Igen neki is volt már egy kórházi tartózkodás 18 évesen(ma már 40 felett van). Akkor még nem ismertem. Csak úgy mesélték. és most állt össze mindenkinek a kép, hogy az már ez a betegség volt. nem tudom akkor milyen osztályon kezelték.de úgy mondták, hogy
nem akart enni, mert hogy kövérnek látta magát. De gyerek- és serdülőkorában is voltak kisebb dolgai.
Nem, egy pszichiáter nem mondhat ilyet. Főleg nem mondhat ilyet, ha az ismerősöd a leírásod szerinti állapotban van még mindig.
És igen, jól tudod, ez a betegség egész életen át kíséri az embert. (nekem azóta van kisebb-nagyobb hullámzásom, amióta az eszemet tudom, de azt mondta a pszichiáterem, hogy hiába jelentkeznek a tünetek kamaszkor előtt, hivatalosan csak 18 év fölött lehet diagnosztizálni ezt a betegséget)
Ráadásul, ahogy haladnak előre az évek, úgy válhatnak az enyhébb tünetek súlyosabbá, és egyszer csak bekövetkezhet a klasszikus, orvosi szakkönyvekben is leírt tünetekkel járó mánia (vagy depresszió, vagy egymás után mindkettő), és akkor az illető bekerülhet kórházba.
A gyógyszereket pedig nem szabad abbahagyni, főleg akkor nem, ha valaki már volt ezzel a betegségével kórházban. Mert jöhet a visszaesés, és ez nem jó neki sem és a környezetének sem.
A bipoláris hangulatzavaros betegeknek mániás szakaszukban nincsen betegségtudatuk. Tehát, ha ő le akarja tenni a gyógyszert, mert azt mondja, hogy "tök jól van", akkor attól tartok, hogy még mindig mániás szakaszban van. (nem csupán nagyon intelligensnek, hanem minden egyéb dologban is nagyon jónak hiszik magukat a mániás időszakban. Ismertem olyat, aki zseniális üzletembernek képzelte magát, másvalaki óriási színésznek, énekesnek, a világ legjobb nőjének, stb. gondolja magát. Ez a betegség része, sajnos)
Nem tudom, hogy hogyan engedhették ki az illetőt a zárt osztályról, ha még mindig mániás tüneteket produkál? Sokszor az is a gond, hogy a zárt osztályon sem veszik be gyógyszereiket, kiköpik, fiókba dugják, stb., mert meg vannak győződve arról, hogy ők jól vannak, nekik nem kell gyógyszer. Így nem tudnak meggyógyulni.
Minimum 2-3 hét után kezdenek hatni az antimániás gyógyszerek, sajnos, addig semmilyen javulás nem igazán észlelhető.
Nekem is van a környezetemben bipoláris. Az a legfőbb baj vele, hogy sokat hazudozik. De sztem ez a személyisége része. (Két hónapja volt zárt osztályon. Most
azt mondja tök jól van. és 1 hónap múlva le akarja tenni a gyógyszereket. azt mondja ő is hogy intelligensebb az átlagnál, de ha pl. rá sem keresett az interneten a betegségre akkor nem elég intelligens.vagy a szégyen miatt hazudja hogy már nem kell gyógyszer.) Most is hazudik pedig kezelés alatt áll. Ez mi személyiségzavar vagy egyszerűen ilyen?
Bipolárissal csak akkor lehet kiegyensúlyozott közös életet kialakítani, ha kezelteti magát és jó gyógyszereket kap. Ehhez értelemszerűen az is kell, hogy felfogja a saját betegségét, legyen vele tisztában, és akkor se hagyja abba a gyógyszerszedést, ha már jól érzi magát.
A családalapításról annyit, hogy figyelembe kell venni azt, hogy a bipoláris betegség öröklődik. A szakkönyvek szerint kb. 24 % az esély, hogy valakinek az elsőfokú utódja is bipoláris lesz. Tehát ha valaki egy bipoláristól gyereket szeretne, akkor ezt vegye figyelembe.
Szia! Nagyon nehéz szakemberhez "vinni" őket, ha nem akarják. Nálunk alvási zavar volt a fő probléma (napi 1-2 óra volt csak) - így az volt a fő indok, hogy orvoshoz jussunk. Aztán annak megfigyelésére került kórházba, ahol megkaptuk a bipoláris diagnózist. Ha a lakásban tűzrakás stb... történik és kimennek a hatóságok, akkor ők bevitethetik. De a családtagoknak feltétlenül el kell mondani, hogy milyen tapasztalataik vannak. A környezet elmondásából az orvosnak már tudnia kell, hogy merre induljon a megfelelő diagnózis felállításához.
Sziasztok!Segítséget szeretnék kérni!Édesanyám mániás depresszióban szenved.Gyermek korom óta, küzdök vele és a betegségével.Most teljesen tehetetlennek érzem magam...Többszőr volt különböző intézményekben.3 éve tünetmentes volt.Megszületett a kislányom 1,5 éve és összeköltöztünk (megegyeztünk, h csak addig amíg nem találunk magumknak valami lakhatást).Tavaly októberben elköltöztünk tőle, novemberben többszőr rendőrt hívott ránk a város másik szegletéből, h mi bántjuk a gyermekünket!!!Persze a rendőrök megállapították, h semmi probléma nincs.Szóval én már tudtam, h nagy bajok lesznek...Azóta odáig fajult a dolog, hogy tüzet rakott a lakásába, elvitte a mentő...2 nap múlva kiengedték a pszichiátriáról...2 napig szedte a gyógyszereit...Most 2 hajléktalannal iszogat.Tönkretette a lakást amit saját pénzünkből és erőnkből újítottunk fel.Az unokája volt a szemefénye..de már Ő sem érdekli...Semmi nem érdekli...Nem akar gyógyulni, mert Ő "nem beteg".Hova fordulhatnék, hogy ne vesszen el?Egy igazi jó ember...Az az érdekes, hogy soha nem látom lehangolt állapotban, de minden orvosi papírján bipoláris depresszió jelenik meg!Van olyan hely, intézmény ahova szívesen mennek az ilyen betege és ahol tényleg törődnek vele?Én nem tudom magamra vállalni.Én is tönkremegyek benne...Köszi, hogy legalább leírhattam. 😊
Sziasztok, Itt egy érdekes cikk a gyermekkori traumák hatásairól. említenek benne egy bizonyos Tanulmány a Kedvezőtlen Gyermekkori Élményekről-ról. Van esetleg valakinek véleménye vagy hiteles infója ezekről az ACE pontszámokról, mennyire megbízható az eredmény, hogy kell kiszámolni és lehet arra alapozni ami kijön eredmények ? :S Előre is köszi a segtséget! https://agyserkento.hu/blog/a-gyermekkori-traumak-hatasa-az-egeszsegre
Segítséget szeretnék kérni, olyan emberektől akiknek a párja bipoláris. Lehet boldog közös életet kialakítani? Lehet tervezni? Család alapítás? Szívesen leveleznék valakivel aki tanácsokkal tudna ellátni.
Sziasztok! Nem a reklám kedvéért, de olyan pszichiáterek neve iránt érdeklődnék, akiknek a bipolár kimondottan a szakterülete és esetleg már voltak jó tapasztalataitok velük kapcsolatban.
valóban jó a magas hangulat, bár úgy jellemezném magam ebben a szituációban hogy én már nem vagyok képes depressziós lenni, tehát ha nem lenne magas hangulatom, attól még biztos nem lenne lent sem a hangulatom, mert azzal már könnyen megküzdöttem és az nem tud már újra fellépni nálam. azaz ha nem lenne magas hangulatom akkor tuti normális lenne... és a szuiciditáshoz hasonló egy pillanatra sincs a magas hangulat mellett, míg amíg voltam depis addig erre fel kellett készülni külön, itt nem, nem fontos ez.
ha mérséklődik a hangulatom azt érzem élvezetesebbnek...
a probléma az egészségügyi dolgozókkal van főleg, akik a legelső papírtól kezdve csalnak, hazudnak, hamisítanak, szakszerütlenek, az utasításokat nem tartják be és jogszabályt sértenek velem szemben, ebben nem kivétel a hozzájuk csatlakozó rendőrök és mentősök. sőt még ilyen jogi alkalmazott is csalt, jogszabályt sértett ellenem, meg a korházba kirendelt segédbíró is szakszerütlenül, csalva foglalkozott velem ..stb.
aztán hiába küldik vissza a papírt hogy az orvosok benézték a bevitelemet, amit szintén koholmánnyal tettek, nem vonják felelőségre őket, marad mindenki a pozíciójában és továbbra is szakmaiatlanul és csalva kell eljárniuk és ahelyett hogy lenne valami intézkedés a hibásak felett, esetleg bocsánatot kérnének, még engem csesznek le azok akik velem hibáztak, és engem rugnak ki a kezelésről... nálam az elsőtöl az utolsó papírig csaltak eddig 9,5 éven át, EZZEL HOVÁ LEHET FORDULNI?
már csak azért mer ez a cchr civilszervezet egy szart se ér mert semmiben nem segítenek
Hová lehet fordulni ha az egészségügy ellened van és úgy néz ki vagy a szakmai papírjukat kell elvenni vagy pedig akár megbüntetni komolyabban, olyan képpen jártak el eddig...? csak az volt a baj eddig nekem, hogy ezek a bírófélék is eddig csak csalni látszanak, mint a többi, mert nem létezhet olyan, hogy 10 éven keresztül megy a csalárdság és ők közbe, ezek a bírák meg jól dolgoznak, mikor a segédbírójuk is rögtön elsőre csal, blablabla
elakarnék menni magánpszichiáterhez és szeretnék felkészülni a bipolárisból, nekem bipoláris mániám van már kb. 6-7 éve.
általában a dokik és társai nem beszélnek jól idegen nyelvet vagy sehogy , így ők ilyenről nem olvasnak neten, de ez a társaság a hivatalos álláspont, az APA, meg egyébként is munka után hazamennek inni, dohányozni meg tvzni és facebookozni nem pedig tanulnak vagy művelődnek bármiből is, még a saját szakmájukból sem.
valaki tud tapasztalatot mondani hogy a pszichiáternél mit beszéltek át bipoláris tünetként, milyen visszajelzésekre amit meséltek neki mit szoktak írni, mondani?
nekem szimplán csak magasabb hangulatom van, azt szoktam mérsékelni, viszont rengeteg szemetet odaírnak minden előzmény vagy tény nélkül... felírnak mindenféle diagot csak tünetet nem tudnak felírni hozzá, így kénytelen vagyok magánpszichiáterekhez járni egymás után, mert náluk legalább az első alkalom rendesen van lepapírozva, utána sajnos nem így kénytelen vagyok megint váltani, csak így sokszor a semmit meg a csalás hazugságokat fizetem ki.
Sziasztok, látom, hogy nem túl élénk a fórum az utóbbi időben, de azért írok, hátha. Van egy könyv, Fekete Zsolt, Plusz végtelen, mínusz végtelen c. könyve, ami erről a betegségről szól, és én nagyon szeretném elolvasni. Ezzel kapcsolatban kérnék segítséget, mert a neten nincs megvásárolható példány már jó ideje. Köszönöm, ha válaszoltok. :)
Megértem aggodalmadat. Sajnos, a mániás betegnek nincs betegségtudatuk. Sőt, kifejezetten ellenségesek, ha valaki azt próbálja nekik megmagyázni, hogy velük van a gond.
Az is a probléma a sógornőddel, hogy még képes a lenyugvásra akkor, ha azt szükségesnek ítéli. Tehát valamilyen szinten beszámítható. Emiatt nem lehet beszállíttatni a kórházba, és elkezdeni a gyógyszeres kezelését. Úgy tudom, nincs semmilyen lehetőségetek arra, hogy akarata ellenére - legalábbis jelenlegi állapotában - kezeljék. Meg kell várni, míg az állapota vagy rosszabbra vagy esetleg jobbra fordul.
(azért még megkérdezhettek egy pszichiátert erről. De talán jegyzőhöz is fordulhatnátok, hiszen a kiskorú gyerekeinek normális nevelése, ellátása is problémás, legalábbis ahogyan leírod, hogy már kezdte eladni a gyerekei ruháit)
Szeretnék segítséget kérni, mivel már teljesen tanácstalan vagyok mi lehetne a megoldás.
Sógornőm mániás depresszióban szenved (valószínűleg!). Az apukája is az volt és intézetben is halt meg két éve. Nem engedték ki csak ha volt gyámja. De miután meghaltak az apuka szülei visszakerült az intézetbe. Azt mondták hogy valószínűleg fogja örököli sógornőm is ezt a betegséget. Időközben van két gyermekük. 12, és 9 évesek.
Az a probléma, hogy már nem normális dolgokat művel. Tehát folyamatosan pörög. Irreálisan cselekszik. Mi úgy gondoljuk hogy a gyerekek is veszélyeztetve vannak. Viszont orvoshoz nem lehet elküldeni mert ő nem bolond mint az apja. Mindenki más bolond.
Szóval volt szólva a rendőrségnek, az orvosi ügyeletnek, de mikor az orvos megjelenik akkor az örjöngésből átvált nyugodtba és az orvos nem látja indokoltnak a psziciátriára való beszállítást. Már nem tudunk mit tenni. Félünk nagyobb baj lesz.
Kezeltetni szeretnénk. De hogyan????
Már elkezdte eladni a gyerekek ruháit stb.
Nem tudok sokat erről a betegségről,ezért várok segítséget itt.
Sziasztok.A segítségeteket szeretném kérni.Férjemnek, mániás depressziója van.Két éve küzdünk a stabilitásért,de nem sikerült,és csak lent van,túlpörgése nem volt.Az eddigiekben,kórházról kórházra,orvosoktól,orvosokig,de reménytelen eredménnyel.Mindegyik orvos azt mondja,hogy ebben az állapotban maradhat.Pszichológushoz is járunk heti szinten,de nem látom,hogy segítene. Ez az állapot már ki meríti a családot is ,de legfőképp ő saját magát,hogy nem tud egy stabil állapotban visszajönni.Nem szed sok gyógyszert: Brintelix 20 mg. reggel és Ketilept 150 mg este 1.5 ,rivot is szedett,0,5 mg de azt el kell hagynia a doki ezt javasolta.
Nem tudom,hogy merre induljunk el,de hósszú ez a két év már,hogy ugyan ebben az állapotában van és nem történik változás :-(
Gondolom, hogy ez egyéni, mármint hogy okozhat-e epilepsziás rohamot?
Ide bemásoltam a Tiapridal betegtájékoztatójából az erre vonatkozó részt:
Ha az előírtnál több tablettát vett be Véletlen vagy szándékos túladagoláskor azonnal értesítse kezelőorvosát, vagy az orvosi ügyeletet! A túladagolás tünetei lehetnek: álmosság, kábaság, kóma, vérnyomásesés és bizonyos idegrendszeri tünetek jelentkezhetnek. Végzetes kimenetelű túladagolásokat is jelentettek, több esetben egyéb pszichotróp (a lelki folyamatokra ható) gyógyszerek együttes alkalmazásával összefüggésben.
Ha valaki túl sok Tiapridal 100 mg.tablettát vesz be, az okozhat epilepsziás rohamokat? Itt arra gondolok, hogy ha valaki nem tud elaludni, és éjszaka 3 -nál többet vesz be.
Pontosan milyen tünetei vannak, mennyire súlyos az öcséd mániás-depressziója? Milyen "szorongásos időszakokat" próbál meg alkohollal kezelni? (jómagam kb. 30 éve vagyok mániás-depressziós, tehát van némi fogalmam erről, azért kérdezem)
