egyszer Kocsis, kurzust tartott es a kovetkezot mondta a mester a torekeny lanykanak, aki igen jol jatszotta Bartok 10. Bagatelljet: "ezt itt jatszd ugy mint egy osleny!"
Einstein tudvalevő, hogy szabadidejében szívesen (ámde pocsékul) hegedült. Egy ízben Arthur Schnabel volt a partnere egy Beethoven szonátában. A fizikus azonban valahogy elkavarodott, mire (nem mira) Schnabel fölhorkant: -Mi az, maga nem tud számolni?...
Egyszer Sztravinszkij egy koncerten megkérdezte a mellette ülőtől:- Ki írta ezt a gitárdarabot?
Válasz:-Villa-Lobos.
Sztr.:-Érdekes! Ha egy rossz művet hallok, arról később mindig kiderül, hogy Villa-Lobos írta.
Egyszer Toscanini próbált egy operát.Nagy sztárok voltak persze az énekesek,és a mester megent kiborult,üvöltözött.....erre a díva felhorkant:"-mester,velem nem beszélhet így,én egy csillag vagyok!"
Mire Ő:"-de a csillag nem látszik,ha süt a Nap!"....
Tehát:Zathureczky Ede egyszer odaadta a Bartók hegedűverseny partitúráját Weinernek,aki köztudomásúan nem szerette Bartók későbbi zenéjét,csak a fiatalkoriakat.Nagy nehezen rátukmálta,hogy nézze át.
Ha jól vettem ki kedves Tannha**user, akkior az a tanulság hogy nem szabad az Üstdob: . . . .. ... ...... ..........
Zongora: Á - Gisz - E - C - Á - Gisz stb - t játszókról rosszat mondani
ez is igaz történet :
zeneakadémia, Donatella Fallioni ha jól tudom , OszternéR Játssza a grieg á mollt, de vmi pocsékul
a büfében odajön egy katona, s mivel mi civilek" támogattuk a katonákat
ugyhogy megittam és neki is fizettem egy sört.
megkérdi a srác : mi a véleményed az a mollról ???? nno, belölem kirobbant, és mindent elsoroltam, ......
egyszercsak hatalmas csapás a vállamon,nekitámadtam : hagyjon engem, stb, mire ö
kedves barátom, én Anntl István vagyok, jöjjön velem
nna, kézcsók Fischer Annienak, majd
Anntal : Na donatellácska, hallgassa meg a fiatal embert
---de tanár ur, tessék engem békénhagyni.....
Antall: kérem.... legyen olyan szives, donatellácska, figyelj....
Amikor elbocsátották a zsidó művészeket korrepetítorokat, köztük Solti, újakat, de bénákat kellett felvenni helyettük. Failoni (remélem ismerős a név)
kérdi a már sokadik balfácántól:
MAGA KERESZTÉNY CSAK, VAGY ZONGORÁZNI IS TUD?
Nem volt antiszemita az öreg, mint Wagner, Strauss, Cosima, Bülow. Még zsidó nöt vett el
Kedves Ravel
kértél anekdótát. hát nézzünk egy igaz történetet
valamikor a hetvenes években . kisorsoltak föjátékra a ki nyer ,ma-ba, Zsoldos Imre volt /in memoriam/ VVagy nem mre ursten, már kiesett auz emlékezetemböl - nna mindegy.felteszi az elsö kérdést
Nagy barokk zeneszerzö/??????:Nem emlékszem. halt meg, de ez önt ne zavarja,
---- felcsendül a zene. mire én- nagy levedöveél
Antonio Vivaldi : versenymü két hegedöre és gornonkára, , az á moll
négyhegedüs verseny mellett a "harmóniai találékonyság_ 12 drabból álló ciklusának legsikeresebb müve, a második tétel bevezetöét hallottük
Zsoldos néz. láthatóan lemerevedik, majd halkan megszólal : tapsoljuk meg
jött a második kérdés, sima ügy : Bach János passió, sirbatétel. OK
hammadik kérdés, büszkén rávágom. BACH:H moll mise
Zsoldos, mint egy sas. rámcap : NEM!!!!!! egy csomo találgatás. majd Zsoldos diadalittasan közli : Magnifikat . nna ezt megettük...
negyedik kérdés, beugrik hogy Beethoven nyitány, de melyik, Zsoldos hajthatatlan, követeli a mü cimét :
Prometeus ?????? István??? Athén romjai ?egmond ? nem,nem, nem !!!!!
Zsoldos : nem, barátom, ez a koriolan, sajnos nem talált
hát én végeztem is volna, a második játékos kapja a kérdést
senki nem tudja (Pali nem tudom hová tünt
Jelentkezek : Zsoldos rámmosolyog:Tudja ?
Igen. ez a Büvös vadászból agáta kavatinája,
átadták a llemezt- nem tudom már mit- de még
utoljára. Zsoldos belémcuppant :
nem Agáta kavatinája, hanem Annuska áriája
letelt az idö, Zsoldos elbucsuzott, de még a fair Play alapján hozzátette.
kitünöen játszott barátom, ne haragudjon, hogy kemény voltam, de az elsö két kérdés alapján muszály voltam szigoru lenni..
Van egy baromi nagy , kb 200 oldalas füzetem, abba tele anekdotákkal, ha olvasok életrajzot, abból is kimásolom, innen is anekdotáskönyvekből is, stb. Most kb 500 anekdotám van, pedig időrendileg még csak Mahlernél tartok.
És hát minél kortársabb az illető, annál több sztori
Divatbolond volt, és amikor megérkezett Amerkiába, így szólt az eléje jövőknek, amikor kiszállt a hajóról első szava:
- (Elképzelem, a 158 centijével) Bááámullni fogggnak, millyyyen csodddálatos nyakkendőket hoztam magammmal!
Rendkívül valószínűtlen, hogy megtörtént, hiszen Karajan nem dirigált Bach-kantátákat (vagy ha igen, nagyon halkan), egyik próbán a Pestilenz (=MALÁRIA) szót többször ismételtette. - Vigyen el a Pestilenz - mormogta egy basszushang.
Na, felélesztem a topicot! Az 1000-körül állt vhol!!!
Cherubini a bulváron sétál, eső elered. Vki meglátja a Mestrot, átadja kocsiját, de elkéri az esernyőjét.
- Esernyőt soha nem adok kölcsön - és Cherubini elhajtott
Kedves Zsölény!
Igen, ez így jellemző "velejéig" Sir Thomasra! :) (Doráti vagy nem tudta a "hátsó szándékot", vagy nem akarta szétkürtölni.)
Az, aki annak idején a Csehszlovák és Magyar Népköztársaságok vámszerveit is képes volt a kétségbeesés küszöbére kergetni az erre vonatkozó szájhagyomány szerint, annak a Vaughan-Williams -szimfónia megfricskázása bagatell...
100%-ra veszem, hogy Doráti így mesélte. Valójában Ralph Vaughan-Williams hatodik szimfóniájával történt meg az eset. Ez végtelenül egyszerű, Te is el tudod dirigálni, Beecham egyszerűen utálta a darabot. Utána direkt illegette még a pálcáját, csak azért, hogy feltegyék neki a kérdést, amire a ravaszul előre kitervelt választ elmondhatta. (Lásd még: 1) "vegyetek minden pénzeteken fegyvereket" - 2) visszaragasztjuk a szolga fülét, és ezt mondjuk: "bizony mondom néktek, aki kardot ragad, kard által vész el".)
Doráti Beecham mellett dolgozott (most meg nem mondom, melyik zenekarnál). A fiatalember beállít a próbára egy hosszú karmesteri bottal. Beecham nézi, nézi, méregeti, majd megszólal: „Nem is tudtam, hogy maga horgászik.”
Sir Thomas Beecham számtalan, többnyire széles körben ismert anekdota hőse. A következő nem tartozik az általában emlegetettek közé.
(Szerencsém volt Doráti A. személyes elméséléséből megismerni, amikor 1981-ben - az "előző" Bartók-évben a Zeneakadémián egy hetet töltött kurzust tartván a Concertóból.)
Tehát.
Egy szerfölött ellenszenves, ámde komplikált kortárs darabot kellett megtanulni, ősbemutatandó. A próbák során zenekar és /főként/ karmestere vért izzadt, de úgy tűnt, nem hiába. Eljött a premier estéje. Beecham már a 3. partitúraoldalon reménytelenül eltévedt, így a koncertmester ragadta magához az irányítást, s ezáltal a zenekar képes volt eljátszani a kompozíciót. Igen ám, csakhogy Beecham számára még jócskán volt hátra a darabból, s bőszen dirigált, észre sem véve a csöndet. A koncertmester odasúgta neki: "Sir Thomas! A darabnak vége." - Semmi. Másodszor már hangosabban sziszegte, de Beecham csak a harmadik figyelmeztetést hallotta meg. Két karját mozdulata zenitjén tartva nagy robajjal fordult a koncertmesterhez, s sztentori hangon szólt hozzá:
"Mi?? Hogy már vége? Na hála Istennek!"
Gózon Gyula bácsi egy görbe este végén, jócskán éjfél után, kissé kapatosan somfordál haza. Cipőjét a kezében hozza, igyekszik hang nélkül odalopakdoni a hitvesi ágyhoz és észrevétlenül a dunyha alá bújni... ám ekkor a fali óra hatalmas kondulással üt egyet. Berki Lili néni fölemeli a fejét a párnáról:
- Gyula, most jön haza? Hány óra?
- Tíz!
- Ne vicceljen, most ütött egyet az óra!
- Hát, nullát nem üthet!
