Az idézett írás megvilágítja, hogy anno a PIROS É-D irányban volt, most a Szajki-tavak felől érkező kemenesháti PIROS vége itt van, innen a Göcsej felé van P+, illetve DÉL felé P3 (ez is Göcsej).
Maga a hely, nem különösebben feltűnő, itt keresztezi az apró zsákutca a vasútvonalat, valahol itt ér véget a PIROS.
Anno vasútállomás-féle lehetett errefelé, ma már csak iparvágány, amit keresztezni kellett, hogy elérjem a buszt.
Szépen kiépített földlépcsőn lehet "leereszkedni" Vorhota felől, majd feltűnnek a szépen felújított jelzések, leginkább lemezre festett, szögelt jelek, de legalább elvezetnek Andráshida felé. Hogy onnan mi a helyzet tovább, azt nem tudom.
A göcseji P+ volt a terv, Boncodfölde - Hottó - Teskánd - Vorhota.
Volt némi kavarás, de Hottó látványa kárpótolt a saját lustaságomért. Alaposabban ki kellett volna elemezni a jelzéseket a dombtetőn, de elbambulni nem szégyen, még időben visszafordultam. Hottó bájos kis település, szépen festett a buszváró, na és pad is van benne.
Teskánd csalódás volt, inkább város, mint falu, a forgalmas országút, na és Zalaegerszeg közelsége megtette hatását.
Ezzel végigjártam a Kávás határában "kiágazó" P+ jelzésű göcseji "főútvonalat, bár Kávás "felfedezése" még várat magára.
Ott nem egészen egyértelmű, hogy lehet leereszkedni a dombról, én az aszfaltos utat választottam:-)
Ez viszont "elkerüli" a nevezetes "részeket".
Vorhotától nem kell sokat gyalogolni, hogy a 762-es úton gyakran közlekedő buszok valamelyikét elérjük.
Odafelé vonattal mentem, "csak" 15 percet kellett várakozni Zalaegerszegen, ami 3 óra vonatozás után nem katasztrofális.
Szép élményeket azoknak, akik ezt az útvonalat választják!
Hét közben nem lesz gond szerintem, jó az időpont, nem lesznek sokan. Az irányt meg most, hétvégén sem tartották be sokan, pedig mikor tumultus van olyankor jó dolog.
És igen, sajnos "szanaszét létrázták", ahogyan mondod, meg rozsdamentes kapaszkodókat tettek mindenhova. Gyerekkel ez jó, de a régi, láncos verzió nekem jobban tetszett.
Mi Bánkútról indulunk Putnok felé a túránk 3. napján. Meglátjuk meddig jutunk ... szerencsére úgy időzítettem a szakaszt, hogy az aznap Bükkben tájfutó rokonok akár Upponyból is hazavisznek bennünket :)
...nem csak sírva, egyenesen sikítófrásszal kompenzálnám az általuk okozott frusztrációt :D
Egyébként a jövő héten kinéz egy hétközbeni Rám-szakadék, a gyerek még soha életében nem volt ott (másfél éves volt, amikor mi, a gonosz szülei vidékre költöztünk, és azóta nem sokat mászkáltunk a Pilis/Budai/Visegrádiban), a Rámot viszont muszáj látnia, mert imádja a szakadékokat. Olvastam sajnos, hogy szanaszét létrázták, és még megdöbbentőbb számomra, hogy kötelező haladási irányt vezettek be a tömegnyomor miatt... :/
Hétvége a Pilisben, mit is mondjak... egy biztos, mászógép kartárs sírva menekülne erről a szép vidékről látván a sok-sok autós turistát! :-)
Ami számomra örvendetes volt, hogy rengeteg fiatal, huszonéves párt láttam az erdőben, Prédikálószéken, Rám-szakadékban, stb, szerintem már ez is jó, de azért voltak sztorik, ebből kettő:
- 1. jövök le a Vadálló-köveknél, minden lépésre nagyon oda kell figyelni a sziklás, meredek, elég veszélyes úton, (a túracipőm talpa egyébként kiváló tapadású, ez itt nagyon fontos volt)
Jön szembe apuka gyerekkel, kérdi messze van még az a Prédikáló-kő? Mondom Vadálló-kövek, vagy Prédikáló-szék, melyikre gondol? Az-az-az, a Vadálló-kő, vagy mi, messze van?
Lenézek a lábukra, szandál(!)... mondom nekik, na így elég messze lesz, meg veszélyes is, amúgy pár száz méter.
Köszönjük, pár száz méter, akkor jó.
Két perecelést láttam ezen a szakaszon amíg lefelé jöttem, kb 20 perc alatt, egyiknél segítettem felállni...
- 2. Rám-szakadék, felső vége, fél hét, kapaszkodok Dobogókőre vissza, tudom hogy 8 körül már elég sötét van.
Négy fiatal szemből, "-merre van az a szakadék, merre kell menni, messze van?"
-Itt van, csak le kell menni, a mederbe, és tovább még pár száz métert.
-Akkor jó, megyünk.
Kérdezem tőlük honnan jönnek? Dobogókőről. Mikor akarnak visszajönni, mert nemsokára sötét van?
-Húúú, tényleg, mondtam én, ugye mondtam! -mondja az egyik a másiknak.
-Nem baj, most már megnézzük!
És nem volt náluk semmi, sem táska, sem innivaló, csak az utcai cipő a lábukon meg a kocsikulcs.
Sötétedéskor azért összefutottam még velük Dobogókőn, nem sokat mentek utána, inkább visszafordultak.
Rám-szakadékban rajtuk kívül is volt nem egy akinek segíteni kellet még a létrákon felmászni is.
Egyszerűen a legtöbben csak leteszik az autót, kiszállnak és usgyi a szakadékba, vagy éppen ahova sikerül, úgy ahogyan vannak, sima talpú cipőkben, kaja-pia nélkül.
Bár az is igaz hogy:
"gondolkodás a tett halála" :-)
Az viszont biztos hogy a felfelé kapaszkodást a hegyre a fiatalság még tornacipőben is jobban csinálta nálam! :-)
Pont ezért ragaszkodom én is a Panasonic bridge-gépeihez. Gyorstüzelés (nem érnék rá az obicserével piszmogni); egy tükrösre kb. az árát még egyszer rá kéne költeni, ha egy kellő objektívkészletet akarok vásárolni.
A Pana sajnos elég drágán méri a gépeit, de majdnem nyolc évig kiszolgált az előző is, tűzön-vízen át.
Köszönöm szépen a dicséreteket! :-) Örülök ha valakinek tudok segíteni így vagy úgy, ötlettel, avagy tanácsokkal.
OFF
A tükörreflexesektől engem az áruk tart vissza picit és az amit mondasz. Továbbá nem vagyok profi, (néha el is ejtem a fényképezőgépet), legtöbbször menetből szoktam "tüzelni", és így ezek tekintetében egy jó erős zoommal rendelkező gyorstüzelő kompakt lehet hogy jobb is lenne nekem, láttam egyet 60 körül, lehet meg is veszem, bár még nézelődök.
Köszönjük. Sokat merítettünk a Tőled olvasottakból is, na meg szeretjük az albumjaidat is. :)
(OFF: a váras topikban felvetettekhez talán egy kis adalék a fényképezőgép témához, nekünk Nikon D3200 típusú gépünk van, azzal készülnek a képek. Nagyon szeretem, de relatíve nehéz, nagy, sok helyet foglal a zsákban. Nem biztos, hogy ismét ilyen típusút vennék.)
ATTHUNTER - ha erre jársz, ugorj be alkalmasint a virtuális hüttébe, fejlemények vannak! A főcsapos elrendelte a zárórát, úgyhogy új verbál kocsma után néztünk. Még két hétig él a hütte utána konyec. Gyere, ha gondolsz, nekünk hiányzol!
A távot három részre osztottuk: Diósjenő-Kemence, Kemence-Nagybörzsöny, Nagybörzsöny-Szob. Ennek megfelelően szerettem volna szállásokat találni az egymás utáni napokra az egymás utáni településeken, de nem sikerült, ezért aztán a terv az lett, hogy központi szállásról indulunk és érkezünk az egyes rajt- és célpontokba tömegközlekedés igénybevételével. A szállásunk Vámosmikola településen volt, ami minden tekintetben megfelelőnek bizonyult.
1. nap. 2016. augusztus 10. szerda
A terv szerint Diósjenő-Kemence szakasz várt volna ránk, de lekéstük a tervezett buszt, ezért a második napi túraszakaszt áttettük az első napra, Vámosmikoláról átbuszoztunk Kemencére és nekiindultunk a 2016. évi nagy nyári kékezésnek a Börzsönyben. A kisvasút pénztárát zárva találtuk, ezért az első pecsétet a Kőrózsa panzióban ütöttük be a helyére. A Fekete-kútnál pihentünk egyet, majd az elmosott pályaszakaszon értünk el a Hamuházig, ami éppen jókor jött, mert szakadni kezdett az eső. Itt sajnos nem volt igazolómatrica, ezért feljegyeztük a kódot. Szerencsére nem tartott hosszú ideig az intenzív eső, csendesedett, továbbindultunk, Bányapusztára érve pihentünk egyet, beragasztottuk a matricát a füzetbe, majd besétáltunk Nagybörzsönybe. Az igazolópecsétet a Malomkert étteremben szereztük be, és jól tettük, hogy betértünk oda, mert a Fő téren a Börzsöny vendéglő zárva volt, a jelek szerint már régóta. Megvártuk a buszt, és átutaztunk Vámosmikolára.
2. nap. 2016. augusztus 11. csütörtök
Ma jött a terv szerinti első túranap, reggel Vámosmikoláról busszal Drégelypalánkra utaztunk, ott vonatra szálltunk, amivel eljutottunk Diósjenőre. A pecsétet az állomás restijében rendben megkaptuk, aztán nekivágtunk az aznapi távnak. A második igazolópontnál, a Kámori-völgyben feljegyeztük a kódot, majd mentünk tovább. Pénzásás nekünk nagyon nehezen jött el, a térkép szerinti Szondy kulcsosház ma már nem az, teljesen felújítva, átnevezve. Tovább indultunk, és elérkeztünk a mai túranap – és nekem az egész túra – csúcspontjához, a Magyar Történelem egyik örök büszke helyszínére, Drégely várához. Aztán csak tovább kellett indulni, mert még sokat kellett menni, ami igaz is lett, mert nagyon hosszúnak bizonyult a ránk váró rész, ráadásul egyes szakaszok eszméletlen sarasak voltak. Itt volt valahol út közben, hogy egy szembe jövő túratárssal találkoztunk, aki gyakorlatilag az egyetlen volt, akivel a három nap alatt összefutottunk. Bernecebarátiba érve az igazolópecsétért kitérőt kellett tenni, ezért aztán igazán megérdemeltük a frissítőt a kocsmában. Átmentünk Kemencére, majd busszal vissza Vámosmikolára. Elfáradtunk.
3. nap. 2016. augusztus 12. péntek
A változatosság kedvéért reggel ismét buszra szálltunk, amivel Nagybörzsönybe utaztunk. Hűvös volt, 6 fokot mutatott az iránytűnk kis hőmérője. A Koppány-nyeregbe viszonylag gyorsan felértünk, meg is voltunk magunkkal elégedve (J). Kis pihenőt tartottunk, aztán elindultunk a Nagy-Galla elágazáshoz, ami sehogy se akart megérkezni. Már egy csomó ideje mentünk, ráadásul a térkép és a valóság sem egyezett, pedig nem vétettünk jelzést. Egyszerűen nem értettük, hogy a Nagybörzsöny – Koppány-nyereg 6 km-es távja simán megvolt egy óra tizenöt percen belül, a kiírás szerint innét a Nagy-Galla elágazás 4.4 km, és már jövünk több mint kettő órája, és sehol semmi… Végül csak odaértünk, de eléggé elkedvtelenedtünk. (Itthon néztem meg a tuhu-n, hogy azon a szakaszon jelenleg már másfelé, hosszabb úton megy a kék, mint a nekünk meglévő térképen.) Összeszedtük magunkat, aztán csak begyalogoltunk Szobra. A vasútállomás pénztárában kértünk bélyegzést, ott szereztük be az utolsó igazolást, majd az épülettel szemközti kocsmában csaptunk dínom-dánomot, a Börzsönyi kéktúra végigjárása örömére.
Ha már arrafelé jártunk az otthonunktól 300 km-re, szombaton sikerült részt venni egy kajaktúrán az Ipolyon. Nagyon klassz volt, de mi, szárazföldi népség, igazán elfáradtunk.
Éppen most akartam neked válaszolni, hogy az Uppony-Putnok szakasz hosszabb lett ugyan (+4km), de nem gondolom hogy sokkal szintesebb, mert szinte ugyanarra a magasságra kell felkapaszkodni Három-kő felé is, és utána a régi kék becsatlakozásáig enyhén hullámzó szintút (gerincút)a jellemző, tehát inkább a megváltozott hossz ami dominál ennél az útvonalváltozásnál.
Ez a kéktúra szakasz nekem annyira tetszett hogy tavalyelőtt a családot is elhoztam egy Dédestapolcsány-Uppony-Háromkő-Damassa-Bánhorváti túrára, a gyerekek nagyon élvezték, különösen a sziklás részeket.
Végül is azt is mondhatnám hogy menj az új kéken, aztán inkább az 5km-es putnoki aszfalton csípd el az első arra járó autót ha fáradnak a gyerkőcök... :-)
"Régebben, a szabványosítás előtt voltak helyi kék sáv jelzések is. Ilyen volt például a Dömös - Kaincz-forrás - Prédikálószék - Kolacskovszky-forrás közötti kék sáv jelzés is, amelyet a szabványosításkor festettek át piros háromszögre. A "11 Ft-os" térképen még kék sáv szerepel."
Bocs, hogy belenyúltam, de nálam épp kéznél volt az 1966-os Pilis-térkép. A kék sáv a Király-kúttól (Kolacskovszky-forrás) a Prédikálószéken, Vadálló-köveken át vezetett Dömösre.
Ha a blogbejegyzés késik is, a képek ma vagy holnap (maholnap) hozzáférhetőek lesznek az egész túráról (Királyrét-Királyháza, Börzsönyi piros), feldolgozás folyamatban.
Van egy ősrégi kisalakú térképem a Pilisről és abban bizony K jelzés megy fel a Prédikálószékre, de semmi köze az OKT-hez. Ha gondolod előbányászom és beszkennelem Neked az a részt.
Jaja, az nagyon jó ötlet, kár, hogy nem mindenhol ilyenre csinálják az új esőházakat. Egyébként a környék összes forrása mellé építette közül pont a leggyengébb vízhozamúhoz tették ezt a bivakot; - hogy miért, nem tudom. A Mátyáskút és a Szép-Ilonka is sokkal bővebben csobog, és ott is csináltak szépen felújítást, de a tetőtérbivak azoknál elmaradt.
Nemrég értem haza egy kis KDP-ról. Tegnap délután indultunk Szárról. Változatos, elég könnyű út végig. Az éjszakát egy kis letéréssel a Szarvas-kútnál töltöttük: még múlt évben néztük hogy szuper esőbeálló épült, a tetőterében kialakított bivakhellyel, és megbeszéltük hogy ide még visszajövünk. Még most is szinte újszerű, nem füstös, nem lelakott. Jól kialakított tűzrakóhely van mellette több is, az egyetlen negatívum hogy a forrás éppen csak csepeg - még így egy viszonylag csapadékos nyár vége felé is. Minden kéktúrázónak ajánlható menedék, négy fő kényelmesen elfér benne.
Ma délelőtt irány Vértessomló. A turistaút mentén a faluban semmi nem volt nyitva (dohánybolt, kisbolt, Coop), a térképen jelölt kocsma meg nem létezik. Nem volt kedvem visszamenni keresgélni, így a helyi vízmű táblával ellátott bejáratánál fényképezkedtem, majd irány Majkpuszta. A remeteségbe óránként indul csoport, mi erről pont lecsúsztunk, így inkább benéztünk a bányászati múzeumba. Két órát voltunk benn, nagyon tömény. A múzeum egyik-másik része kicsit olyan hangulatot mutat, mintha tegnap még itt a napi munka folyt volna, egy megőrzött pillanatképet mutat a 16 évvel ezelőtti bezárásról. A múzeumban egyelőre kevés az interaktív elem, ugyanakkor nagyon "szabad", szinte oda ül be, mászik be a látogató, ahová akar (én a bányalift kezelői helyét próbáltam ki). Az aknatorony teteje kilátóként van kialakítva. Érdemes meglátogatni, ha erre jártok.
Innen már háromnegyed óra alatt elértük a város vasútállomását, ott fejeződött be a túra.
A Becske és Nógrád közti túrám lezárult. Szendehelyről elindulva visszamentem a multkor eltévesztett Kopjafához, majd a kitérő után Nógrád irányában elindultam.
Nagyon szép volt ez a szakasz is, pazar kilátásokkal, és a végén egy kis Vár látogatással számháboruzó diákok kiséretében.
tetszett nekik a szoros és Háromkő is
