No ja, azt elfelejtettem odaírni a végére, hogy a hozzászólásom korántsem teljes :)
Viszont figyelembe vettem a "kezdő modellező" és a "tűrhető áron" kulcsszavakat, így elsősorban a szalagon gyártott mozdonyokra koncentráltam a kérdést, mert bár tényleg gyönyörű szépek a GabaTT-ModeliTT gőzösök, az ára miatt nem biztos, hogy azzal szeretne indítani a kolléga :)
Viszont ha már így belelendültünk, akkor
- a PIKO MaK G1206-osából el lehet készíteni a Graz-Köflacher Bahn mozdonyát is egy átfestéssel, amit 1999-ben Szombathelyen sikerült lencsevégre kapnom, bár a papírkép azóta elveszett :(
- PIKO/Kuehn Herkulesek. METRANS kapható már(?) gyári kivitelben, ezen kívül az RTS és az Adria Transport gépei több-kevesebb rendszerességgel megfordulnak hazánkban. Ja, meg az ÖBB/RCA 2016-osai is, bár azok jóval ritkábban.
- Érdekes módon az evidens Tillig Nohabról mindketten megfeledkeztünk...
- Ahogy pl. a T334-esből is szaladgál idehaza egy pár darab: Almásfüzitőntalán a timföldgyárban dolgoztak az A26-026...032 pályaszámú gépek, Nyékládházán pedig a 033-035, a 034 ma is megvan ott üzemképtelenül, az A26-103 pályaszámú a Nyír-D-Tech Kft-nél, valamint van egy pár mozdony a BÉM-ben is, még az eredeti csehszlovák (T334,xxxx) pályaszámmal.
- Cseh műanyag építőkészletből sok reszelgetés árán építhető Bzmot is, melyhez hajtást is lehet kapni.
Ha valakinek még eszébe jut valami, ne tartsa magában! :)
Valóban! Terepasztalt egyben eladni nehézkes, legfeljebb karácsony előtt van rá némi esélyed. A közúti járművek ahogy nézem, inkább a régijáték gyűjtőket érdekelhetik, mert modellértékük nem nagyon van, legfeljebb a TATRA nyergesnek. A vasúti járművek árát jobb híján belőheted a Vatera eladási árai alapján, így tehetsz az épületekkel is. És mivel úgy látom, a sínek sincsenek rögzítve, lehet, hogy azokat is kisebb csomagokra osztva lehetne hamarabb eladni.
Szerintem ami fontos az a játék öröme. Ezt senkitől sem szabad elvenni. Van úgy, hogy egy kiállításon elmegyek egy munka mellett, mert nem igazán tartom olyannak ami a saját magammal szemben is támasztott elvárásoknak megfelel, de ha valaki odajön és megmutatja amit készített és látom az örömöt az arcán, akkor már más szemmel nézek a munkájára. Eszembe sem jutna ledegradálni, vagy lekicsinylően nyilatkozni. De ha azt látom, hogy mell döngetve arcoskodva teszi ezt, hát előbújik az emberből a kisördög, akár milyen szép is amit készített.
Nem hinném, hogy egy fakultatívan végzett időtöltés esetén szükség lenne arra, hogy minőségi elvárásokat támasszunk másokkal szemben. Az más tészta, ha valaki pénzt kér a portékájáért akkor meglegyen az ár/érték arány. Akkor már lehet minőségi elvárásokról beszélni.
Új vagyok még a terepen, most regisztráltam erre az oldalra is, ezért előre elnézést kérek az esetleges hülye kérdésekért. Birtokomban van egy terepasztal, melyről képeket is tettem fel, azonban nem értek hozzá és nem tudom, hogy mivel állok szemben. Ezt az asztalt Édesapám és a Nagyapám építették az 1980-as években,de sajnos nem lett teljesen kész. Nincsenek bekötve a váltók és semmi elektromos dolog. Elvileg minden működőképes, mert régen próbálgattunk rajta dolgokat, de egyben soha nem ment az egész. Az asztal tartalma: -2 db Piko trafó -kb. 14 nagyin igényesen kidolgozott épület -fák-állatok
-kerítések
-autók, kamionok
-11 váltó
-fényjelzők
-mozdonyok
-vagonok
-irányítópanel
-és még sok, a képen látható apróság
Szeretném eladni egyben az egész asztalt de külön is megválnék a dolgoktól, azonban nem tudom mi milyen értéket képvisel. Elsősorban ezért is írtam.
Roco Szergej. Vagy a Roco Búvár, az pl. rendszeresen előfordult a Hatvan - Salgótarján vonalon az Urpín nemzetközi gyorsvonattal. TILLIG 04908 cikksz. MÁV Traxx. Ezek mondjuk a drágább megoldások.
Olcsóbbak: PIKO V15 vagy V23, átfestéssel és/vagy átszámozással iparvasúti A26-os készíthető belőlük nagyon egyszerűen. Ugyancsak PIKO-tól a V90-es (DB AG 290), a DB Schenker Rail Hungária Kft. üzemeltetésében van néhány darab az országban, 469 sorozatszámmal. Ha a DB AG "verkehrsrot" verziójához jutsz hozzá, azon gyakorlatilag elég csak a pályaszámot átfesteni.
Más, ennél "magyarabb" mozdony nem nagyon elérhető a piacon. Esetleg a kisszériás gyártóknál érdemes körülnézni, vannak egyedileg gyártott járművek. A Láng börzén pl. az egyik topictárs rendszeresen előfordul... :)
Új vagyok még a terepen, gyorsan egy kérdést szeretnék is feltenni nektek, mivel mozdony vásárlás előtt állok, de tanácstalan vagyok. Szeretnék elkezdeni építeni magamnak egy kis terepasztalt, amivel már az alapokat megkezdtem. Ehhez azért mozdonyra is lenne szükségem. Inkább a magyar dolgok érdekelnek, de nohabom és piko tauruszom már van. Milyen létező, tűrhető áron beszerezhető modellt lehetne még magyar vonatkozásúvá tenni?
Gondolom, a "minőségi vasútmodellezés" egy olyan kategória szeretne lenni, amit a "hivatásos" vasútmodellezők művelnek. Ennek a kategóriának mindaddig nincs értelme, amíg nem haknizik vele a tulajdonosa.
Ha otthon, szűk családi/baráti körben műveli az ember, akkor a "minőségi vasútmodellezés" az, amit a modellező éppen csinál, hiszen a maga örömére teszi. Reméljük, azért még ők vannak többen, ezért a magam részéről nem tartanám szerencsésnek egy ilyen kategória bevezetését.
Őszintén szólva ezzel egy picit magát a hobbit is ledegradálnánk.
Mert mondjuk egy műszaki terepasztal, amin egyetlen épület sincs, de tökéletesen modellez egy valós biztosító-berendezést, az nem "minőségi" csak azért mert nincs rajta terep?
Egy 70 éves terepasztal nem "minőségi", csupán azért, mert a modellek nem olyan kidolgozottak, mint manapság?
Ha valamiben, abban talán megegyezhetünk, hogy a FREMO "minőségi" modellezést valósít meg. A méretarányokon belül létezik a fiNeScale, a H0Fine és a többi szakág (igen, a TT ebből pont kimaradt. :) ), mégsem gondolja senki közülük, hogy ők "minőségibbek", mint azok akik a NEM szabványok szerint modelleznek. Csak éppen más az érdeklődési körük, mást és máshogy építenek. Nekem pl. a FREMO-ban a teljesen élethűen megvalósított fantázia vasutak tetszenek. Ez a magyar modellezők körében még mindig szentségtörésnek számít, pedig ez is tud nagyon "minőségi" lenni.
A mit jelent nekem a vasútmodellezés/makettezés kérdéskörhöz szeretnék beidézni pár mondatot a "Hobbim, a makettezés" című könyvből:
" A makettezés nem küzdősport. A döntő többség nem azért készíti, gyűjti a maketteket, hogy más elvárásainak megfeleljen. Ezért az egész makettezésre vonatkoztatva fogadjuk el érvényesnek: ha valaki, az önmaga által felállított mércét eléri, és ez a színvonal megfelel neki, tartsuk mindig tiszteletben!"
" Amikor hétvégén kimegyünk a zöldbe biciklizni, mindenki a Tour de France sárga trikójára gondol? Amikor szombat délután a hegyekben túrázunk, mindenkinek a Mount Everest meghódítása jár az eszében? A hétvégi csónakázás közben mindenki előtt az olimpia dobogó dicsfénye lebeg? Nem valószínű."
Ezeket a józan mondatokat az azóta elhuny makettező, Gál István (az "utolsó ecsetlovag") vetette papírra. Igaz, hogy ez vasútmodelles fórum, de a közeli rokonság miatt azt hiszem helytálló az idézet itt is.
Ez egy érdekes kérdés, nem is igazán gondolkodtam rajta. Örülök, hogy felmerült!
A modellezés/makettezés számomra a valóság minél pontosabb leképzése, ésszerű kompromisszumokkal. A feladatra leginkább alkalmas alapanyagokból dolgozni, a méreteket tartani, a színeket eltalálni. Függőleg-vízszint-derékszög-párhuzam. Tiszta felületek, tiszta részletek. A terep realisztikus, a színek harmonikusak, a mesterséges árnyék, a koszolás a méretarány igényein belül legyen. Általános és kötelező érvényű maximalizmus és emiatt a munkáimmal járó folyamatos elégedetlenség :) Ezt már elég régóta művelem ahhoz, hogy a hobbim mellett a hivatásommá is váljék. Ezt jelenti, erre teszem fel a létezésem egy meghatározó részét.
Hogy miért? Na ez az! Múltkor megkérdezte valaki tőlem, hogy miért foglalkozunk téglagyári vasúti járművek megőrzésével. Nem igazán tudtam neki megmondani. Egyszer elkezdtük és úgy maradtunk, közben persze bele is szerettünk. Valahogy a miniatürizálás is ilyen. Nem lehet egy V36-osom? Nem baj, megveszem modellben, jó az a polcon is, az eredeti úgysem fér el a negyediken. Aztán észreveszem, hogy nincs minden, amit szeretnék. Fotók, rajzok, iszonyat sok agyalás, faragás, félbehagyás, valamikor befejezés, majd a végén az öröm, hogy ez igazán én voltam. Persze ott az állandó reprodukciós kényszer is. Nem hiszem, hogy az utóbbi időkben csináltam volna bármit anélkül, hogy másolat készült volna róla. Ennek talán nem is kimondottan anyagi okai vannak, persze az sem hátrány, bizonyos szinten motivál a munka során. Lélektanilag mélyebbre kell mennünk, ha a gyártás okait keressük. Vágyom rá, hogy más is osztozzon az örömben, kell a pozitív visszajelzés és a tudat, hogy ami másnak örömet okoz, az az én kezem alól került ki. Hogy netán ihletet adjak valakinek. Ez lenne talán, ami miatt az egészet csinálom és nem tudom elképzelni, hogy valaha véget érjen.
Maradok anonim, az IRL-t a fele bagázs úgyis tudja :)
Bocsánatot kérek, hogy beleszólok eme magasröptű eszmecserébe.
Axioma: A nem foglalkozásszerűen folytatott vasútmodellezés = szórakozás.
Ebből következően mindenki maga dönti el, hogy a szőkékhez, a barnákhoz, a szendékhez, a tüzesekhez, a karcsúkhoz, a begyesekhez van-e kedve.
Ja, eltévesztettem a topikot. Szóval,
afrikai sivatagi vasúttal akar terepasztalon, vagy modulon játszani,
teljesen autentikus argentin járműveket akar vitrinben őrizgetni,
teherliftet akar modellezni a világítóudvarban,
mennyire fontos számára a valósághűség, a játszhatóság,
mennyi pénzt akar, vagy tud rá költeni,
mennyi helye van a dilijének a kiélésére,
akar-e, tud-e, mennyire tud saját kezűleg elkészíteni dolgokat?
Meg még van sok egyéb szempont, ami most nem jut az eszembe.
Ezek alapján dől el, hogy ki hogyan modellezik. Így szerintem nincs jó és rossz modellező és indokolatlan egyik, vagy másik modellezési szokást lekezelni.
A TT-sek korábban egy elég jól összetartó társaság volt. Nem kéne a maradék csapatot személyeskedésekkel, parttalan vitákkal tovább bomlasztani. Üljetek le egy kocsmában, egy sör mellett tisztázzátok a félreértéseket, simítsátok el az ellentéteiteket!
De ez a topik nem szólhat egy-két ember személyes vitájáról.
És ennek okán nem szeretnék egyetlen nicket sem a vonat elé lökni.
Érdekes módon a ritka hozzászólásaim után mindig néhány nap csend következik. ( nem mint ha én lennék "valaki" )
A Facebookon ejtett néhány véleményen kívül nem érkezett reakció, pedig nem csak súroltam az itt is folyó vita témáját.
Ám lenne egy javaslatom, amivel kicsit talán sikerül minden felet rávennem arra, hogy közeledjenek az álláspontok:
Írjátok már le legyetek oly szívesek, kinek mit jelent a modellezés, miért csinálja ( őszintén! ), és mi is az a minőségi vasútmodellezés, kinek, mit jelent ez a kifejezés?
Aztán majd én is leírom, ha eddig nem lett volna világos a munkásságom és a véleményeim alapján.
Olvasom ezt a pengeváltást és nem bírom megállni, hogy ne szóljak hozzá, pedig tudom, hogy le lesz ordítva érte a fejem. Isten bizony, ha doktori disszertációt írnék, erről a jelenségről szólna. Két költségesnek mondható hobbim van, a modellvasutazás és a kempingezés. Ehhez képest igen átlagos ember lettem, átlagos nyugdíjjal, ergó átlagos lehetőségekkel. Mindkét hobbim táborában meg van az a réteg, aki az anyagi javak hiányából fakadó olcsóbb tárgyak vásárlását automatikusan az Igénytelenség kategóriájába sorolja. Mert mit tegyen ezek szerint, aki nem tud új lakókocsit venni, vagy csak BTTB-s mozdonyokra telik a pénztárcából? Mondjon le a hobbijáról? Bármit csinál az ember, egy a lényeg, hogy örömöt okozzon neki. Az egyszerűbb, vagy használtan vett hobbitárgyak is hozhatnak annyi örömöt annak, akinek csak erre futja, mint a csili-vili, vadonatúj cuccokat megvenni tudóknak a méregdrágán vett tárgy. Én továbbra is örömmel fogok játszani, a múlt század nyolcvanas, kilencvenes éveiben vett modelljeimmel, továbbra is megyek kempingezni az 1983-ban készült lakókocsimmal, és ha ez igénytelenség, hát legyen az! Talán nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel. (Remélem)
