Idén kezdtem el foglalozni a töltőtollakkal, egy Preppy-vel kezdetem. Mára már bele is őrültem ebbe a hobbiba. Általában a reddit.com/r/fountainpens-t bújom, de ma meg találtam ezt a fórumot is, és meglepődtem, hogy milyen aktív. Nagyon örülök, hogy más magyarok is vannak a hobbiban.
6 tollam van, ezek közül a "legritkább" ami van az egy fekte-fehér Pelikan M100-as, meg van egy Noodler's Nib Creaper. Tintákból főleg a Diamine szerettem, nem kicsit az áruk miatt.
Milyen tanácsokat/trükköket/tippeket tudotok mondani egy budapestinek?
Mindössze a mintázatában, a gravírozásában és persze az árában (amit én a linkelt hirdetés töredékénél, mindössze 8.500,- Ft-ban húztam meg) tér el a képeken láthatótól...
(Hamarosan közzéteszek a gazdát kereső darabról készült saját képeket is.)
Akkorhát a következő, gazdát kereső írószer-ajánlatom egy töltőceruza lesz! (Még, ha nem is 5,6-os.;)
Egy Caran d'Ache. Egy ezüst testű. Egy olyan, ami a mai Ecridor Retro típus-sorozat eredetije lehetett és aminek a mechanikája hasonló megoldású, mint az említett 2 mm-eseké, de ebbe ~1,5-ös való.
Ezek az 5.6 mm-es tartók engem a középiskolai tanárom kréta tartójára emlékeztetnek. Bár lényegében azok is, csak a tábla kréta talán vastagabb. Sokáig nem is találkoztam ilyenekkel, amíg legutóbb az épülettervezés tanárom használt hasonlót konzultáció során. Nekem a 2.0 bőven elég, de flipchartos prezentáláshoz nyilván elég sovány lenne...Szó szerint....Persze prezentációhoz eleve sok mindent másképp kell csinálni.
5,6os tartókat láttam nem rég online. A fém Koh-I-Noor nem is volt olyan drága, olyan 4e Ft alatt kicsivel. A Kaweco egy nagyon jól eltalált design! Mondjuk pont emiatt rövidebb is, mint a legtöbb beleillő grafit bél. Még mikor a 2mm körüli ceruzák között válogattam, sokáig képben volt a Kaweco a design miatt, de a Rotring 600 szériával való tapasztalatok után a Rapid Pro-nál kötöttem ki.
A grafit vadászat nálam is megvolt. Akkor én csak kemény hegyeket találtam. Van H, HB, de a legjobb egy 2B-s lett volna. Most, hogy belegondolok, még mindig nem vettem...Talán emiatt is szorultak kicsit háttérbe a vékonyabb mechanikus ceruzáim mellett.
Progresso grafitom nekem sokszor volt még általános iskolában -a színesekkel nem is találkoztam eddig. Szerettem is nagyon, de a 'rotringok' azt is leváltották. Most meg ezeket váltották le lényegében a töltőtollak....Ha csak lehet azokat használom. Vagy még akvarell ceruzákat és egy Pentel Aquash ecsetet, ha kell egy kis szín is.
Rajzszenet velem is vetettek anno. Még mindig itt van a fiókban. Nem is használtuk. Egyszer próbáltam ki csak a magam szórakoztatására, de annyi is volt.
Ez a sok egyéb holmi része volt, amit megvetettek velünk, aztán elő sem vettük....
A Koh-I-Noor hegyeket többnyire Gioconda néven árulják, 12cm hosszúak. A Kaweco befogóba ez a hossz nem fér bele, sajnos el kell törni, de a vastagság pont megfelel. A Gioconda hegyek csomagolása egységes, tehát grafit, szén, színes vagy metál hegy, mind egyforma műanyag dobozban és azt borító papír borításban van, semmiben nem különbözik a termék csomagolás, csak a doboz hátoldalán van egy nyomtatott cetli, az mondja meg, hogy mit rejt a doboz. A csomagoláson van egy ablak, szépen látszik egy rövid darab a csomagolásonként 5 db hegyből, de a látványból nem biztos, hogy mindenki el tudja dönteni, hogy rajzszén, 4B-s grafit, 6B-s grafit, vagy valami más van benne. A színes persze látszik.
Az Auchan most az iskolaszer akcióval forgalmazza a Gioconda rajzszenet, bár nem értem, mire gondolt a költő, miért pont ezt forgalmazzák, és kinek szánják. Ahhoz, hogy szabad kézbe fogva használja valaki, szerintem ez túl vékony, és azonnal összefogja a művész kezét. Ezt a méretet kifejezetten a hozzá való Versatilhoz találták ki, de egyrészt kapni sem lehet, másrészt ha lehetne, a húszezer forintos árával nem biztos, hogy a kisiskolások kezdőcsomagjában boldogan vásárolnák a szülők.
Nálam a fehértábla-tollakkal volt probléma, nem tudtam letörölni a tábláról a tollak nyomát. Bár olyan mobiltelefonom van, amire nyomásérzékeny tollal lehet írni, és projektorra is ki lehet küldeni a képet, mégis a szakmai megbeszéléseken a vázlatokat még mindig fali táblákra vázoljuk. A fehértábla helyett tehát jött a flipchart papír és a tekercspapír, de vajon mivel lehet arra úgy írni, hogy a társaság is jól lássa. Az alkoholos toll átüt, meg különben sem szeretem ilyen célra. Így jöttek képbe a vastag grafitok, szenek és színesek.
Az első ceruza KaWeCo lett. Ez a márka közel áll a szívemhez, mert az őseimmel való kapcsolatomat valahogy a tárgyi emlékek segítik, motiválják, és egy régesrégi KaWeCo készlet, illetve az abból maradt egyetlen darab fontos számomra, így követtem a márka újraéledését is. Ahogy elkezdték újra gyártani a KaWeCo-t, eleinte olcsó darabokat készítettek, és azok a régi gyár legsikeresebb darabjait, a KaWeCo Sportot idézték. Ezek a normál írótollaknál, ceruzáknál rövidebb, zsebbe tehető darabok voltak. Rögtön lett is magyar forgalmazója, de rosszabbra fordult a gazdasági helyzet, és nehéz napok jöttek a tollboltokra, így a KaWeCo forgalmazásával is leállt az eredeti forgalmazó. A korai készletből vettem, erősen leértékelt áron egy 5,6-os ceruzát, és ez is rövidebb a szokásos cerkáknál, viszont jó vastag.
A következő beszerzés a töltény volt: Koh-i-noor mesterséges rajzszén, 5,6-os kivitelben. Nagyon jó, nagyon látszik a papíron, de irodában kicsit problémás: egyrészt hullik, másrészt kenődik, ha hozzáérünk. Következő keresés tehát a grafit volt. Ebben a vastagságban a kemény anyag nem nagyon működne, grafitból tehát a 4B, 6B ami számításba jöhet, ez már se nem hullik, se nem kenődik annyira, mint a szén, de természetesen nem is annyira erős vizuálisan.
A következő további befogók keresése volt. Dobtam egy hátast, mikor rájöttem, hogy a fekete-krém színű Versatil ebben a méretben 20 ezer Ft felett kezdődik, és még kapni sem lehet. Itt is a maradék készletek felkutatásával folytattam, lett belőle háromszögletű profillal készült műanyag Versatil, valamint régebbi eresztésből eloxált alumínium Versatil.
Végül úgy gondolom, sikerült egy olyan alapkészletet összehoznom, amivel már tudok flipchart méretben jól látható vázlatokat készíteni. Találtam 5,6-os méretben színes hegyeket is (korlátozott színválasztékban), de annyira drága lett volna több befogót venni, hogy inkább vettem egy Progresso készletet. A vázlatok nagy része úgyis feketével készül, a színes kiemelésekhez pedig jó lesz a fa nélküli vastag színes ceruza.
Új kategóriával bővült az írószer-gyűjteményem. Sose gondoltam, hogy valaha is idáig jutok. Volt, amikor műszaki csőtollal írtam, 0,35 volt a kedvencem, de használtam 0,1-est is. Golyóstollból a Parker XF volt a kedvencem, műszaki rosttollakból is a legvékonyabbakat kedveltem.
Ehhez képest új kedvenceim az 5,6 mm-es mechanikus ceruzák, és a Progresso.
Igen, a Tamitio az! Nem rémlett a neve...Én sem látok sok különbséget közöttük, az az igazság. A Classic egy nagyon szép toll, de nekem az Intuition valahogy jobban tetszik. Előbbi mondjuk elegánsabb a fém fogó résszel.
Az e-motion egy érdekes design! Abból nekem is talán a teljesen fekete lenne a zsánerem.
#6795 zaqrack Örülök neki! ;) Köszönöm az ajánlatot! Úgy néz ki sajnos hogy, a "madarak" most kimerítik a büdzsét :P
Úgy látom akkor van bőven átfedés a kedvelt tollaink között :)
Időközben megérkezett a narancs Al-Star és egyelőre nagyon tetszik, most egyelőre ez a mindennapos tollam.
Van egy pár éve ajándékba kapott famintás Faber-Castell Ambition Coconut-om, EF heggyel. Szépen ír, de a toll nagyon nem az én stílusom, emiatt nem is használom szívesen. Szívesen cserélném másra, ha esetleg előrehoznád a beszerzést :)
"Sőt most láttam, hogy van GvFC-nek is egy újabb "olcsóbb" tolla, ami az Ambition modellhez nagyon hasonló. Az sem tűnik egy rossz darabnak, de tényleg csak GvFC viszonylatban számít olcsónak. Na és abban is csak acél hegy van."
Melyikre gondolsz? A Tamitio-ra? Szerintem a kupak és a hegy alakján kívül konkrétan ugyanaz mint az Ambition, csak drágább. :) De ez magánvélemény. Főleg, hogy az Ambition anyagai szebbek, szóval a Tamitio esetén csak azt a két kis szót kell megfizetni a név elején.
Én a Classicra esküszöm a GvFC esetén, és az Ambitionra az alsó készletből. Meg az e-Motion Pure Black is helyes, de olyanom még nincs. Nem baj, idővel lesz.
Persze, tisztában vagyok vele, hogy ugyan azokat a hegyeket használjak. Azért köszönöm ;)
Én sokszor (viszonylag) emlegettem a FC tollakat, mikor első/olcsóbb tollat keresett valaki. Jómagam is egy Basic/Loom modellen gondolkodom egyenlőre, de mivel nem veszek minden héten tollat, ezért lehet, hogy inkább egyből megugranám az Ondoro-t. De persze ez nem holnap lesz. Sőt most láttam, hogy van GvFC-nek is egy újabb "olcsóbb" tolla, ami az Ambition modellhez nagyon hasonló. Az sem tűnik egy rossz darabnak, de tényleg csak GvFC viszonylatban számít olcsónak. Na és abban is csak acél hegy van. Az álmom egy Intuition Platino lenne, de az €600...Akkor meg már ott vannak az olasz csodák, mint az Omas.
Végigolvastam a teljes topikot, és már éppen kérdezni akartam, hogy miért van ez a nagy agyonhallgatás a Faber-Castellek körül. Néha megemlíti valaki (mindig ugyanaz az ember) és utána látványosan semmi reakció.
A normaál vonal töltőtollairól szólva, valahol azt olvastam, hogy láthatólag ugyanaz a hegy van mindben. Így ha csak kipróbálni akarod akkor nem biztos, hogy jó a választásod. Az Ondoro smoked oak a harmadik legdrágább a 165 dolláros listaárával, míg a Basic vagy a Loom sorozat bármelyik tagja ugyanúgy ír negyedárért (40$).
Persze más a ház kidolgozási minősége meg a felhasznált anyagok. De ha azok fontosak számodra akkor úgyis a Graf von Faber-Castell ből kell választanod - igaz azok már nem acélhegyűek.
A Vanishing Point nekem is nagy kedvencem! Nekem egy Blue Carbonesque van EF heggyel. Eredetileg egy medium hegy volt benne, de sikerült elcserélnem. Egyedül az nem tetszik benne, hogy a konverter nem túl nagy kapacitású, de ezzel a heggyel persze teljesen vállalható. A Raden engem minden tollon nagyon megfog! Szerencsére nem fenyeget a veszély, hogy be tudjak ruházni bármelyikre is. Volt/van egy (azt hiszem) szitakötős Raden Namiki toll, ami nagyon tetszik, de persze ott vannak a Nakaya, Danitrio csodák is. A VP Raden-ek közül nekem az első, apró szemcsés tetszik leginkább, de ahogy most kijött a két nyír borítású, lehet inkább abból a sötétebbre tenném a voksomat az új stub heggyel.
A Sterling Dragon egy gyönyörűség tényleg! Egy Binder CI heggyel pedig pláne! Gratulálok hozzá! 1911-em volt EF heggyel, de pár éve megváltam tőle. Akkor nem igazán jött be nekem, pedig többször járt nibmeister-nél. Úgy gondolom, hogy ma már sokkal jobban értékelném, szóval kicsit bánom, hogy eladtam.
A narancs Al-star-al én is szemeztem! Nagyon eltalálták! A Charcoal Safarit nagyon szeretem. Most egy 1.5-ös hegy van rajta és nagyon élvezem :D
Nálam inkább az a helyzet, hogy töltőtollon kívül nem nagyon veszek más írószert. Talán mechanikus ceruzát...Abból az utolsó egy Pilot S20 volt. Az valami gyönyörű! Részben emiatt is tetszik annyira az új Vanishing Point. Amit most még ki akarok próbálni, azok a Faber-Castell töltőtollak. Csupa jókat írnak az acél hegyeikről. Az Ondoro Oak egy nagyon kellemesnek ígérkező alany lenne. De most még várok egy Pelikan M805 Stresemannt, amit ki kell még csengetni, szóval ezek nem ma lesznek :D
nehéz nem találkozni vele, sokkal fontosabb szerepet kap az írás (még...) mint nálunk, hiszen ha az ország két végéből találkozik két kínai, lehet csak írásban értik megy egymást, szóban nem, annyira más nyelvjárást beszélnek, az írás meg ugye egységes. Meg ugye nem 2-3 éven keresztül tanulnak írni az iskolában, hanem 8-10 és szorgosan másolgatják otthon a karaktereket (nekem is van pár füzetnyi, bár már sajnos sokat felejtettem, nem tudok rendesen folyékonyan írni... :))
A napi kézírásban a vonalvastagságnak nincs szerepe. A vonások sorrendjének annál inkább, illetve sok esetben pontosnak kell lenni, nagyon nem mindegy két vonás keresztezi egymást vagy csak érinti. így aztán azzal írnak ami a kezükbe esik, de az íráskultúra vissza-visszaköszön, például cég alapításakor a leadott papírokat csak töltőtollal aláírva fogadják el, illetve sok más hivatalos iratnál is kötelező a töltőtoll használata, így gondolom mindenkinek van egy valahol a fiókban.
Mivel egy karakter a legtöbb ember kézírásában inkább 6x6 - 8x8 mm körüli négyzetet tölt ki, adott esetben akár 17-18 vonással, ezért persze a vékony hegyű tollak a népszerűek akármilyen is a toll, 0.5 fölött nem nagyon jellemző semmi, legfeljebb gyerekeknek tanuláshoz.
A kalligráfia megint más téma, ehhez leginkább ecsetet használnak. Fantasztikus nézi, ahogy a parkokban a kalligráfusok és lelkes amatőrük a hatalmas méteres ecsetekkel, festéknek vizet használva írnak verseket, meséket a földre. Az iskolában is kötelező, már egészen kicsi korban. Itt már nagyon nem mindegy, hogyan és merre vékonyodnak-vastagodnak a vonások, helyi boltokban láttam az ecseteken kívül kalligráfiához használt töltőtollakat is, de ez kb. ugyanolyan mint amit itthon is kapni erre a célra.
---
A kuru togánál tényleg van valami minimális kotyogás, de nem zavaró. Amikor írsz akkor nem mozog többet mint egy sima "rotring", amikor felemeled akkor meg a rugó léptet egyet. Amikor visszarakod a papírra a hegyet akkor rá kell nyomni enyhén de hát melyik ceruzát nem kell, ez csak töltőtoll után használva furcsa :)
a legnagyobb kedvenc talán a Pilot Vanishing Point, praktikus, kényelmes, hordozható, imádom. Kipróbálnám a decimo változatot is, mert egy picit nehéznek találom csak mostanában nagyon drága lett. Nekem egy gun metal gray színű van, de egy Minamo Raden díszítésűt egyszer nagyon beszereznék, szerintem gyönyörű.
Szerencsésnek mondhatom magam egy Namiki Sterling Dragon tulajdonosaként. Szerencsétlennek is mert az eredeti eladó nem a kért heggyel küldte (F helyett M) aztán egy évre rá le is ejtettem és elgörbült, aminek az lett a vége, hogy elküldtem az akkot még aktív Richard Bindernek, aki amellett hogy kiegyenesítette a hegyét, testre is szabta nekem cusrive italic-ra csiszolva, így igazán egyedi lett az írásképe, szeretem, de ez inkább egy alkalmi toll, mint mindennapokban használható.
Próbáltam egyszer egy Sailot 1911-et EF heggyel, elképesztően simán siklott. Nagyon tetszett és ez is rajta van a bakancslistámon.
A nem töltőtoll kategóriában Kínában a Muji nevű boltban (Japán IKEA kb.) lehetett kapni nagyon egyszerű zselés tollakat, de valami elképesztő minőségben és színekben. Ott ezekre voltam rákattanva, 600Ft/db körüli áron (made in Japan) nem volt párja.
Nem japán vonalon a Lamy-vel kacérkodok egy ideje, évek óta nem vettem töltőtollat, most egy réznarancs EF-es Al-Star úton van, és már nagyon várom, hogy ideérjen :)
nekem egyszer a svejcibicskam csipesze esett be az ulesek koze az autoban. fel napig kerestem. aztan neha mikor eszembe jutott keresgeltem. sosem lett meg. majd 2 evvel kesobb eccer csak ott volt a szonyegen...
Osztozok örömödben. Bár egy másik topikba tartozik (a bicskásba), életem első pirosbicskája, még a hetvenes évek elején kaptam, mikor még nem volt olyan a boltokban, háromszor tűnt el. Először egy évet töltött egy komposztgödörben, átforgatáskor találtam meg. A kispenge egy parányi folton megmattult, más baja nem lett. Aztán később egy évet eltöltött egy Zsiguli hátsó ülőlapja és háttámlája közti résben, ahonnan eladás előtt került elő, majd hosszas boldog használat után még egy évet eltöltött egy ronda táska bélésébe esve, egy költözés alkalmából. Végül további örömteli használat után ellopták.
Kívánom, hogy a Fisherednek kevésbé kalandos legyen a további élete. :-)
