A világűr nem üres kutatási adatok szerint 1 köbcm, világűr átlag öt részecskét tartalmaz, ezt 1köbmm-es cső formájú tér gyanánt vizsgálva 1m. hosszú térrészben öt részecskét találunk. Vizsgáljunk most részecske átmérőjű világűr teret fényévnyi hosszban, tegyük fel, ha ebbe egy részecske esik, (most nem akarok nagy számokkal bíbelődni) akkor 12 milliárd fényévnyi hosszú térrészbe a valószínűség szabályai szerint 12 részecskét találunk. Ennyi részecskén küzdi át magát az a foton amelyik ilyen messziről érkezik hozzánk. A felkelő és a lenyugvó napból szemünkbe érkező fény valószínűleg ugyan ennyi részecskén verekedte át magát, mivel a sűrű légrétegen ferdén jutott el hozzánk.
Eddig úgy tudtam, hogy a világkeletkezést kb. 15 milliárd évvel ezelőtti időre becsülik.
Most tőled azt olvasom, hogy 13,8 milliárd éve megy a nagy-tágulás?
Én úgy gondoltam, hogy ha 15 milliárd éve indult a buli bumm, akkor a 13,8 milliárd fényévnyire lévő látvány még nem is létezhetett, tehát a hipotézisem igazolódott! 15-13,8= 1,2 ennyi idős a támadott elmélet szerinti világ a mostani horizontunkról érkezett látvány keletkezésének időpontjában!
A látókörünk méretét a világűrben eloszló anyag sűrűsége, illetőleg ritkasága szabja meg, a további észlelhető infravörös sugárzást pedig a "ködön áttörő" távolabbi objektumok fénye szolgáltatja, de már csak infravörös tartományban észlelhetően. A még messzebb lévőkből pedig már az infravörös sugárzás sem képes áthatolni a világűrben lévő nagyon ritka, de a roppant távolságok miatt azért mégiscsak függönyt alkotó anyagon.
Az hogy mi még akkor sehol sem voltunk mellékes kérdés.
(A Bólyayféle geometriából az agyagi világra átfabrikált elmélethalmazok nem befolyásolhatják a konkrét valóságot - szerintem. Az ezzel kapcsolatos felfogásomat nézzétek el nekem, ugyanis meggyőződésem szerint a színkép vonal elmozdulásnak lehet más magyarázata, mint a távoli objektumok nagy sebességű tovasuhanása.)
Száguldó rúd kontrahált hosszának mérése Einstein javaslata szerinti standard szinkronizáción alapuló mérési metódussal is történhet. E metódus a fényterjedés sebességének abszolút volta kimutatására is alkalmas.
Ha valaki azt vallja, hogy a rúdhossz valami látszólagos izé, akkor következetességből illene azt is vallani, c ugyancsak valami látszólagos izé.
Ezzel kirántaná a szőnyeget a relativitáselmélet alól, hiszen az elmélet c értékének komolyan vételére alapul.
Ha pedig a specrel tételei valamiféle csupán látszólagos jelenségeket prognosztizálnak, akkor
az áltrelre, és a nagyrészt rá épülő kozmológiára is rásüthető, hogy látszólagos jelenségekkel
Meg kell nézi, hogy a saját rendszerében (vesszőtlen) és egy leíró rendszerben (vesszős), mit jelent az anyagi pontnak a sebessége és a gyorsulása.
Az igazság az, hogy négyestérről van szó, 1+1-ben a dolgok egyszerübbek, de félrerthetők- innen ez a vita.
Nagybetű a vektor.
Per definició:
A négyessebességet: R négyes helyvektor első deriváltja a sajátidő szerint:
U=dR/dτ, a koordinátái uμ=dxμ/dτ.
A négyesgyorsulás: R négyes helyvektor második deriváltja a sajátidő szerint:
A=dR2/dτ2, a koordinátái aμ=d2xμ/dτ2
Tudjuk, hogy dτ2=dt2-[dr]2 Lorentz invariáns, azaz bármelyik :t: rendszeridejű IR nézve a saját rendszerben (pillanatnyi) mért sajátidő invarináns.
Innen dτ2/dt2=1- [dr]2/dt2=1-v2= 1/γ2 és dt/dτ=γ (gamma) , ahol V=dR/dt a klasszikus hármassebesség, aminek a hossza v=dx1/dt vagy v=dx/dt , ha 1+1-be lépünk át.
Ha a megfigyelő a pilanatnyi IR ül, akkor uo=1, mivelhogy ebben a rendszerben a v=0 -->γ=1, vagy másképp írva uμ= (1,0).
Most vegyük a négyesgyorsulást.
aμ = d2xμ/dτ2
ao=duo/dτ2= (dt/dt) * dy/dτ = dt/dτ *dy/dt= y *dy/dt - az időszerű komponens,
ai=dui/dτ= (dt/dt) *d(yv)/dτ = y *d(yv)/dt= y *(vdy/dt+ya)- a térszerű komponens, ahol v= dx /dt és a=d2x/dt2 , hármas sebesség és gyorsulás hossza, ha 1+1-be lépünk át.
akkor
aμ=y (dy/dt, v*dy/dt+ya)
ha v=0 ---> γ=1, az aμ=(0,a).
A pillanatnyi IR-ben úgy hiszem, hogy a UA=0, azaz a négyes sebesség és a négyes gyorsulás vektorok merőlegesek.
Hiszen UA= UoAo - U1A1= 1*0- 0*a2=0
Egy :v: pillanatnyi sebességgel mozgó :a: állandó gyorsulással haladó anyagi pont esetében
Én itt a Galilei relativitási elvre utaltam, mert kitadimanta két mondatából:
"A fény sebessége nem relatív, hanem abszolút sebesség, így minden más, ennél kisebb sebesség is lehet abszolút"
"A gyorsulással elért sebesség már nem lehet viszonylagos, mert a gyorsulás nem egy másik vonatkozási rendszerhez képest történik. (A szimmetria itt már nem érvényes. Miért?)"
én úgy értettem, hogy neki már ezzel is gondja van.
Nem hinném, hogy ő a hármasgyorsulás Minkowski téridőbeli
a'=a(1-V2/c2)3/2/(1-vV/c2)3
transzformálódására gondolt volna.
(ahol v a tömegpont, V pedig a K' inerciarendszer K-beli sebessége.)
Mert a mondatait ezzel a feltételezéssel se tudom értelmezni.
Akkor megvan a gond: mást értettünk gyorsulás alatt; én azt, amit te sajátgyorsulásnak nevezel. Ezért célszerű azt, amit te simán gyorsulásnak hívsz hármasgyorsulásnak hívni a félreértések elkerülése végett.
A vizsgált objektum sajátgyorsulása állandó. Az inerciarendszer, amiből leírjuk a fénysebességgel összemérhető sebességűnek találja a vizsgált objektumot. Ha ebből írom le a gyorsulását akkor az kisebb mint a saját gyorsulása. Ha nem így lenne, akkor elegendően hosszú ideig gyorsítva átléphetné a fénysebességet az adott inerciarendszerhez képest, amiről jelenleg úgy tudjuk, hogy nem lehetséges.
"A gyorsulással elért sebesség már nem lehet viszonylagos, mert a gyorsulás nem egy másik vonatkozási rendszerhez képest történik". (A szimmetria itt már nem érvényes. Miért?)"
Ez nem egy specreles fórum, és nekem sincs kedvem itt tartósan iyesmivel foglalkozni. Másrészt fogalmam sincs, mit akartál mondani a fentiekkel. Egyszerűen nem tudom felvenni a gondolkodásod fonalát. Próbálj előbb áttanulmányozni néhány tankönyvet, hátha segít.
Aztán ha az elemi mechanika és a speciális relativitás alapjainak megismerése után érdekelnek az Univerzum fejlődésének kérdései is, neked is ajánlom a következő anyag elolvasását:
Szinte kivétel nélkül minden ismeretterjesztő, sőt még oktató irodalom is a hosszkontrakciót/idődilatációt ilyen-olyan példákkal szemléltetve, Lorentz-formulára hivatkozva próbálja elmagyarázni és megértetni. A laikus meg nem érti, mert a „valóság”-ot másképp látja/képzeli.
Ez normális dolog. Azonban ezen a fórumon akár laikus, akár szakember valaki, mégis csak az "igazságot" keresi. (Legalább is ez lenne a kívánatos hozzáállás.) És itt van az a probléma, amikor a laikus nem az ismereteinek a bővítésével, a dolgok logikájának megértésével próbálkozik, hanem a saját eddigi felszínes tapasztalataiból kiindulva elméleteket gyárt és ezekhez az elméletekhez ragaszkodik. Megpróbáljuk magunknak felépíteni a modellt a szerzett információk alapján, de mindig össze kell hasonlítani a tapasztalattal, ráadásul olyan tapasztalatokkal, amelyeket mi magunk nem tudunk előállítani, mert iszonyú drága kísérletekről van szó. Nincs mit tenni, kénytelenek vagyunk elfogadni a profi szakemberek által elvégzett kísérleteket, a közvetlen és a közvetett bizonyítékokat is. Ha már sikerült megérteni a szakemberek által preferált modelleket, akkor tudjuk érdemben tárgyalni, ne adj' isten kritizálni. A specrel egyszerűbb, de még ez is olyan furcsaságokat tartalmaz, amit a hétköznapi tapasztalatokon szocializálódott elme nehezen tud befogadni mint azt, hogy az idő és a tér nem abszolút. A két mozdony által szállított rúd, vagy a létra-garázs paradoxon megértése vagy meg nem értése rávilágít, hol tartunk a fejlődésünkben, kell még boncolgatnunk a témát, vagy léphetünk tovább.
„De a teljes valóság! Mert a relativitáselméletben az egyik koordináta-rendszerben érvényes leírásból mindig teljes egészében elő lehet állítani az összes egyéb rendszerben érvényes leírásokat.”
Ezt nem kétlem.
- "A fény sebessége nem relatív, hanem abszolút sebesség, így minden más, ennél kisebb sebesség is lehet abszolút"
- „???”
A gyorsulással elért sebesség már nem lehet viszonylagos, mert a gyorsulás nem egy másik vonatkozási rendszerhez képest történik. (A szimmetria itt már nem érvényes. Miért?)
„A laikus a zseni, aki látja a "valóságot", a fizikus meg mindenféle hülye látszatokat akar rátukmálni a laikusra.”
Sajnálom, hogy ezt olvastad ki a leírtakból, pedig távolról sem így gondoltam.
„Szerintem fuss neki még egyszer...”
Azt akartam kifejezni, hogy a laikus a valóságban él, nem bonyolult egyenletekben gondolkodik, számára nem a viszonylagosság, hanem a „valóság” a meghatározó. Nem, vagy nehezen érti meg a magyarázatokból, hogy a kettő hogyan lehet egyszerre igaz.
Szinte kivétel nélkül minden ismeretterjesztő, sőt még oktató irodalom is a hosszkontrakciót/idődilatációt ilyen-olyan példákkal szemléltetve, Lorentz-formulára hivatkozva próbálja elmagyarázni és megértetni. A laikus meg nem érti, mert a „valóság”-ot másképp látja/képzeli. Jelzem, igaza is van. – Az ő részéről.
Persze, a fizikusnak is, szintén a maga nézőpontjából.
Mindkettőnek igaza van, mert mindkét szemlélet igaz, de ez szinte soha sehol nem kerül szóba, mégkevésbé megvilágításra!
Tehát ebben a kérdésben a látszólagosság (hosszkontrakció/idődilatáció) igazsága és a „valóság” (nincs egyik sem) igazsága feszül egymásnak.
(Továbbá rendszerint arról sem esik szó, hogy a hosszkontrakció/idődilatáció „csak” a szinkronozás (egyidejűség) technikai problémáiból fakad, hiszen nulla-idejű információátadás esetén az abszolút egyidejűség érvényesül. Ez a Lorentz-formulából is kiolvasható.)
A magyarázatokkal kapcsolatos problémákkal foglalkozik Bokor Nándor is egyik cikkében:
Fogalmam sincs mi a válasz kérdésemre. Csak megírtam, reménykedve - hátha nem hadititok. (Amúgy nem kizárt, hogy szovjet tudósok már réges rég megválaszolták - miként is reagálnak a szappanbuborékok különféle sugárzásokra, ám az eredményt továbbra is hét lakat alatt őrzik - szigorú parancsra.)
Olvastad a topiknyitó hozzászólást? Biztos nem. Itt van:
A világűr nem üres kutatási adatok szerint 1 köbcm, világűr átlag öt részecskét tartalmaz, ezt 1köbmm-es cső formájú tér gyanánt vizsgálva 1m. hosszú térrészben öt részecskét találunk. Vizsgáljunk most részecske átmérőjű világűr teret fényévnyi hosszban, tegyük fel, ha ebbe egy részecske esik, (most nem akarok nagy számokkal bíbelődni) akkor 12 milliárd fényévnyi hosszú térrészbe a valószínűség szabályai szerint 12 részecskét találunk. Ennyi részecskén küzdi át magát az a foton amelyik ilyen messziről érkezik hozzánk. A felkelő és a lenyugvó napból szemünkbe érkező fény valószínűleg ugyan ennyi részecskén verekedte át magát, mivel a sűrű légrétegen ferdén jutott el hozzánk.
Még egy logikai törés is van benne. Ezt kéne alátámasztani vagy cáfolni itt...
Gondolod, hogy erre egy nagyon jól képzett fizikus tudna válaszolni?
Itt nem a válaszon van a lényeg, hanem azon a csodálatos gondolaton amit felvetett. (Erre akár évekig lehet majd hivatkozni, mint a tudomány által még megválaszolhatatlan kérdésre.) Ezen a fórumon is megtapasztalhatjuk, hogy micsoda ereje van, ha a hülyeség szorgalommal párosul. Az általa kipécézett topikok lassan teljes érdektelenségbe fulladnak. Ha már sikerrel tönkretette valamelyiket, keres másik rombolni valót, mert ez szerinte olyan nagyszerű dolog. És ez nem is fog változni várhatóan.
