Én nem vagyok crossdresser, csak a női bugyikért vagyok oda...Imádok női bugyit felvenni, hordani, vagy csak maszturbálni bugyiban, egyébként teljesen hetero vagyok, a nőkhöz vonzódom, de ez a fétisem már kamaszkorom óta megvan...Különösen a párom bugyijait szeretem felvenni...
Szia ! Én is átéltem a leszokásról való kényszert. Többször is. Ma már nagyon sajnálom, hogy megszabadultam
olyan női ruhadarabjaimtól, amik a kedvenceim voltak. Például egy vörös-fekete színű kombiné, amelyet előttem
egy másik nő viselt. Sajnáltam a kidobott holmikat, és mindig eljött az az idő, amikor újra elkapott a vágy, és
kezdődött minden előlről. Ezután már bátrabban szereztem be női bugyikat, melltartókat,harisnyakötőket. Elju-
tottam addig, hogy méretre készíttettem egy szövetszoknyát magamnak. Izgalmas volt, amikor próbálni mentem, mert nem női ruhában voltam, de harisnyanadrág volt rajtam, és a női cipőmet külön vittem. Egész jól
sikerült a próba, az idősebb varrónő többször kisasszonynak szólított. Egyébként a harisnyanadrágot nem szere-
tem, én mindig egyszínű, többnyire fekete, hátul varrásos harisnyát szeretek hordani hozzá illő harisnyatartóval.
Ezután egyre jobban növekedett nálam az érzelmi spirál, és már nem voltak elegek az esti kalandozások női ru-
hában. Megérett az idő, és a helyzet arra, hogy egy férfi partner igazi nővé avasson. Ez megvalósult, így már
igazán transzvesztita lettem, és nem bántam meg. Később még többször megpróbáltam visszavonulni, de soha
nem sikerült. Ahhoz nem volt sem bátorságom, sem erőm hogy "kilépjek az árnyékból ", pedig olykor még az
tényleg igy gondolom szükség lenne még itt ilyen igényes fotokra...és jo POZITIV hozászolásokra..mert megint kicsit leült a topic.. :-) jokedv sehol..:-)
Elkezdődött az őszi szezon. Ekkor ismét magam vettem a nők ruháit. Szerencsére már csak heti rendszerességgel.
A harmadik, egyben idén utolsó nagy elhatározás október vége fele volt.
A leszokás most így zajlott:
- kidobtam a felesleget, ritkán viselt ruhákat;
- vettem új darabot, viszont jóval többtől szabadultam meg; csak a legfrissebb ruhák pihentek meg egy szekrényben;
- utolsó előtti lépésnél sminket, rúzst, parókát is kihajítottam;
- végül a maradék is házon kívül van;
Egy dologra felhívnám a figyelmet, hogy nem mindenkinek jó ez a terv. Egyéntől is függ.
2016. dec. 19-e óta nem öltöztem át, eldugott ruhadarab sincs már, és a boltokban is ellenállok a látványnak.
Ezáltal egyre jobban érzem magam, férfiként vidámabb, nyitottabb vagyok. A női ruházat számomra "börtön"-t szimbolizál. Semmit sem csinálok, mindent halogatok.
A 2017-es évem átváltozásmentes lesz. Igyekszem kordában tartani a vágyat, ami lassanként kisebb lesz.
Mindössze annyit mondok csak még: Köszönöm. Köszönöm, hogy végigolvastátok.:
Mint már említettem, a crossdressingről való lemondás/leszokás a témám.
Ez az év (2016) erről szól/szólt.
Utóbbi 2-3 hónapon belül jeleztem szándékomat, hogy szeretnék végleg lemondani e sokak számára csodás, álombeli hobbiról, viszont nekem már csak egy "börtön".
A leszokás már tavasszal elkezdődött. Egy éjszakai séta után másnap vagy harmadnap beteg lettem. Oly annyira, hogy felkelni sem volt kedvem. A megfázásért a kiruccanást okoltam. Akkor tájt leírtam egy lehetséges módszert. Rá pár hétre, egészségesebben mégis vágytam a női ruhákra. Egyszerűen hiányzott. Fokozatosan feltöltődött az egész ruhatáram a női énemnek.
A következő leszokási pont július vége. Ekkor is kidobtam a női ruhatáramat. Augusztusban három, megerősítem, három hétig nem vettem fel ezeket.
Szép estét/reggelt/napot fórum- és nem fórumtagok!
Sokan, köztük én is, akik eme topikot böngészi, legtöbbször megerősítést, illetve tapasztalatokat kérünk/gyűjtünk a hobbinkkal kapcsolatban. Szerencsére ebből nincs hiány. Vannak, akik csak "szövegelnek" (én ezt képviselem inkább), vannak, akik már-már történetet írnak (többnyire saját élmények, olykor csak képzelet szüleményei) és vannak, akik fényképpel is vállalkoznak (tudván, hogy itt örökre fennmarad, de többség rejti arcát).
Magam részéről most e dolgokról nem beszélnék. Korábban már írgottam az előzményekről, egy-két élményt is megosztottam. Beszéljenek a többi kedves társaim, akik szintén űzik a crossdress-stílust.
Az én beszédtémám most a lemondásról, a leszokásról fog szólni.
