A fotoművészet nem a fotográfiával indult el, ahogy festőművészet se a festészettel és később az emberábrázolással. A fejlesztések mindig is a célszerűségre irányultak ebben nincs is kivetnivaló. Egy sportfotósnak magyarázhatod a bokeh szépséget, az átlag felhasználónak is a megbízhatóság a fontos... De pont itt jön be amit írtam, ahogy egy festőművész vásznat, ecsetet, alapozót, festéket választ úgy használhatja a fotóművész az eszközeit. Nyersanyagot, érzékelőméretet, objektivet. A szobafestő nem fogja megérteni miért kéne mókusszőr ecsettel kenegetni a tojásfehérjével kevert olajfestéket :-) Te ott hibázol a gondolkodásmódodban hogy tökéletlennek gondolsz egy régi objektivet. A cikk is erről szól többek közt hogy ezek a régi cuccok lazán kiszolgálják az új nagyfelbontású érzékelőket is. Mitől tökéletlen? A Trioplan a körgyűrűs bokehhel? Mi baj a Biotarral, életlen lenne? Az 1,2/50mm-es Rokkorom nyitva is vállalható képet mutat a 24mipxeles ff vázon. Egyszerűen az új objektivek tervezésénél a tökéletes technikai paraméterekre koncentrálnak, majd elérve ezeket elveszett azt a "térbeli" hatás ami most megfog sok embert. Amúgy ez eleve egy szűk gyujtótávolság esetében igaz, egy nagylátószög vagy egy tele esetében nincs ilyen. Igy a felhasználási terület is szűkösebb, nem általánosságban beszélünk az objektivekről.
Bennem az a kerdes merul fel, hogy akkor hogy is van ez, akik eddig tudtak objektivet gyartani, azok az ido mulasaval elfejtettek mit hogyan kell csinalni? A fejleszetesi osztalyon arra gyurnak, hogy minel szarabbat gyartsanak, hogy jol megszivassak a jambor felhasznalokat?
Hogy van az, hogy a Nikon ujabb objektivjei jobbak a korabbiaknal, pedig azok sem voltak rosszak? Egy jo objektivnek lehet-e rontani a kepen, ha esetleg a csak annyi hianyzik a muveszi hatasbol?
Szoval ez a face to face szembeallitasa a korszeru optikaknak a korabbi verziokkal eleve hulyeseg. Magaban hordoz nemi anakronizmust, es megkerdojelez evtizedeknyi fejlesztest.
Ha most eltekintunk attol, hogy probaljuk megfogalmazi mitol jo egy felvetel technikailag, nelem mar latatlanul trivialis a modern optikak elonye, ha masert nem, a kezelesuk miatt.
Azert is hulyeseg ez a fajta osszehasonlitas, ahol feketen-feheren jobbnak kell minositeni valamelyiket, mert nem arnyalja a kepet. Persze, annak orulni kell, ha egy korabbi klassz optika szep kepet ad mai szemmel is, akar a digitalis eraba emelve, de igenis azoknak az optikaknak, amik nem tudnak kommunikalni a modern vazakkal, komoly hendikepjuk van. Ott, ahol lehet szoszmotolni az idegen objelktivekkel nem annyira feltuno ez a fogyatekossag, de ott, ahol szamit az ido, szamit a gyorsasag, ott ongol bealdozni a kezelhetoseget a "hangulat" miatt.
Persze kinek hogy, szabad a palya, mindenki azzal fotozik, es ugy, ahogy neki tetszik.
Ötletem sincs hogy ez hogy ezek hogy néztek volna ki Biotar helyett egy ujkori preciziós obival: pedig az arc külső fele már kissé életlen, de nem igazán érdekel :-)
Valasszuk, de, ha mar valasztunk, akkor valsszuk el a giccsbe hajlo kozhelyes lozungot a muveszettol.
Azt en nem neveznem muveszetnek, amikor semmitmondo eloter mogott tekeredik, bugyborekol a hatter. Ez nem muveszet, hanem effekt.
Salgado, amig filmre fotozott Leica R rendszert hasznalt, amikor digitalisra valtott Canont. Csupa unalmas, jol korrigalt, egyszeruen elerheto objektivvel. Steve McCurry Nikonnal dolgozott, jellegtelen, semleges objektivekkel.
Annie Leibovitz egy hot unalmas nepi Canonnal, megkopdosott variokkal fotozta II. Erzsebetet. Ha nekik megfelelt a kommersz objektiv, akkor nekem is megteszi. Vakvagany lenne, ha az objektivek fogyatekossagait muveszi erenynek tekintenenk. Azok az effektek, amiket bizonyos optikak produkalnak, a harmadik felvetel utan unalmasak, a sokadik utan giccsesek, eroltetettek.
A 75-0s Biotar nem ebbe a kategoriaba tartozik, de nekem peldaul kurva draga. Nem csak azert, mert nincs ra penzem, hanem azert is, mert azert a penzert, vagy akar lenyegesen kevesebbert tobb olyan lencset tudnek venni, ami nagyon alkalmas fotozasra, es kielegiti az igenyeimet.
Remelem J.peti nem neheztel meg rank, amiert igy tamogatjuk az uzletet. mosoly
Exaktánál az obira épített nyomógomb ugraszt blendét majd tovább nyomva exponál a váz. Ezen a 6 lamelláson mintha ez a rész már ki lenne berhelve, bár nem látszik, lehet hogy rendben van.
A 15 lamellásnak a diffrakciós képe jobb. Úgy tudnám szemléltetni, hogy hat lamellánál mintha hatszögeltű volna a távcsöved/objektíved lencséje, míg 15 lamellánál már közelítőleg kör. Ez megmutatkozik (többek közt) a pontszerű dolgok intra és extrafokális képében oly módon, hogy az hatszögeltű lesz.
Ízlések kérdése, de engem pl. nem zavar. :-)
A hatlamellás, amit linkeltél, amúgy beugróblendés ugyan, de nem automata, hanem kézi működtetésű. Ha jól látom.
Tehát ha jól értem, ha fontos a bubis effekt, akkor a 15 lamellás változatot érdemes keresni. Valamint az adapternél figyelni kell, hogy peremes legyen a beugró blende miatt.
Gondolkozom egy M42-es zoom objektíven és találtam is egyet, ami végül is szimpatikus, de alig találok róla információt a neten. Esetleg valaki ismeri a Revuenon 35-105 f3.8-at? Milyen neveken futott még? Mikori darab lehet? Sokat nem használnám, inkább csak mint utazózoom (bár annak lehet kicsit nagy és nehéz... ránézésre...) ennek megfelelően nincsenek is nagy elvárásaim, de azért jó lenne egy használható képminőség. Szóval, ha nagyon gáz, akkor nem erőltetem.
A másik opció egy Tokina RMC 35-105 lenne, ami fényerőben és macro képességekben kicsit gyengébb, de szerintem újabb, ami jótékony hatással van a bevonatok minőségére és kisebb is. De alapvetően ez a "B" terv.
