A világűr nem üres kutatási adatok szerint 1 köbcm, világűr átlag öt részecskét tartalmaz, ezt 1köbmm-es cső formájú tér gyanánt vizsgálva 1m. hosszú térrészben öt részecskét találunk. Vizsgáljunk most részecske átmérőjű világűr teret fényévnyi hosszban, tegyük fel, ha ebbe egy részecske esik, (most nem akarok nagy számokkal bíbelődni) akkor 12 milliárd fényévnyi hosszú térrészbe a valószínűség szabályai szerint 12 részecskét találunk. Ennyi részecskén küzdi át magát az a foton amelyik ilyen messziről érkezik hozzánk. A felkelő és a lenyugvó napból szemünkbe érkező fény valószínűleg ugyan ennyi részecskén verekedte át magát, mivel a sűrű légrétegen ferdén jutott el hozzánk.
Ha közben belerúg a küszöbbe, két eset lehetséges.
Vagy nem figyelt a valóságra, vagy nem nézett oda, így nem is létezett az a küszöb (amit nem látunk, az nincs is!).
Furcsa dolgok ezek!
Éppen most olvastam, azt amit egyébként tudtam is, hogy amikor a széken ülünk, csupán arról van szó, hogy testünk és a szék atomjainak elektronfelhője találkozik egymással.
Bármilyen "üres" is az anyag, hatalmas erők összegződnek ilyenkor.
Van olyan felfogás, amely szerint a tömör anyag sem tartalmaz semmit, hiszen egy atom egy futbal pálya méretűre nagyítva a kezdőpontnál egy atommag kb. cseresznye méretű lenne, az elektronok meg valahol a tizenhatos tájékán mákszemnyi méretükkel tűnnének fel hol az egyik térfélen, hol a másikon. Gyakorlatilag üres a tér az anyagon belül is.
Persze, már lehet, hogy ez a példa is elavult, én még ezt ismerem.
(Bár én mégis állítom, a világűr nem teljesen üres.)
"Ismert filozófiai őskérdés: egyáltalán létezik-e a világ? NA, ez az omega és az alfa."
Azt gondolom, hogy a tapasztalatot nem érdemes kétségbe vonni akkor sem, ha az érzékszerveink nem a teljes valóságot közvetítik tudatunkba. Amiről van információnk (a megtapasztalás révén) az mégis csak a valóság, jóllehet annak töredéke, de minden kétséget kizáróan létező dolgok állnak mögötte.
A nagy távolságból (belátható kb 13 milliárd fényévnyi sugarú világterünk határától) hozzánk érkező fény nem csak meggyengül az irdatlan távolságban elé került anyagon való áthaladás következtében, hanem az anyag okozta gravitációs erőtér "prizmahatása" folytán a spektrum vonalak is balra tolódnak.
Helyesen így "TEÓRIÁM FELÚJÍTOM: a látható világ átmérője éppen akkora amennyin a fény még át tud hatolni, vagyis amakkora távon az űrben eloszló anyag még éppen átenged."
Ja még annyit: amint a saját rendszerünk halad a térben a haladási irányban megnyílik, a mögöttünk lévő pedig az infravörös tartomány után záródik. A világ végtelen.
TEÓRIÁM FELÚJÍTOM: a látható világ átmérője éppen akkora amennyit az űrben eloszló anyag még éppen átenged. A 13 milliárd fényévnyi téren át hozzánk érkező fény, az útja során ráható gravitációs térhatástól, a spektográf által észlelhető eltolódást produkálja. A szín elváltozást már letárgyaltuk.
És talán észrevetted, hogy pár szóval igyekeztem értelmezni is minden olyan kifejezést, ami túlmegy egy automatizőr fogalomkészletén. (Mert tudom mit oktatnak, és mit nem a BME villamoskarán.) Persze lehet, hogy némi utánajárásra azért a részedről is szükség lenne.
Miközben következetesen összekevered a vonalas spektrumok vonalainak együttes hullámhossz-eltolódását, egy olyan szűréssel, amiben lecsökken a spektrum rövidhullámú összetevőinek amplitúdója.
Ez a tudatlanság egészen az alapokat érinti.
Milyen józan észről beszélsz?
Van neked fogalmad arról, hogy milyen pontosságú mérések támasztják alá az ismert magyarázatot? Miközben az évtizedekkel ezelőtti sok nagyságrenddel pontatlanabb mérések is kizárták már a te elgondolásodat.
Hogyne érteném! Olyan elméletek rabságában éltek amelyek még változhatnak.
Tudom a színkép eltolódáson kívül a tömegspektrum diagramja is eltolódik, a távoli terek egyéb hatásai is okozhatnak anomáliákat, nyugi használjuk a józan eszünket, hátha kijön valami újdonság.
A feltett hipotézis nem kötelez senkit semmire. Egy gondos számolgatást megérdemelne ugyan, de mostanában kevés az időm.
Nem pár számot írtál el, hanem az egész elgondolásod téves. De nem fogom újra elmagyarázni, mert az eddigieket is elengedted a füled mellett, vagy nem értetted meg (pl. 53..ZsL., 273 mmormota, s a többiek érvelését).
Ott elírtam pár számot, attól az még hipotézis, idővel igazolódhat is, ugyanis a világűr nem üres.
Az atom és a fényhullámhossz méretek gondos összevetése, az irdatlan messzeség és a térbeli anyag helyes kalkulációja hozhat még egyszerű, de meglepő fordulatot a kérdéskörben.
"Számára akkor nincs baj, s azt szereti, ha ő magyarázza el, hogy hogyan kell érteni a dolgokat, mármint a fősodorbeli álláspontot"
Mindenki a saját véleményét, igazát próbálja elfogadtatni. Nincs ezzel semmi baj, amíg nem torkollik személyeskedésbe a vita...
"Azért szerintem az önálló gondolkodás nem külön szakma, ezt bárki, bármikor gyakorolhatja, s nem kell hogy mindent elhiggyen az önjelölt tudós potentátoknak. Látom, te is így vagy vele."
Alapvetően kétkedő vagyok, és szeretek saját elképzelést kialakítani, amihez viszont nem ragaszkodom görcsösen...
"Az elméleti fizikában és kozmológiában még az alapok is bizonytalanok"
Ahogy te azt hiszed...
Valójában ennél nagyobb kapitális tévedést ritkán tudsz elkövetni. Az elméleti fizika új hipotézisei persze még igazolásra várnak, de az ALAPJAI mindig is sziklaszilárdak, úgy matematikailag (egyetemi szint!!), mint fizikailag (egyetemi szint!!), vagy megfigyelési adatok (precíziós kozmológia naprakész követése) tekintetében. A baj ott kezdődik, ha valaki ezeknek az alapoknak sincs a birtokában, akkor azt hiszi, hogy az elméleti fizika és a kozmológia csak annyiból áll, hogy valaki a hasára üt és mond valamit minden alap nélkül. A tudatlan laikus ekkor azt hiszi, hogy jé milyen egyszerű ez, én is tudok ilyet! Egy fenét! Majd akkor, ha több évtizednyi tanulmányok és kutatói munka során az alapokat megszerezte!
(Aki pedig még a specrel hosszkontrakciót sem képes logikusan belátni egy hibátlan levezetés alapján, annak esélye sincs nemhogy helyes elméleti fizikai vagy kozmológiai ötletre, de még az alapok megtanulására se.)
Igen! Ez aztán bravúros érvelés! A fizika meg a kozmológia elméleti alapjait még egy amatőr is meg tudja ítélni, sokkal inkább, mint a vízvezetékszerelést. Most legalább megtudtuk, miből származik Tuarego feneketlen önbizalma.
