Köszönöm, örülök, hogy tetszik. A szép csobogó titka (szerintem) az, hogy megfelelő méretű és formájú köveket találjon az ember. Kis kövekből nagyon nehéz természetes hatást produkálni. Nekem szerencsém volt, mert ezek a nagy méretű példányok a 80-as évek óta a bokrok alatt eldugva, és patinásodva várták, hogy egyszer kitörjön rajtam a tavas-láz. Úgy látszik ennek most jött el az ideje! :-))
Azok tényleg nagyon szaporák, bár nálunk az utódok java részét meg is eszik „valakik” (nem feltétlenül a szüleik), elég kevesen nőnek fel. De szorgalmasan gyártják őket, az biztos. :-)
Nemtom, de semmi locsipocsi egyenlőre. Van még két kicsim, azok talán jövőre lesznek ivarérettek. Bezzeg az aranyhalaktól nem tudok elég gyorsan szabadulni.
:DD Akkor már a tegnapi napunk nem volt értelmetlen ugye. Nevettél egyet, ez is valami.
A koik nálam nem ívnak az istennek sem. Az aranyhalak már szétverik az egész tavat, de a koik csak ikrát zabálnak. Létezhetetlen, hogy ezek mind egyneműek lennének. Vagy csak nem jönnek be egymásnak? Fene sem érti ezt...
