A világűr nem üres kutatási adatok szerint 1 köbcm, világűr átlag öt részecskét tartalmaz, ezt 1köbmm-es cső formájú tér gyanánt vizsgálva 1m. hosszú térrészben öt részecskét találunk. Vizsgáljunk most részecske átmérőjű világűr teret fényévnyi hosszban, tegyük fel, ha ebbe egy részecske esik, (most nem akarok nagy számokkal bíbelődni) akkor 12 milliárd fényévnyi hosszú térrészbe a valószínűség szabályai szerint 12 részecskét találunk. Ennyi részecskén küzdi át magát az a foton amelyik ilyen messziről érkezik hozzánk. A felkelő és a lenyugvó napból szemünkbe érkező fény valószínűleg ugyan ennyi részecskén verekedte át magát, mivel a sűrű légrétegen ferdén jutott el hozzánk.
A kvantum elektrodinamikában tapasztalt azonnali információátvitellehetséges, hogy nem a fénysebesség, hanem a térkvantumok adatátviteli sebességével történik, ami számunkra nem kimérhető adat. :))
Mi történik akkor, amikor két tömegpont nem egyenletes gyorsulással közeledik egymás felé? Mivel a térkvantumok összelapíthatatlanok, az egymáshoz közeledő tömegpontok elgörbítik az előttük álló utat, vagyis megváltoztatják a téridő struktúráját. A két tömegpont közötti távolság ugyan csökken, viszont a térkvantumok száma nem csökken oly módon, ahogy a távolodás esetén az gyarapodott. Azért nem beszélünk gravitációs kékeltolódásról, mert a görbült téridő, a fény számára egyenes, vagyis a görbült geodetikus úton halad.
Ha feltételezzük, hogy egy téridő kvantum egy bit információt képes tárolni és átadni egy másik téridő kvantumnak, akkor az a leggyorsabb, de még ismeretlen adatátviteli sebességet is jelenti. A tömegnélküli Fotonok, a téridő kvantumok és az elektromágneses mező közös halmazának adat átviteli sebességét használják, ami független a tömegpontok egymáshoz viszonyított sebességétől. Ezért a fénysebesség vonatkoztatási rendszertől független, állandó. A kérdés az, hogy mennyivel lassabb az EM mező információ átviteli sebessége, a téridő kvantumainak átviteli sebességéhez képest? Úgy is feltehetjük a kérdést, hogy mennyivel gyorsabb a téridő információ átviteli sebessége az EM mezőéhez képest?
A diszkrét elemekből álló téridő végtelen halmaza dinamikusan rezeg, fluktuál, mivel minden téridő kvantum, két energia, és idő állapotban van, illetve jelenik meg.
Az első állapotban, kiterjedés nélküli, szinguláris pontban van az energiaadag. Az időállapota alap esetben pozitív, vagyis jövőirányú tartam. Azonban múltirányú tartam is lehet, amit azt jelenti, hogy időtartam nélküli, azonnali térnyelőként értelmezhető.
(Ezek a szinguláris kvantumok képezik a globális, vagy abszolút vákuumot és a megnyilvánulatlan energiát, ami 120 nagyságrenddel nagyobb, mint az általunk érzékelhető megnyilvánult energia mennyisége és sűrűsége. Azonban a megnyilvánult energia, még ismeretlen formájával, a téridő kvantumokkal együtt, majdhogynem paritásban vannak.)
A másik állapotban pozitív, vagyis jövőirányú időtartamban és kiterjedt formában van az energiaadag. Ezek a téridő kvantumok képezik a kiterjedt globális téridőt, annak végtelen halmazát, a megnyilvánult energia alapvető formáját.
A kvantumonkénti múltirányú és jövőirányú időtartamok azonos mértékűek, szimmetrikusak. Viszont az egyes kvantumoknak az úgynevezett állapotváltási pontja nem egyidejű, vagyis nem egyszerre történik az állapotváltás a végtelen sok kvantum esetében. (Ezt ahhoz lehet hasonlítani, mint anno a hangyásnak látott képernyő, és sörétzaj.) Kettő darab téridő kvantum állapotváltási pontjának időeltérése, azaz időkülönbsége kisebb, mint egy kvantum két állapotának együttes időtartama. Ami tulajdonképpen egy nem észlelt, és egy megnyilvánult, azaz észlelt időtartamnál is kisebb. Ez a globálisan megnyilvánult téridőnél már a folytonosság látszatát kelti, mivel a Planck időhöz viszonyítva olyan kicsi időtartam, ami a nullához tartónak számít. Másként fogalmazva, az egyes egzisztáló téridő kvantumok, csak ilyen mérhetetlenül rövid ideig nem érintkeznek egymással. Majdhogynem hézagmentesen alkotják a globális téridő struktúráját. Azonban ezek a parányi, de mégis csak létező hézagok teszik dinamikussá, nyújthatóvá, tömöríthetővé, hajlíthatóvá a téridő struktúráját. Mivel a téridőben vannak elektromos töltések formájában más megnyilvánult energia kvantumok is, amelyek nagyságrendekkel nagyobbak a téridő kvantumoknál, jelenlétükkel helyről-helyre, időről időre, megváltoztatják a téridő struktúráját. A töltések adta energiasűrűség téridőbeli eloszlása a legkisebb energiaszintre, vagyis a legsimább, leg homogénebb téridő struktúra felé irányul. De mivel az egyes elektromos töltések vonzzák, közelednek, vagy taszítják, távolodnak egymástól, egy külön dinamikájú közeget, az elektromágneses mezőt képezik a téridőben. A kiegyensúlyozott, semleges töltésű energiacsomagok, (a bozonok és atomok), az azokból álló anyagformációk tömegei azonban, tehetetlenül követik a téridő dinamikusan változó struktúráját. Az így kialakult anyagmozgást, a gravitáció hatásának köszönhetünk. A dinamikus téridő struktúra és az elektromágneses, vagy anyagi energiastruktúrák egymásba ágyazottsága, létrehoz egy általános sebességi, vagy haladási maximumot az anyagi energiaformációk számára, amivel a téridőben szétterjedni, és kölcsön hatni képesek egymásra. A tömeggel rendelkező, vagyis a téridő struktúrájának lokális befolyásolására képes anyag, még e határsebességet, vagyis a fénysebességet sem érheti el a helyváltoztatása során.
Amikor a két szinguláris pont közötti térkvantum aktív, mondjuk fehér, a hozzá tartozó idő-egység is fehér, vagyis a téridő megnyilvánult. A megnyilvánulatlan téridő kvantum, az abszolút vákuum a fekete.
A téridőben egymástól egyenletes gyorsulással távolodó tömegpontok között is fehér marad tér és az idő, mivel egyenletesen lépnek be közéjük a térkvantumok, növelve a közöttük távolságot. Ha azonban nem egyenletesen, vagy exponenciálisan gyorsulva távolodik a két tömegpont egymástól, akkor az egyenletes gyorsulást meghaladó, plusz gyorsuláshoz tartozó téridő kvantumoknak, a kvantum időnél gyorsabban kell kitölteni a távolságot. Ez azonban nem lehetséges, mivel a legkisebb tartamról, az időkvantumról van szó. Ekkor kap szerepet a térnyelő kvantum, vagyis az abszolút vákuum kvantuma, ami alap esetben, pontosan annyi ideig van szingularitásban, mint a térkvantum aktivitásban. A szingularitásban azonban nem csak a jövő felé előre, hanem a múlt felé hátra is irányulhat az idő. Amikor az alap időnél gyorsabban kellene a térkvantumoknak képezni a távolságot, akkor térnyelő időtartama múltirányúvá lesz, vagyis hátrafelé halad. Ennélfogva a szingularitásban töltött idő nulla, amit úgy is vehetünk, hogy egy térkvantummal több keletkezik a kvantum idő alatt, ami növeli a távolságot. Ezek a plusz kvantumok pótolják az exponenciálisan gyorsulva távolodó pontok távolságigényét. Az így keletkezett térkvantumokat már nem nevezzük fehérnek, hanem a gyakoriságukkal a vörös felé tolódottnak. Minél több keletkezik belőlük, annál inkább vörösek, a távolságot összekötő térkvantumok. Másként fogalmazva, a két nem egyenletesen gyorsulva távolodó tömegpont között kitágul a téridő, miközben azt rövidülni mérjük. Az időt, viszont lelassulni, vagy kitágulni tapasztaljuk, miközben az hátrafelé is halad. (Ez a gravitációs vörös eltolódás, ami nem azonos a Doppler féle eltolódással.)
Érdekes cáfolat(ok): az a szörnyű gyanúm, hogy a szakirodalom (még a népszerűsitő kiadványok is) mindezzel már foglalkoznak. Nincs új a nap alatt. Irány a könyvtár.
Szerintem még maga a tér rögzülése/állapota sem tisztázott, mert ha "képlékeny" vagy hasítható,akkor a rajta keresztül átszáguldó részecskékből "kiolvasott" információ is hamis lehet.
A világűri látóhatár széléről érkező fény nem csak vörös, de valamilyen oknál fogva színképvonal eltolódást is szenved, /erről eddig nem tudtam/.
Ennek az okául jelenleg a fényforrásul szolgáló objektum távolodása, vagyis a nagy bumm az elfogadott magyarázat.
................
Egy lépcsőfok kimaradt. A távolodás az elfogadott magyarázat a színképvonalak eltolódására, a nagy bumm meg a távolodásra a magyarázat... Ami érthető, hiszen ami távolodik, az korábban közelebb volt, és ráadásul véges idő óta távolodik, így ez idő előtt óhatatlanul nagyon közel kellett lennie egymáshoz mindennek amit ma magunk körül látunk.
Nem is az a kérdés, volt-e nagy bumm (mert hiszen az még ma is megvan), hanem az a kérdés, honnan indult és hogy a fenébe jött létre
Nekem támadt egy gondolatom, ennek van némi alapja,
Aha. Megcáfoltad a nagy bumm-világkeletkezést azzal, hogy az őrölt kávé radioaktív, majd bevallottad, hogy halvány gőzöd sincs arról a témáról, amit éppen szakérteni akarsz.
Nem tudom, miért kellene egy pillanatig is komolyan venni a hülyeségeidet.
Pillanatnyilag nincs, annak kellene utána nézni lehet-e más oka az elemek jelenlétét mutató színképvonalak - számomra eddig még nem ismert - elváltozásának. (A színkép elemzést ugyan ismertem, de arról nem tudtam, hogy a mozgó fényforrásoknál valamiféle elváltozás jelentkezik a színképvonalban.)
,,vagyis nagy bumm-ban ugyan továbbra is kételkedek"
Ez teljesen normális (tudományos) érzés,sokan vagyunk így. A kérdés az,hogy ha nincs"nagy bumm" akkor a helyére mit lehetne beilleszteni,ami még ép ésszel felfogható és lehet vele kalkulálni. Neked van épkézláb ötleted ?
Igen, és te mit öntesz? Nekem támadt egy gondolatom, ennek van némi alapja, de nem igazolta a legfontosabb alapkérdést.
Mert az igaz lehet, hogy a világűri anyagi és porszennyeződése a bárhonnan is érkező fehér fényt "megszűrheti" oly módon, hogy csak a vörös színű látszik, többi színt elnyeli vagy más irányba tereli.
A világűri látóhatár széléről érkező fény nem csak vörös, de valamilyen oknál fogva színképvonal eltolódást is szenved, /erről eddig nem tudtam/.
Ennek az okául jelenleg a fényforrásul szolgáló objektum távolodása, vagyis a nagy bumm az elfogadott magyarázat. Ebben, vagyis nagy bumm-ban ugyan továbbra is kételkedek, de belátom, nem igazolt minden fontos tényt a felvetésem. Na, mit szólsz, ilyesmiről kellett volna tájékoztatnod.
Egyébként az emberi elme fejlődésére vonatkozóan is van egy hipotézisem, remélem nem pukkadsz meg tőle, ha azt is elővezetem a tudomány rovatban.
Köszönöm a kiegészítőül küldött hozzászólásodat gödörügyben, kaptam egy segítőkész hozzászólást fénytani szakirodalom ügyében, sajnos már csak az antikváriumokban találhatók meg nagy ritkán ezek a művek.
Nem találtam sértőnek a mentegetőzésként előhozott képzettségemre utaló megjegyzésedet, faragatlan "tudós" hozzászólások irkálóinak sem sértődésem okán válaszolok, csak szórakozásból. Két bátyám volt egy nővérem egy öcsém meg öt húgom, volt néha nálunk is hangzavar.
Az újabb segítő hozzászólásaidat is nagyon köszönöm. Belátom ezt a hipotézist még nem lehet igazolni, legalább is a kiindulási irány nem megfelelő.
Sajnos a fénytani ismeretekre vonatkozó, általad ajánlott Bárányféle könyvek már nem kaphatóak, van egy kedves antikvárius barátom, talán segíteni fog ez ügyben.
Ha gravitációban lévő óraművet figyelünk fentről - távolról, úgy azt tapasztaljuk, hogy az a lenti óra lassabban jár a nálunk lévőnél. Valamint ha van két egyforma fehérfény-forrás nálunk, és az egyiket lejuttatjuk (a "gravitációs gödörbe"), akkor fentről vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy annak fénye ezúttal vöröses.
E jelenséget Einstein prognosztizálta. (Abból a feltételezésből indult ki, hogy csillagközi térben lévő - erő hatására gyorsuló zárt kabinban ugyanolyan állapotok uralkodnak, mintha a kabin gravitációs térben nyugodna. Majd átgondolta, hogy milyen színűnek látnák odabent a benti fehér lámpafényt az első esetben - mármintaz erővel gyorsított kabinban tartózkodók - attól függően, hogy a lámpához képest lentebb, vagy fentebb helyezkedek el. )
Hülyeséget beszélni egy mondatban is tudsz. Azt elmagyarázni, hogy az miért hülyeség, azt igényli, hogy tisztában legyél legalább az adott tudomány alapjaival. Ez nálad egyértelműen kiderült, hogy hiányzik, semmit sem tudsz. A fizikát megtanítani neked itt és most pedig nincs kedvem.
Az agresszivitás pedig azt jelenti, hogy a kapott jelzések ellenére továbbra is rendületlenül egy Tudomány nevű fórumra öntöd a hülyeségeidet.
Bocs' az idétlen kiszólásért ("még akkor sem, ha építész"), ez nem a tiszteletlenség jele, hanem a szokásos gyerekes cikizés maradéka a különféle egyetemi és főiskolai szakok hallgatói között. Mint pl. az, hogy: "Hölgyeim, Uraim és gépészek!" Néhányszor már a tőlem telhető legnagyobb komolysággal elnézést kértem az ismerőseimtől is amiatt, hogy élemedett korom ellenére, még mindig nem komolyodtam meg! Az ismerőseim azonban régóta tudják, hogy a repülős-félék úgy igazából sosem nőnek fel, és nem haragszanak meg miatta...
Az űrbeli por (ami a galaxisokban helyenként sűrűbb a csillagok között, mint máshol) természetesen ugyanúgy szűrheti a csillagok színét, mint a Föld légkörének pora a Napét. A galaxisok zömének távolodását azonban nem ebből vezetik le, hanem a kémiai elemek színképvonalainak hullámhossz-eltolódásából. Aminek persze más oka is lehet, de egyelőre használható hipotézis.
Egy nagypapának az unokák mellett is lehet ideje rá, főleg, ha a gyerkőcöket érdekli a fizika, aminek tanítása manapság az ált. iskolákban elég silány.
(Üdvözlettel, mint hajdani optikus, vill. üzemmérn., amatőr csill., ejtőernyős okt. és a megkezdett 70 évem ellenére még mindig aktív siklóerny. okt. Igaz, hogy az unokáim száma még csak 1, tekintve, hogy a II, azaz Második Voltnejem Őnagysága uralkodásának ideje alatt született 4 fiókám közül 3 még tanuló korú...)
Ilyen színvonalú magyarázatnak nagyon örülök, egy kérdés azért még foglalkoztat - jó lehet a világűrben nincsen plankton meg pollenek, ipari szennyeződések - azonban anyagi részecskék, különösen több ezer fényévnyi rétegeket vizsgálva tömegesen léteznek, azt gyakran hallani tudományos megállapításként is hogy a világűr nem üres. És azt is megállapították, hogy ott a legváltozatosabb anyag-formák előfordulnak.
Az űrbeli felvételeken az űrbeli porfelhők szélén félig takart, de még látható csillagok vörösebbnek látszanak, mint az ugyan olyan típusú, de a porfelhőtől kissé arrébb látszó csillagok. Ennek a magyarázata mi lehet?
A színképvonalak ilyen irányú elváltozásáról sajnos most értesültem először, ez megdöntheti az eddigi okoskodásaimat.
Mikor érzékeltél agressziót részemről, talán a felvetéseim neked már agressziónak számítanak? Kissé diszgráfiás vagyok, a felvezető szövegben is van egy elírás, ha téged ez zavar ne látogasd ezt az oldalt.
Egy bölcs cáfolatot még nem láttam tőled, csak hülyézel, vagdalkozol, pedig ha arra vonatkozóan tudnál magyarázatot adni miért nem azonos a távolról ugyan annyi akadályon átjutó fény mint a közelebbről érkező, azt nagyon meg köszönném. Fénytani ismereteim hiányosak.
Nem kellene összekeverni a dolgokat. A horizont felé tartó Nap vörösödésének egészen más oka van, mint az égitestek "vöröseltolódása".
A levegőben levegő mikroszkopikus szemcsék (gombaspórák, mikrometeorok, tengeri plankton, növényi pollen, természetes és ipari eredetű por), amik mellesleg az esőcseppek képződésekor a kondenzációs magvakat is adják, a Nap fényét hullámhossz-függő mértékben szórják. A vöröset kevésbé, mint a lilát. Ezért a Nap irányából több vöröses fényt látunk érkezni, a kékeset pedig az égbolt többi része felől, a többszörös szóródás miatt. Ezt a szóródást nem a levegő molekulái okozzák, mert túl aprók hozzá, kisebbek, mint a látható fény hullámhossza, hanem a mikron nagyságrendű részecskék.
A távolodó égitestek "vöröseltolódása" nem azt jelenti, hogy a színük lesz vörösebb, hanem azt, hogy a színképvonalaik tolódnak el a nagyobb hullámhossz felé. A közeledőké meg a rövidebb, azaz kék felé. Ahogy egyik kolléga korábban említette (a látóvonalunkra kb. merőleges tengelyű), forgó égitestek egyik fele közeledik felénk, a másik távolodik, ezért a róluk érkező fényben észlelhető színképvonalak mindkét irányban, vagyis a kék és a vörös felé is eltolódnak, azaz kiszélesednek.
Mindezeknek a dolgoknak azonban nem sok köze van ahhoz, hogy a BB elmélet igaz-e vagy sem, és az esetleges cáfolási szándékhoz másféle ürügyet, vagy űr-ügyet kellene keresni.
