Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2016.01.06 -2 0 16

Szia!

 

Jó, hogy megosztottad velünk, hogy mit tettél/teszel magaddal.

 

Az, hogy jelenleg egészségesnek érzed magad, még nem jelenti azt, hogy az is vagy. Mikor a májad, hasnyálmirigyed, vagy egyéb szerved károsádását érezni is fogod, akkor valószínűleg már nem sok esélyed lesz a gyógyulásra:(

 

A fórum jó arra, hogy megoszd a gondolataidat másokkal, de meggyógyítani nem fog.

 

Menj el a háziorvosodhoz, mutasd meg neki, amit itt topicnyitásként leírtál, és keress fel egy addiktológust. Az talán még segíthet rajtad, ha Te is akarod.

 

Sok sikert kívánok!

Előzmény: Termelékeny burgerforgató (15)
Termelékeny burgerforgató Creative Commons License 2016.01.05 0 0 15

"Mikor voltál utoljára vérvételen? vagy félsz elmenni egy állapot felmérésre?"

 

Sose voltam ilyesmin. Nem úgy mondanám hogy félek tőle, hanem inkább úgy hogy én nem értem miért kéne felméri az állapotom. Egészségesnek érzem magam fizikailag. Meg alkoholistának

 

A józan éjszaka nem jön össze már részegedek...

julio66 Creative Commons License 2016.01.05 0 0 14

"Én mégis masszívan piálok. Mert szeretem mikor felszáll a léghajó."  Itt már nem te vezetsz, azt a léghajót az alkohol irányítja.

 

Irod ,hogy nincsenek fizikai megvonás tüneteid, bár most abbahagyni nem tudod. Most még fiatal vagy, a tested még birja a pusztitást, de ez nem lesz örökös állapot.

 

Irod, hogy az édesapád abbahagyta az ivást, mert ö is alkoholista, akkor talán probálj meg vele beszélni öszintén, biztosan megértene. 

 

Mikor voltál utoljára vérvételen? vagy félsz elmenni egy állapot felmérésre?

 

"Letenni viszont nem tudom hogy le akarom e."

 

Egyébbként ha meg inni akarsz, akkor igyál, tudod ha magad nem látod be, akkor kivülröl úgy se tud senki meggyözni? 

 

Remélem azért a mai józan éjszaka összejött.

Előzmény: Termelékeny burgerforgató (13)
Termelékeny burgerforgató Creative Commons License 2016.01.05 0 0 13

"Ha lesz kedved, írd le hogy a közvetlen környezeted, hogy éli meg az alkoholizmusodat?"

 

Az alkohol tabu a családunkban. Az egy férfira jutó alkoholisták száma a szűkebb családi körben kb 40-50 éve folyamatosan 1 körül mozog. Tehát mindenki alkoholista volt. APám a 90-es éveket végigitta, delírium tremens, de leszokott. 

 

Szóval a szüleim nem igazán rajonganak az alkoholizmusomért. Próbálom őket nyugtatni és igazság szerint kicsit sarkítok is, szépítem kicsit a helyzetet, hogy annyira nem iszom sokat, nem is nagyon kívánom, stb. Nem akarom hogy túl sokat aggódjanak.

 

Letenni viszont nem tudom hogy le akarom e.

 

Tudom hogy ez az út a semmibe vezet, pontosabban a temetőbe, talán már tényleg 30-35 évesen.

 

Igen, alkoholista vagyok, ráadásul különösebb okom sincs a masszív ivásra, hiszen egészséges vagyok és egyéb komoly gondjaim sincsenek. Az hogy nincs barátnő és a nőkkel általában szerencsétlen vagyok, egyáltalán nem ok a masszív piálásra.

 

Én mégis masszívan piálok. Mert szeretem mikor felszáll a léghajó.

 

Most erősen gondolkodom hogy megpróbáljak e egy alkoholmentes éjszakát.

Termelékeny burgerforgató Creative Commons License 2016.01.05 0 0 12

Köszönöm hogy elolvastad! Igazuk van hogy szerkeszteni kellett volna kicsit hogy olvashatóbb legyen de így sikerült! 

 

Az alapvető gond tényleg az hogy én szeretek inni. Nagyon szeretem a bódult állapotot, úgy érzem akkor a világ egy kicsit elengedi a nyakamat és kihúzhatom a fejem a szorító béklyóból.

 

Fizikai elvonási tüneteim egyébként nincsenek, olvashattad hogy viszonylag sok megszakítással piáltam át az utóbbi cirka 10 évet.

 

Pl most teljesen tiszta vagyok, 1 sört sem ittam meg, viszont nagyon jól esne. Kézremegés pl nincs.

 

Arról fogalmam sincs hogy fogom lerakni. Most úgy gondolom hogy csökkenteni kéne az adagot. Tehát 2 üveg bor helyett csak 1 vagy ilyesmi. 

 

Csakhogy 1 üveg bortól nem jön az a kellemes bódult könnyed állapot.

 

Nem tudom hogy fogok leszállni a körhintáról.

 

Nyáron a sport segített, mikor futottam és gyúrtam. Teljesen alkoholmentes voltam 3-4 hónapon át. Akkor működött. De egyik napról a másikra visszaestem és rohantam alkoholért a boltba.

Előzmény: julio66 (7)
julio66 Creative Commons License 2016.01.05 0 0 11

Gratlálok! Egyedül sikerült? vagy más úton? Teljesen igazad van, csak úgy lehet lejönni róla, ha tényleg elhatározod, és soha többet nem nyúlsz hozzá.

Előzmény: Törölt nick (10)
Törölt nick Creative Commons License 2016.01.05 0 2 10

Sziasztok!

 

Szvsz csak úgy lehet lejönni róla, ha tényleg elhatározod, és soha többet nem nyúlsz hozzá.

Nekem így sikerült leszoknom 23 évesen, 6 év piálás után. Ennek már 13 éve.  

 

foapo Creative Commons License 2016.01.05 0 3 9

Van visszaut.nem könnyü de megoldható Ha érdekel nézd meg a honlapunkat és ha tetszik gyere el közénk.adj egy esélyt magadnak

 http:/gamma.shp.hu 

 

Előzmény: Termelékeny burgerforgató (-)
julio66 Creative Commons License 2016.01.04 0 1 8

Elnézést ha beleszolok, de itt talán nem ez a legfontosabb probléma. Ha igaz amit írt egy józan pillanatában, akkor az is csoda, hogy ezt így összerakta.

Előzmény: forgione1 (6)
julio66 Creative Commons License 2016.01.04 0 1 7

Üvözöllek 25 éves fiatalember (sorstárs)!

 

Nagyon szépen köszönöm hogy leirtad a történeted. Igazad van, nagyon kevesen válalják be az alkoholizmusukat, manapság ez nem divat. A szomszéd topikban (Mátol nem iszom) is csak néhányan küzdünk, de amit erröl a betegségröl tudni lehet, azt ott megtalálod. Igaz nagyon sok parazita beirás is van, ott végigolvashatod több sorstársunk küzdelmét. Ha érdekel, légy kirtartó, mert a több mint 15 ezer hozzászólást nem egyszerü átnézni. En ürülök annak, hogy megnyitottad ezt a topikot, talán itt olyanok is megszolalnak majd, akik ott nem mertek vagy nem válalták fel magunkat. Kivábcsi vagyok arra is, hogy te mint topikgazda, te mennyire leszel kitartó.

 

Most beszéljünk rólad:

 

"A kérdés már csak az hogy 40 évet akarok e élni mámorban, átmulatva az életemet"

 

Miböl gondolod, hogy még 15 évig birni fogod? Lehet, hogy idén nyáron elpatkolsz. Nem lesz szép halál, hacsak álmodban nem fulladsz bele a hányásodba és nem fogod érezni. Az alkoholisták általában nagyon csunyán mennek el.

 

Nagyon jó és szép az hogy ilyen "korán" (én 40 felett kezdtem komolyabban venni) rájöttél a helyzetedre, szerintem minden esélyed megvan arra hogy egy normális életet élj, de ehhez menj el egy szakorvoshoz, csináltass egy vérvételt és egy alhasi ultrahangot. Tudd hogy mi van, az is lehet hogy már késö. Ha ilyen ütemben fojtatod, nem hogy negyvenet, de még a harmincat sem fogod megélni.

 

"Én rájöttem hogy szeretek inni és nem tudom hogy akarok e harcolni ellene."

 

Amíg így van, esélyed sincs. Ezt nem lehet félmegoldásokkal kezelni, itt vagy abbahagyod vagy nem. Kiderült, hogy alkoholista vagy, az elsö nagy lépést megtetted, beismerted ez a legnehezebb. Mostantól ha élni akarsz, mindent megteszel annak érdekében hogy tünetmentes maradj, vagyis nem iszol többet.

 

Ha lesz kedved, írd le hogy a közvetlen környezeted, hogy éli meg az alkoholizmusodat?

 

Üdvözlettel!

 

Julio

 

 

Előzmény: Termelékeny burgerforgató (-)
forgione1 Creative Commons License 2016.01.04 -2 0 6

Pár enter nem ártott volna a bemásolt zagyvaság közé, tudod tördelés, bekezdés meg ilyesmik, hogy az embernek legyen kedve elolvasni. 

 

Mert így külalakra is olyan igénytelenséget sugall, amit kár elolvasni mert a szerzője arra sem méltatott, hogy odafigyeljen az olvashatóságra, akkor nyilván a tartalma is azonos az igénytelenséggel.

Előzmény: Termelékeny burgerforgató (-)
and0626 Creative Commons License 2016.01.03 0 0 5

'A kérdés már csak az hogy 40 évet akarok e élni mámorban, átmulatva az életemet, vagy csendes lemondásban éljem, meghúzva magam, nem piásan egy keserves 70-80 évet"

 

 

A te mámorod és mulatásod a leendő családod nyomorúsága árán fog megvalósulni. Ezt addig kellene megérteni, amíg tudsz néha tiszta fejjel gondolkodni. 

 

Nem piásan mitől is lenne az az élet lemondás és keserves amúgy?

Előzmény: Termelékeny burgerforgató (-)
linfury Creative Commons License 2016.01.03 0 0 4

Ja, és még valami ... az alkoholizmus nem gyógyul, sajnos. Max. tünetmentes lehetsz ... hogy meddig, te döntöd el.

linfury Creative Commons License 2016.01.03 0 0 3

Abból a léghjóból minden alkalommal qrva nagyot esel fejre ... ez sem tart vissza?

Előzmény: Termelékeny burgerforgató (-)
lxt Creative Commons License 2016.01.03 0 0 2

Feldmár szerint az alkohol, fájdalomcsillapító - ami nem is olyan rossz megközelítése a problémának.:-)

 

Félreértés ne essék, nem az a probléma: ha alkoholt fogyaszt az ember, akkor felszabadultabbnak (tehát jobban) érzi magát, hanem az, hogy egyre többen, csak akkor érzik jól/jobban magukat... hogy a fűfélékről és szintetikus tudatmódosító szerekről ne is beszéljünk. Mi a gond?

A(z idomítottan lebutított) környezet diktálta társadalmi elvárások miatt, vagy az arra való 'alkalmatlanság' felismerése okán isznak egyre többen, egyre többet? Ha szektás volnék, ráadásul abban a helyzetben, hogy fogyatékos téveszméimre rímelő törvényeket is faraghatok, én bizony arra tippelnék: elfordultunk Istentől (az egyetlen igazságtól), nincs elég alázat bennünk, a renitenseket vasra kell verni – lefordítom: minden jobbágy, amelyik (el)rendeltetés szerint használja a kaszát, s tűri sorsát büszkén felszegett fejjel, élete végéig... meglásd, a mennybe jut. A többiek 'értelemszerűen' pokolra. Halleluja.

Az a véleményem: mindenki, aki iszik, más véleményem van.:-)

Ha valakinek nincs, vagy csak korlátozottan van lehetősége akként meg-és leélnie az életét, aminek született, az csak keres valamilyen kiutat? Apropó! Ami az öngyilkosok fajlagos átlagát illeti... ugyancsak dobogósok vagyunk.:-)

Nehéz ügy ez.

Fontos a család – a környezet.

(...)

De vissza térve Feldmárra (mert így lesz jobb nekem is): Te döntöd el – hogy döntesz-e. Iszol, vagy vezetsz.:-)

Mr. Heisenberg Creative Commons License 2016.01.03 0 2 1

Ez a lejtő, de van visszaút.

Az a kérdés, akarsz-e játszani majd az unokáiddal. Korainak tartod még ezt a kérdést, de előbb utóbb szembesülsz majd vele.

 

Sokaknak sikerül lejönni róla, de még többen elbuknak.

 

Kezdd azzal, hogy ne tarts otthon alkoholt.

Nekem még van egy üveg pezsgő a hűtőben szilveszterről, a feleségem vizsgaidőszaka egy hét múlva véget ér, addig nem akarom felbontani. De annak a piának sorsa már akkor megpecsételődött, amikor bekerült a hűtőbe. De ne legyen utánpótlás.

 

Figyelj arra, ha már nagyon kívánod, ne menj boltba, inkább küldj el valakit magad helyett kajáért.

Kocsmázó haverokat kerüld el :-)

 

Keress motivációkat:

sport, meló, barátnő, család, nyelvtanulás, stb.

Előzmény: Termelékeny burgerforgató (-)
Ficium Creative Commons License 2016.01.03 -1 0 0

0 esély :)

Termelékeny burgerforgató Creative Commons License 2016.01.03 0 1 topiknyitó

A magyar lakosság 10 %-a masszív alkoholista. Nem alkalmi ivó, hanem súlyos alkoholbeteg.

Én pedig egy vagyok ebből az 1 milliós embertömegből. Egy fiatal, huszonéves alkoholista vagyok.

Megdöbbenve tapasztaltam hogy ahhoz képest hogy mennyi embert érint, milyen kevés topik és hozzászólás van ezen a fórumon a témában.

Így most létrehoztam egyet, frisset, amitől annyit várok csupán hogy beszélgessünk őszintén az alkoholról.

Az én történetemmel kezdeném, megpróbálom nem túl hosszan,összefoglalni a 10 éves "pályafutásom".

A nevem mindegy, hívhattok Balázsnak, vagy Kálmánnak is, vagy aminek akartok.

14 évesen ittam először alkoholt, akkor még nem sejtettem hogy mi fog elkezdődni akkor az életemben. Igazából nem is ízlett túlságosan. Emlékszem a rituáléra, annyira féltem hogy rajtakapnak hogy képes voltam kimenni az erdőbe meginni az egyetlen! doboz sört. Nem ízlett.

15-16 éves korom körül kezdtem el piálgatni rendszeresen. Fogalmam sincs miért. Egyszercsak iskola után kocsmákba ültünk be és ittunk.

Eleinte sörözgettem....3-4-5 sörtől a mennyországban éreztem magam tiniként. Aztán durvultunk, jöttek a kommersz körték én pedig egyre jobban megszerettem a mámoros állapotot. Volt olyan hogy a távolsági buszon lehánytam magam iskolából hazafelé. 16 évesen. Szánalmas.

A gimi végéig folytatódtak ezek a piázgatások, de nem durvultak el nagyon, ritkán voltam részeg, inkább csak alkalmi ivó státuszban voltam ekkor, koca ivő, kezdő kategória.

Aztán jött az egyetem és mindent elsöpört az alkohol. A szülői kontroll megszűnése drámai hatással volt rám. Első egyetemi előadásomra 2 l bor elfogyasztása után mentem be, vérben forgó szemekkel. Láttam a csoporttársaim tekintetén az undort, dőlt belőlem a piaszag. Megszűnt a szégyenérzet, azt hiszem azon a napon váltam piássá.

Akkoriban már 2-3 naponta leittam magam, a mennyiség változó volt. 1,5 l - 2 l bor között. Étel helyett alkoholt vásároltam, szó szerint. Azt a kis táplálékot ami mégiscsak szükséges, a menzán vittem be, meg sokszor vittem otthonról is ételt magammal. Mivel a szüleim jól kerestek, nem volt gond a heti 8-10 ezres költőpénz, megélni. Gyakorlatilag a 80 % át alkoholra költöttem.

Mivel fél év után kivágtak az egyetemről, ezért hazaköltöztem. Ott jött egy fél éves tiszta állapot, bár ekkor szerintem még nem voltam alkoholista igazából. Fél évig nem piálgattam és igazából akkoriban nem is hiányzott nagyon. Beletörődtem hogy a bukott diáknak nem jár olyan úri luxus, hogy pénzt kap alkoholra és még csak nem is csinál semmit otthon.

Felvételiztem másodjára egy fővárosi egyetemre, aztán elkezdtem oda járni 20 évesen. Mondanom sem kell, miután 2 haverommal beköltözünk egy ferencvárosi albérletbe, első dolgom volt rohanni a boltba. Életem talán legkellemesebb berúgása történt meg akkor, több hónap kihagyás után.

Onnantól megint megszűnt a kontroll, kocsmákban vedeltem az olcsó fröccsöt, de még inkább zugban ittam. Mivel a szüleim ekkor is jól álltak, tudtak támogatni, bíztak benne hogy tanulni fogok, nagy reményeket tápláltak. De hiába. Az analízis helyett én az alkoholt választottam. A linerális algebra helyett a permanens részegséget. Az adagom ekkoriban már növekedett, 2 l bor már semmi se volt elég. Gyakran úgy mentem le kocsmázni hogy bevágtam az albiba előtte 2 l bort. A töményet ebben az időben nem ittam, de nem azért mert nem kívántam, hanem mert nem tellett rá. A bor volt az egyetlen lehetséges alkoholforrásom ár-érték arányban.

Aztán megint kicsaptak, de most csak 1 év után.

Onnantól kezdődött el életem legsötétebb korszaka. Mivel rengeteg gyümölcsös fánk volt, amiből pálinkát főzettünk, dugig voltunk házi pálinkával. Apám egyáltalán nem ivott (alkoholista vol a 90-es években, lejött róla teljesen), anyám szintén sose ivott, nővérem meg már otthon se lakott akkor. Több tíz liter pálinka állt a garázsban. Én pedig arra vártam hogy elmenjen anyám dolgozni meg apám és kimehessek oda szeszért. Egy kis félliteres kólás flakonban méregettem a piát magamnak.

2011. júliusában kezdődött ez a korszak és 2012. márciusáig tartott.

Ekkoriban 0,5-1 l házi pálinkát vágtam le 1-2! naponta. Igen, sokszor 1 litert is. Voltak nagyon elborult esetek is, mikor 1,5 litert megittam. Tehát háromszor töltöttem a fél literes flakonom. Fogalmam sincs hogy éltem túl ezt az időszakot, gyakorlatilag 7-8 hónapon át folyamatosan delíriumban voltam. A legfélelmetesebb az volt a házi pálinkával hogy igazából nem is voltam tőle sose másnapos. Ez nagyon bátorrá tett. Rengeteget ittam akkoriban.

2012. áprilisában elhagytam az országot, ebbe nem mennék bele mert hosszú lenne, a lényeg hogy elhagytam az országot, később pedig az egész családom is így tett. Akkor helyrebillent kicsit az életem, találtam munkát, dolgoztam és kevesebbet ittam. Ittam, de jóval kevesebbet mint előtte. Visszatértem megint a jó öreg borhoz, fröccshöz. Általában 2 literrel ittam meg belőle, de korántsem 1-2 naponta, inkább heti 1-2 alkalommal csak. EZ volt az új remény korszaka, mikor úgy éreztem van még visszaút, nem vagyok teljesen alkoholista, hiszen voltak tiszta napjaim, mit napok, volt hogy 1 hétig nem ittam! Alkoholista mrércével ez borzasztó nagy idő.

Ez az időszak 2014 elejéig tartott, akkor volt egy nagyon súlyos betegségem (tök mindegy hogy mi), ami azt eredményezte hogy leraktam a piát hónapokra.

Azonban fél év után elkezdtem megint piálni, nem nagyon, kb úgy mint az előző ciklusban. Visszavettek a munkahelyemre miután teljesen felépültem a súlyos betegségből (nem az alkohollal kapcsatolos betegség volt egyébként), utána pedig jött megint egy új remény kora, nem ittam sokat, dolgoztam, azt hittem meggyógyulhatok.

És jött a 2015. Mikor minden elromlott. Kivágtak a munkahelyről. Úgy döntöttem hogy nem az alkoholt fogom választani ekkor. Válazstottam a sportot, elkezdtem futni, gyúrni. Félelmetes hazással volt rám, teljesen elfelejtettem az alkoholt. Úgy éreztem magam mint aki teljesen kigyógyult. Aztán egy szép nyári napon, mintha előtte pár hónapig nem csináltam volna semmit, besétáltam egy boltba, levettem a polcról pár üveg bort és este teljesen lerészegedtem. Minden kezdődött előlről. Akkot tudatosult életemben először bennem igazán, hogy én tényleg piás vagyok. Hiába vannak szüneteim, én valahogy kívánom a szeszt.

2015. nyara óta keményvonalasan iszom. Az hogy most nincs bennem szesz az csak annak köszönhető hogy még nem mentem el a boltba. De ma is lesz bennem. Ahogy az elmúlt fél évben szinte nem is volt olyan nap amikor legalább 2 sört ne ittam volna meg. Azóta is munkanélküli vagyok egyébként. Hogy hogy élek meg miből, az most részletkérdés, de szerencsére már nem a szüleim finanszírozzák a piálásomat mint egyetemista koromban.

Jelenleg ott tartok hogy akkor tudok jól elaludni ha van bennem legalább egy üveg bor+1,2 sör. Az átlagos mennyiség egyébként nem is olyan durva, 1,5l-2l bor fröccsként elfogyasztva hozzá pár sör. Ez talán nem hangzik nagyon durván, az igazán durva az hogy mennyire kívánom.

Mivel most jobban állok anyagilag mint egyetemista koromban, szoktam viszkizni is. 7 deci viszkit minden probléma nélkül megiszok 2-3 óra alatt. Nem leszek tőle teljesen csutakrészeg de baromi jól esik, azután másnapos se szoktam nagyon lenni.

Én rájöttem hogy szeretek inni és nem tudom hogy akarok e harcolni ellene.

Imádom amikor felemelkedik a léghajó, amikor a sok nehezéket kidobálhatom és az elmém valahol ott fent a felhők között lebeghet. Ezt szerintem csak alkoholisták érthetik.

A kérdés már csak az hogy 40 évet akarok e élni mámorban, átmulatva az életemet, vagy csendes lemondásban éljem, meghúzva magam, nem piásan egy keserves 70-80 évet?


25 éves vagyok. Van innen visszaút vagy ez már a lejtő?

Köszönöm annak aki végigolvasta.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!