- Iván Gyeniszovics sem titkos székesegyházat épít sutyiban, hanem csak spaklit lop magának, hogy másnap kevesebb kínlódással tudjon malterozni és örül annak, hogy lik van a seggén, már bocsánat.
- Értem én, hogy jó lenne végre egy zsidó főhős, aki képes ilyen elemelkedetten élni és cselekedni, de ilyen egyszerűen nem volt a történelemben, ez tény. De akár lehetett is volna, vagy talán volt is, csak szegényt hamarabb kiirtották a föld felszínéről, minthogy hírt adott volna magáról...
- Szabad mászkálás ésatöbbi: igen, bizonyos értelemben igen, az volt. És ugye pont Nyiszli Miklóstól tudjuk, hogy némi segítséggel a saját családját hogyan tudta megmenteni. De nem ugrottál fel tök idegenek közé a teherautóra, mert az SS egyszerűen idegbajt kapott volna attól, ha a létszámellenőrzésnél valaki pluszban megjelenik. És a bonctermi tetten érős jelenet is olyan, hogy tuti nem ússzák meg ennyivel, ezt egyszerűen csak a forgatókönyvíró béna volt megírni rendesen...
"A Sonderkommando kivégzett tagjainak titokban írásba foglalt tanúvallomásaiból, az utókornak szóló üzeneteiből Pelle azokat a részeket emeli ki, amelyek a Saul fia alapjául szolgálhattak, s a nézőnek visszaigazolják a film részleteinek hiteles valódiságát. Egyebek mellett az egyik Auschwitzi tekercsben olvasható a filmben is szereplő sonderes felkelés leírása. Az SS a Sonderkommando kivégzésére készült, erre volt válasz a felkelés."
Nem gondolom, hogy hiteltelen a történet. Olvastam Nyiszli Miklós Mengele boncolóorvosa voltam c. könyvét egyszer rég, amelyben szó van róla, hogy a sonderkommando tagjai viszonylag szabadabban jártak-keltek, mi több, amíg ellátták a kegyetlen szolgálatot, addig elég jól ment a dolguk, ám aztán rendszeresen kivégezték őket, miként a fenti írásban is olvasható.
Amellett számos módon őrültek meg vagy adták fel a küzdelmet a táborban, más narratíva szerint: védekezett a lélek a rettenet ellen, miért ne lehetne valószerű, hogy valaki a fiát akarja kivonni a közös sorstalanság alól, és méltóképpen eltemetni?
Számomra igen megrendítő és elgondolkodtató volt a film.
közben megnéztem a sault is (nem siettem el), hááááát...
ha legalább egyetlen percre hitelessé tudna válni az alapsztori (hogy ti. valaki a nihil árnyékában ilyen elemelkedetten tud élni és létezni), ha a forgatókönyvet megírna volna valaki (ekkora kuplerájt haláltáborban én még nem láttam, szabad ide-odacsapódás, mászkálás, seftelés, magyar nyelvvel lenyűgözés, tánc SS tiszttel stb.), ha...
jó, értem én, hogy ez is lehet egy túlélési stratégia, hogy kikapcsolod az agyadat és pótcselekszel, meg a benigni féle bohóckodás sem hiányzott egy pillanatig sem, de akkor is...
mindenesetre a film után elővettem a régi jó Iván Gyeniszovicsot és egy hosszú lélegzetre végigolvastam. ettől egy kicsit jobban éreztem magam, igen, Szolzsenyicin egy zseni volt (Rákosztály! Gulág!), Nemes Jeles László és Clara Royer sajnos nem ;-(
Szegény Sopsits, előszedett egy olyan bűntényt, amiben egyedül a nyomozók bénázása az egyetlen izgalom, amúgy a wikipédiától kezdve a legutolsó bulvárlapocs is tömve van Kovács Péter viselt dolgaival, ráadásul a lebukása is annyira béna és idétlen, hogy sírnom kell tőle. Amúgy megeszem a kalapom, ha az ötvenes években a cucilista rendőrségnél ilyen profi pszihológiai profilakotás ment volna (https://youtu.be/HT7QzuhSIOU?t=17s), a cucilista főrendőr meg vajon mi a f@szér nem egy normális irodában üldögél, hanem annak a bazinagy minimáldizájnú, szürkemárványos tárgyaló egyik végében? A porcelán-Lenin meg inkább kínos, mint vicces, a nagyfőnökök meg nem tartanak itatóst az asztalukon, mert az a Mancika dolga..
Hja kérem, ez egy ilyen újhullámos és egyszerre posztmodern topik, hogy nem teljes a mozaik, amiből ki kell rakjad magadnak a mozit :-) (De amúgy letöltési oldalakat szoktak reklámozni ezekben a fekete lyukakban, szóval nem baj, ha HAL9000 néha időugrik egyet :-))) )
Egyelőre csak a kedves feleségem, sajnos a gyerkőcök miatt nem igazán tudunk együtt mozizni. De megkértem, hogy ne nagyon mesélje el, hátha eljutok rá ;-)
...mindeközben Hajdu Szabolcs közben megcsinálta a maga 'ez nem egy film'-jét és jól tette, bár ő nem hatóságilag lett eltiltva a forgatástól, csak a vajnát utálja annyira, hogy nem ment hozzá semmiféle filmtervvel. Hát igen, egy nem filmet lehet így, de a másodikat valószínűleg már nem igazán...
Levél Istenhez 30' (2014) / rendezte: Topolánszky Tamás
Aladár életének legszárazabb nyara végveszélybe sodorja családja életét. A gyilkos aszály és a legnagyobb nélkülözés helyzeteiben is állhatatos, gyermeki imádságokkal fordul Isten felé. Végső elkeseredésében egy nap olyan esőt kér az Úrtól, „amilyet még nem látott a világ”. Topolánszky Tamás rövidfilmjét a tavalyi Cannes-i filmfesztivál Short Cornerében vetítették, számos más fesztiválszereplés és díj után. Egy mexikói mese magyar környezetbe helyezett adaptációja.
Tabula Rasa 29' (2015) / rendezte: Csoma Sándor
Erdély, 1990. Egy valószerűtlenül kék szemű lány megment a biztos verésről egy fiút, és hamarosan már együtt sétálgatnak a falu poros utcáján, szotyit rágnak, és még egy bátor puszi is elcsattan. Már önmagában az első szerelem ábrázolása miatt is figyelemre méltó alkotás a Tabula Rasa, de ez csupán egy rétege Csoma Sándor ambiciózus, de sohasem magamutogató, a történetmesélés és a feszültségteremtés terén is komoly erényeket csillogtató diplomafilmjében.
Agapé 21' (2014) / rendezte: Bánovits Ottó
Egy elhagyatott tanyán él az öreg meg a felesége. Magányosan, mindenkitől távol. A férfi csendes, hallgatag, az asszony zsörtölődik. Ő tartja a kapcsolatot a fiával, egy mobiltelefonon keresztül. Egy reggel az asszony nem kell fel többé, meghalt. Szótlan párja egyedül marad... Bánovits Ottó külföldön elismert fiatal rendező, aki először dolgozott Magyarországon.
az a helyzet, h ebből a táborból egészen konkrétan megszöktek a foglyok, persze sokan meghaltak közben, de akkor is fantasztikus, ahogy a katonák (azaz az életerős orosz hadifoglyok) és a nem annyira erős, ámde meglehetősen okos, nagyon nem katonák összefogtak, uis mindenkinek jönnie kell, senkit sem hagyunk itt.
ezt nem ismerem, de arra konkrétan emlékszem, hogy milyen borzadállyal néztem - tán 6-7-8 évesen - az ordítozó ss katonákat, a hörgő németjuhászokat és a saját sírjukat ásó, félelmükben magukat összefosó foglyokat egy filmben...
áááá, csak azért találtam a zsörtölődéseimnek ezt a félig nyilvános helyet, mert a fészbúkon ott van a teljes rokonság + a főnökeim, a filmvilágosok már szívből utálnak, de azért mégis muszáj kiírjam magamból ;-))) vedd úgy, hogy fekszem a díványon és kibeszélem magamból a frusztrációimat, vagy mi.
(amúgy a főszereplő osztja számomra rém ellenszenvesen az észt, nem tudom, miért lett most ő az egy és egyetlen megaszondója ennek a témakörnek. amúgy meg engem sem érdekel ;-) )
