet. Más elképzelés szerint viszont a tágulás bármeddig tovább folytatódhat, de beállhat egy stacionárius egyensúlyi állapot is. Mit mond a kérdésről a fénysebesség csökkenésén alapuló elképzelés? Foglaljuk össze itt röviden ennek lényegét. Gondolkozzunk most egy kezdet nélküli univerzumon, ami mindig volt és mindörökké fennmarad, csak közben bizonyos tulajdonságok változnak meg. Ekkor gondolkozásunk kiindulópontja bármilyen korszak lehet, de célszerűbb az univerzum sorsát a jelenlegihez viszonyítani. Vizsgálatunk tárgya ezért, hogy milyen volt az univerzum T idővel ezelőtt?"
A fénysebesség és a gravitációs mezö terjedési sebessége c. Kezdetnélküli univerzumunk van, ami örökké fennmarad. Csak a stabil elemirészecskék csomósodása és szétszóródása változik. A gravitáció vonzó és taszító is lehet, attól függöen, hogy proton-bázisú, vagy elton-bázisú anyagról van szó.
A fénykibocsátását nem értette meg a fizika, a fény nem más mint elektromágneses hullámzás. A gerjesztett atomok instabil rezonancia képes részecskerendszerek. A vöröseltolódást máshogyan kell megmagyarázni, mint a távolibb galaxisok nagyobb relatív sebességével.
"A fizikának fogalma sincs, csak elmélete, hogy hogyan történt."
Hatalmas tévedésben vagy!
Egyrészt egy régen megtörtént dologról van szó, amit adott időben nem jegyzőkönyvezett senki, ezért aztán csak utólag lehet megpróbálni modellezni. Ez a történettudományok egyik inherens sajátossága, nem elegáns a szemükre vetni, hogy csak "elméleteik" vannak. Persze, hogy azok vannak, b@zmeg, senki sem volt jelen, hogy videóra vegye!
Másrészt viszont vannak olyan fizikai összefüggéseink, amelyeket laborban kicsiben elegendően sokszor pontosan leellenőriztünk, hogy tudjuk: a világ adott része ezen szabályok szerint működik. Ezt követően viszont ugyanezekből a fizikai összefüggésekből nemcsak a jövőbeli állapotokat lehet kiszámolni, de arra is alkalmasak, hogy a jelenlegi állapotból VISSZAKÖVETKEZTESSÜNK a múltbeli történésekre!
És ha a dolgot így nézed, akkor az a történeti modell, amit a kozmológia az univerzumról összeállított, jóval több alappal rendelkezik minden más elképzelésnél: fizikailag helyes összefüggésekből szervesen következik, hogy ennek kellett történnie. Ugyanezt a bizonyosságot egyetlen egy hitrendszer vagy hagyomány egyetlen egy teremtésmítosza nem mondhatja el magáról! Össze sem hasonlíthatók a tudományos "teremtésmítosszal", mivel az fizikailag helyes "elméletet" jelent.
