Nagyjából egyet értek azzal, amit írtál, de: vagyunk még azért többen, akik szeretjük az ilyen "beszélgetési" módot is.
Bár már idősnek számítok, kedvelem a modern technikai dolgokat, de még használok videót, sőt még veszek is fel vele. CD, DVD is használatban van. Bár van külső adathordozó és egyebek a mentésekre, de azért még kiírom DVD-re a nekem fontosakat.
Nekem még van olyan ismerősöm, akivel csak levélben tudok kapcsolatot tartani - ki tudja meddig.
Szóval nekem például hiányoznak az itt megismert emberek.
Persze, szive joga mindenkinek, hogy hol jelenik meg, hol ír, ezt is el kell fogadni.
Lehet, hogy változni fogok én is? Nem tudom, de úgy érzem, soha nem fogok tudni olyan közvetlen hangon beszélni/írni a FB-on, mint tettem ezt itt, amikor időm volt rá.
Nem csak ez a topik csendesedik el, a kézimunkás topikom, ahol pár éve még 100 körülien voltunk, ma már pár ember jön és mutatja meg, miket készített.
A XXI. század első negyedében vagyunk. A kapcsolattartás és az egymással folytatott kommunikáció formái gyökeresen megváltoztak. Ráadásul az utolsó évtizedben egyre gyorsuló ütemben történt mindez. Gondoljatok bele, mikor küldtetek utoljára táviratot? Mikor írtatok utoljára kézzel magánlevelet, amit a postára bíztatok? Hívtatok-e valakit interurbán? Vagy, hogy korszerűbb technikákról is szóljak: mikor iwiweztetek utoljára? Ja, hogy már az sincs? Szóval, sajnos tudomásul kell vennünk, hogy a kommunikációs lehetőségek, a kapcsolattartási formák hatalmas tempóban változnak. Az adatrögzítés, a filmek felvételének a módja is változott. Ki használ ma még videót, amikor már a CD-k ideje is leáldozott. A DVD még él? Az MP3-on, MP4-en úgy zúgott át a történelem, hogy mire az egyiket megtanultam, már a másik is elavult. (Nem tudom, hogy tényleg így van-e, de ezt én már nem tudom követni.)
Ilyen körülmények közt csoda, hogy a topikolás vesztett a varázsából, a kedveltségéből? Anyázni, egymást gyalázni ma már a Facebookon is lehet akár teljes névvel, s nem kell nicknevek pajzsa mögé bújni. Akik meg szeretik, kedvelik egymást, azok ott is szót értenek nyílt, de inkább a zárt csoportokban. Ezért tudom megérteni azokat, akik ilyen vagy olyan indokokkal egyszer csak eltűnnek. Én is eltűntem innen, mert egy ártatlannak tetsző hozzászólásom olyan allergikus választ váltott ki egy egyébként toleráns topiktársból, ami nagyon meglepett. Innentől fogva ehhez a topikhoz csak az olvasás szintjén viszonyulok. Ez a hozzászólásom csak annak jelzésére szolgál, hogy a topikolásból kiszállóknak tengernyi indoka és oka van.
Drága Tölgy ! De jó, hogy benéztél ide! Olyan jó kis topik voltunk ! Nem nagyon szeretem FB-ot, ritkán nézek oda. Tömegben rendszerint rosszul leszek, Úgy szeretnék hallani lánykáidról ! Gondolom, már próbálgatnak Ny-Európában is boldogulni. Már többször is belekezdtem levélírásba, mert sok problémám van, amit jó lenne megosztani veled.
Oh ! Rengeteg sok vidám dolog is történt velem ! Szerencsés vagyok, mert kicsi dolognak is nagyon tudok örülni.
Unokaöcsém minden évben elvisz minimum egy hétre túrázni. Ez nagyszerű élményt jelent. Nyugdíjas túrázók között, szép vidéken, erdők között.
Emellett amikor hazajövök. ellátásomra befizetett összegből 10 ezer Ft -t körül visszakapok, ami külön nagy öröm.
No az idén már nem adták. Levonhatom a következő havi befizetésből. No, de úgy tájékozódtam, hogy az átutalás megváltoztatása, majd vissza változtatás a banknál külön pénzbe kerül.
Tegnap nagy nehezen bementem a bankba. / fhb / ahol kedvesen fogadtak. Megcsinálták, hogy külön anyagi megterhelés nélkül azonnal intézkedtek. Mivel nem sok reményem volt, rettenetesen megörvendeztettek.
Aztán még külön karácsonyi ajándékot kaptam . : mágneses jegyzetlapot hűtőre tehető tollal együtt. Jegyzet-füzetet, tollakat.
Igaz az, hogy az öregség, második gyerekkor majd elsírtam magam örömömben. Egy hivatalban, általában idegen emberek, ilyen közvetlenek, kedvesek legyenek. Nagyon boldoggá tettek.!
Szívfacsaró történet. Mesélj el egy vidámat is, légyszi:))
Régebben voltam egyszer tanfolyamra, ahol minden héten azzal kellett kezdeni, hogy mi volt a héten a legjobb és a legrosszabb ami velünk történt. Tetszett a dolog.
Nincs szép nap. No, de a naptárt nézve, nem panaszkodhatunk.
Emlékszem 1963. december elején kellett oltásra vinni a gyerekeket. ( gyermek bénulás ellen ) Pusztán tanítottam. Két napig ónos eső hullott. Jégpálya volt az út. Állami gazdaság adott egy vontatót, amire felpakoltak bennünket, 20-25 anyukát gyerekével. Nekem két kicsi gyerekem az ölemben. Fújt a szél, hideg volt. Az úton nem lehetett menni, kerülővel szántáson, vetésen át. Jobbra- balra dülöngött velünk a vontató . Néhányan imádkoztak, voltak akik káromkodtak, a kicsinyek sírtak ! Kislányom még csak 8 hónapos volt, kisfiú éppen két éves. Végigsírtam az utat Soha nem felejtem el. ! ! !
