Róma-szenvedély topik mellékleteként nyitottam ezt a topikot, hogy minden, ami reptérről bejutás, buszjegy és RomaPass, szállás és hasonlók itt legyen. Az összes infó részletesen megtalálható a http://roma-szenvedely.eu/ oldalon is. Az "őstopik" így remélhetőleg megmarad azon témáknak, melyek Róma történelméről, felbecsülhetetlen kincseiről és a Róma iránti szenvedélyről szólnak. Ha itt megtudtál minden gyakorlati tanácsot, nézz be oda is, hogy megtudd, más mit szeret Rómában.
Megnéztem: van egy régebbi kapu, itt van Giuseppe Momo lépcsője, ezt manapság kijáratnak használják, ha itt mennél ki. De sokan a kápolna felé távoznak.
Van egy újabb kapu, azt adták át a szentévben, 200-ben.
A Vatikáni Múzeumokkal kapcsolatban lenne egy kérdésem. Szerintetek mikor készült el a modern ellipszis alakú feljáró? A neten azt olvastam, hogy a 2000-es szentévre, de sem 2006-ban, sem 2007-ben nem szerepel a képeimen és nem is emlékszem rá.
A képtárban még én is csak félve fényképeztem, de mivel mindenki szabadon fotózott, és nem szóltak az őrök, hát én sem fogtam vissza magam. Lehet, hogy ez volt az lezárt terem és a felfordulás miatti kárpótlás.
Reggeli után a Vatikán felfedezésére indultunk. A szállástól sétatávolságra lévő Porta Santo Spirito érintésével a Via della Conciliazione-n mentünk a Piazza di San Pietro-ra. Ez volt az egyetlen reggel, melyen kicsit felhős volt az ég és némi frissesség volt a levegőben (de 10 órára nyoma sem volt a felhőknek és töretlenül tombolt tovább a hőség). A tér szinte üres volt 8:30-kor. Körbe jártuk, hogy nappali fényben is alaposan meg tudjuk nézni. Szerencsére a két nappal ezelőtt este a téren lévő fa kordonok jelentős részét elpakolták, így még impozánsabb volt a látvány. A biztonsági ellenőrzés csak pár percet vett igénybe (sor szinte nem is volt). Rögtön a kupolához indultunk. A liftes (7 €) jegyet vettük meg, hogy Zoltánnak minél kevesebbet kelljen lépcsőznie (szerencsére már jól volt, de ahol tudtuk kíméltük). Én már kétszer voltam itt, de most is nagy élmény volt a kupoladob széléről lenézni a templombelsőbe, aztán pedig az egyre szűkülő helyen lépkedni a kilátó felé (egyébként fóbiás vagyok, nem bírom a szűk tereket, de itt még egyszer sem lettem rosszul, a lányom szerint csak alkalmi fóbiám van, mert egy kellően gyönyörű helyszínen rögtön köddé válik). A kupola külső erkélyére sűrű rácsot szereltek fel legutolsó látogatásom óta. Szerintem régen is biztonságos volt, nem nagyon értem, hogy miért volt erre szükség. Ez azért nem vette kedvünket, hogy megcsodáljuk a lélegzetelállító panorámát. Miután beazonosítottunk mindent, amit tudtunk, elindultunk lefelé. Félúton Zoltán egy kávéval én pedig egy mosdó használattal kényeztettem magam, majd megnéztük Vignola két kisebb kupoláját közelről és a homlokzat tetején álló szobrokat hátulról és visszapillantottunk a kupolára, mely innen egész más arcát mutatta, aztán tovább mentünk le a Bazilikába. Itt már elég sokan voltak (9:45), meg álltunk a Pieta előtt és hosszú percekig néztük. Ezután körbejártuk a templomot, megcsodáltuk a kupolát, majd Bernini műveit, a baldachint, a Cathedra Petri-t, VIII. Orbán és VII. Sándor síremlékét. Szent Péter bronzszobra előtt hosszú sor állt, mi csak távolról vettük szemre. Szerettünk volna gyertyát gyújtani, de nem találtunk erre lehetőséget (még elektromos gyertyákat sem), így bementünk abba a kápolnába, melybe csak az imádkozni, elmélyülni vágyókat engedték be (itt fényképezni, beszélgetni nem lehet!), és néhány percig nemrég eltávozott szerettünkre emlékeztünk. Kifelé menet még megkerestük a főoltár közelében a padlóban megjelölt Esztergomi székesegyház a Bazilikához viszonyított méretét jelölő feliratot. A templomból kilépve láttuk, hogy a téren már nagyon sokan vannak (kb. 10:45-kor) és a sor a kolonnád végéig ért (aki korán kel, üres teret lel). A Porta Angelica-nál egy mozgóárusnál (ki akarják tiltani őket a belvárosból, de nekünk jól jött, hogy gyorsan élelemhez jutottunk) vettünk két panini-t és a Musei Vaticani felé vezető sétánkon meg is ebédeltünk. Út közben több nepper is próbált becserkészni, először nem nagyon értettem mit akarnak, naivan azt hittem, hogy segítenek terelni a tömeget, de vezetést próbáltak rátukmálni az egyéni látogatókra. Sikeresen leráztuk őket és negyed órával a 11:30-as foglalásunk előtt megérkeztünk a csoportoknak és elővételben jegyet váltóknak fenntartott bejárathoz. A vouchert jegyre váltottuk, nem volt itt sem sor, és már indultunk is tovább. Egy kicsit megváltoztak az útvonalak, legutóbbi látogatásom óta, úgyhogy a magabiztosságom a helyismeretemet illetően pillanatok alatt semmivé foszlott. Először a képtár melletti udvarra keveredtünk ki, megnéztük ennek az épületrésznek a homlokzatát majd egy lejáratot találtunk a Padiglione delle Carrozze-ba vagyis a kocsi múzeumba (a pápák által használt kocsik gyűjteménye egészen a közelmúltig). Tehát nem szokványos módon kezdtük a látogatást. Itt nagyon kevesen voltak és aránylag hűvös is volt. Végig sétáltunk a két oldalra rendezett kocsik között. Majd visszatértünk a felszínre és immár helyes irányba indultunk a Cortile della Pigna felé. A Museo Chiaramontit néztük meg először (az útikönyv szerint 1000 szobor, fríz, és szarkofág - illetve ezek töredékei – láthatók itt). Majd a Museo Pio – Clementino következett, itt már iszonyatos tömeg volt. Rengeteg csoporttal, akik csak a feltartott esernyőt vagy szelfibotot követték hömpölyögve és ezen kívül nem figyeltek semmire és senkire. A Cortile Ottagono-n a Belvederei Apollón és a Laokoón szoborcsoport tetszett a leginkább. Tovább haladva a következő termekben már olyan elviselhetetlenné vált a tömeg, hogy elmenekültünk a Museo Gregoriano Egizio termeibe, ahol csak kevesen nézelődtek, pedig nagyon szép egyiptomi gyűjtemény, mely magával ragadott (pl. Hadrianus villájának feltárásakor talált szobrok). Terveinkkel ellentétben nem fordultunk vissza, hanem végig néztük a kiállítást és így visszajutottunk a tömeggel sújtott terület elejére és kezdhettük újra az átverekedést. A Sala della Biga elnevezésű terem, majd a Galleria degli Arazzi és a Galleria delle Carte Geografiche (egyik oldala fel van állványozva, ott jártunkkor is dolgoztak a restaurátorok) következett a látnivalók sorában. Körülbelül 13 órára értünk a stanzákhoz (sorban: Sala di Costantino, Stanza di Eliodoro, Stanza della Segnatura, Stanza dell’ Incendio di Borgo). Itt már nem volt nagy tömeg, szépen nyugodtan tudtuk végig nézni a termeket, az útikönyvünkből pedig olvastuk a tudnivalókat. Ezután az Appartamento Borgia e Collezione d’ Arte Contemporanea termeibe értünk, majd a látogatás csúcspontja a Sixtus-kápolna következett. Itt ismét nagyon sokan voltak, az őrök igyekeztek az egyik oldalon egy közlekedő folyosót fenntartani, ezért terelgették a látogatókat. Mi a túloldalra mentünk közvetlenül a padsor elé, bízva abban, hogy felállnak a már régóta bent lévő látogatók. Nem kellett sokat várnunk és már volt is ülőhelyünk. Elővettük az útikönyvet és a segítségével részletesen végig néztük a mennyezet és a szemben lévő fal freskóit valamint az oltárképet. Majd átmentünk a túloldalra és folytattuk a gyönyörködést (körülbelül egy órát voltunk bent, nagyon nagy hatással volt ránk, nem igazán tudom szavakkal leírni). Az őrök folyamatosan csendre és a fotózás mellőzésére szólították fel a jelenlévőket, egyszer még egy pap is bejött és felhívta a figyelmet, hogy egy egyházi intézményben vagyunk, és annak megfelelően kéretik viselkedni. Olyan sokan voltunk, hogy szerintem, ha mindenki csak halkan beszél a mellette lévővel, már az is elég nagy zajnak hatna. Miután nagy nehezen a hátunk mögött hagytuk a Sixtus-kápolnát, a Museo Cristiano termein sétáltunk végig, csak egy-egy számunkra érdekes kiállítási tárgynál álltunk meg, itt is több helyen folyt restaurálás. A séta végén a könyvtár folyosójára kukkantottunk be. Majd ebédelni indultunk. Az étteremben már csak maradékok voltak, így a büfé felé vettük az irányt (ma ez volt a második ebédünk: piadina, süti, kávé). Miközben beszélgettünk a látottakról valami hiányérzet motoszkált bennem, mintha valamit nem láttunk volna, mintha kimaradtak volna termek. Ebéd után a Pinacoteca következett, itt volt a legkellemesebb a klíma és nagyon kevesen voltak. Végig sétáltunk a termeken itt-ott megállva (Leonardo, Tiziano, Veronese, Caravaggio, Beato Angelico, Filippo Lippi művei előtt), egyedül Raffaello Krisztus színeváltozása című képe előtt üldögéltünk egy kicsit. Zoltán nagyon szerette volna megnézni a Museo Gregoriano Etrusco-t és ezt még nem találtuk meg. A térkép segítségével elkezdtük megkeresni, de egy-egy őrtől is kértünk útbaigazítást (újból áthaladtunk a legzsúfoltabb területen, csak azért, hogy edződjünk). Készségesen mutatták, hogy merre menjünk, de csak a „zárva” tábla mellett álló őr tudta, hogy nem látogatható. Bepillantottunk még a Museo Gregoriano Profano-ba és a Museo Filatelico e Numismatico-ba és 17:30-kor hagytuk el a Vatikán területét. Túl korán volt még, ahhoz, hogy haza menjünk. A Porta Castello-n át a Castel Sant’ Angelo-hoz mentünk, melyet csak kívülről néztünk meg, átmentünk a Ponte Sant' Angelo-n, majd a Tevere partján a Ponte Umberto I.-en átsétálva megcsodáltuk a Palazzo di Giustizia épületét. Gondoltam megmutatom Zoltánnak a közelben lévő Chiesa Sacro Cuore del Suffragio-t, amit eddig mindig csak kívülről tudtam megnézni. Gyönyörű neogótikus stílusú templom, „kis milánói dómként” emlegetik. A rács és az ajtó most tárva-nyitva volt. Gyönyörű belülről a templom, sokkal nagyobb, mint amilyennek kívülről tűnik. A rózsaablak a kék különböző árnyalataiban pompázik és a többi ólomüveg ablak is gyönyörű. Sajátos misztikus hangulata van a fényektől a belső térnek, nagyon szerencsésnek éreztük magunkat, hogy ezt megtapasztalhattuk. Tovább indultunk (18:30). Kitaláltuk, hogy felmegyünk a Parco Gianicolense-hez megnézni a kilátást és a Manfredi világítótornyot. Az Ulmon.app-ATAC.pdf kombó segítségével megterveztük az utat. A Vittoria Colonna megállónál felszálltunk a 280-as buszra, két megálló után rájöttünk, hogy rossz irányba haladunk (a sok egyirányú utca miatt kicsit nehezített a tájékozódás). Ahol észrevettük a tévedést már kétirányú volt az utca és láttuk is a túloldalon egy megállóban kiírva a 280-ast. Jeleztünk és gyorsan leszálltunk, nemsoká jött az ellenkező irányba járó busz, a Lgt Sassia/S. Spirito megállóban átszálltunk 870-es buszra, mely gyönyörű útvonalon vitt fel a Gianicolo-ra (az iránytévesztéssel és a várakozásokkal együtt kb. 45 perc alatt értünk fel). Gyönyörű volt a kilátás. A hátunk mögött lenyugvó nap sugarai, színesre festették az előttünk fekvő várost. A kabócák által hangszerelt zenei aláfestésben a repkedő papagájok hangjait is felfedeztük és a kacagó hangon rikoltozó sirályok is bekapcsolódtak a koncertbe. Fotóztunk, találgattuk, hogy mit is látunk a távolban. Ráláttunk a szállásunkra is, amit nagy örömmel fedeztünk fel. Át-átrepült előttünk egy-egy papagáj, gyermeki lelkesedéssel örültem, ha sikerült meglátnom őket. Elsétáltunk a világítótoronyhoz, körbejártuk Anita Garibaldi és Giuseppe Garibaldi emlékművét. A San Pietro felé is remek volt a kilátás. Türr István szobrát spontán nem találtuk meg (csak azokat a mellszobrokat néztük meg, amelyek mellett elhaladtunk). Sétálva indultunk le a hegyről a Fonte Acqua Paola-t érintve a Trastevere felé. A La Boccaccia-ban már ismerősként üdvözöltek, most dobozba kértük a vacsorát és otthon fogyasztottuk el. Gyönyörű nap volt ez is.
A napi programot kicsit átszerveztem Zoltán lábfájása miatt (szerencsére sokat javult a különböző „kezeléseknek” és a pihenésnek köszönhetően). Reggel elszaladtam megvenni a heti ATAC bérletet, (az RP 3 napig érvényes, így lejárt már) a Lungotevere Gianicolense-n található dohányboltba, itt több kis élelmiszerbolt és kávézó is van. A 9:30-as 116-os busszal indultunk a Ponte Mazzini-tól (itt még volt ülőhely). A busz gyorsan megtelt és kalandos utazást tett a belvárosi szűk utcákban, de a nehezített körülmények ellenére gyorsan odaértünk a Borghese parkba. Itt szépen lassan sétálgattunk (láttunk papagájokat is), majd a múzeum előtt üldögéltünk. 10:45-kor a vouchert jegyre váltottuk. Leadtuk a csomagokat (az értékeknek egy kis szatyrot adtak; kihangsúlyozták, hogy ne hagyjunk a leadott táskában semmi értékeset). Pontban 11 órakor engedtek be a múzeumba, először a képtárba lehetett felmenni az emeletre. Én úgy emlékeztem, hogy itt nem lehet fotózni, de ezt semmi és senki nem tiltotta ott jártunkkor. Elbűvöltek a gyönyörű termek és a festmények. A kapott térkép segítségével szépen sorban jártuk a termeket (a többség nem így tett, hanem a lépcsőházhoz legközelebbi teremmel kezdett). Csodálattal néztük a Raffaello, Caravaggio, Tiziano képeket, és az összhatást. Egy kicsit zavarta az élményt, hogy a “Couture-Sculpture. Azzedine Alaïa in the History of Fashion” kiállítás előkészületei zajlottak (Alaïa tunéziai divattervező, 65 alkotása látható 2015. 07. 11-10. 25. között). Itt-ott próbababák voltak fekete vászonnal letakarva. Néha le-leállították a látogatók áramlását egy-egy átjáróban, ahol kiskocsikon húzták a készülő kiállítás darabjait. Az egy óra gyorsan elrepült, így egy szinttel lejjebb mentünk, hogy ott is legyen elegendő időnk. Bernini szobrai lenyűgözőek, magukhoz láncolják az embert, legszívesebben egész napra itt maradtunk volna, hogy minden egyes apró részletet kiélvezhessünk. Leginkább az Apollo e Dafne szobra ragadott meg. A márványból faragott falevelek finomsága, az egész alkotás mozgalmassága és ezzel szemben az adott pillanat mozdulatlansága, hihetetlen hatású (az ember látja maga előtt a folytatást). A Salone d’ ingresso teljesen körbe volt paravánozva, így ezt nem tudtuk megnézni. Miután végig néztük a termeket és a teraszon látható alkotásokat, visszatértünk a legjobban tetsző Bernini szobrokhoz, hogy a két óra látogatási idő minden percét kihasználva még egyszer megcsodáljuk. És sajnos lejárt az időnk (ide is visszavágyunk). A büfében szépen kényelmesen megebédeltünk, majd kikértük a csomagunkat. A bérletünket még nem töltöttük ki, így ennek láttam volna neki, de csak a sajátom volt meg. Zoltán valahogy elhagyta (itthon autóval közlekedik, nincs hozzászokva a tömegközlekedéshez, a bérlet számára csak egy darab papír), valószínű, hogy a farzsebe mellé sikerült tennie. Valakit megajándékoztunk egy heti bérlettel, még jó, hogy nem volt kitöltve, így a szerencsés megtaláló fel tudja használni és nem vész kárba. Séta a következő program felé, reménykedve abban, hogy útközben találunk tabaccheria-t. A két órás barokk pompa élvezete után párom megjegyezte, hogy „itt mutass nekem szecessziós épületet” (tudni kell rólunk, hogy rajongunk a szecesszióért). Én jót nevettem, mert szerveztem „meglepetés” programot is és ez pont most következett. Természetesen a Coppede negyed felé tartottunk. Út közben vettünk egy új bérletet Zoltánnak, amit azon nyomban ki is töltött és biztonságba helyezett. Negyed óra sétával elértük a Piazza Buenos Aires-t. Itt bementünk a Chiesa Santa Maria Addolorata-ba egy kicsit hűsölni és gyönyörködni. A templomban egy fiatalember imádkozott éppen, majd ment tovább a dolgára. Miközben nézelődtünk be-betértek a templomba egy imára. Nagyon nyugalmas és meghitt volt itt, jó volt látni, hogy a vallás mennyire része az emberek életének, 5-10 perc áhítat a rohanó a hétköznapokban. Miután egy kicsit megpihentünk elindultunk a Piazza Mincio felé, pár lépés csak a templomtól. Fellebbent a fátyol a meglepetésről és nagyon hatásos volt. Zoltán nagyon örült, hogy óhaja ilyen villám gyorsan valóra vált (azért érdekes volt, hogy pont azon a napon lett hiányérzete a szecesszió iránt, melyre én titokban beterveztem). Végig néztük a környező háztömböket, melyek Gino Coppede tervei alapján készültek (1913-1926 között). Sajátos, meglehetősen gazdag és változatos az épületek formavilága. Egészen furcsa és mégis gyönyörű elegye a különböző stílusok kombinálásának (gótikus, klasszicista, barokk, szecessziós, art deco), egyedi semmihez nem hasonlítható összhatás. Miután végig néztük a legfőbb épületeket, melyet egy olasz honlap kiemelt -
I Villini delle Fate
Sono siti in via Aterno 4, piazza Mincio 3, via Brenta 7-11. Il lato di via Aterno
Palazzi degli Ambasciatori
Sono siti in via Tagliamento 8-12, via Brenta 2-2a, piazza Mincio 1, via Dora 1-2, via Tanaro 5.
Palazzo del Ragno
Il palazzo è sito in piazza Mincio 4
Altri palazzi
Palazzo di via Olona 7
Villino di via Brenta 26
Villino di via Ombrone 7
Villino di via Ombrone 8
Villino di via Ombrone 11
Palazzo di via Olona 2
- tovább indultunk. Innen a hosszabb gyaloglást igénylő programokat töröltük. Villamossal (19) a Policlinico metró megállóhoz mentünk és a Cavour állomásig utaztunk (B vonal). Innen nem kellett sokat sétálni a Chiesa di San Pietro de Vincoli-hoz. A meredek lépcsősoron felkaptatva jól kimelegedtünk, a templom hűvöse ismét üdítő volt. Leültünk az egyik padsorba és felolvastam az útikönyvből az ide vonatkozó részt, majd megcsodáltuk a templom kincseit. Természetesen Michelangelo II. Gyula pápának épített síremléke előtt hosszasan álldogáltunk, szinte folyamatosan meg volt világítva, mert mindig akadt valaki, aki bedobta a szükséges aprópénzt. Nehéz elképzelni, hogy milyen lett volna, ha az eredeti tervek szerint elkészül, mert így is lélegzetelállító az összhatás. A Mózes szobrot minden lehetséges szögből megnéztük, csodálatos alkotás. Innen a 64-es buszhoz sétáltunk. Út közben egy nyitott ajtón keresztül beláttunk egy hangulatos udvarba, amit kedvünk támadt felfedezni. A Chiesa di Sant'Agata dei Goti-t rejtette, csak ketten voltunk a gyönyörű falak között, egy kicsit megpihentünk, majd indultunk tovább. A busszal gyorsan haza értünk (kb. 18:30). Egy kis felfrissülés és pihenés után elindultunk vacsorázni. A Trastevere utcáin bolyongtunk, egyszer csak a Basilica di Santa Maria in Trastevere előtt találtuk magunkat és meglepetésünkre még nyitva is volt (kb. 8 órakor). Valamilyen egyházi eseményre készültek (ki volt írva, de nem fotóztam le és így elfelejtettem, 20:30-kor kezdődött), gyönyörű orgona muzsika szólt és kivilágították az egész templomot. Egy kis időre leültünk, egyre többen érkeztek, de mi nem vártuk meg az esemény kezdetét. Így is nagy ajándék volt számunkra ez az élmény. Nem messze találtunk egy szimpatikus pizzázót La Boccaccia (Via di Santa Dorotea 2.), és kb. 10 €-ért jól laktunk. Egy magyar családnak adtuk át helyünket az asztalnál. A közeli téren (Piazza di San Giovanni della Malva) desszertként ettünk egy-egy fagylaltot, majd bevásároltunk (itt több kis bolt is van, melyekben mindent lehet kapni). A Tevere rakpartján sétáltunk hazafelé, mely az Estate sul Lungotevere helyszíne. Megtalálható itt számtalan étterem, street food, kávézók, bárok, különböző árusok, művészeti és zenei programok, egyszóval egy színes nyár esti forgatag (kb. 2 km hosszan). Este tíz órára értünk haza és a szokásos feladatok után, gyorsan bedőltünk az ágyba.
Sohse bánkódj, ez így volt jó. Mindig csak a bejárt utat ismerjük, "a mi lett volna, ha... " típusú zöngék tele vannak bizonytalansággal.
Azon a szombaton általatok meglátogatott helyek ( pl. az Aventino a Villa Borghese vagy a Trevi és a Pza Barberini stb.) sokkal inkább első Rómás helyek, mint egy palazzo benne a könyvtárral. Egyébként egy konkrét helyre és időre szóló foglalás mindig sok mellékes időt köt le, és gátolja a szabad improvizálás lehetőségét. A 3 gyereket is folyton regulázni kellett volna, szórakoztatóbb volt nekik a pénzérmék begyűjtése. Jó lesz az a sokadik útra, vagy amikor már különválhattok a fiataloktól.
A külső portál megtekintése akár illeszthető is lett volna valamelyik napi útvonalba, de kell máskorra is valami kíváncsiság, ami miatt dédelgeted a visszatérés tervét. ;)
Örülök, hogy olvassátok és hogy tetszik. Egy kicsit hosszú lesz, mert szeretnénk, hogy sok év múlva is vissza tudjuk idézni ennek a nyaralásnak minden mozzanatát (és a család távolba szakadt tagjainak is elküldjük, mert személyesen nem tudunk élménybeszámolót tartani nekik).
Folytatás:
4. nap (07. 07. kedd):
Reggeli után a 64-es busszal mentünk a Mercati Traianei-hez. A Museo dei Fori Imperiali 9:30-kor nyitott (én otthon 9 órát írtam fel, így egy kicsit várakoznunk kellett). Ide használtuk fel az RP második ingyenes lehetőségét (egyébként 14 €). Két időszaki kiállítás is volt. Pablo Atchugarry Città Eterna, eterni marmi (2015. 05.22-2016.02.07.) a kiállított modern márványszobrok nagyon jól mutattak az ókori „díszletek” között és feldobták, élővé tették a mercato hangulatát. A másik kiállítás „L’Eleganza del Cibo. Tales about food and fashion” (2015.05.19.-11.01.) a központi épületrészben a divat és az élelmiszerek köré szerveződött. Láthatóak voltak itt Yeonju Sung élelmiszerekből kreált ruhafotói. Néhányról elég nehéz volt kitalálni, hogy mi is az alapanyag. Voltak még különböző próbababákon kiállított ruhák és ezekhez kapcsolódó digitális installációk valamint különböző témákban (pl. gyümölcs ihlette) ruhák, táskák, cipők és egyéb kiegészítők. Jól megfértek ezek a kiállítások az ókori emlékek tárlataival, melyek szintén nagyon érdekesek voltak. Egy teremben (XII. - XIII. századi ciszterna) rengeteg különböző méretű és formájú amfora volt kiállítva. Sok ismertető anyag volt a Császári Fórumokról is, alaprajzokkal és makettekkel szemléltetve és az ásatások lelet anyaga is jelentős. A Mercato felsőbb szintjeiről remek kilátás volt az alatta elterülő romokra és épületekre. Az egész komplexum csodálatos! 11.30-kor hagytuk el az épületet (mint később kiderült Zoltán ott hagyta a napszemüvegét, ezzel szaporítva az Itáliában hagyott napszemüvegeinek számát), elsétáltunk a Colosseo metró megállóhoz és a Piramide-ig utaztunk, itt átszálltunk az FC2 (Roma Lido) vasútra és az Ostia Antica megállónál szálltunk le. Rövid séta után érkeztünk a bejárathoz. Az RP-vel kedvezményes jegyet vettünk, mely 6 €, (a pénztáros – technika híján – nem tudja ellenőrizni az RP érvényességét, így telefonon kellett bediktálnia a kártyák azonosítószámát ahhoz, hogy a kedvezményt meg tudja adni), egy térképet is beszereztünk (2 €) a terület felfedezéséhez. Itt is nagyon meleg volt, de jobban járt a levegő, egy-egy szellő hozott némi felfrissülést. A bejárathoz közeli első árnyékos helyen lepihentünk és a már „szokásos spártai” ebédünket elfogyasztottuk. Az első kútnál feltöltöttük magunkat és a flakonjainkat friss hideg vízzel és indultunk a rendkívül nagy terület felfedezésére, ahol rajtunk kívül nem sok ember volt. Az első látnivaló a Necropoli, ahol sok sír maradványait tárták fel. Térképünk a Tomba degli Archetti-t emelte ki, melynek gyönyörű a díszítése. Tovább haladva a „Terme di Nettuno” romjait csodáltuk meg, a gyönyörű mozaikokkal. A közeli színház lépcsőiről a Piazzale delle Corporazioni-ra látni, ahol 60 mozaik mesél az ókori kereskedelmi társaságokról (hajók, áruk, tengeri élet, kikötői tevékenység stb.). Nincs erre más szó: CSODÁLATOS. Az információs táblák képekkel, rajzokkal, alaprajzokkal segítik az emberi fantázia szárnyalását. Megtalálhatók még itt raktárházak, insulák, vendéglők, templomok, piacok, gazdagabb polgárok házai, több fürdő és malom. Nagyon jól meg lehet figyelni a városszerkezetet, mivel több helyen fel lehet menni az épületek tetején kialakított „kilátókra”, ahonnan messzire be lehet látni a terepet. A múzeum itt is felüdülést jelentett hőmérsékletével és pihentető padjaival. A kiállítás is érdekes volt, nincs túl zsúfolva, könnyen áttekinthető. Miután itt is kigyönyörködtük magunkat visszatértünk a „szabadtéri múzeumhoz”. Egyszerűen nem lehetett betelni vele, húzott, vonzott magához. Ennek az lett a következménye, hogy nem a lábunk elé néztünk és Zoltán elég rendesen megrántotta a bokáját egy kis kődarab miatt. Így sántikálva már csak a térkép által kiemelt és még nem látott épület maradványokat néztük meg. (Az utazás egyik nagy kedvence lett ez a program. Jó lett volna sokkal több idő, kisebb hőfok – ezért ide feltétlenül szeretnénk visszamenni.) Visszaindultunk az állomásra, útközben látható a Castello di Giulio II., úgy olvastam, hogy nem látogatható. A vonatra nem kellett sokat várni, a tengerpart felé vettük az irányt. Elmentünk a Cristoforo Colombo végállomásig, itt felszálltunk a 7-es buszra és a Litoranea Cancello 2 megállóig utaztunk, ahol van egy jó szabad strand (itt a fórumon ajánlotta valaki). Körülbelül 18 órára értünk ide. Kis kompromisszummal elfogadható állapotú WC és öltöző helység állt rendelkezésre (csak 19 óráig vannak nyitva!). Átöltöztünk és kifeküdtünk a homokos partra. A strand tisztának mondható (a homokban elnyomott csikkeket leszámítva), a víz lassan mélyülő. Úgy gondoltuk, hogy a hideg víz jót fog tenni a párom lábának, de a tenger hőfoka sajnos nem volt megfelelő a gyógyászati célokra. A széle konkrétan egy elsózott meleg levesre emlékeztetett, aminek a többi fürdőző láthatóan nagyon örült. Zoltán (miután begyalogolt a megfelelő mélységű területre) úszott egy jót, én csak megmártóztam egy kicsit és pihentem a parton. Már elég éhesek voltunk, amikor jött egy idős fánkárus bácsi, de az orrunk előtt adta el az utolsó darabokat, így éhen maradtunk. Egy kicsit fátyolos lett az idő, így az a tervünk meghiúsult, hogy itt nézzük meg a naplementét. Lassan összeszedelőzködtünk, megkerestük a zuhanyzót (a táblákat követve szép nagy kört tettünk mielőtt a fák között a sártenger szélén megtaláltuk). Arra jó volt, hogy lemossuk a sót magunkról. Nem messe volt egy étterem, de úgy döntöttünk, hogy majd a vonatállomáson eszünk, így a buszmegállóhoz mentünk. A busz az orrunk előtt ment el (hiába integettünk a sofőrnek), kb. 15 perc múlva jött a következő. Már odafelé úton is furcsának találtuk, hogy az ablak melletti üléseken áll a víz, miközben nem esett eső, de úgy gondoltuk, hogy biztos a strandolókból „csöpögött ki”. Most sikerült ugyanazt a buszt kifognunk és rájöttünk, hogy a légkondi áldásosnak nem nevezhető tevékenysége miatt vizesek a székek. Egy olasz donna több kritikával illette a buszt és a sofőrt sem kímélte (nekünk ez elég szórakoztató momentum volt). Megérkeztünk az állomásra, már farkas éhesen. A közelben csak egy pizzás bódé volt, de a kínálat nem volt túl bizalomgerjesztő (legyek, megszáradt pizza szélek), nem vállaltuk be. Nemsokára megérkezett a vonat, itt még nem szálltunk fel sokan, volt ülőhely bőven. A Lido Centro-nál már tömegek várták a vonatot, innen már nem volt olyan kellemes az utazás (multi-kulti társaság, tömeg, zaj). A Piramide-nál az első büfében gondolkodás nélkül megvettünk két tramezzinit és amíg a 280-as buszt vártuk gyorsan meg is ettük (tanulság: éhes ember ne válogasson, mert a végén még éhen hal). A busz a Tevere partján nagyon gyorsan a Ponte Mazzini-hez repített és innen már pár perc sétával otthon is voltunk. Megettük a nagy részét annak, amit a hűtőben találtunk. Beborogattuk Zoltán lábát, aztán be is kenegettük, majd a biztonság kedvéért Keplat tapasszal (derékfájás esetére vittük magunkkal) be is tapasztgattuk. Reménykedtünk abban, hogy reggelre meggyógyul. A Galleria Borghese-be 11 órára megváltott belépőnk volt és nem szerettük volna kihagyni.
Kiszámithatatlan mikor mennyien vannak, ahogy a gép érkezése és a reptéri átjutási idö is. Ritkán foglalok elöre, mert dragabb es akkor kötve lennék adott tarsasaghoz. Legutobb a TAM buszával mentem, ami a reptérröl 5, a Városból 4 euro. Van egy jegypenztar kevessel a megallok elott, ha returt veszel 8 euro, de lehet hogy az epp indulot lekesed, a kukasmellenyesnel pedig 1 euro kulonbseggel nyersz 1/2-1 orat. Egy köztes megalloval Ostiense vasútallomas elött utközben sok látványossagot latni lehet. Igazan szép üdvözlet es búcsú a Várostólfeler egy kedvcsinalo buszos Városnezö turaval.
Keszulj fel az indulasi idokbol a transfert ajanlo tarsasagok oldalan talalhato menetrendek alapjan es ott dönts. Hazaúthoz tervezhetöbb idöben, de nem biztos hogy elonyos a konvertalas es egyeb banki lehuzas miatt.
Gyors reggeli a boltban vásárolt finomságokból, majd indulás. Át a hídon, a buszmegállóhoz és 9 órára már meg is érkeztünk a Piazza Venezia-ra a 40-es busszal. Egy pillantást vetettünk a Monumento a Vittorio Emanuele II-re, majd a Piazza del Campidoglio-ra indultunk, út közben megnéztük egy insula romjait, majd a teret átszelve megcsodáltuk a kilátást a Foro Romano-ra. Térképünk segítségével próbáltuk az egyes épületeket illetve azok romjait beazonosítani. Innen a Via dei Fori Imperiali-nál lévő bejárathoz mentünk. Ez volt az RP első ingyenes felhasználási helye (egyébként 12 €), sorban állás nélkül bejutottunk. Sajnos mindkét diadalív körbe lett kerítve (2007-ben még átsétálhattam alattuk), így csak egy kicsit távolabbról lehet őket szemlélni. A Curia-ba nem lehet bekukkantani. Viszont nyitva volt a Tempio di Romolo, melyben hét olyan szobor van kiállítva, mely Foro Romano szent kútjához a luturna forráshoz (Lacus Iuturnae) köthető (09. 20-ig látogatható), ez számomra is újdonság volt.Szépen sorjában végignéztük a területet, miközben minden kútból friss vizet ittunk és mosakodtunk. Rendkívüli hőség volt (az elmúlt 10 év legmelegebb július első felére esett a nyaralásunk).
Délben felsétáltunk a Palatino-ra. Útközben a grottánál leültünk hűsölni és falatozni (mandula, áfonya, alma – kis helyen elfér és sok energiát ad). A Farnese kerteknél lévő kilátóteraszon még egyszer végig vettük a Fórum romjait. Aztán végig jártuk a Palatino-t. Itt felfedeztem olyan helyeket, melyeket anno nem láttam és az újdonság erejével hatottak. A hőség elől egy kis időre a múzeumba menekültünk, ahol elsőként a gyengén üzemelő légkondit istenítettük. Két kis teremben is van vetítés az egyikben egy kicsit művészibb a másikban az ismeretterjesztő típusú, nekünk ez tetszett jobban. A kiállítást is megnéztük, majd visszatértünk a „szabadtéri múzeumba”, ahol bármerre néztünk csodákat láttunk. A Terme di Settimio Severo romjairól lepillantottunk a Circus Maximus felé és megpróbáltuk elképzelni, hogyan is nézhetett ki anno, a távolban a Terme di Caracalla sziluletje is látható. Az Acquedotto Claudio vízvezeték - a Palatino alatti - megmaradt pár ívére is remek kilátás van. Egy másik irányban pedig a Basilica di San Pietro kupoláját fedeztük fel a messzi távolban. Innen elsétáltunk a Via di San Gregorio-nál lévő kijáratig, de úgy döntöttünk, hogy mégsem megyünk itt ki, nehogy valamilyen látnivalót kihagyjunk, ez hiba volt, mert így vissza kellett mennünk egészen a Fórum Basilica di Massenzio-nál lévő kijáratához. Innen a Colosseo-hoz mentünk, ahol óriási tömeg volt (15 órára értünk ide), nehéz volt kiigazodni, de megtaláltuk a helyes sort és az RP segítségével gyorsan bejutottunk. Nem tudom, hogy a tömeg miatt, a hőség miatt, vagy a fáradtság miatt, de valahogy nem fogott meg most. Azért szépen végig néztük az egyes szinteket és az árkádok alatt kihelyezett információs táblákat is. Majd elkezdtük keresni a kiírásoknak megfelelően a kijáratot. Hát olyan helyre vezettek, ahol bizony nem volt kijárat (nem voltunk egyedül, többen összeomolva vették tudomásul, hogy rabul ejtette őket a Colosseo). Aztán keringtünk tovább, mint egy labirintusban és végre megtaláltuk az igazi kijáratot. Hurrá, megmenekültünk! Egy átlagember ezek után elmegy a szállására és pihen a hűvös szobában reggelig. Minket másmilyen fából faragtak. A Fori Imperiali romjait is megnéztük, az út mentén kitett információs táblák segítségével. Nem nagyon értettük a felépített lelátó funkcióját, semmi nem árulta el, akármennyire próbáltuk megfejteni (de később fény derült erre is). A Colonna Traiana részleteit a vakító napfényben nem nagyon tudtuk tanulmányozni. A SS. Nome di Maria templom hívogatott nyitott ajtajával és mi nem tudtunk ellenállni. Egy negyed órát üldögéltünk a templomban. Majd a Fontana del Facchino-t és a Pie' di Marmo-t érintve a Piazza della Minervára sétáltunk (út közben megjutalmaztuk magunkat egy-egy fagylalttal). Itt megnéztük az elefántos obeliszket és bementünk a Chiesa di Santa Maria sopra Minerva templomba. Kevesen voltak, nyugodtan lehetett nézelődni, csodálatos a Carafa-kápolna (Filippino Lippi), és Michelangelo „A feltámadt Krisztus” szobra. Következő állomásunk a Piazza della Rotonda, melynek minden négyzetméterén rengeteg ember volt, a Pantheon bejáratánál rövidke sort kellett végig állnunk, akkora volt a beáramló turisták hada (kb. 18 órakor). Körbejártuk a templomot (kibetűztük Raffaello sírján a feliratot), majd leültünk az egyik padsorba és igyekeztünk minden zavaró tényezőt kizárva élvezni a látványt. Az egész napi tömérdek élménnyel eltelve a Campo de’ Fiori-t és a Piazza Farnese-t érintve haza sétáltunk. A jó hűvös lakásban megvacsoráztunk, lefürödtünk, pihentünk egy kicsit, és ebből akkora erőt merítettünk, hogy újra útra keltünk. Este félkilenc körül elsétáltunk a Piazza di San Pietro-ra (kb. 15 percre volt a szállásunktól), hogy megnézzük kivilágítva a San Pietro Bazilikát. A naplemente szín-kavalkádjában pillantottuk meg a csodálatos teret, és ahogy sötétedett, percről-percre más hangulatot árasztott. A Bazilika kivilágítva leírhatatlan szépségű volt. Gyönyörű lezárása volt a napnak.
Én is így érzem. Más városokkal " jól tudok lakni".( Igaz, hogy általában az is ideiglenes, néhány év múlva visszavágyok. Mindenhova visszamennék, amire nem emlékszem elég részletesen. A "jól laktam LOndonnal és Párizzsal" gondolatban benne vannak az ottani orbitális szállodai árak is. )
De Róma más, a tavalyi 8 nap és az idei 4 nap után jövőre ismét megyek. Majd lesznek kérdéseim hozzátok, mert ez zűrös lesz. Közeli barátok kérésére elviszek magammal 3 családtagjukat, akik sosem voltak külföldön, sosem repültek és egy mukkot nem beszélnek semmilyen idegen nyelven. Március eleje, még nem gyötröm magam a részletekkel.
Én összesen 48 napot töltöttem Rómában. De ebben benne van az esti érkezés, a reggeli elutazás és a csoporttal a hátam mögött töltött idő is. A tényleges az 40 nap.
Többek között a Palazzo Zuccarit sem láttam még. Kicsivel több mint 100 nap alatt alig lattam valamit Rómábó, 5 eves kutakodas utan alig tudok valamit a Városról. Minden útra kitalalok újat es kulonlegeset, és a Varos is megajandekoz egy-egy titkával, de minel többet latok, annal inkabb rajövök, hogy alig ismerem. Pár nap mulva lesz 5 eve, hogy "elöször talalkoztunk" .
Nagyon tetszik a beszamolod, koszonom az elmenyt.
Hihetetlen ügyesek voltatok az ingyenes vasarnapon. A St. Ivo valoban vasarnap delelott latogathato, de a mise miatt inkabb a 9-1/2 10 közötti körbejaras javasolt. Nyaresti zenei konzertek folynak az udvaran, a szeksorok es szinpad zarja el az utat, igy a nyari idoszakban kb. szeptember kozepeig egyaltalan nem latogathato.
Egy remek beszámolo kapcsan szoba került a Palazzo Zuccari. Nem lehetetlen, de nehéz bejutni. A mascerone szájon belépni pár probatetel utan lehetseges. A varazsige Biblioteca Hertziana. Amennyiben valaki kutató, egyszerübb a dolga. Mezei érdeklödo szamara kötelezo elozetes foglalas szükséges az évi kb. 5 elore kijelolt ingyenes latogatasi napra. 2013 ota latogathato ujra a kb. 10 evig tarto felujitas-atepites utan. Ha minden igaz az uvegpadlon at erdekes okori maradvanyok is lathatok. Julius 18-an volt egy nyilt nap, a legközelebbi datum november 21. A könyvtár mellett épiteszeti kutatokozpont is otthont kapott a palotaban. Csodalatos lehet a tetokertrol a panorama.
Informácio es foglalas:
Per informazioni e prenotazioni:
Elisabetta Pastore
Email: pastore(at)biblhertz.it
Tel.: +39 0669 993 226
