A 135-ossel is hasonlo a helyzet, de az meg ossze tud szedni egy kis, vagy inkabb nagy flaret, meg az MC is, ami adott esetben jol johet. Ha nem kell ki lehet takarni felvetelkor.
En ezek miatt a felvelek miatt kezdtem erdeklodni az NDK objektivek irant:
Köszönöm, meg fogok próbálkozni vele...... Csináltam még Berofex-el, de nem lett éles. Pentacon-ból van (fél)hosszú is (135), még a M39 végűek érdekelnének, de az adapter még nincs meg.
A Pentaconnak eleg erdekes a lelkivilaga. Ha teljesen nyitva hasznalod kap egy szurkes eletlen takonyfatylat. Ha azonban digitalisan elkezded javitani a mikokontrasztot, az elesseget, egesz erdekes, kellemes kepet kapsz. Olyat, amilyenrol meg Drezdaban sem almodhattak annak idejen.
A Fuji nagyon baba optikakat gyart, surrano palyan mindig is ott voltak a legjobbak kozott. Az X sorozatnak az egyik nagy elonye, hogy relativ modon elerheto arban adjak a rendszert, az objektiveket is, amik most is nagyon jok.
En biztosan inkabb toluk valasztanek, leginkabb a rekesz vezerles miatt, mert egyszeruen elvonja a figyelmet a fotozasrol a rekesz kezelese, a rekeszelt objektivvel valo fokuszalas pedig eleve magaban hordozza a pontatlansag lehetoseget. Ilyen szempotbol talan a rekeszelovalasztasos optikak adjak a legjobb megoldast, de abbol nincs tul sok.
Ha megis a rendszerellenes megoldas marad, a szenzor merete miatt szamitasba johet az osszes 45-60 millimetres optika, ezek pont kellemes portre tartomanyba esnek. Ami igazan unikum kozuluk, az viszont szinte mind draga, ott mar nem igazan eri meg a kenyelmetlenseget valasztani. A Zeiss, Leitz, Canon, Nikon, Konica, stb. premium objektivjeire gondolok. Ha ragaszkodsz a hosszabb gyutavhoz, ott meg terdig lehet jarni a jobbnal-jobb 80-100-as portreobjektivben, olyanban, amit eredetileg is annak szantak, plusz a hasonlo gyutavu makroban es nagyitoobjektivben.
Az enyém nagyon tuti volt nyitva is, csak eladtam. De megkérdezhetem a vevőt hogy nem tudja-e nélkülözni pár napra. Fullframe-n persze nyitva a széleken durván lágyult, ez okozott néha problémát. Talán találok képet vele.
Azt a Jupiter 9est egyszer rendesen össze kellene hasonlítanom valakiével, hogy csak az enyém bír ennyire takony lenni bizonyos körülményeknél, mert ez ilyen, oszt kész. Vagy másnak jobb lehet?
Takumar ugyan állat egy cucc, de hát ízlés és a többi kérdése. Tudjuk, hogy Antal is Fujira váltott, de hát nahh, nem olyan egyszerű az élet, vannak benne szubjektív dolgok, ki kell próbálni és megfejteni. Nekem erre van egy polgárpukkasztó albumom, mikor jönnek a népek, hogy "portréobjektív" meg "fix 50 mindenre jó", ott 4mm-től 500 milliméterig vannak portréképeim, amit ilyen-olyan csoportokból gyűjtöttem, vagy csináltam.
Kérdés a portréra, háttérre, rajzolatra, érzésre, vagy mire is gyúrsz valójában. Ha mindre, akkor jó szettet lehet összetolni, de elég drága lesz. Nekem a klassszikus Helios vonal mellé lenne itt minden, 40-2es és 100as Meyer, mert az odabasz.
Miattam nem kell megkeresned. Tudom miről beszélsz. Te a gyakorlatról beszélsz, én az elméletről.
Amúgy, csupán érdekességként említem meg (bár elég off a téma, és esélyesek leszünk egy admin általi s..gberúgásra :-)))), hogy anno még a dínók korában fotometráltak oly módon, hogy a fotolemezeken a csillagkép átmérőket mérték. Persze hozzáteszem, hogy eléggé pontatlanok voltak e mérések, de pontosan azon az elven alapultak, hogy a kétszer akkora fényerejű csillag Valahányszor (nem biztosan pont kétszer) akkora csillagátmérőt képez.
A fény az fény. Tudja a dolgát. Ez a szép benne. A TMB példáját meg azért hoztam fel, mert annál nehéz jobbat találni. És még ő sem tud (miért is tudna) egyforma csillagképeket leképezni különböző fényességű csillagokról.
Érdeklődéssel figyelem a polémiátokat. És ígérem, csak időnként fogok hozzászólni. És szintén ígérem, akkor is csak jobbító szándékkal.
Én próbálkozom, Sanyit meg ne bántsd, már inkább szalvétát gyűjt. Én is azt fogok, ha nem jön be a fotózás. Majd megírom úgyis mire jutottam, de ez a szalvétát/bélyeg jó ötletnek tűnik, ha másnak ennyire bevált akkor majd kipróbálom.
