A Mannesmann technológia leírásában az szerepel, hogy (manapság) max. 660mm átmérőjű csöveket lehet készíteni vele, de ez a legújabb technológia. Az 1930-as években még egyszerűbb volt, az akkori technológiával 406mm átmérő a felső határ. Szóval közeledünk... :-))
A 24 tartályos kialakításnál kb. 770 kg egy tartály tömege.
Dupla átmérő és falvastagság esetén 3 tonna egy tartály. Ilyenből max 6-ot lehet felrakni ugyanarra az alvázra, hogy a tengelyterhelést és a folyómétersúlyt ne lépje túl.
Kösz. Érdekes, hogy a rendelkezésre álló képek mind más-másféle kocsit mutatnak (tető íve, megléte, töltőcsövek, ferde feszítőművek) Lehet, hogy ahány volt, annyiféle?
Dupla ekkora átmérő mellett dupla ekkora falvastagság kellene. Persze négyszer annyi gáz férne bele. Gondolom az átmérőt a gyártástechnológia korlátozta.
A 24 tartályos kocsikkal a személy (és poggyász) kocsik gázvilágításhoz szükséges földgázt szállították Hajdúszoboszlóról vagy az Istvántelken lévő olajgázgyárból.
A tartályok 65-75 kp/mm2 szakítószilárdságú Martin acélból, Mannesmann eljárással készültek.
Szerintem hegesztéstechnikai okai voltak. Valószínűleg ekkora tartályoknál még lehetett szavatolni a hegesztés varratszilárdságát, míg a ma használatos nagy tartályokkal egyező méretben pedig még nem. Nem vagyok hegesztéstechnikai szakértő, de erre gondolnék :) (Tekintve, hogy Magyarországon az 1940-es években inkább a szegecskötéses eljárást alkalmazták, egyszerűen nem volt meg a technológiai háttér nagy nyomású tartályok hegesztéses gyártására)