Természetesen elfogadom, hogy Neked más a véleményed, a vélemény nyilvánítás szabad.
Nyilván nem az én eltérő véleményem miatt maradt változatlan egy olyan szakasza a kéktúrának ahol semmi ok nem volt a módosításra, de ha mégis akkor én annak örülök, bár tudom, hogy sokan csatlakoztak hozzá(m).
Ha Pulmynak nem tetszik ez az útvonal hát nem tetszik engem nem zavar, mert nekem meg tetszik.
Mivel a probléma már nem létezik nem kell újra bolygatni - gondolom én.
Alföldi Kéktúra Karcsa előtti erdőfolt – Sátoraljaújhely, vasútállomás 2016. október 25.
Ez a nap is párásan, kissé ködösen indult, csak nehezen világosodott az akácosban, ahol sátrat vertem. Végül hét órakor bújtam csak ki belőle, negyed nyolcra padig már össze is csomagoltam az egészet és útra készen álltam. Bekapcsoltam a GPS-t, a hátamra vettem a batyut és visszatértem pár lépéssel a Karcsára menő kövesútra. Gyorsan megtettem a pecsételőhelyig vezető talán másfél kilométert, háromnegyed nyolckor már le is málháztam a kis Árpád-korból fennmaradt református templom kertkapuján belül a tájékoztató tábla oldalára szerelt kéktúra bélyegzőnél. Elintéztem az adminisztrációt, aztán a zsákot a táblánál hagyva körbesétáltam a templomocskát.
Egészen jó állapotban fennmaradt a XI. századi templom, lefényképeztem minden irányból, egyedül a templom mögötti, kátrányos faoszlopokból összerótt harangláb nem tetszett, de minden nem lehet tökéletes. Megnéztem kívülről a templom melletti tájházat is, aztán a Táncsics utcán indultam tovább, és bizony jó időbe beletelt, mire észrevettem a kék jelzések hiányát! Rápillantottam a GPS-re, hát az szerint is elkevertem picinykét! Visszatértem a kis templomhoz, aztán a jelzéseket követve tovább ballagtam az itt kissé megtörő Alkotmány utcán. A bezárt kocsma mellett elhaladva értem ki a Karcsa-csatornához, készítettem erről is pár felvételt, aztán kiballagtam a falun átvezető főútra, a Petőfi Sándor utcára.
Karcsa - Árpád-kori templom
Karcsa - Tájház
A Karcsa-csatorna partján
Az Áfész ABC-nél tértem le róla, innen már a focipálya mellett elhaladva gyorsan magam mögött hagytam a falut és az utolsó házak után egy sáros, keréknyomokkal mélyen felszántott úton indultam tovább. Kis kanyargással rátértem a mezőkön nyugat felé átvezető, szintén igen sáros földútra, ezen aztán vagy negyedóra alatt értem el a talán 500 méterre lévő, keresztező keskeny betonútig, a Becskedi nagy útig. Leültem egy pihenőre a kereszteződésben, és felmértem a térképen, hogy ilyen tempóban estig se érek Sátoraljaújhelyre! De továbbindulva itt is szerencsém volt: egyre több nyom fordult le a sáros útról a földekre, néhány száz lépés után pedig már csak füves keréknyomok maradtak alattam! Ezen baktattam el a keresztező, hasonló útig. A térképen láttam, hogy már csak másfél kilométer van az aszfaltútig, úgy döntöttem, ott tartom majd a következő pihenőmet.
Egy darabig jól járhatóak voltak az észak felé tartó keréknyomok, de aztán itt is egy, az út mellett lévő friss mélyszántásból traktornyomok fordultak alám, ezzel aztán véget is ért a henkelés, itt is megszenvedtem jó pár száz lépésen keresztül a sárviszonyokkal! Az országút előtt talán 5-600 lépéssel értem el egy útmenti, sorokba ültetett nyárfást, itt a jelzések letértek a sáros útról, és a szélső fák mellett indítottak tovább, már régen nem használt, eldzsindzsásodó keréknyomokon. De azért a sárnál még ez is jobb volt, így hát itt törtettem tovább. Tíz előtt pár perccel elérve az aszfaltutat egy komolyabb pihenőt tartottam, a bakancsomat is félig-meddig tisztára csiszatoltam a fűben, ugyanis innen már aszfalton mentem Sátoraljaújhelyig.
Az út szélén elballagtam a talán kilométernyire lévő Karosig. A főút elkerüli a falut, de itt aztán rátértem a jelzéseket követve a településen átvezető Árpád utcára. Végigballagtam a hosszú házsoron, aztán egy balkanyar után a másik faluvégen az utca visszacsatlakozott az országútba. Innen már csak tízperces menet volt a néhány évtizede feltárt honfoglalás kori temető. Itt is megálltam egy pihenőre, a málhát az egyik padon hagyva végigjártam a sírmezőt. Innen pillantottam meg először a Sátor-hegyeket, meg is örökítettem őket a kopjafákkal együtt!
sáros úton Karcsa és Karos között a Csarnikás mezőin
Honfoglalás kori temető Karos után. A hátteret már a Sátor-hegyek adják
Továbbindulva az országúton ötvenperces menettel értem el Alsóberecki faluvégét, útközben egyre szebb rálátással a hegyekre. Ezen a napon is felhős, kissé párás volt az idő, de azért egyre határozottabb kontúrt kaptak az erdős csúcsok, ahogy közeledtem hozzájuk. A faluvégen szinte a legelső ház a Csokány bisztró, a helyi kéktúra pecsételőhely. Betértem hát, megittam egy Borsodit, közben az adminisztrációt is elvégeztem. Kicsit még üldögéltem, de nem volt sok maradásom, már eléggé be volt sózva a fenekem, indultam hát tovább.
Visszatértem a főútra, ami itt fordult rá a Bodrog gátjára. Eléggé veszélyes volt itt az út szélén ballagni, mert a szalagkorlátok közé szorított aszfaltcsík mindkét oldalán talán méternyi padkát hagytak a gyalogosok számára és nagy volt közben a kamionforgalom is. Na mindegy, túléltem ezt a szakaszt is és egy órára megérkeztem a Bodrog hídjához. Volt rajta kiépített járda, készítettem róla pár képet a folyóról, aztán indultam tovább. Újabb hosszú szakasz következett az út szélén, aztán kettőkor már egészen közel Sátoraljaújhelyhez tartottam az út szélén a következő pihenőt. Szerettem volna már a végére érni az egésznek, ezért tíz perc után már mentem is tovább.
Híd a Bodrogon Alsóberecki határában
A Bodrog a hídról fényképezve
A város határában a főút balra tért, én azonban egyenesen ballagtam tovább a Berecki úton, erről fordultam rá a Ronyva gátjára. Pár száz lépés után elértem a már használton kívüli vasúti hidat, átléptem a rajta átvezető vakvágányokon, aztán átvágtam egy kisebb ipartelepen. Egy darabig a 37-es út elkerülő szakaszán bóklásztam a kerékpárúton, végül a jelzéseket követve felsétáltam az Árpád utcán a belvárosba. A Hősök terén jobbra fordultam és a Kossuth Lajos utca déli járdáján elbaktattam a vasútállomásra vezető Fasor utcáig. A kék sáv jelzéseket követve a sétányszerű járdán lassan elértem az állomás előtti buszvégállomást, itt vettem észre a sétány utolsó fáján az utolsó kék jelzést. Ott volt rajta a kék pont. Alatta kék pecsét jelzés mutatott az állomásépület felé. Akkor úgy látszik, itt a vége, fuss el véle! A pénztárnál beütöttem az utolsó stemplit a füzetembe, aztán elballagtam a szállásomra.
Lassan megérkezek Sátoraljaújhelyre, a hegyek lábához
Itt a vége, fuss el véle... :-)
A szállásomon lepakoltam, lezuhanyoztam, átöltöztem a tiszta úti ruhámba aztán elindulva egy rövid sétával találtam egy pizzériát a belvárosban, ahová beültem vacsorázni. Természetesen most is nagyobb volt a szemem, mint a szám, ugyanis a rendelt 38 cm-es magyaros pizzának csak a felét tudtam ott helyben elfogyasztani, a másik felét becsomagoltattam reggelire. Még sokáig elüldögéltem a kisforgalmú helyen, és a második Borsodi után már tényleg kezdett eljutni a tudatomig: befejeztem az Alföldi Kéktúrát! Viszont a dolgaimnak még nem értem a végére, holnap indulok majd a hegyek közé! Kicsit féltem attól, hogy a félévnyi síkvidéki túrák után hogyan megy majd a „szint”, a kapaszkodás, ezért aztán nyolc óra felé a cseperegni kezdő esőben elindultam vissza a szállásomra, hogy kialudhassam magam a túrám befejező napja előtt.
Az idézett mondatot én írtam, nem pedig Pulmy. Azt pedig már többször is leírtam itt a fórumon, hogy még ha ennyire a sajátotoknak érzitek azt az útvonalat, akkor sem úgy kellett volna reagálni a módosításának tervére, ahogy tetted.
"Ez meg tömény eretnekség egyesek szemében! Vigyázz, mert ezért még ki is átkozhatnak! :-D "
Fessél fel sok éven keresztül és pucolgasd, gondoskodj a karbantartásáról - egy szép utat - valahol a lakhelyed közelében és amikor az íróasztal mellett azt mondják, hogy arra semmi szükség ott, szüntessük meg akkor kezdjél el örülni!
Nem akarok kiátkozni senkit de ha ez lett volna a legnagyobb öröme a "bizoccságnak" hát csak sajnálni tudom őket.
"Így, hogy mondod, tényleg sok a hasonlóság az említett szakasz és az Alföldi Kéktúra között. Hosszú, egyenes utak, gyakorlatilag sík vidék, átlagnál rosszabb jelzettség, ez mind benne van a "Nagy Testvér"-ben is!"
Terveim szerint (bár ez még távoli)mindenképpen keróval járom le az AK-t,a kijelölt úton,ha tolni kell,hát tolom(párszor már volt részem benne),tényleg véleményed szerint botorság vállalkozni rá? Képek a bicó tolás művészetéről:
"Ez meg tömény eretnekség egyesek szemében! Vigyázz, mert ezért még ki is átkozhatnak! :-D "
Beleállok ;) sőt még tudnám fokozni a Csipány-forrás körüli dolgokkal,de azt inkább már nem,mert lesz kapsz :D :)
Egyébként nekem is nagyon bejön a Zselic,akárcsak a Göcsej,nagyon hasonló a kettő. Egyébként ajánlom Neked Külső-Somogy dimbjeit-dombjait. Nagyon lebilincselő tud lenni a maga varázsával és ismeretlenségével. Hadidoki most járja a DDP-t ,nagyon élvezetes leírást tett közzé már erről a vidékről.
"A táv első szakasza nagyon egyhangú,unalmas hosszú végeláthatatlan egyenesekkel nyiladékokkal,óriás szántók közt(ezért is tartok nagyon az AK-tól). Nekem a Kakpusztától Kaposmérőig tartó szakasz a mozgalom mélypontja."
Így, hogy mondod, tényleg sok a hasonlóság az említett szakasz és az Alföldi Kéktúra között. Hosszú, egyenes utak, gyakorlatilag sík vidék, átlagnál rosszabb jelzettség, ez mind benne van a "Nagy Testvér"-ben is! Gátak nincsenek benne, ez az egyedüli különbség!
"Megdöbbentett Patca előtt a Csipány forrás és a közeli pihenő viszonylagos elhanyagoltsága. A forrás foglalatára még egy tábla sem került,annak nevével..."
Akkor 2014 óta semmi sem változott arrafelé!
"Patca után mi a hivatalos kéken mentünk,bár szerintem sokan "kispistáznak" és a -ön mennek át Szilvásszentmártonba. A táv "csak" 2 km-el több,de a vitát kiváltott útvonal(szerintem) nem tartogat annyi pluszt ami megéri a kerülőt. A vitatott mélyút szerintem egy a sok közül,ráadásul mivel betonozott az alja,ezért romantikáját,vadregényességét is elveszti."
Ez meg tömény eretnekség egyesek szemében! Vigyázz, mert ezért még ki is átkozhatnak! :-D
Nekem nagyon tetszett a Zselic dimbes-dombos vidéke, élveztem is minden méterét!
Még múlt hónap végén jártuk le a RP-DDK Somogysárd-Zselickisfalud közti távját. A túra során elhagytuk Belső-Somogyot és ízelítőt kaptunk az Észak-Zselicből.A táv első szakasza nagyon egyhangú,unalmas hosszú végeláthatatlan egyenesekkel nyiladékokkal,óriás szántók közt(ezért is tartok nagyon az AK-tól). Nekem a Kakpusztától Kaposmérőig tartó szakasz a mozgalom mélypontja. Ráadásul a jelzések is hagynak kivetni valót maguk után,pont a letéréseknél ritkásak ,félreérthetőek. Bár alapos figyelemmel könnyedén járható a táv. A Zselic az más tészta,szép hangulatos vidék élvezni lehet minden méterét. Szenna ennek a szakasznak a csúcspontja,a Skanzent egyedisége végett mindenképpen érdemes megnézni,bár a belépő egy kicsit borsos,ráadásul a műemlék ref.templomba külön belépőt(?) szednek (900+300 Huf).. Nem oly régen jártunk Szentgyörgyvölgyön,ahol hasonlóan szép és értékes a helyi ref.templom festett kazettás mennyezete,de ott a helyi tiszteletes megköszönte,hogy megnéztük a büszkeségük és még emléklapot és fotókat is kaptunk. Szennán a bélyegzőpont érthetetlen miért a kocsmánál van,mivel az kitérő és rengeteg megfelelőbb hely lenne a számára. Pl. A Skanzennél,mivel azt általában mindenki megnézi. Egyébként a Gyűjtemény pénztárában szívesen adnak egyedi pecsétet is.
Megdöbbentett Patca előtt a Csipány forrás és a közeli pihenő viszonylagos elhanyagoltsága. A forrás foglalatára még egy tábla sem került,annak nevével... Patca után mi a hivatalos kéken mentünk,bár szerintem sokan "kispistáznak" és a -ön mennek át Szilvásszentmártonba. A táv "csak" 2 km-el több,de a vitát kiváltott útvonal(szerintem) nem tartogat annyi pluszt ami megéri a kerülőt. A vitatott mélyút szerintem egy a sok közül,ráadásul mivel betonozott az alja,ezért romantikáját,vadregényességét is elveszti. Tucat ehhez hasonló mélyúton jártunk és fogunk járni. Ráadásul Patca után "komoly" küzdelmet folytattunk a ránk támadó Harlekin katicákkal,melyek valósággal ellepték a környéket.
Úgyhogy elég felemás érzésekkel teljesítettük ezt a szakaszt,én előzetesen többet vártam tőle,de idővel remélem a negatív élmények szürkülnek és erre a távra is jó lesz emlékezni.
Én is, én is szeretnék összefoglalót, szösszenetet!!!
Nekem azért az a 17 km aszfalt keserves volt, bár én nem is sáros időben jártam arra. A gratulációval meg még várok, hátha egy váratlan eső elmossa az utad végét :-))
...és szociológiai elemzést is bele. Meg ludat. Meg kacsát. És kakast is...! :)
A korai sötét/kései hajnal engem is bosszant, bár az ebook olvasó, mióta megvan, sokat javított a dolgon. Vagy ha nem ismeretlen terepen vagyok, akkor szemrebbenés nélkül elindulok már nagyon korán fejlámpával. Ismeretlen helyen viszont biztos, hogy én is kivárom, amig nem lehet valamennyire látni rendesen.
Mindenkinek köszönöm ismét a gratulációkat, nem is gondoltam volna, hogy ennyien figyelemmel kíséritek az utamat! Akkor a következő rész jön majd ma délután.
akárkibárki:
Ígérem, írok majd valamit, de ehhez még össze kell szedni a gondolataimat és hagyni kell leülepedni az érzéseimet is. Mivel az eddigiekkel ellentétben az Alföldi Kéktúra bejárásán pontosan vezettem a költségeimet, ebből szeretnék egy rövid statisztikát közreadni, de itt az adatokat először fel kell dolgozni, ugyanis most csak a túrán magammal hordozott A5-ös spirálfüzetben vannak még csak meg.
olahtamas:
Sajgott is a talpam, mire a 17 km aszfalt végén beértem Sátoraljaújhelyre!
Egyáltalán nem voltak "durva" útviszonyok! Én sokkal rosszabbra számítottam, a három nap alatt megtett nagyjából 70 km-ből kb. 5 km volt valóban sáros! Mondjuk, nem egyben volt az a táv, hanem itt is, ott is beleakadtam egy-egy ilyen szakaszba. Sokat segített az is, hogy az utolsó 17 km-t aszfalton tehettem meg Karostól Sátoraljaújhelyig.
Gratulálok én is neked Hörpölin a Kék Körhöz, és a jó kis beszámolóidhoz is, jó őket olvasni, pláne mert nekem az AK teljesítése olyan kb mint 9:3-attippelő topiktársunknak! :-)
Hát elég durva útviszonyokat találtál ott, le a kalappal előtted! Én 22-én jártam a a homokos részeken arrafelé (Nyírbátor-Kisvárda) és annak kimondottan jót tett az eső. A Bodrogköz nagyon más, nyáron tök jó volt bringával is.
Köszönöm mindenkinek a megelőlegezett gratulációt! És akkor következzen most a túra második napjának leírása:
Alföldi Kéktúra Tisza híd utáni ártéri erdő – Karcsa előtti erdőfolt 2016. október 24.
Késő ősszel az egyre rövidülő nappalok eléggé megszívatnak a sátorozáskor: délutánonként már korán alkonyodik, ezért hamar sátorozó hely után kell nézni, reggelenként viszont notórius korán kelőként hosszú tétlenségre vagyok utalva a késői napkelte miatt. Végül negyed nyolcra pakoltam össze mindent és indultam útnak a ködös, párás reggelen. Visszakapaszkodva a gátra továbbindultam rajta Cigánd felé. Errefelé már csak kavicsos keréknyomok futottak fenn a koronáján. Egy helyen egészen közel kanyarodott a Tisza a töltéshez, itt leszaladtam a folyópartra pár fényképet készíteni, amúgy teljesen eseménytelenül telt az egész út a faluig.
Cigándon nem kell pecsételni, de azért megálltam egy sörre a Fő utcán nyolc előtt pár perccel éppen nyitó korcsmahivatalnál. Gyorsan felhörpintettem itt is a napindító Borsodimat, aztán indultam is tovább, mert úgy terveztem, alkonyatig menni kellene legalább 25 km-t, ami nem tűnt túl könnyűnek a sáros földutakon, bár előző nap szerencsém volt az útviszonyokkal. Átvágtam a falun, végül ráfordultam a Vasút utcára, és az úttest mellett futó kerékpárúton értem el a falu határát. Pár percig még a továbbinduló országúton baktattam, aztán egy bekerített almáskert délkeleti sarkánál az itt kezdődő földútra tereltek a jelzések. Na, itt aztán már emberesek voltak a sárviszonyok, de nem is számítottam másra.
Párás, kissé ködös reggel a Tisza gátján
Kilátás a Tiszára
Cigánd - Erőspaprikát válogatnak a savanyítóüzem épületénél
Cigánd - Díszes toronysipkás református templom
A munkagépek süppedős dágvánnyá gyúrták errefelé a földút talaját, szerencsére a bal oldali árokpart és a végtelennek tűnő sáróceán között volt egy viszonylag járható, 1-2 m széles gazos sáv. Ezen törtettem tovább, hála istennek ez egy mezei gerincút volt, ahogy haladtam mellette, egymás után tértek le a munkagépek nyomai balra-jobbra a mezőkre. A vagy 3,5 km hosszú egyenes közepétől már egyetlen nyom se volt előttem, könnyen járhatóan nyújtóztak előttem a füves keréknyomok. Tíz előtt pár perccel értem el a Tiszakarádi-főcsatornát és a partján futó füves keréknyomokat, tartottam itt egy pihenőt az útelágazásban.
Sártengerként indult a mezei földút Cigánd után az almáskert sarkánál...
...de később egészen járható lett
Pihenő a Tiszakarádi-főcsatornába torkolló árok feletti betonhídon
Továbbindulva már fél óra alatt elértem a gátőrházat, itt egy öreg, boltíves hídon átkeltem a főcsatornán, és megálltam stemplizni a házzal szemben az út túlsó oldalán. Belenyomattam a villanyoszlopra szerelt stemplit a füzetbe, ennek a felirata: Cigánd, Északnyugati gátőrház. A jelzések a ház előtti úton vezettek tovább, de itt tettem egy kis kitérőt, mert azt az útszakaszt dágványossá taposták a ház melletti karámokban tartott birkák, de aztán a rum-cájsz által is megénekelt koedukált pottyantós előtt újra visszatértem a keréknyomokra. Eddig úgy tűnt, megúsztam a komolyabb sártapicskolást, most már bíztam abban, hogy ez továbbra is így marad!
Öreg kőhíd a Tiszakarádi-főcsatorna felett a gátőrháznál. A jobbra lévő villanyoszlopon van a pecsét dobozkája.
Én is lefényképeztem a koedukált pottyantós WC-t :-)
Viszonylag jól járható füves keréknyomokon vágtam át a Fekete-rakottyás mezején (bár egy rövid szakaszon szinte egyáltalán nem volt előttem kitaposott nyom), aztán a keréknyomok útkereszteződésében jobbra, keletnek fordultam. Erre is jó volt az út, de aztán jött a feketeleves! A térképem és a GPS szerint egyenesen kellett itt haladnom vagy kilométer hosszan, de a táv felénél az út délnek kanyarodott. A kéktúra jelzőtáblák is egyenesen küldtek tovább, de arra nem volt út, pontosabban volt, de régebben. Azóta már visszavette magának az erdő.
Elindultam a nyomvonalon, de eléggé kilátástalan dzsungelharc volt ez, próbáltam kitérni az erdőszéli útról a mezők felé, de ott egy bokorsoron túl víz alatt álló lápos terület volt, bokán felül ért rajta a víz, ezért az erdő felé próbáltam kitérni, itt aztán a két szélső nyárfasor között elég jól tudtam haladni. Az út vége volt még kacifántos, ott ugyanis vissza kellett térnem a hajdani út benőtt nyomvonalára, hogy át tudjak kelni egy mély vizesárkon. Szerencsére megtaláltam az embermagas dzsindzsában az átereszt, mivel egy, az árok túlpartján, a gaztenger közepén álló kéktúra jelzőtábla mutatta a direkciót. Szinte kiestem a dzsindzsából a nyílegyenesen Pácin felé tartó makadámútra.
Egy rövid szakaszon szinte teljesen elfogytak alólam a keréknyomok
Bóklászás a fasorok között. Az út jobbra lenne, de már rég benőtte a dzsindzsa.
Kéktúra jelzőtábla a dzsindzsában. Mögötte van az árok, csak éppen nem látszik. Én is csak az utolsó pillanatban vettem észre.
Ezen indultam tovább, és pár kikerülhető tócsától eltekintve kitűnően járható út volt megint alattam! Ki is tartott majdnem 2 km-t, de akkor jobbra, északkelet felé tért a keresztező Pácin-csatornát követve. Letérve az útról átballagtam a csatorna hídján, aztán egyenesen indultam volna tovább, de itt a sár megállított! Az eddig a makadámúton haladó traktorok itt mély barázdákat vágtak a puha talajú földútba, balra egy bokorsoron túl árok, azon túl az erdő, jobbra a bokorsoron túl másik árok és a mezők. Nincs kitérési lehetőség, hacsak nem kerülök a térképem szerint vagy 2 km-t a makadámúton Pácinig. Rövid idő alatt végiggondoltam, hogy időben nagyjából ugyanott lennék mindkét esetben, hiszen a rossz úton alig másfél kilométer lenne csak a falu széle!
Gyerünk tovább egyenesen! Hát, alaposan megszenvedtem egy pár száz méter hosszú szakaszon, de aztán a kitérő nyomok miatt ez az út is fokozatosan javulni kezdett, a végén már nem is volt olyan vészes! De azért hosszasan csiszatoltam a bakancsom a faluszélen a fűben, ahol elkezdődött a házak közé bevezető aszfaltút! Pácinban a kastély portáján van a hivatalos kéktúra pecsét, de persze az hétfőn zárva van, ezért más stemplizési lehetőséget kellett keresnem. Erre pont alkalmasnak tűnt a faluközpont felé ballagva az óvodával szemközti kis vegyesbolt. Betértem, feltöltöttem a megcsappant vízkészletem, aztán kértem a tulajtól bélyegzést. Szívesen adta, még pár percet dumáltunk is.
Jó kis makadámúton Pácin felé
Itt kezdődött a feketeleves
A kastélyt csak a kerítésén keresztül tudtam megnézni, mert az udvarára nyíló kapu persze zárva volt. A kéktúra murvás sétányokon vágott át a kastélyparkon, aztán ráfordult a temetőbe vezető keskeny aszfaltútra. A burkolat véget ért a ravatalozónál, keréknyomokon oldalaztam végig a sírok mellett, aztán a jelzések kitereltek a mezők szélén futó földútra. Na, itt aztán újra megkaptam a sarat, ez a durván másfél kilométer volt a nap mélypontja! Próbáltam kerülni ott, ahol tudtam, de ez sokszor lehetetlen volt. A trekkemet elnézve majdnem egy órámba került, mire a végére értem ennek a szakasznak! Szerencsére szinte végig szem előtt volt a határ túlsó oldalán álló Nagykövesd vára! Errefelé egy darabon az út jobb oldalán futó árok, a Felsőberecki-főcsatorna jelenti a magyar-szlovák határt.
Pácin - A Mágocsy kastély kapuja hétfő lévén zárva volt
Pácin - A kastélyt csak a kerítésen kereszült tudtam lefényképezni
Pácin - A kastély hátulról, a parkon átvezető sétányról nézve
Nagykövesd vára a sáros mezei földútról fényképezve
Megváltás volt, amikor rátérhettem a Karcsa felé tartó, hajdan szilárd burkolatú útra. Így utólag belegondolva ez lehetett a Karcsát és Nagykövesdet összekötő út még Trianon előtt. Erre a környékre terveztem a sátorozást, a gugli szerint itt akadt egy-két útba eső erdőfolt. Amikor elértem az elsőt, egy sorokba ültetett akácost, nem is sokat teketóriáztam, az első megfelelő helyen letértem az útról és az egyik fák közötti füves sávon felütöttem a sátrat. Épp időben, mert már lassan alkonyodni kezdett. Mielőtt kikapcsoltam volna, ma is csekkoltam a GPS-t: ezen a napon 25,4 km-t haladtam, 57 m emelkedéssel. Már lámpafényben vacsiztam meg, aztán a hosszú délutánt zenehallgatással ütöttem agyon.
Én is hagy gratuláljak a Kékkör teljesítésedhez, újabb két jelvénnyel leszel tehát gazdagabb. Viszont ezt a legutolsó szakaszt még nem látom a Heyjoe-n.Várom én is a befejező részeket.
"Sajnálhatod, hogy nem mentél el a gátőrházig! Ott még koedukált WC-t is találtál volna! :)"
Jártam ott, csak a második túranapomon. :-) Én is lefényképeztem az ominózus, meglehetősen ingatag "ingatlant". Az első napba az odáig vezető kb. 14 km már nem fért volna bele.
