306 - ravel! Ha ezzel a Mozartos dologgal arra próbálsz utalni, amit a Bruckner 9.ről írtam, akkor el kell szomorítsalak: utóbbi nem anekdota, hanem zenetörténeti kutatások eredménye.
Megnéztem Ormay könyvét: Megbukott zenekritikák. Hát nem nagy, Nem anekdota. Ez a hiba a Lebrecht kkönyvben is: nem anekdota az hogy "Beethoven hatalmas zseni, de nem igyekszik azon hogy jobbá tegye a világot, amit gyűlöl." Ez nem. Ráadásul az eredeti angol kiadsá tele volt hossssssssszzzzzzzzzzzúúúúúúúúúúúúúú idézetekkel.
Ruggiero Leoncavallo első nagy sikerét a Bajazzók bemutatójával aratta Milánóban, 1892-ben. Amikor az előadás megkezdése előtt felment a vezénylő pulpitusra, a nézőtérről éles sarkantyúpengést hallott. Dühösen megfordult, s látta amint a földszint első sorában, nagy sarkantyúcsörömpöléssel mögéje telepszik egy lovastiszt. Leoncavallo nyelt egyet, visszafogta dühét, és udvariasan biccentett a tisztnek:
Köszönöm, uram! Nagyon köszönöm!
De mit, maestro? kérdezte meglepetten a huszártiszt.
Azt, uram felelte most már kedélyesen Leoncavallo , hogy csak a sarkantyúját kötötte fel a
premieremre, és a lovát nem hozta magával.
Ez ismert. De igaz?
Egyébként én lebrecht könyve szerint haladok. Jó az, legaláb igaz a legtöbb. Nem olyanok mint:
ozart még be tudt fejzeni a Rekviemet, de másnap meghallt
Bár a benne lévő anekdoták többsége magáról a szerzőről szól, de az egyik legszórakoztatóbb könyv: Pjatigorszkij: Csellóval a világ körül. (Bár gondolom szinte mindenki ismeri itt, de azért említsük meg.)
Ezzel szemben Lebrecht: A komolyzene anekdotakincse elég gyenge eresztés.
Ugyancsak közepes Ormay: Megbukott zenekritikák c. opusa.
tudtok ajánlani használható anekdotáskönyveket, esetleg olyam életrajzokat, könyveket, amikben sok van? (Pl. Gerald morre Túl hangos vok? c könyvől 50 anekdta(!))
Bruckner és Mara (így kell írni) eltérő jellemek voltak, de közös volt bennük, hogy vízkúrára fogták őket (bár eltérő okokból: Mara súlyos bőrbeteg volt, Brucknernek meg az idegei voltak gyengék).
Nem tudom, olvasta-e valaki gerald Moore: Túl hangos vagyok? (Am I too loud?) c könyvét. Mindenkit bíztatok, tele jó sztorikal, én 51-et szedtem ki belőle.
Gerald Moore Amerikában járt, de mindenhol szórakoztató (gondolom én: country, jazz, blues , nyálas szarok) zene szólt.
A repülőn megkérte a stewares, kapcsolja már ki . Az meg is tett, de odatette: - Nem vagyunk muzikálisak, mi,?
Most nem irom le, de kedvenc anekdotám: Joaquin Nin leírja, hogy keletkezett a boléró. Nagyon jó.
Egy kitérő az írásban:
Nin kérdé, milyen partitúrákat tanulmányozzon.
- Nézemeg az én kottáimat, Debussyéit.
szünet
- De ne nézze meg Wagnert és dIndyt.
szünet
szünet
- Nézze meg Meyerbeert
- Meyerbeert?! - így nin.
- oui, Meyerbeert.. Az Wagner, de jó!!!!!!!!!!!!4
Bruckner egyszer a fürdőkádban komponált (...) Egy tanítványa anyja jött bekopogott a mosdóba, Bruckner pedig elfeledkezve állaopotáról (...) - kiszáll a fürdőkádból (:::) és csak hölgy sikitására eszmélt fel . Bruckner aki csak ránézett egy hölgyre már elpirult.
Bruckner szájából hangzott el:
"Bald nennen sie mich Narr, bald Meister. Die sollen schreien, so viel sie wollen! Wenn das, was ich schreibe, gut ist, wird es bleiben. Wenn nicht, wird es zugrunde gehen."
azaz:
"Egyszer bolondnak neveznek, másszor mesternek. Kiabáljanak, amennyit csak akarnak! Ha, amit írok, jó, megmarad. Ha nem, elveszik."
Rég nevettem ilyen jót! "ÉN Süketen küzdök, hogy elmondjam, mi van a szivemben. te meg itt flangálsz" - ZSENIÁLIS!
Valóban vanak Brahmsnak gyönyörű pillanatai - engem a kamarazenéje érint meg (hegedűszonáták, vonósnégyesek) - de ahogy mondod: azt a lélekemelést, az igazi Hitet, és a valóban fontos kérdések feltételét (MIÉRT VAGYUNK EGYÁLTALÁN?) elmulasztja - Bruckner "hibája", hogy csak ezekkel foglalkozik.
280 ::::: MI ????? szenvedélyvesztés ?
hát a te arisztokrata segged nem lenne alkalmas rá, hogy szétrugdossuk(gen Brahms bácsi, ezt neked mondom
mutass egyetlen szinfóniádat a négy közül, amiben lélekemelés, és sziverösités van
tudsz olyant mit a nyolcadik elsö tételének fináleja
látjátok, ezért imádom chelibidachet ,meert IDŐT--- aad,
szemfényvesztés ?/ ezt akatrtam irni )
jóó, nem mondom Brahmsnak is voltak öszinte pillanatai, lásd a d moll zongoraversenyt
vagy az altrabszódiát,,elismerem, De öföméltoságu Brahms urnak mwgmaradt
" mi van ? maga még mindig szimfóniát ir" ehelyett,mondhatta volna :
Tónikám, adjon eröt az Isten, hogy tudd befejezni
Tanárurkérem, mielött méltoztatna belémtörülni akadémikus csizmáját. lenne még pár szavam.
köszönje meg istennek. hogy eethoven nem ismerte önt (vagy igen ? nem tudom
mert akkor a mester a maga partitira cimlapjait is a fejéhez vágta volna,igy
____ÉN Süketen küzdök, hogy elmondjam, mi van a szivemben. te meg itt flangálsz
nagyméltóság....a sziveddel irj, ne az akadémiai tagságoddal.ennyi
Bravo Tomas:APU" nevében
most is,hogy fekszm betegen: Hálaisten ,már itthon- most is "APU" van velem
én nem utálom a Brahnsi szimfóniákat. söt. az elsö egy csoda. de én-nem tudom te érzed e-
--------------- lemerem fogadni. hogy Brahms :professor ur nak szólittatta magát,viszont Bruckner szerintem- sok kiskocsmába leülhetett az emberekkel, hogy azután ujrairja a negyedik scercoát,és mi az eredménye ? Látjuk
lehet, hogy most kapok a pofámra, nem baj
Brahms szerintem a felsö tizezeré
Apu meg MINDENKIÉ
ha a sorsom ugy hozta volna, hogy Brahmsal találkozott volna velem, akkor
kimért. akadémimus- dumávaf "Tündökölt volna
most lehet. hogy meginn kapok a pofámra,
de ha én Brams filmet forgatnék, Havas Henriket kérném a föszerepre
APUT-bevallom- nem tudom kinek adnám ?????
talán Latinovits Zolinak ??????
"A szimpátia, amit Brahms tagadhatatlanul itt-ott kelt, eltekintve azon pártos érdeklődéstől, pártoskodó félreértéstől, régóta rejtély volt nekem: míg végül, csaknem egy véletlennek köszönhetően, rájöttem, hogy egy meghatározott embertípusra hat. A képtelenség melankóliája az övé; nem a teljességből alkot, hanem a teljességre szomjazik. Ha levonjuk, amit utánoz, amit nagy őregektől vagy egzotikus-modernektől kölcsönöz - a másolás mestere -, a legsajátabbjaként a vágyakozás marad... elárulják a vágyakozók, a kielégületlenek. Túl kevéssé személy, túl kevéssé középpont... Ezt megértik a "személytelenek", a periférikusok, - szeretik ezért. Különösképpen ő a kielégületlen nők egy típusának zenésze.
Brahms megható, amíg titokban rajong vagy magát gyászolja - ebben "modern" -; hideg lesz és érdektelen, amint a klasszikusok örökébe lép."
"Die Sympathie, die Brahms unleugbar hier und da einflösst, ganz abgesehen von jenem Partei-Interesse, Partei-Missverständnisse, war mir lange ein Räthsel: bis ich endlich, durch einen Zufall beinahe, dahinter kam, dass er auf einen bestimmten Typus von Menschen wirkt. Er hat die Melancholie des Unvermögens; er schafft nicht aus der Fülle, er durstet nach der Fülle. Rechnet man ab, was er nachmacht, was er grossen alten oder exotisch-modernen Stilformen entlehnt - er ist Meister in der Copie -, so bleibt als sein Eigenstes die Sehnsucht... Das errathen die Sehnsüchtigen, die Unbefriedigten aller Art. Er ist zu wenig Person, zu wenig Mittelpunkt... Das verstehen die "Unpersönlichen" die Peripherischen, - sie lieben ihn dafür. In Sonderheit ist er der Musiker einer Art unbefriedigter Frauen.
[...]
Brahms ist rührend, so lange er heimlich schwärmt oder über sich trauert - darin ist er "modern" -; er wird kalt, er geht uns Nichts mehr an, sobald er die Klassiker beerbt."
Hozzáfűzném a 270-hez (ami valóban megesett, több forrás igazolja):
Ez 1886-ban történt (a 7. szimf. bécsi bemutatóján), Brahms ekkor fejezte be a maga 4.jét. Többet nem is írt. Bruckner még a halálos ágyán is a Kilencediket komponálta.
Ennek fényében a mondat ("Mi az, maga szimfóniákat is ír?") végképp sokat elárul Brahms kicsinyes és irígy természetéről.
Brahms azt írta Clara Schumannak, hogy Bruckner művészete csak csalás, szemfényvesztés ("Schwindel"), ami egy-két év alatt lecseng és elfelejtődik. Nem jött be.
