Február 15-ét már régóta vártuk, mert családunk karácsonyi ajándékként kapta-adta az ekkorra tervezett MÜPA-koncert jegyeit, kivált Baráti Kristóf és társai miatt.
Előbbinek végül más fontosabb zenei dolga akadt, de mi - ismervén a beugró hegedűst - nem ugrottunk be a szereplőváltásnak, ahogy majdnem teltházas volt a terem is.
A műsor: Szokolay Nyitányfatáziája, Beethoven Hármasversenye és Borogyin II. szimfóniája.
Az Előhang-on nem vettem részt, így nem tudom, mik hangzottak el ott.
Szokolay op. 185-as műve kellemes fantáziálás volt, már csak arra is jó, megtudni, milyen mostanában ez a zenekar, amelyről van kedvezőtlen emlékem még Győrből. Dícsérendő volt a játékuk, Berkes Kálmán nagyon vigyázott a kiegyenlített hangzásra, a zenészek pedig jól játszottak. A mű - tiszteletem a szerzőnek - nem hagyott mélyebb nyomot bennem, és kíváncsi vagyok, mikor kerül újra műsorra. Ez volt tehát a nyitány...
A Beethoven-műről a Fidelión is olvasni a Koncertkalauzban, és máshol is azt álapították meg a zenetörténészek, hogy e korai mű nem egy különleges darab, főleg a zongoraszólama, amit az akkori tanítvány, Rudolf főherceg tudásához igazított a szerző. E C-dúr verseny előtt, ill. ahhoz közel írta Beethoven a versenyműveit, beleértve a hegedűrománcokat, míg az V. z-v viszonylag későbbi volt. A túlsúlyban lévő zongoraversenyek mellett tehát nem sok ilyen műve volt, de ha ismerjük egyre súlyosodó halláscsökkenését, érthető lesz, miért hagyott fel azokkal a nagyobb apparátusra írt művekkel, ahol concertáló zongora /is/ szerepet kapott, hiszen ezeket magára komponálta, és utolsó fellépése is saját művével, a IV., G-dúr zongoraversennyel volt /1807. március 19-én/. Az Esz-dúrt még megírta, de már nem ő mutatta be 1811. novemberében a Gewandhausban /Pándi Marianne tévedett, amikor a bemutatót 1810-re teszi/. Még egy zongorás mű készült a Hármasversennyel közel egyidőben, az egyébként is rendkívül érdekes Karfantázia, amely 1808. december 22-én, azon a híres Beethoven-akadémián, sok más művével együtt került először bemutatásra.
A másik érdekesség, hogy a hármasversennyel megegyező hangnemű I.-nek számozott, de másodiknak írt zongoraversenyéről is olvasni bizonyos helyeken, hogy ugyancsak Rudolf főherceg részére írta, ami a zongora és a zenekar szerepviszonyaiban érződik is, mondhatni itt is: kevés és rövid meghatározó szerep a zongorától, a zenekar pedig többször csak kísér, hiszen akkor még csak éppen elkezdett a szerző e műfajjal foglakozni. Itt értem vissza tehát az előszavaimmal a Hármasversenyhez, amit inkább szimfónia concertanténak neveznek, mások hasonló műveihez hasonlóan. Érdemes a zongorás triókkal összehasonlítani, amelyeknél szerintem elkezdődik a vérbő kamarázás, és nyilvánvaló, hogy egy hármasversenyben kisebbek a szerepek.
A kritikusok sokszor a kiemelkedő Beethoven-művekkel vetik össze ezt a darabot /V. z-v pl./, de nem világos, miért, főleg, miért lekicsinylően. A hegedűrománcokat is lehet remekül előadni, miként minden zeneszerzőnek vannak kiemelkedő, és kevésbé olyan művei. Hogy miért hallani itthon ritkán, az más kérdés, pedig nem igényelne nagy zenekari apparátust, bár 3 jó szólistát nem könnyű összehozni /ld. fent!/.
Több kiváló és nem annyira jó felvételt ismerek, és igazán brilliáns társasággal lehet meghallgatni a művet
/Richter, D. Ojsztrah, Rosztropovics és a berliniek Karajannal; Arrau, Szeryng, Starker vagy a Skoda, Maier, Bylsma, de említést érdemel a Barenboim, Perlman, Yo-yo Ma neveivel fémjelzett egyik felvétel is, mert a tubuson is meghallgatható, és mivel Barenboim vezényel is, részben igazolja szólamának kisebb szerepét ebben a műben/. A hangszerelésről csak annyit, hogy ez a korai Beethoven mű is inkább a legminimálisabb vonóskart igényli a kötött számú 11 fúvós és az üstdobos mellett. A concertáló szólamok így jobban érvényesülhetnek.
A győriek különben itt is nagyon tetszettek, éppen annyit voltak előtérben és viszont, amennyit érzésem szerint kellett, és ebben meghatározó volt a dirigensnek, aki ha kellett nógatta a lovakat, ha kellett, visszafogta, és csak ügettek, poroszkáltak... A darab felépítéséről az említett koncetkalauzban olvasni, amihez csak annyit teszek hozzá, hogy a largo elbűvölő, inkább egy finom románc hangulatával, és a szünet nélkül következő 3. tétel, benne újból a későbbi Schubert-hangokkal újból csak kereké tette az élményt, ami az 1. tétel bőséges témázása során annyira megfogja a hallgatót. Az egész egy jól megtervezett építményre hasonlított, aminek hangjairól majd később is írok. Ennyit akart a szerző, és nagyon hatásosra sikerült.
Képiesen fogalmazva: mintha egy magasabb hegyek közötti laposabb vidéken kocsikáznánk egy háromfogatúval, ahol a lovak keltette hangok is mások, a visszhangok szintén, közben vihar közeleg, és a távoli dörgést végigszalad a völgyön, majd elered az eső /a sűrű pengetés/, és a végén újból erőteljesebb lesz a környezet hangja, és végetér a vidám kocsikázás :-)
A szólisták nagyon tetszettek, kivált a cselló hangja miatt, mert az a hangszer egészen különleges, megszólaltatója pedig annyira plasztikussá teszi, hogy öröm hallgatni. Nagyon határozott volt Zsoldos Bálint, finom billentéseinek hatása átsütött a termen, de ha kellett, megfogta határozottan, és a saját, valóban kevésbé látványos szólamának megfelelően mégis remekül játszotta szerepét. Hosszabb szólói is élményszámba mentek. Lendvay most is könnyed, aki bármit kiráz a kisujjából, szinte már blazírt volt, mintha ott se lett volna a közönség, de kifogástalanul játszott. Várday pedig nagyon élvezte, és még a szólisták között is a középső helyet kapta, hogy brillirozhatott ő is a szép szólamával.
A szünet utáni szimfónia más világ volt: merő orosz romantika, bombasztikus hangszerelés, gyönyörű scherzo, érzelmes lassú tétel és megint csak csupa tűz záró. Slágerdarab, bár azt is keveset hallani.
Összességében nagyon megérte nem visszaváltani a jegyet, szép este volt. Továbbgondolandó - íme!
Tegnap este kaláka-koncerten voltunk a Bartók Emlékházban: valóban közösségi élmény volt, kalákában játszott a két kitűnő zenész, kamaráztak a friss tavaszi levegővel és érdeklődökkel túltöltött teremben, amelyben így a nagyszerű végeredménynek mi is létrehozói voltunk, hiszen értő befogadás nélkül nincs koncert :-)
Kalákával is folytatom: bizonyára ismert az a királyi mese, amelyben Mátyásnak volt dolga a vidéki bíró lányával. Ha nem, megnézhető, meghallgatható ITT, de a lényeget leírom: vitte az okos lány az ajándékot, adta is, meg nem is, hiszen elszállt a galamb, miként a tegnapi zenék csodálatos hangjai, mégis megkaptuk a magunkét. A mese kisérőzenéjében is volt cselló, hatásosan aláfestve a történetet, bár tegnap ezé a hangszeré volt a főszerep, de a partner sem volt mellékes szereplő. Itt a mese vége, hiszen volt jutalom is: nekünk az élmény, és a ráadások, így jöhet a beszámoló.
Fenyő László és Kovalszki Mária kamaraestje a Bartók Emlékházban, a Junior Príma Díjasok idei hangversenysorozatának és a farsangnak a keretében, könnyedebb és súlyos, nehéz művekkel.
Már a keret is rossz: Fenyő László mint junior, aki már évek óta annyira senior, hogy a Perényi Miklós utáni generáció legjobbja a maga 36. évében, bár jönnek a nyomukba a tízegynéhány évvel fiatalabb kis óriások, és persze vannak köztük még más kiváló csellisták is.
Kovalszki Mária pedig az egyik legérzékenyebb kamarapartner, közös koncerjeiken számtalanszor bizonyítva. Szóval: ezen előzmények miatt nem jutott be minden érdeklődő a terembe, de a rádiófelvételt bizonyára legalább százszor annyian fogják élvezni.
A műsorról: kitűnően megkomponálva, hiszen az első részben a rövid, könnyed darabokkal kezdődött a francia szerzők műveiből összeállított program /Fauré, Saint-Saëns/, majd a szünet előtt Debussy, míg utána egyetlen óriás darab hangzott el Franck-tól, majd a 3 ráadással.
Az egyetlen Debussy-szonátát kivéve valamennyi mű több változatban létezik, vagy átiratokban is ismert, így hallottunk ilyet is, olyat is az eredetileg 1871 és 1915 között írt, tehát - egy kivétellel - későromantikus darabokból, a fenti felállásnak megfelelően.
Nem sorolom fel az összes változatot, de kettőt kiemelek: az 1886-ban kamarazenekarra és 2 zongorára készült zoológiai fantázia /Állatok farsangja/ utolsó állati része a Hattyú, amely önálló életet is él a maga andantino grazioso előírásának, és annak a sokszor barátságtalan madárnak megfelelően; néha még balettoznak is rá a fenti felállás mellett. Az alább majd kiemelten bemutatott Debussy-szonáta is eredeti és erre a hengszeregyüttesre készült mű.
Még mindig csak mesélek: a cselló története közel 450 éves, és az első önálló csellódarabok is több mint 320 évesek /Gianbattista Degli Antonii, Domenico Gabrieli/, és a korábbi ricercarik után jöttek az etüdök, majd az egyre komolyabb szonáták, eleinte valamilyen basszuskísérettel is /continuo vagy akár egy másik cselló/, később csembalóval, végül a különféle zongorákkal, mindig a kor és a mű igényei szerint. A versenyművekről most nem lesz szó.
A zongora-cselló párosítás nagyon hatásos, miként nekem a baritonhang is közelebb áll a tenornál, de a régebbi, tehát a barokk műveknél a csembalókíséretes cselló-, ill. viola da gamba-darabokat szívesebben hallgatom, főleg egy kevéssé érzékeny zongorista előadásával szemben. Tegnap ez nem volt kérdés: egy csodálatos érzékkel megszólaltatott remek régi hangszer szólt egy közel 45 éves Steinway és művelője, egy annál is fiatalabb, törékenynek látszó, de határozottan dinamikus és finom hölgy mellett. Örömzene volt az egész, és micsoda színvonalon. A technikai részleteket majd a technikus névrokona az ÚZÚ-ban, nekem csak TETSZETT, úgy nagyon, tehát nagybetűvel :)
A 3 Fauré mű: Elégia /c-moll, op. 24, 1883/, a Pillangó /op. 77, 1898/ és az eredetileg dalnak készült Álom után /op. 7/1, 1871/ mind rövidebb darabok, de ebben a csokorban elbűvölően érzelmesek és remekül megformáltak voltak, kitűnő hangulatot teremtve a továbbiakhoz.
Saint-Saëns talán 4 perces Allegro apassionatója /op. 43, 1876/ már kellő alap volt a vehemensebb vérmérsékletű csellista számára, majd a már említett Hattyú megint csak elkápráztatott a zenészek finom összhangjával, érzékenységével.
Debussy szonátája 1915-ös, szintén vidám karakterű darab a mások által is kedvelt Pierrot-motívumra alapozva, hiszen még a címe is kapcsolódott volna a más zeneszerzőknél /pl. Schönberg/ és több más művészeti ágban is előforduló bohóchoz, itt nevezetesen Albert Grimuad költeményeihez /Pierrot lunaire/.
Ezzel a darabbal kezdődött a komolyabb része a koncertnek, a csellista minden energiáját, tudását beleadta a játékba, szinte extázisban égett, közben mégis varázslatos biztonsággal érzékeltette a darab összes árnyalatát. AzINNEN elérhető koncertkalauz műismertetése után egy sokkal tartalmasabbat is beemelekITT, ahol a teljes mű meg is hallgatható egy jó előadásban, és a tételekhez is kapcsolódnak bővebb szöveges ismertetések. Fenyőék játéka magával ragadó volt, nem véletlenül ennek a záró tételét választottuk a második ráadásnak. Az alábbi kép fejezi ki talán leginkább a mű hangulatát, amelyet egy 1695-ös Matteo Goffriller hangszerrel ért el a művész, aki már nem az a hosszú hajú, mint a Fidelio aktuális cikkében látni, inkább a kiforott, befutott nagy zenész, aki óriási alázattal közelít a különféle zenemúűvekhez.
Szóval: káprázatos volt ez a darab, a viszafogottabnak előírt zongorakísérettel együtt.
A záró mű az egyedülálló Franck hegedű-zongoraszonáta /A-dúr, 1886/ átirata volt. Erről is belinkelhető a Pándi Marianne-féle leírás és egy jó előadás a sok remek párosításban megszólaltatott és persze elérhető cselló-zongora változat közül. Matuz István fuvolára is átírta, a Bartókon néha leadnak abból is.
A végig kiváló partnerről ezt a képet választottam, bár tegnap - idősebben - még szebb és csinosabb volt :-)
A siker tehát óriási volt, és az említett ráadás előtt és után Fauré Sziciliánóját /op. 78, 1893, szintén több változatban ismert mű/ és újból a Hattyú hangjait idézték meg a művészek töretlen színvonalon, megilletődve fogadva a gyönyörű virágcsokrokat, és megköszönve a részvételünket ebben a csodálatos eseményben.
Mit mondhatok ezek után? Nagyon-nagyon köszönjük, mert ez a koncert méltán nevezhető, ha lesz ilyen,
Az évad koncertje kiírásra!
Figyelni érdemes a művészek további hangversenyeire, amelyek közül a március 6-án u.oda tervezett családi matinéra hívom fel a figyelmet, amikor a Devich és Kovalszki családdal lehet ismerkedni, köztük a kis Devich-Kovalszki gyerekkel, a reményt keltő Devich Gergő csellistával. Utóbbi tavaly év vége felé a BFZ-vel is fellépett már, és erről a Duna-tv ismétlésén /március 18, este 3/4 7-től/ kaphatunk képet és hangot. Természetesen a kis művész is ott volt a tegnapi esten.
Tegnap a másik fiatal csillag, Baráti Kristóf, csillogott ott, az MTA dísztermében, és a hely szelleméhez illően kápráztatta el a rajongókat, akik majdnem megtöltötték a termet. A közel 400 hallgató /mert beleértem a remek zenekar tagjait is Rohmann Imrével együtt/ nem kaptunk mást, mint vártuk: maximális technika és precízség, nagyfokú költőiség és virtuózitás, ha kell mesélő kedv Saint Saens-szal, együttesen lenyűgöző hangok abból a hangszerből és Kristóf lelkéből elővarázsolva varázslatos ujjai és a keze, karja stb. által.
Először játszotta a Vieuxtemps hv.-ek Grétrynek ajánlott darabját, mindegyik tételben elragadóan;
a hosszú kadencia lélegzetelállító volt.
Az ismertebb Bevezetés és rondo capriccioso a fiatalabb mester szépséges darabja, színtiszta romantika, kedély és szeszély, szerethető és remekül megformált. A karmester kitűnően vezényelte a zenekart, kifogástalan összhangot teremtve a szólistával. Nagyon élveztük.
Ráadásként a világon általa legjobban előadott ráadásdarab, Schubert Ernő remek kis átirata az ismert versre írt ismert dalra. Heinrich Wilhelm Ernst nevével csak azért viccelődöm, mert nemrég megint hallottam a rádióban nem magyar zeneszerző magyarrra fordított keresztnevét, ahogy régebben a Vivaldi Antal, Beethoven Lajos stb. bevett gyakorlat volt. Vagyis magyarra fordítva: Schubert-Ernst Rémkirálya volt tehát az első, és megint annyira jól, hogy kiköveteltetett egy másik is, ami a rémség helyett már lidérces volt, hiszen pár napja a Bartók Házban adott szólóestjén is abból a nehéz Ysaye-hv-ből játszotta az első fél tételt, vagyis az Obsession megnevezésű /lidércfény/ részt. Most is jobban, u.úgy, tökéletesen.
Kár, hogy a február 15-i hármasversenyben nem hallhatjuk, de fontosabb dolga támadt, aminek még komoly következményei lehetnek, lesznek, remélhetően.
Hallottam, hogy e koncert előtti napokban Moszkvában Mendelssohn e-moll hv.-ét adta elő Kristóf a Jurij Bashmet-vezette igényes moszkvaiakkal, és szép sikerük volt. Gratulálok.
A Vántus István zene hangulatos volt a fele-fele hegedűs és mélyvonós karral, míg a London szimfónia tüneményesen megformált, kitűnő búcsút jelentve a zenekar Haydn-szimfóniák előadási sorozatától.
Megint csak öröm volt távozni, mert ez a feltöltődés mindig megéri!
Tegnapelőtt és tegnap két nagyszerű koncerten voltam, amelyekről érdemes beszámolni, először a péntekiről. Fülei Balázs kétrészes estjének első része a Bartók Emlékházban /a 2. rész március 11-én 6-kor/.
A műsor alcíme: "Búcsú a szonátától", mivel az eljátszott, ami nem kifejezés, tehát varázslatosan megidézett, "három szonáta után többet már nem írt Beethoven, mert nem fért meg többé a régi formában az új költői tartalom" - idézem a kitűnő műismertetést írt művész bevezető soraiból a műsorlapról. Balázs ebben is, mint máskor is, kiváló, mert az eljátszott darabokkal való elmélyedésének eredményét találó szavakkal is közelebb hozza hozzánk.
Az előadásról /op. 109, 110, 111; 1820-1822/ én viszont nehezen találok szavakat.
Eljön 80-90 érdeklődő, belép a fiatalember, de már akkor látszik rajta a szokásos elfogódottság, hiszen olyat kell visszaadjon, ami legmélyebb valója, egy titán érzéseit kell közvetítse a maga érzelmi és egyéb szűrőjén keresztül. Tehát mélységes tisztelet és alázat mindenki és minden iránt, maximális színvonalon.
Babitscsal kezdi, aki ugyan - Beethovennel ellentétben - csupán első verskötetének /1908/ zárásaként írta az alábbi verset, amit nem kívánok elemezni, de a választás azért találó: a mindenség feszegetése a földi halandó részéről.
A LÍRIKUS EPILÓGJA
Csak én bírok versemnek hőse lenni, első s utolsó mindenik dalomban: a mindenséget vágyom versbe venni, de még tovább magamnál nem jutottam. S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi, de hogyha van is, Isten tudja hogy' van? Vak dióként dióban zárva lenni S törésre várni beh megundorodtam. Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm. Csak nyílam szökhet rajta át: a vágy - de jól tudom, vágyam sejtése csalfa. Én maradok: magam számára börtön, mert én vagyok az alany és a tárgy, jaj én vagyok az ómega s az alfa.
Ezek után megint jött a csoda, Balázs bevette magát a beeethoveni hangok, akkordok, dallamok, futamok világába, és káprázatos előadással vezette hallgatóságát a végletek között, vagyis az éppen csak hallható suttogásoktól a szorongó, fájdalmas panaszhangokon át, a fokozatosan vagy váratlanul feltörő erőt
a jajgatástól a dübörgésig majd a teljes elernyedésben kinyilvánítva, vagyis a fény és a sötétség, a menny és a pokol között érzelmileg száguldozva nem lehetett azonnal kikerülni a fenomenális előadás hatása alól.
Fülei Balázs is csak jó néhány másodperc után került vissza a földre, és csak amikor ráéreztünk, hogy megérkezett a varázslatból a valóságba, akkor tört föl a dübörgő taps, az osztatlan elismerés jeleként.
A darabokat nem tudnám egyenként értékelni, de a fenti sorrend jól felépített volt, és a c-moll szonáta tényleg földöntúli lassú tételében a beeethoveni szonátákat még nagyban továbbművelő Schubert 959-es szonátájának /1828-ból/ lassú tétele is eszembe jutott, és ezzel a bensőséges tétellel az előzőkhöz hasonlóan zárult e nagyszerű, szerintem egyedülállóan hatásos hangverseny.
Fülei Balázs óriási előadó, emellett annyira szerény, hogy egyetlen fölösleges, zavaró gesztusa sincs, és érezheti, hogy csak így lehet az óriások remekműveihez idomulni, és mások felé közvetíteni, mint kezdtem fent. A 111-es szonáta dübörgő futamait önkéntelenül bal lábával is kisérő megnyilvánulása is annyira természetes volt, hogy meg kell említsem.
Az említett műsorlapot érdemes volna mindenkinek elolvasni, majd újból meghallgatni az előadást, amiről sajnos nem készült felvétel.
Fülei Balázs világszám, bizonyította itthon is többedszer, másként nem tudom az átélteket összefoglalni.
x
Lábjegyzetként, ha már a művész lábát is szóba hoztam, a rendezők néhány dologra figyelhetnének:
- múltkor Baráti Kristóf szólóestjén csak a Bach-partita 3 tétele után észlelték, hogy kívül gyerekek hangoskodnak a lépcsőházban, ami zavaró volt a túltöltött terem nyitott ajtajai miatt, és ekkor valaki lement intézkedni. A kb. 200 m3-es terem nagy lészámú hallgatóságnál túlfűtött lesz, ilyenkor érdemes az általunk termelt energiával csökkenteni a fűtést, egyébként ingujjra kell vetkőzni, ami nem mindenkinek megy :-)
- ebben a teremben is szólni kell a koncertek előtt a telefonok kikapcsolására, mert egy készülék, szerencsére szintén pianóban, megszólalt, és a talán rosszfülű gazdája csak lassan észlelte a zavaró hangokat. Lehet persze, hogy a titán üzent a csodálatos előadás hallatán, és csak egyetlen mobilon tudott volna kapcsolatot teremteni a földiekkel, azt is kikapcsolták :-)
- a legsúlyosabb viszont a zongoraszék esete: bizonyos nagy mozgásoknál, amit a változatos darabok igencsak megkívántak, olyan hangok törtek elő abból a csapnivaló szerkezetből, ami nem méltó a házhoz, Bartók szelleméhez, a művekhez és előadóikhoz, és ha nem is lehet a múzeumben látható ékesen faragott faszéken ülve Beethoven-szonátákat játszani, illene egy megfelelőt beszerezni. Öteleteim vannak ebben a pénzszűkös világban, és egy másik témában talán közzé is teszem, hátha másokat is megérint a dolog. Engem nagyon zavartak a Balázs alól feltörő nyikorgó, sustorgó, nyöszörgő stb. hangok, hogy nehezen tudtam visszazökkenni a magával ragadó előadásba :-(
Örömmel értesítek mindenkit, hogy a Magyar Furulyás Alapítvány végre megalakulóban van. Már hosszú évek várnak erre furulyaművészek, tanárok, amatőr zenészek, és legfőképpen a zeneszerető közönség. Nagyon kevés koncert hallható a magyar koncertéletben,ahol a blockflöte (magyarul barokk furulya) szerephez juthat. A Magyar Furulyás Alapítvány első alakuló koncertjét 2010. november 5-én tartja a Nádor Teremben este 19 órakor. A meghívók megtalálhatók a Rózsavölgyi Zeneműbolt jegyárusító pultjainál, a Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteményében, az Óbudai Társaskörben. A Barokk esztergapad c. topik rovatába is begépeltem. Az alapítványról és a koncertről a MR 3 Bartók Rádió Háló c. rovatában is hallható lesz majd egy rövid ismertetés, illetve a Klasszik Rádió Fidelio Klasszik c. műsorban. Erről majd időben felteszem az időpontot. A műsor nagyon igényes, a magyar furulyás élet prominens képviselőin kívül tehetséges furulyás növendékek is fel fognak lépni. Mindenkit sok szeretettel várunk.
Ide is beteszem, hogy biztosan eljusson mindenkihez. Remélem, sokanak hasznos információ lesz. Thaisia
Kedves Czidra-tisztelő barátaim,
a XXX. Csíkszeredai Régizenei Fesztivál keretében Széplaki Zoltánnal közösen emlékező délutánt szerveztünk 2010. július 6-ra „A furulya mikrokozmoszában” címmel. A jubileumi fesztivál ezzel tiszteleg Czidra László születésének 70. évfordulója előtt. Célunk, hogy zenei példák segítségével vázlatos összefoglalást adjunk Mesterünk és Barátunk játékstílusáról, előadói és hangszerelői, együttesvezetői elveiről. A CD-kről válogatott reneszánsz és barokk felvételek mellett szeretnénk képanyagot is vetíteni, ebből azonban nincs akkora választékunk, jobbára lemezborítók vannak csak a tarsolyunkban. Aki úgy érzi, hogy van olyasmi a birtokában (kép, plakát stb.), amit így szívesen megosztana egy diavetítés keretében, az nagy örömet okozna vele nekünk és az erdélyi szakmai közönségnek. Mindezt a csorszru@gmail.com címre érdemes küldeni legkésőbb július 1-ig; utána hamarosan útrakelünk.
A fesztiválra egyébként is szerettel invitálunk mindenkit, hiszen belépődíj nélkül lehet meghallgatni olyan közismert előadókat, mint a bécsi Unicorn, az erdélyi régizenei együtteseket (Collegium, Barozda, Kájoni Consort, Lyceum Constort, Codex), az erre az alkalomra alakult fesztiválzenekart, magyarországról pedig Kobzos Kiss Tamást, a Musica Profanát, Kuncz Lászlót és a Musica Historicát. Bővebb információ: http://www.musica-antiqua-hr.ro
Dátum: 2010. június 18. Idő: 18:00 - 19:30 Helyszín: TIT- KOSSUTH KLUB Utca: Múzeum u. 8. Település: Budapest, Hungary
A S.Z.I.M.N.I.A. (Szimmetrikus Zenei és Írásos Műveket Népszerűsítő és Ismertető) kortárs zenét és kortársi gondolatokat propagáló alkotóműhely 2009-ben alakult, tagjai Baráth Bálint, Détári Anna, Jenei Zsigmond, Nagy Ákos, dr. Seprődi János, Solti Árpád és Ronnie Magala. A műhely célkitűzései közé tartozik a kortárs zene népszerűsítése és propagálása határon innen és túl. A fókuszpontban főleg fiatal szerzők még nem játszott művei hallhatóak. A koncertek egyfajta sajátos hídforma mentén szerveződnek, amelyben ritkán játszott régi zenei darabok mellett a klasszikus repertoár is megtalálja a helyét. Az általuk szerkesztett Karnevál című kortárs zenei műsor a budapesti Civil Rádióban (Fm 98)hallható vasárnap este 18.00- tól
Műsor:
Nagy Ákos: Ame no nori fue (fuvola) Baráth Bálint: Itako no arioso (fuvola) Nagy Ákos: Miniatűrök I. (zongora) Nagy Ákos: A gyermek Narayan (fuvola- zongora- ütőhangszerek) Nagy Ákos: Miniatűrök II. (zongora) Nagy Ákos: Legyek násza (fuvola)
Közreműködők: Kollár Zsuzsa (zongora) Détári Anna (fuvola) Nevelő János (ütőhangszerek)
Van egy 11 éves fiam, akivel meg akarjuk szerettetni a zenét.
Tavaly a BonBon Matiné előadásaira váltottunk bérletet, idén pedig a MÁV Filharmonikusok Stefánia Palotában lévő "Unokák és nagyszülők" előadássorozatára.
Ez utóbbi nagyon tetszik nekünk is (a Bonbon is tetszett, de már az "Okoska" is kicsit dedós volt), kivéve, hogy nagyon kicsi gyerekeket is hoznak, csecsemőket is, akik zavarják az előadásokat.
Ezért kérdezném, tud-e valaki 11-12 éves kiskamasznak való bérleti sorozatot, Pesten, vagy Vácott? Ahol esetleg beszélnek is a darabokról, mint a MÁV-nál Fenyő úr, de nincsenek 8-10 évnél kisebb gyerekek a nézőtéren.
Ha hangok versenyeznek, akkor az a hangverseny :-)
Múlt hét csütörtöktől-vasárnapig tartott a VII. Országos Furulyaverseny Czidra Lászlóról elnevezve, és az 5 csoportban versenyzők igazán sziporkáztak. Egyik fórumos házaspártársunk kis-fia is indult a budapesti elődöntő megnyerése után, és remek játékkal végzett dobogós helyen az I. korcsoport 17 indulójából.
Két I. helyet kapott két kitűnő leány, akik közül Kérges Zsófi meghallgatható a tubuson is, míg ő ugyancsak megosztva érdemelte ki a II. helyet, amihez szívből gratulálok itt is. Öröm volt hallgatni őket, hisz nagyszerűen készítették fel a társaságot a remek tanárok, és többségük igazán bátran és meggyőző erővel játszotta versenyszámát.
Remélem, hogy Kis Gergely Domonkosról még fogunk hallani!
Különleges koncerten voltam tegnap a Kölni Filharmóniában, ahol Beethoven és Mendelssohn műveit adta elő a Freiburgi Kamarazenekar (km.: Gottfried von der Goltz), Kristian Bezuidenhout közreműködésével.
Ami érdekessé tette a kitűnő játék mellett, az Eroica "eredeti" előadása, tehát korhű hangszerekkel az alábbi összeállításban:
Erstdruck: Wien: Bureau d'Arts et d'Industrie, 1806
Opus: op. 55: Sinfonia Eroica a due Violini, Alto, due Flauti, due Oboi, due Clarinetti, due Fagotti, tre Corni, ...
Kinsky Opus 55: Symphonie Nr. 3 („Sinfonia eroica”, Es-dur)
A zenekar mögötti kórusülések 3. sorában valami egészen különleges élmény volt az előadás.
Előtte a Coriolan-nyitány, majd Mendelsohn ritkán játszott d-moll (op. 40) zongoraversenye volt, bár otthon már többször hallottam Rohmann Imrével és a Weiner-Szász Kamarazenekarral.
Múlt héten pedig Remscheid-Lennep evangélikus templomában volt egy csembalókurzussal összekötött koncert a Royal Köln trió kitűnő előadásában: csupa barokk mű a remek oboista és csembalista mellett a viola da gambás Gombos Imola játékával, aki nagyon örült a magyar szónak, és a vashegyis múltjáról is beszélgettünk a hazai koncertélet kapcsán.
Most van éppen az Óbudai Társaskörben a "brazil est", amelyről lemaradtam, és éppen emiatt hallgathatom a rádiós zongoraverseny zenekari döntőjét. Nagyon jók ezek a fiatalok!
Vigasztalásul belenéztemaz egyik előadó honlapjába:
.
http://[b]tanialisboa[/b].com/article.php?lang=en&id=9&mid=9&tipo=1
.
Partnere a zongorista Mucha Erzsébet, ma van a nevenapja, vagyis a lengyel-brit [b]Elizabeth Mucha[/b]:
[img]http://www.lowellliebermann.com/recordings/images_recordings/blank1.gif[/img]
[img]http://www.lowellliebermann.com/recordings/images_recordings/flute_sonata_spratt.jpg[/img]
[b]Sonata for Flute & Piano, Op. 23[/b]
Kirsten Spratt, flute
Elizabeth Mucha, piano
Henry Productions # KLT 002
[img]http://www.lowellliebermann.com/recordings/images_recordings/blank1.gif[/img]
On this CD:
Poulenc - Sonata
Liebermann - Sonata
Heath -Gentle Dreams and Shiraz
Dutilleux - Sonata
Copland - Duo
Mower - Triligence
Ja, és akkor azt is leírom, hogy hol lesz: Magyar Nemzeti Múzeum díszterme.
Tehát holnap 3-kor!
[url=http://www.mrze.hu/index.php?option=com_content&task=blogcategory&id=89&Itemid=8]
[/url]
[url=http://www.mrze.hu/index.php?option=com_content&task=blogcategory&id=82&Itemid=9]
[/url]
[url=http://www.mrze.hu/index.php?option=com_content&task=blogcategory&id=64&Itemid=11]
[/url]
[url=http://www.mrze.hu/index.php?option=com_content&task=blogcategory&id=68&Itemid=14]
[/url]
[url=http://www.mrze.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=1519&Itemid=111]
[/url]
[url=http://www.mrze.hu/index.php?option=com_content&task=blogcategory&id=81&Itemid=119]
[/url]
[url=http://www.mrze.hu/index.php?option=com_content&task=blogcategory&id=71&Itemid=28]
[/url]
[b]2009.
szeptember 27., vasárnap 15:00[/b]
Haydn: B-dúr szimfónia Hob. 1:68
Hummel: Esz-dúr trombitaverseny
Schubert: V. (B-dúr) szimfónia, D 485
Közreműködik: Horváth Bence - trombita
Vezényel: Stephen D’Agostino
[b]
Horváth Bence[/b] 1984-ben, tizenegy évesen kezdett el trombitálni. Diplomáját
a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Varasdy Frigyes tanítványaként szerezte
meg, majd két évig Reinhold Friedrichnél tanult Karlsruheban. 1999-től az MR
Szimfonikusok első trombitása. Több magyar és nemzetközi verseny nyertese
(Miskolc, Barcs, Passau, USA), 2000-ben és 2005-ben Artisjus díjjal tüntették
ki.
Használgatatlan az itteni formázás...
[u][b][url=http://www.hatvanonline.hu/20090924492/Kultura/Programajanlo/Hangverseny-a-zene-vilagnapjan.html]http://www.hatvanonline.hu/20090924492/Kultura/Programajanlo/Hangverseny-a-zene-vilagnapjan.html[/url][/b][/u]
[color=#0000ff][b]Hangverseny a zene világnapján [/b][/color]
[img]http://www.hatvanonline.hu/images/stories/zeneisk.jpg[/img]Október
elsején a Kocsis Albert Zeneiskola megújult hangversenytermébe várnak
minden kedves érdeklődőt a Con Spirito Zeneművészeti Egyesület kortárs
zenei hangversenyére.
A
Kocsis Albert Zeneiskola és a Corelli-60 Zenéért és Gyermekekért
Közhasznú Alapítvány szervezésében a Con Spirito Zeneművészeti
Egyesület kortárs zenei hangversenyére várnak minden érdeklődőt október
elsején a Zene világnapján 18 órai kezdettel a Kocsis Albert Zeneiskola
megújult hangversenytermébe.
Az ingyenes hangversenyen fiatal zeneszerzők és előadóművészek adják elő saját műveiket.
[b]Részletes program:[/b]
[color=#800000][b]A Kocsis Albert Zeneiskola és [/color][/b]
[color=#800000][b]a Corelli-60 Zenéért és Gyermekekért[/color][/b]
[color=#800000][b]Közhasznú Alapítvány[/color][/b]
[color=#800000][b]meghívja Önt, kedves családját és barátait[/color][/b]
[color=#800000][b]a Con spirito Zeneművészeti Egyesület[/color][/b]
[color=#800000][b]kortárs zenei hangversenyére [/color][/b]
[color=#800000][b]2009. október 1-én[/color][/b]
[color=#800000][b]a Zene Világnapján[/color][/b]
[color=#800000][b]18 órai kezdettel a Kocsis Albert Zeneiskola[/color][/b]
[color=#800000][b]megújult hangversenytermébe[/color][/b]
[color=#800000][b](Hatvan, Balassi út 36.)[/color][/b]
[color=#800000][b]Megnyitó[/color][/b]
Németh Norbert: Memento
Hargitai Géza - fagottművész előadásában
[b][color=#800000]Műsor[/color][/b]
1. [b]Magala Ronnie:[/b] Őszi prelűd
2. [b]Zarándy Ákos:[/b] Négy miniatűr klarinétra
3. [b]Derecskei András:[/b]Etude no.2.
4. [b]Horváth Márton Levente:[/b] Ikrek
5. [b]Zombola Péter:[/b] Institutio No.1/b.
6. [b]Németh Norbert:[/b] 3 Aquarell
7. [b]Kerékfy Márton:[/b] Négy etűd zongorára
8. [b]Dargay Marcell:[/b] Albumblatt - Városligeti fasor 33.
9. [b]Magala Ronnie:[/b] Senza una sonata
10. [b]Futó Balázs: [/b]Kandinszkij-tanulmány No.1.
11. [b]Németh Norbert:[/b] Egy leprechaun bűvös titka
[b][color=#800000]Közreműködnek:[/color][/b]
Bartek Zsolt, Földesi Péter, Szűcs Péter előadóművészek,
valamint a szerzők
[b][color=#800000]A hangverseny látogatása ingyenes.[/color][/b]
A hangversenyre pártolójegyek - 500.-Ft,
1000.-Ft, 2000.-Ft és 3000.-Ft címletben-kaphatók, melyek
megvásárlásával a 2009/2010. tanévben az alábbi célkitűzéseinket
támogathatja:
- I. Händel-Haydn Zeneiskolai Fesztivál -,
- II. Kreatív-60Térzene Fesztivál -,
- I. Hatvani Barokk Fesztivál megrendezése.
Bátor Heni
Johannes Brahms: Esz-dúr trió kürtre, hegedűre és zongorára Op. 40 Antonín Dvořák: d-moll szerenád, Op. 44
Közreműködik: a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar művészei Bővebben...
Ez talán egy újabb felvétele, de van a 2005. áprilisi is, közben hallgatom egy nem-tudom-mikori koncertfelvételét a 6 darabbal - hasonló csúcsminőség, mint a Kristófé, de néhol feltűnően zavaró tempókülönbségek vannak mind a saját felvételei, mind a Kristóféval összehasonlítva, pl.:
- az 1006-os I. tételét "eldarálja": 3'19" - 3'22" - 3'33", ami nem nagy eltérés, de a BK nem rohanós, sokkal élvezhetőbb 4' 11"-hez képest nagyon gyors; a diff. ~20%!
- az 1004-es Chaconne-ja is 15'12" - 16'43" - 15'55", ahol már önmagában is jelentős az eltérés, az utolsó az élő felvétel, amin már nem érezni azt a hihetetlen összpontosítást, /bár jobbnak tűnt az előzőnél/, amit kedden hallhattunk az est végén /BK "ideje" különben a Saphir-lemezen 17'19"/.
Kristóf olyannyira egyenletesen hozta a legmagasabb nívót, hogy az volt az érzésem, újból el tudná így játszani az egészet :-)
Persze ez nem "hegedűsverseny", ahol időre megy a játék, de azért nem elhanyagolható a tempó sem, ha az értelmezés kárára megy.
Vagy 10 éve David Grimal, napjaink rendkívül szerény, de egyik legnagyobb tehetsége Gödöllőn játszotta, vagy tizenvalahány ember előtt, csodálatosan. Akkor jóformán senki sem volt rá kíváncsi. Ma már nemigen jön el Magyarországra. A Mezzo-n azért megcsodálhatjuk...
Rendhagyó koncert Szent Iván napján (2009. június 21) közel sem szokványos helyszínen, környezetben.
A koncert első hangjai - amivel egyben mi is szeretnék köszönteni a nyár első napját - az Esztergomi Bazilikában 2009. június 21-én vasárnap 16 órás kezdettel csendülnek fel.
A belépés ingyenes, azonban helyfoglaló jegyek előre igényelhetők Pomázon, a Teleki-Wattay Művészeti Iskola irodájában.
Elérhetőségek:
2013 Pomáz, Templom tér 3.
Tel/Fax: +36/26/525-330
A ma esti Bach-estet egyetlen szóval el lehet intézni:
CSODA
Kiegészítésként csak annyit, hogy Baráti Kristóf egyálltában játszotta el a 3 hegedűszonátát és a 3 partitát az MTA Roosevelt téri dísztermében közel 300 hallgató előtt. Az eredeti programhoz képest annyit változtatott, hogy az 1004-essel, vagyis annak utolsó tételével, a Chaconne-nal zárt, de a szűnni nem akaró tapsok miatt még rátette az E-dúr Bach-partita /1006/ Bevezetése alapján írt egyik Ysaÿe szólószonáta (27/2) I. tételét, az Obcession nevűt.
Csodás élményben volt részünk, és csak azt sajnálom, hogy egy ilyen színvonalú előadást nem a Zeneakadémia nagytermében hallgathatunk meg telt ház előtt, egy nemzetközi rádióközvetítéssel egybekötve. hogy amit mi élvezhettünk, az másoknak is élőben adjon ilyen egyedülálló zenei élményt.
A szakmai értékelést a koncertet meghallgató profik biztosan megteszik, mi amatőr zenerajongók csak a fülünkre hallgattunk, ami alapján csak arra a rövid szóra futotta:
