Minap kérdést tettél föl térképről és érdekes pontok fölvételéről. Még nem volt válasz de ha még érdekel, van rá pár lehetőség csak előbb azt mondd meg, van-e vmilyen navigátorod, azon kívül hogy okosteló máris alkalmas, noha olyan hátrányokkal amik önálló gps-nél nincsenek. Ezért preferálom az utóbbit.
Egy pillanatig sem vettem kötekedésnek. Egy konkrét tárgyi tévedésbe estem, amit csak kissé enyhít, hogy a szóban forgó intézménynek van néhány nevezetes dátuma amikor változások történtek, de Írország tagságának ténye természetesen nem egy átalakuláshoz kötődik (amire én gondoltam) hanem az ő belépésükre. Ami jóval korábban volt.
Én magamévá tettem egy régi tanárom jó tanácsát a nagybetűs Életre, hogy ha már hibáztunk (főleg ilyen jellegűt) akkor azzal vezekeljünk, hogy nem csak simán tudomásul vesszül a javított verziót (ez a minimum, ámde valszeg el fogjuk felejteni) hanem egy tágabb körben az egész témakört át kell tekinteni.
Ennek megfelelően átfutottam az Eu rövid történetét a Vas- és Acéközösségtől kezdve.
Úgyhogy minden vicc nélkül kösz, mert ha nem szólsz ez bizonytalan időre elmaradt volna.
De hogy további hibámra önként rámutassak: a 9098-asomban az találtam írni: "munkába folytottam". (ezismilyengáz) Aránylag jó a helyesírásom és a ennek a szónak nyelvtani különbségét a "fojtani"-hoz képest is értem, mégis elkövettem a hibát, holott általában nem szoktan. Mondjuk, elküldés után mindjárt kiszúrtam :-)
Az északra vivő főutak (A2-es, kihagyhatatlan, végig a part mentén megy északra!) átmennek Belfast-on, szerintem amit az útról látsz, az elég is lesz a városból, hacsak meg nem állsz a Titanic múzeumnál. Nem tűnik barátságos városnak kocsiból nézve, sajnos.
Tényleg nem kötekedni akartam, hidd el, csak megörültem, hogy van itt valaki, aki még jóval a nagy fene jólét előtt járt itt, s abból a korszakból való beszámolóval szolgál. Ez semmiben nem csökkenti számomra a beszámolód érdekességét, nagyon élveztem. Az a Jaguáros autózás nagyszerű lehetett :-).
Az angolos felsőbbrendűség az adott :-), egy angliai (tóvidéki) kirándulás alatt a szállásadónk fizetéskor - noha tudta, hogy nem vagyunk írek, csak ott élünk - finoman beszólt, az országra téve valami megjegyzést, ami elég rosszul esett, de ez van. Nagyon hiányzott abból a szállásból az itt megszokott melegség, a kedves fogadtatás. Máshol nem szálltunk meg B and B-ben Angliában, tehát nem mondom, hogy ez az általános, de nagyon bennem maradt ez az "élmény".
Mikor voltál utoljára? Változott valami érzésed szerint az első látogatásodhoz képest?
Valóban, talán félreérthető voltam, valóban: ők már 1973-ban tagja voltak a nálunk "Közös Piac" nevű intézménynek. De én arra a konkrét egyezményre gondoltam (t.i. Maastricht Treaty) ami 93-ban lépett hatályba, s amivel a mai konkrét European Union elnyerte alakját.
Bocs, és kösz hogy kijavítottál.
Végképp off, de van egy kevéssé ismert scifi: Fred Hoyle: Ossian's Ride, ez a 60-as években íródott, és a 90-es években játszódik és az író,talán angolos felsőbbségéből kiindulva, egy futurisztikus képet fest le a Dingle felszigeten, de az ország többi része hallatlanul ósdi még mindig, s Dingle-ben is csak azért, mert oda szálltal le az Idegenek :-)
(Bár igazából régebbi látogatásra gondoltam, hiszen ekkor már EU tagok voltak... azt hittem a kora 70-es években voltál itt először. De gondolom, hasonló volt a kép, csak még szegényebb.)
OFFtopik leszek, amennyiben nem mai aktualitásokról mesélek. De Írország egyik különlegessége ez a hirtelen gazdasági gyarapodás az elmúlt kb 20 évben.
Én eőször 1991-ben voltam ott meghívásra egy nem nagy munkára pár hónapra (komputerszakma egy speciális esete). Tulképpen morgolódtam, hogy tél-tavaszra esett, ahelyett hogy nyárra, de hivatás az hivatás, és az ottaniak vigyasztaltak, hogy a legrosszabb idő november-decemberben szokott lenni amikor vízszintesen esik, és ronggyá szaggatja az esernyőt. Ezért inkább nem is nagyon használnak ernyőt. Ez tényleg közel igaz.
Szóval akkoriban még nem volt EU-közösség, az Republic of Ireland perfekt kis államocska volt, Northern-Irelandban pedig néha még el-eldurrant egy pokolgép. De a Köztársaságban nyugis, kissé álmatag nyugalom volt.
anyagiakra nem pontosan emlékszem, én elégedett voltam, de ugye ebben benne volt hogy akkoriban onnan nézve mi is szegényebbnek néztünk ki, de ők akkor is tudatában voltak a nyomott életszínvonaluknak. Nyomort nem láttam, de mind a házakon, mind az autókon, mind pedig az embere ruházatán látszott, hogy nem veti őket föl a pénz.
Nem Dublinban voltam, de nem is túl messze onnan. Egy bérelt házban laktam és mivel társasági ember és családszerető is vagyok, kb belehaltam a magányba. Munkába folytottam, de azért annak is megvannak a határai. Ezt azért mondom, hogy rávilágítsak, mennyire könnyű MA azt mondani, milyen sok szórakozás van ma, mert akkor, legalábbis a szerényke keresetemmel, nem nagyon volt mit tenni.
Voltam más helyen azelőtt pár hónapos ösztöndíjjal, de az világváros volt és ott teljesen lehetetlen volt unatkozni, pedig semmi munkám nem volt amit számon kérhettek volna. :-))) Megtanultam, milyen a nyugis boldogság, üres zsebbel.
De itt az volt a szórakozásom, hogy bár nem gondolnám hogy fukar vagyok, de vettem nagy levegőt, kipengettem a távolsági buszjegy árát (emeletes busszal, ami azonban természetesen zöld volt) és bementem Dublinba csavarogni. Ha nem volt egészen rossz idő. Nem részletezem, de tény hogy csak a belvárosnak volt az a bizonyos bája, de ez igen hamar, sugárirányban pár utcányira kb annyira külvárosias és nem sértően mondom: szegényessé vált. A kikötő meg a Guinness sörfőzde kifejezetten nyomasztó volt, de én azt is élveztem ahhoz képest ami vidéken volt. Ugyanakkor vidéken volt (és ma is van) a pirinyó de pipec hazaknak egy olyan bája ami máshol nincs, de ugye kintről nézni egy dolog, bemennni nem mehettem.
Az némiképp meghökkentett, hogy egy ilyen katolikus országban a katedrális belépődíjas, bocsánat a blaszfémiáért, de éppen 2 pint sör ára volt. Mondjuk, amikor Párizsban "unatkoztam", akkor sokat üldögéltem a templomokban, különösebben erős vallásosság nélkül is. Amikor eleget nézi az ember a gótikus íveket, kezdenek új értelmet nyerni, szemben azzal amikor turisták közt dulakodunk. Szóval elvagyok én mint a befőtt, de Írországban (abban a szituációban) megtudtam, mi az az egyedüllét.
Aztán ugye megnéztem a Nemzeti Múzeumot, a kelta kincseket, a Book of Kells könyvet, meg a többit, a parkokat, a folyópartot meg ilyesmiket. Persze minden megvolt ami most, de annak idején és főleg abban az évszakban az egész turistatömeg nem létezett és mindent finom konkrét és kulturális köd lepett el :-)
De ez NEM azt jelentette hogy nincs kultúrélet. Csavarogtam a Trinity College-ben aminek több része nyitott, de ugye a munkám miatt én is inkább 7végén járhattam ott, amikor előadások nem voltak.
Aztán a Grafton Street-en bejártam a nagy könyvesboltba és sok részletben, de helyben kiolvastam a Gyűrűk Urát, nagy képes kiadásban :-))) Senki se nézett rossz szemmel, és nem voltam egyedül ilyen olvasó.
Persze beültem pubokba, az tényleg jó móka. Érdekes, nem voltam nagy ivó, úgy 2 sörrel egy este elvoltam. De ezt inkább 7köznapon meló után.
vagyis: az a szokás volt ott, hogy a pubban ebédidőben főztek néhány egyszerű ételt, mert az egyetemisták, tanárok meg mindenki a menzán kívül (ami szokásosan rossz volt) a pubban ebédelt. Úgy 1-1.5 órán át. Ekkor nem annyira ittak, de 1 sör lemehetett.
Délután (akkorra már megszerzett ottani ismerősem szóltak: ezt figyeljem) úgy 17h tájban megtelt a kocsma és megfigyelésre kiszemelt alanyok ledobtak 2 sört. Azután meglepően kiürült az Intézmény, majd 8 tájban megint úgy megtelt, hogy álltak is a népek, még kint is. A hangzavar akkora volt, hogy a csaposnak kézujjakkal kellett mutatni, mennyi lesz a rendelés.
A magyarázat: biztos ami biztos, a férfinép munka után beöntötte a minimum sörét, majd hazament megenni az asszony által vacsorát, azután "eljött sörözni".
Kivételes időszakban voltam ott, mert mi épp akkor rendszerváltottunk, és nagyon népszerű voltam az ír fiataloknál, mert azelőtt soha nem láttak eleven kommunistát :-))) Mondjuk, a kommunistát ők se vették komolyan, és nem is láttam olyat aki egyetlen ferde tekintetet vetett volna, de kétségtelenül körbeültek és érdeklődve hallgatták a bájosan tört angolomat. Ez egészen más volt mint mondjuk a németek, osztrákok, az írek olya távolt voltak mindettől.
Egy idős hölgy (nevezzük munkaadómnak) azt mondta, úgy élek mint Szent Brendan, és elvitt kocsikázni (nem kell semmi rosszra gondolni). Egy ősi, ámde patinás Jaguárral mentünk, (tudott élni a hölgy) és mivel levette hogy érdekel az országa és általában az őstörténet, elvitt Newgrange-be és jót beszélgettünk a világ piramisairól meg mindenféle megalitikus emlékekről. Ha valakit érdekel ez, Írország hemzseg tőlük.
Azután elvitt egy látszólag kis pici kastélynak kinéző de magánlaknak tűnő házba. Ott két idős néni, mint valami mesebeli anyókák, beültetett minket egy szalonba, ahol még 2-3 asztal volt, körbetipegtek, és OLLLLLYAN habos sütiket meg efféléket kínáltak, erős kávéval, amiből kipúposodott a tejszínhab, , de ez valójában egy pici, vidéki kis kávéház-cukrászda volt, (és a meghívóm fizetett rendesen csak nem tom mennyit). Ezt csak annak lefestésére mesélem, hogy mennyire igenis létezett a finom talán kissé fülledt, de visszafogott luxus, amiről kintről nézve nem lehetett tudni sem, odakint a virágoskerten túl tehenek legelésztek és bámulták a kocsi elején az ugró króm-jaguárt.
(később visszaadtam a meghívást, idehaza, de ezt a traktát nem tudtam)
Amikor jobb lett az idő márciusban, vonattal elmentem Bray-be (ez a keleti parton egy szép homokos partrész, de vannak magas sziklák is, és a Wicklow Mountains National Park-ba. De az csak 1 nap volt. Ezzel együtt elegem lett pár hónap után és felvéve a megérdemelt pénzemet, átbuszoztam Galwaybe, ott béreltem egy kicsi kocsit és pár napos csillagtúrát tettem. Connemara, Moher sziklák, Burren. Jellemző, hogy a kocsit nem kellett bookolni, nem volt kötelező hitelkártyát felmutatni (nekem akkor nem is volt) csak a jogsira vetettek egy pillantást. Akkor még az a bizonyos rózsaszínű összehajtós volt. Visszaadáskor, mert vasárnap volt, kiírták az ajtóra egy kockás papírra, hogy hagyjam a kocsit valahol a közelben és a slusszkulcsot dobjam a postaládájukba. :-) A szállásom egy öreg néninél volt aki kirakta a B&B táblát és remek Ír Reggelit adott, amiben az angol sausage helyett hurka volt. Meg minden egyéb.
Amikor esett, ázott fejjel beültem egy pubba a tengerparton és a nagy hasáb lazacot ettem párolt zöldséggel és sörrel. Ott más kaja nem is volt.
Ez volt az első nyugati utacskám, visszanéztem a zöld hegyekre és azt mondtam magamnak: "I will be back".
(Most kiváncsiságból nézegettem a kissé már elavulóban lévő könyveimet, s mind megemlíti, hogy az ország drága. De ezt nem merem mindjárt az elején mondani valakinek, aki utat tervez. Egyszer egy rokonom telefonált rám, kirándulásukat ide tervezve, s kicsúszott a számon, hogy ez egy drága ország, úgy készüljön. Utána megkaptam, hogy biztos nem akarom, hogy idejöjjön... azóta hagyom, hadd fedezze fel ezt a tényt mindenki magának. :-))
S milyennek találtad az országot az EU előtt? Érdekes lehetett. A hirtelen meggazdagodást úgy írta le egy elemzőjük, hogy a nemzet úgy viselkedett, mint amikor egy wc-s néni megnyeri a lottót...
Sajnos Kerry nekem azért maradt el (egyelőre) mert mint említettem túl nagy volt a fa amibe a fejszémet vágtam, de nem baj, hisz részben épp azért figyeltem föl érdeklődésedre, mert magam is tervezek még Írországba utat, csak annyiban könnyebb a dolgom, hogy (Dublinból) egyenesen dél-nyugatra mehetek pl Kerry, Dingle félsziget stb.
Látom, te is látod már, hogy nem szabad az egészet megcélozni, legalábbis nem 1 hét alatt és nem (kis) gyerekekkel. BIZTOSAN veszítenétek vele.
Ráadásul, bár egyikünk se említette, de Írország egyáltalán nem olcsó. Én 4x voltam, ebből az első jó régen, amikor még nem voltak EU tagok (Sőt EU sem volt) és akkor még mondjuk olcsó (???) volt. Legalábbis Angliához képest. Aztután ahányszor ott voltam, annyiszor érzékeltem a drágulást.
Szóval, tisztelettel azt ajánlanám, talán az a legjobb, ha Dublin, majd attól délre Wicklow County, ebben van hegység, nemzeti park, vízesés, és bizta megszervezhető lovaglás, kocsizás. Ez így együtt önmagában is remek.
Aztán ha belefér, föl Belfastba (de ha vitás is esetleg, az azért mégiscsak egy nagyváros a sokból én nem érzem hiányát) , kivéve esetleg a Titanic dolgokat, ha a gyerekeknek ez passzol. Feltétlenül lehet róla mesélni nekik a látottakon túl is.
Aztán Donegal, ami már végül is a "másik" part, és onnan Óriások lépcsője, meg a többi.
Még ez is elég nagy program.
Aztán egy idő múlva, talán nagyobb gyerekekkel, vagy csak az asszonnyal, talán több, keményebb túrát betervezve, már elég lenne "csak" a dél-nyogati részeket sé a szigeteket. Az tagadhatatlan, hogy ez utóbbiak a legeslegszebbek, de több áldozatot is kívánnak.
Abban egész biztosak vagyunk asszem, hogy ha az első felét láttátok, tutira nem fogjátok unni vagy csalódni az országban. Ritkán mondok ilyet biztosra.
És ugye, ha nem is olcsó, de azért nincs is messze, bármikor máskor is elmehettek.
Ha már ragaszkodsz Belfasthoz és északig mentek akkor viszont Donegal megyét ne hagyd ki, az egy csodálatos vidék, fantasztikus partszakaszok és belső hegyek közti utak. Mi ha visszatérünk, biztosan ide megyünk vissza. És nem csak a táj tetszett itt annyira hanem lényegesen kevesebb a turista is, valahogy emiatt is ütötte hangulatában a többi részt. Connemara is csodás, ez kétségtelen de az az ott északon.... az valahogy többet adott!
(persze mi délen nem voltunk, szóval azzal nem tudom összehasonlítani, de hiányérzetem se maradt emiatt)
Köszönöm a javaslatot ! Addig jó amíg nem tudom, hogy milyen a nyugat és a dél, és nem fáj a szívem miattuk.
Az a helyzet, hogy elég fanatikus módon fotózom. 80kg fotós felszereléssel mentünk múltkor is modellfotózni távoli tájakra. Szerintem eléggé leírja, hogy meg vagyok bolondulva :-)
A korábban jelzett fotós oldalon az Írország kulcsszóra első sorban az északi tájakról találtam olyan képeket, amik érdeklődővé tettek. Mivel a gyerekekkel a kelti oldalon találtunk olyant, ami érdekes nekik, majd nekem északon, amit próbálok úgy hangolni, hogy nekik és érdekes legyen, csak folytatásként tudnám elképzelni a nyugati oldalt, a Kerry kört délen, a szigeteket, és a sok mást. Minden esetre ha már így lakóautózunk, Dublinba kell visszamenni, és ezt a nyugati oldal folytatásával gondolom megvalósítani. Innen már csak idő kérdése.
Móni jól érzi. A gyerekek amekkora királyság, akkora kötöttség az ő korukban. De végre megérezzük Írország hangulatát.
Na ja, de a gyerekeket is szórakoztatni akarja... vagy ott van olyan fotózási lehetőség, amire kiváncsi...Most nem akarok elkezdeni egy mi-szebb-hol-jobb vitát, úgysem lehet egyezségre jutnyi ennyi szépség mellett :-) most megcsinálják az északi kört, kitapasztalják, mi hány mennyi, s pár év múlva jöhet a déli kör.
Pontosan ezt akartam én is írni. Egyik alkalommal, amikor Belfastban töltöttem egy hetet, megütötte a szememet egy újsághirdetés: 4 személyes lakóautó 65 GBP/nap, 6 személyes 85 GBP/nap. Lehet, hogy egy 5 fős családdal már így mennék, nem B&B-vel. Mi négyen vagyunk, pont egy ilyet tervezünk...Amúgy 30€/fő/éj árnál én többet nem fizettem még szállásért (Írországban sem), de 5 fővel valóban problémás lehet.
A másik tippem: Ha az ember elmegy Írországba, akkor pont a nyugati- és a déli részek azok, amiket nem hagynék ki. A Burren, Kerry, Dingle, Moher-sziklák, Aran-szigetek pont olyan helyek, amiket semmi más nem pótol szerintem. :) Szép, jó a Titanic-múzeum, Belfastnak is megvan a maga hangulata, de...
Az első elkeseredésem (hajnalban) után ma ismét nekifutottam kicsit nézelődni.
A szállás kérdésében nem nagyon találtam értelmesebb megoldást, AirBNB-n is ugyanolyan nagyságrendek jellemzőek. Hiába, 5fős szállás már más kategória, és lehet, hogy elférnénk egy 3 személyesen, ilyenkor a szállás adó kötözködik a jobb bevétel reményében. Lutonban már jártunk így.
Valóban leltem olcsóbb autó bérlést. Nem tudom milyen honlapot találtam... de reptéri autóbérlés volt.
Most viszont új gondolatom támadt, ami megmentheti az utazás ötletét, amit tegnap már majdnem elvetettem.
Lakóautó !!!!!
Szállás és autóbérlés egyben és a gyerekeknek folyamatos kaland (évek óta könyörögnek egy ilyen utazásért) ! És olcsóbban, mint a fent említett szállások. Mozgó indoor program, ahogyan Móni említette, és amíg autónál gondban voltam, hogy 5 személy cucca hova fog elférni, itt valszeg ez nem gond. Ráadásul rugalmasabban járhatjuk be, és talán nagyobb részét az országnak.
Tele vagyok ismét lelkesedéssel !
Próbálta már valaki ? Mi még soha, de nyilván az Ír viszonyok és szolgáltatók oldaláról is érdekel a kérdés.
Nem tudom, hol nézelődsz, de 250.000HUF áras autóbérlés az elég komoly. Júliusban néztem egy Audi A4 kombi Belfastban 5 napra 170euró, de ha ez esetleg nem szükséges, akkor egy Focus 5 napra €70. Még ha adok hozzá biztosítást is, akkor is valahol 60-70.000HUF alatt van az 5 nap.
14 nap Dublin - Belfast bérlés is megállna valahol 150.000HUF alatt.
A szállás 5 főnek már húzósabb lehet, Guest House vagy B&B esetleg Airbnb hozhat kedvezőbb árat.
Belfastból lehet nem erőltetném az átszállásos verziót Dublin reptérről közvetlenül mennék haza, nincs messze. Vagy Londonból Belfasttal kezdeni és Dublin lenne a vége.
A szállásfoglaláshoz nézd meg a booking.com, trivago.com, kayak.ie oldalakat. Sajnos, főszezonban jössz, amikor minden drágább. Hostelworld-öt is esetleg, bár a family room-ok ott sem sokkal olcsóbbak, mint a B and B-k.
Autóbérlést nagyon régen intéztünk Belfastban, ahhoz nem tudok hozzászólni.
Időjárást jósolgatni badarság lenne, nem véletlenül olyan szép zöld a sziget, sűrűn áztatják esők, főleg az északnyugati oldalt. Jó esőkabát és egy könnyű pulcsi nyáron sem árt. Többnapos eső szokott lenni, vagy olyan rákezdi-abbahagyja típusú, közben ki-kisütő nappal, ha ez zavaró, akkor érdemes indoor programokat alternatívaként begyűjteni az esetleges esős napokra. Itt nincsenek nagy melegek ám nyáron...
Belfastból Dublin másfél óra kocsival, nem lenne olcsóbb onnan hazarepülni, mint leszállni Londonban? Vagy hazafelé is megnézitek a rokonokat?
Fatboy Slim itt lejjebb volt itt családdal nemrég, remélem majd ő is megosztja a tapasztalatai az árakat illetően.
Hát a mai napot rátettem a kérdésre, jön a szumma:
Bp-ről elmennénk Londonba rokonokhoz pár napra, majd át Dublin érintésével Wicklowba lovas kocsizni néhány napot, Dublinban töltenénk 2-3-at, innen vonattal Belfast érintésével az északi part felfedezése, ahol nagyon sok minden van együtt, kis távolságon belül. Bérelt autóval gondoltam, majd Belfastból londoni átszállással haza.
Elkezdtem számolgatni, és ez 1.5M HUF.
Reális ez ?
Főleg a szállásokon lepődtem meg. 2 felnőtt, 3 gyerek: nincs 200 EUR alatt semmi éjszakánként még gyéren lakott tájon sem, Dublinban inkább 2x-ese. Autóbérlés 5 napra negyedmillió.
Dublinbol nincs repulo Belfastba ( busz es vonat menetrend itt : www.translink.co.uk, csak busz : www.aircoach.ie ) es Belfastbol sincs kozvetlen Budapest jarat , igy ha mentek rokonlatogatasra Londonba szerinetem jobb lenne Bp-Dublin-Belfast-London-Bp vagy Bp-London-Belfast-Dublin-Bp .
1- Dublinból Wicklow-ba megyünk, és lesz pár nap lovaskocsikázás (találtam a környéken vízesést, kerteket, tengerpartot - a segítségetekkel)
2- Dublin környékén talán pár dolog, de nagyon nem izgatott fel a környék, csak pár épület és szikla.
3- Vonattal talán Belfastba, és innen fel az északi partvonalhoz, ahol aztán nagyon sok minden tetszik nekem.
4- Innen talán elvándorlunk Donegalig, és lejjebb most nem.
5- Belfastból haza.
Azt hiszem a nyugati part és a déli rész egy újabb út lesz majd egyszer...
Most nekiállok költségeket számolni.
Kérdés: Időjárás. Szerintem nem túl stabil a szép idő ígérete nyáron (június, július) sem. Mennyire rapszodikus ? Mennyire változó ? Van, hogy napokig esik, és nincs is az embernek kedve elindulni ?
Arra gondoltam, ha már megyünk, akkor rokonokat látogatnánk Londonban, onnan repülni Dublinba, onnan valahogyan Belfastba (mit javasoltok ? Vonat, vagy repülő ?), és onnan haza. 5 embernek ez elég durva költség is lehet. Bízom benne, hogy a fapados költségekkel ez nem lesz irreális a végén. Vannak helyközinek mondható olcsó járatok London és Dublin vagy Dublin és Belfast irányba ? Esetleg menjünk autóval ? Calaistól kissé tartok mostanában. Meg akkor nem túl pihentető az út. Senkinek. Kerülném.
Rémlik, hogy van valami korhatár gyerekeknél, de bocs, nem néztem meg. Mindenkinek ajánlgatom, de még sosem voltunk. Mire mentünk volna, viharrongálás miatt lezárták :-/
Nagyon jól érzed, hogy hogyan gondolkodom. Mindenkinél mások a preferenciák, de eléggé hasonlóan keresem a helyeket én is.
-csodás tájak modell és tájfotózásra
-ennek megfelelően néptelen (alig túrista) időpontok, helyszínek (szóval ez a "érdemes elsétálni kicsit messzebb keleti irányban (veszélytelen gyalogösvény) és távolabb további bazaltláva alakzatok és barlangok vannak" a legértékesebb gondolat eddig. ;-)
A tájleírásod nagyon hasznos. Azt hiszem választanom kell majd 2-3 régiót, és csak oda menni...
A Kerry körről tudsz valamit, vagy arra nem jutottál le ?
Köszi Móni ! Lassan oszlik a köd. Jegyzetelek serényen. Nincs valami megoldásotok, hogy saját térképre helyezgessek érdekes pontokat, hogy átlássam, hogy mi hol van, és mi van ott ?
Igaz, hogy kereszben mérve nem látszakak annyira nagynak a távok, de a fentemlített keskenység de főleg mert ha a parti szép helyekre is ki akartok nézni, NAGYON sok plusz táv jön be. Főleg, hogy a szépségek miatt sokszor kíván leparkolni az ember és szétnézni, fotózni.
Tenger, fürdés: igaz, azt írtam: szép strandok, de muszáj megjegyezni, hogy a víz (mármint az Atlanti parton) nyáron is jó hideg. Szokás szörfös ruhában strandolni (nyaktól bokáig) ami fura, de láttam más északibb országokban ugyanezt. Ha Ti, akik láttak szép, és meleg vizű plázsokat, meg fogod látni, hogy ha Íroszág mesés földrajzi adottságú strandjaihoz hozzáképzeled a melegebb vizet is, a szépségek száma megsokszorozódik. Én mondjuk elvből megfürdök szinte minden tengerben ha már odajutottam, és itt július hónapban kerek 10 percig kibírtam :-)))
Nem feltétlenül mondom hogy Észak a jobb, sőt inkább fordítva, de ha már szóban van az óriások lépcsőja, megtámogatnám még pár környékbeli dologgal, mert CSAK önmagáért talán egyoldalú hajtás lenne. Tehát északon, ai az "Antrim coast" nevet viseli még pár javaslat:
Óriások lépcsője: ott az a rend, hogy van fönt a magas parton egy nagy parkoló, az ingyenes (legalábbis pár éve az volt). Itt van egy "Giant's Causeway Visitor Centre" (jegyvásárlás, toalett stb). Leparkolunk, jegyet veszünk, és kisbusz megy le a partra, úgyhogy semmi autós nyomor nem zavarja az élményt. Nincs ugyan messze, de a parkoló fönt van, és egy lejtős út talán párszáz méter gyalog sincs túl messze de öregeknek, gyerekeknek mégis. Lent a célnál nem csak a bazalt lépcsőfokok érdekesek (óvatosság tanácsos, gyerekekre vigyázni) ez végül is nem nagyon nagy terület, de érdemes elsétálni kicsit messzebb keleti irányban (veszélytelen gyalogösvény) és távolabb további bazaltláva alakzatok és barlangok vannak.
Nyugat felé nincs messze (mármint autóval) Dunluce Castle, mellette pedig egy sziklákkal övezett, szörfölni, lovagolni alkalmas széles homokos part.
Carrick-a-Rede. Ez sincs messze, de keletre. A meredek parttól nem messze kis sziget, és oda egy kötélhíd vezet. Nem akkora nagy poén, de látványos és gyerekeknek is kalandos. A többi látványossághoz képest szerényebb beugró.
Vissza, nyutaton és dél felé visszatérünk az Ír Köztársaságba, ezen a parton kőkorszaki kőkörök tömege van. Én bolondja vagyok, de kisebb gyerekekre talán nem annyira hat. Majd később talán előveszek képeket.
Connemara tartomány. Itt nehéz konkrétumot mondani, itt a táj elhagyatottsága és szépsége a lényeg. Kopáros hegyoldalak, köves patakok, mocsarak. a Skót felföldhöz hasonlít.
Galway: mondhatjuk a nyugati part fővárosának. Pl szállásnak alkalmas, főleg, ha netán mégsem lenne bérautó. Innen sugarasan elérhetők:
Burren: Ez egy mészköves, karsztos fennsík. Mit mondjak: objektíve nem kéne érdekesnek lenni, de érez az ember VALAMIT ami igazán elhagyatottság. Főleg, hogy sokezer éves kamrasírok maradványai is vannak, csak nem árt előre betenni a GPS-be a helyeket.
Cliffs of Moher. Ilyen tulképpen sok helyen van a világban, de meg kell nézni. Sok a turista, szóval ha netán viszolyognánk ettől, odébb is lehet egy más pontról élvezni, mert a magas sziklás part sok kilométeren át folytatódik.
Giant's Causeway
Carrick-a-Rede
Burren
Connemara
Cliffs of Moher