ismét az a véleményem :) , hogy itt nem a -ban kiszorulása manifesztálódik, hanem annyit mutat, hogy a közterület típusát jelenő "fasor" szó elveszti a szó szerinti értelmét, és a többi közterülettípushoz hasonlóan kezd viselkedni (nem úgy gondolnak rá a használók, mint sok egymás után álló fára, hanem mint egy útra). A fasor szószerinti használatban szerintem továbbra is stabilan -ban, nem mondod azt, hogy a *harmadik fa a fasoron nem hárs, hanem gesztenye.
Kösz, tényleg, bár nem tudom, Egeren és Győrön kívül van-e r végű helységnevünk, aminél a ban-ben a természetes. Bár a Maklárban, Csengerben sem tűnik annyira régiesnek, de azok is inkább on-en-ön. Aztán ott vannak még az i végűek is. Ercsi, Telki, Bernecebaráti, Patapoklosi, szerintem lehet kétesélyes, még Muhi is, de Tahi és Nagykovácsi nekem ban-ben. Ja, és menjünk, menjünk, menjünk, menjünk Szabadiba!
Attól, hogy egytagú. Győr mellett Vác, Pécs és a -vár végű helységnevek. Ezek hagyományos toldalékolása: Győrött, Vácott, Pécsett, Kolozsvárt, Székesfehérvárt (és nem Kolozsvárott, ez egy túlműveltkedő formula, ami elterjedt).
Én ezt egy általánosabb és régóta zajló változás részének vélem: a földrajzi nevek toldalékolásában a -ban/-ben átadja a helyét az -on/-en/-önnek. Bornemisza még úgy sóhajtott, hogy "Vajjons mikorleszön jó Budában lakásom!" - azóta ez a -ban/-ben már csak a történelmi Magyarországon kívüli helyszégnevekben tartja magát szilárdan (meg az ny, m, n végűekben). Szerintem ez a változás érkezett meg a fasorba is. Az utcát is ragozzák már így, sokszor hallottam már olyasmit, hogy a "Petőfi utcán lakok"
Elég, ha az MTA foglalkozik a kérdéssel, vagy a MAÉRT elé terjesszem?
(Gyengébbek kedvéert: ez most irónia akart lenni (tudjátok, olyan vastag ceruzaféle))
Az, hogy a nyelvészek nem figyelnek tátott szájjal az utcán, villamoson, már régebben is így volt. Nemcsak a lecsó eredete bizonytalan, de ugyanez a későbbi (tán hatvanas évek második fele) a csocsó. Aztán fél évszázad múlva szobatudósok, fotelnyelvészek találgatják a katedrán.... Mindez nekem abszurd és tragikumikus..
Üdv. Amikor pár éve először hallottam rádió-közl. hírekben a bemondótól, hogy "fasoron", az általam használt "fasorban" helyett, többször is, tehát nem véletlenül, beírtam a topikba. Néma csend volt a válasz, holott a nyelv változása érdekes téma, (s mert nem jegyzik fel, mikor történt, később csak találgatják.) De a nyelvészek, úgy látszik, hallomás után nem jegyeznek fel semmit.
--- A változást mutatja, hogy az ismert mondás: "a fasorban sincs" - még a régebbi használatot tükrözi.
Nahát, hogy ne csak hallomás legyen, bemásolom a mai Indexből:
Tűz ütött ki egy villamosmegálló fából készült épületében Budapesten, a Szilágyi Erzsébet fasoron.
Szerintem ha nem is konkrétan egy nyelvjáráshoz köthető, de tájnyelvi változat az "otthol" (én pl. a keleti országrészben hallottam gyakran, biztos máshol is van, de pl. a fővárosban nem túl jellemző). Van egyébként "itthol" is. Ha minden igaz, az "otthon" összetétel, tehát a helyragos "padon"-hoz nem sok köze van. Talán a "sehol", "valahol" analógiája alakította ezeket ki?
Na, akkor egy egész más, de számomra érdekes magyar nyelvi kérdés.
A magyarul beszélők egy része a szokásos "otthon" helyett az "otthol" szót használja. NEM nyelvjárás! Nyelvjárástól függetlenül. Érdekes, hogy ez a változás csak ebben az egyeeten szóban fordul elő. Sem "itthol", sem pl. "a padol" (padon helyett) nem létezik.
Szerintem 3x arra céloz, hogy az atlant- nem tő külföldiül, a gard- meg az. (Ami egyrészt nem teljesen igaz, mert az atlant- ugyanolyan fiktív és néha valós tő sok másik európai nyelvben is, másrészt nincs jelentősége, mert az atlantit melléknévként használó beszélők nagy része csak magyarul tud, főleg óvodás/kisiskolás gyerekként, amikor megtanulja a szót helyesen használni.)
De hát pont ez a lényeg, hogy nem az abszolút szótő része, mert az az Atlant-, csak az önálló szóként nem létezik, de szótőként ezért igen. Megismétlem, vannak a magyarban fiktív és passzív tövek, amelyek ugyanúgy nem léteznek önmagukban: a füröszt és a fürdik nyilvánvalóan igék, és rajtuk az –öszt, és a –dik nem az abszolút szótő része, hanem mindkettő esetén az az für-: még ha ilyen önálló szó nincs is, de szótő van.
A Dinári-hegységrendszer előtagja mellett ott van a Dinárok szó, amely felfedi a Dinár- tulajdonnévi tövet. A Balti-tenger mellett ott a Baltikum, az Atlanti-óceánhoz ott van az Atlantikum, ill. az atlantikus. S í. t.
Azonkívül nem szabad elfeledkezni rumci tesztjéről: ami úgy hápog, mint a kacsa, az kacsa. Amit melléknévként használunk, az melléknév: atlanti paktum, azori jázmin, balti nyelvek, dinári rassz s í. t.
