Két hónapig "aszaltam" a füzet leadását, de márciusban elkezdődött a "procedúra", és már vége is van.
2014. január 22.
Ekkor indítottam egy Kőszeg - Tömörd "próba" túrával.
Egész jól belejöttem:-)
Az év végén (2014. december 13-án), a 75. túranapon, felsétáltunk Mátraházáról Kékestetőre, majd busszal vissza, itt fejeztem be a 6. "sorozatot", mely a 7., de ez már egy másik történet.
A 6. "sorozatot" 2013 decemberében, "félbehagytam", hisz a Kékestető - Domoszlói kapu a Cserepes-kő - Bánkút és a Kisinóci th. - Nógrád szakaszok végigjárásának nem volt realitása.
Most sincs sok, de ha hosszabbak lesznek a napok, és meg tudok szállni Bánkúton, akkor folytatom a 6. "sorozatot", hogy legyen 7. teljesítés is.
Én még jártam a Kinizsi-út mozgalom keretében Zánka és Nagyvázsony között az útvonalon, de nemrég azt olvastam, hogy már csak emléktúrát rendeznek az egykori, a térképeken is nevesített útvonalon.
A Zánka és Szentantalfa közötti szakasz a problémás, onnan még kéne lenni jelzésnek.
Lehet persze, hogy új koncepció van, és a fonódó jelzések esetén csak az elején és a végén lesz festve, ezt nem tudom.
A Csicsói erdészház és Balatonhenye között van szakasz ahol szerintem sok fát kivágtak, jelzést nem nagyon láttunk (aszfaltos rész)
Kérdés:
láttuk, hogy szépen felújították a kék jelzést, de pl a Csicsói erdészház és Nagyvázsony lözöttik kék és zöld közös szakaszon miért csak a kéket festették újra? Ha már egyszer veszem a fáradtságot nem lett volna értelme a zöldet is?
Egy ilyen mozdonyt láttunk pénteken a Tapolcai állomáson, csak nem tudtam lefotózni, mert folyton mozgásban volt. :-)
Már világos hová készültek azok a zúzottkővel megrakott vagonok.
Csodás hétvégénk volt és bánom, hogy nem olvastam vissza, mert a borkóstolást így kihagytuk. bár olykor annyit időztünk bizonyos helyeken, hogy végül sietni kellett. Egyébként kihasználták a szép időt a szőlőben is, mert mindenhol dolgoztak. A szentbékkállai szálláson is mondták, hogy másfél órával korábban szóljunk oda érkezést megelőzően, mert kinn lesznek a szőlőben.
A bővebb beszámolóinkat képekkel itt találjátok: fb.com/MenniKek
Hanwag ez is, de nem Yukon hanem Tatra (made in Croatia)
Pedig úgy mentem be a Tengerszembe, hogy bakancsot nekem izibe de ne Hanwagot, aztán felpróbáltam Maunától Meindlig mindent, végül a srác rábeszélt hogy épp csak bújjak bele egy Tátrába, ez lett a vesztem. Én nem tudom hogy csinálják, de a különbséget zongorázni lehet
És hazudnék, ha letagadnám hogy a 20% engedmény se hagyott hidegen :-)
Másnap még megnéztem a Visztula által ajánlott Aku Tribute-ot, jó kis bakancs az is, de az ottani eladót megkérdezve ő is inkább úgy vélte, hogy az Aku középhegységi bakancs. Én meg újabban idehaza már inkább túracipőben járkálok, a drága bakancsot a Tátrába, Dachsteinbe, Retyezátra tartogatom.
Azért legközelebb (remélem nem 5 év múlva, hanem később) lehet hogy kipróbálom a Meindl Borneót. A Tatra-ig az volt a befutó (mondjuk csak egy tízessel olcsóbb)
Tegnap mi is nagyjából errefelé jártunk Kisinassal
Érsekvadkert Szentlőrincpusztánál* hagytuk az ótót, a 10:10-es Romhány-Kétbodony-Szente busszal mentünk Kétbodonyig. (ez egyébként az a "dobókockás" busz volt, amivel már kétszer is utaztunk Romhányból/ba OKT kapcsán)
*: Szentlőrincpuszta egy olyan külterületi megálló, hogy legutóbb mikor itt akartam leszállni, a busz meg sem állt, pedig jeleztem, úgy kellett előreszaladnom hogy tán rossza a jelző? Akkor azzal védekezett a pilóta, hogy "itt nem szoktak leszállni". Ráadásul Vácon a pénztárban hiába mondtam hogy Érsekvadkert Szentlőrincpusztáig kérem, Érsekvadkert központig adott jegyet a hölgy. Akkor az én utam se kerül bele a gépezetbe, simán megszüntethetik ezt a megállót mert ugye nem szoknak itt leszállni. Pedig a Balassagyarmat-Keszeg közti sárgához ideális kiszálló/beszálló
Ezért is örültem, hogy most itt szálltunk fel, ráadásul ketten, most megdobjuk az egész éves statisztikát - gondoltam. Hát nem, utólag észleltem, hogy dejtári elágtól adott a sofőr. Beű
Szóval f11-kor Kétbodonyban leszálltunk, innen némi aszfalt, aztán némi szántóföld melletti haladás, aztán némi dzsindzsa, de olyan, hogy még a metszőollóm is beletört :-)
Aztán egy picit butuska vonalvezetéssel kereszteztük a Kétbodony-Kisecset-Szátok zöld sáv/körút/zöldút (ki mit lát bele) jelzést amit egy hónapja gyalogoltunk le, akkor még hó volt
Most viszont király napsütés! A tavasz első napja
Ennek örömére ki is ültünk egy szép napos rét oldalába ozsonnázni, Kisinas talán itt szedte össze azt a kullancsot amit 5 perce szedtem ki belőle (volt már Lyme fertőzése kullancs miatt, úgyhogy most zizi van)
Persze erről még ott mit sem tudtunk, úgyhogy tömtük a fejünket, élveztük a napsütést, én élveztem hogy levehettem az új bakancsomat ami kicsit azért meggyötörte a sarkamat
Továbbindulva felmásztunk a gerincre amin a Palóc piros is halad (ez két hete volt a program, ennek a jelzésnek a másik vége Buják amiről meg Güszi írt ma), ez a felfelé is egy kicsit dzsindzsás volt, tkp ezért a szakaszért hoztam az ollót de az most ott pihent a zsák mélyén fekvőgipszben (azóta itthon sikerült megreparálni)
Elhagyva a pirost érintettük a gyurgyalag telepet, majd egy farm melletti csatatéren átbotladozva (az új(?) tulaj mindenfelé kerítést épít, utat szánt be, szóval belakja a terepet :-) felértünk a Lipinyére. Innen egy olyan gerincút visz Csesztve irányába, hogy megnyaltam az összes ujjam! Balra tölgyes, jobbra zöldellő vetés, barnálló szántás, dimbek-dombok-ívek, hátul a díszleten Szandavár, Tepke-gerinc és a többiek, nekem olyan érzés volt mintha egy terepasztalon gyalogoló ólomkatona lennék (és ez most jó vagy rossz? kérdezitek. jó :-)
Az örömbe hamar üröm vegyült, nem sokkal azután hogy Kisinas feltette a "kíváncsi vagyok lesz-e most valami meglepetés?" kérdését. A Kelly hősei óta tudjuk, hogy a negatív kisugárzás mindent tönkre tud tenni, meglepetésre egy olyan félbehagyott tarvágós oldalba értünk közvetlen Csesztve előtt, hogy az elkövetők azóta is csuklanak, mert nem kíméltem a felmenőiket :-) Tudom, igazságtalan voltam hiszen épp csak abbahagyták a munkát hétvége tiszteletére és holnap visszamennek és mindent eltakarítanak és helyreállítanak, legfőképp az ország egyik turista ütőerének számító sárga jelzést, tudom én. De olyan jólesett :-)
Ha csinálnám a cserháti kúriák mozgalmat, akkor egy érintőpontot letudhattam volna Csesztvén, vagy a cserhát forrásai mozgalomhoz is felírhattam volna egy kódot ha már nem írtam volna fel legutóbb mikor erre bringáztam, így jobbhíján a Kis-patak sörözőt jelöltem meg mint érintőpontot. Érdeklődésemre, miszerint vóna-e valami csökkentett alkoholtartalmú sör, gyümölcsös vagy mittomén, a kocsmáros egy alkoholmentes citromos gössert ajánlott, amiben viszont keveselltem az alkoholt (utálom az alkoholmentes sört) úgyhogy maradt a lájt kóla.
A közeli buszmegállóban faltunk fel minden ehetőt a hátizsákból, pedig párszáz méterre egy tök pöpec függőhidas "földváras" pihenőhely van, tűzrakohellyel, padokkal, dehát erről eddig nem tudtunk.
Ismét aszfalt, aztán frissen földgyalúzott út, a kilátó amit a korábban megénekelt gerincről láttunk az nem esett utunkba, csak egy szép tölgy mögé bukó Nap, meg a sárga másik kevéssé logikus vonalvezetésű kurflija, majd onnan öt percre az autó.
Szép volt, bár kicsit elfáradtunk ezen a csöppke 20 km-en. Kijöttünk a gyakorlatból, na, kár ezt szépíteni :-)
A jelzés épp felújítás alatt van, Kétbodony belterületen kiváló, onnan "kissé" foghíjas, a zöld keresztezésénél megint jó, de csak ott, onnan megint imitt-amott van a Palóc pirosos gerincig, onnan már azért követhető.
Kénytelen vagyok ismét Máraitól segítséget kérni. Rögtön kettőt.
"Nagy különbség az is, hogy valaki időmérték vagy űrmérték szerint fogyasztja a bort."
"A helyzet olyan, mint az egészséges férfihoz méltó turisztika egy neme: minden turisztika végső célja ugyanis nem a bérc, hanem a kocsma, ahol a turista leül enni és inni."
Tegnap jártam egyet a Cserhátban, ott folytattam, ahol két hete abbahagytam: Felsőpetényben a kocsmánál. Az odautazás logisztikája meglehetősen egyszerű volt: a Nyugatiból a 06:11-kor induló személyvonattal elmentem Vácig, ott pedig kb. 20 percem volt, hogy átslattyogjak a vasútállomásról a buszállomásra, megvegyem a pénztárban a jegyemet és felszálljak a 07:20-kor induló helyközire, amivel aztán a menetrend szerint percnyi pontossággal, 08:08-ra érkeztem a Felsőpetény, szövetkezeti italbolt nevű megállóhelyre.
A kocsmában röviden elintéztem az adminisztrációt, behajítottam egy hideg Borsodit a gallér mögé és el is indultam, mert csigatempóm ismeretében eléggé szűkre volt szabva a táv teljesítéséhez rendelkezésemre álló idő. Alsópetényig az út a régi volt: a kocsmából kilépve és a Lókos-patak hídján átkelve rátértem a kék jelzésre, elsorjáztam az Almásy (Almássy?) kúria elhanyagolt parkja és a volt tsz telephelye mellett, majd az utolsó tanyáknál rátértem a jól kijárt, cseppet sem sáros keréknyomokra, amik aztán átvezettek Alsópeténybe. A faluszéli jurtatáborban éppen dolgoztak: szellőztették a sátrakat, néhány ponyva kiterítve hevert a kora délelőtti napsütésben.
Felsőpetény, kocsma
Fenyves és bekerített terület határán (visszafelé fényképezve)
A jurtatábor
A falut elérve megálltam a Gyurcsányi-Prónay kastély parkja előtt (a tábla szerint most kastélyszálló), rövid kitérőt tettem a templomhoz és a Werbőczy emlékgúlához, ahonnan szép a kilátás a falura, majd megálltam pecsételni a központban a buszmegállónál elhelyezett stemplivel. A kihelyezett (felszegezett) pecsétpárna csontszáraznak bizonyult, ezért a mindig magamnál lévővel kellett megismételnem a procedúrát.
Alsópetény - A Gyurcsányi-Prónay kúria
Alsópetény - A harangtorony és a Werbőczy emlékmű
Alsópetény - A templom
Alsópetény - Kilátás a falura a templomtól
A faluból kifelé most is a Béke út – Rákóczi út útvonalon vannak felfestve a jelzések, de az erdőt elérve elérkeztem az első útvonal módosításhoz: most egy villaszerű elágazásban balra térnek a kék jelzések és a falu felett oldalaznak végig Romhányi-hegy bokros-ligetes oldalában, időnként meglepően szép kilátást nyújtva Alsópetényre. A laza henkelésnek egy derékszögű jobbkanyar vetett véget: a szekérút nekiindult a hegyoldalnak és felkapaszkodott a tetőre. Itt már megenyhült a kaptató, és egy kisebb séta végén, az emeletes vadászház előtt pár lépéssel csatlakozott vissza az utam a régi útvonalra.
Alsópetény - Pecsételőhely
Kilátás Alsópetényre a Romhányi-hegy oldalából 1.
Kilátás Alsópetényre a Romhányi-hegy oldalából 2.
A vadászház padjain pihentem egy sort, majd a néhány éves irtásfoltokon keresztül felkapaszkodtam a Romhányi-hegy gerincére. Tettem pár lépés kitérőt az óriási tölgyhöz, majd megkezdtem az ereszkedést a Romhányi-hegy északi oldalában az erdészeti úton. Itt futottam először össze a motocrossos ötösfogattal, akikkel később még összehozott párszor a balsorsom: mögülem érkezve elhúztak mellettem az erdei úton, én pedig félreálltam, nem pöröltem. Öten vagyunk – kiáltotta oda nekem a vezérürü, aztán már másodperc után már csak a távolodó hangjukat hallottam, meg persze a füstjüket szívtam.
Az emeletes vadászház
Szokatlan jelzéskombináció az irtásfolt helyén növő új erdőben
Öreg tölgy a Romhányi-hegy gerincén
Az ösvényre való jobbos letérés jól volt jelezve, leereszkedtem a kis vízmosásba, kereszteztem, majd a túlsó oldalán felkapaszkodva következett a második útvonalváltozás: most a gyalogútról nem térnek rá a jelzések a Romhányba vezető földútra, hanem tőlük délebbre vezetnek tovább, kissé feljebb a hegyoldalban. A jelzések sűrűn vannak felfestve, az ösvény most kezd kialakulni közöttük. Egy fiataloson egy frissen nyitott úton haladtam végig, majd ismét az öreg erdő következett, de már keréknyomokon, majd egy vegyes gyertyánnal elegyes vörösfenyves. Egy többszörös útelágazásban, egy rövid szakaszon puszta figyelmetlenségből utat tévesztettem, de ezt észrevéve a jelzett, és kihagyott pár méternyi szakaszt oda-vissza bejártam. A végén aztán csak kikeveredtem a Romhányba vezető jól kitaposott földútra, de itt viszont egy friss K+ jelzésre lettem figyelmes, amit most festhettek fel a Rákóczi törökmogyorófához! Elballagtam a mezőkön keresztül a fáig, aztán nem a K+ másik ágán indultam tovább (ami már korábban is létezett), hanem visszatértem a mezőre, a kék jelzésekre.
Frissen nyitott úton
Fenyvesben
A K+ jelzés új ága a mezőkön keresztül vezet a törökmogyorófához
Pár perc múlva már a Lilla presszóban pihentem, stempliztem itt is, megittam a szokásos Borsodimat, aztán nekiveselkedtem a Kétbodonyba átvezető országúti szakasznak. Unalmas út végén érkeztem meg a Hangi presszóhoz, itt aztán indigóztam a Lilla presszóban történteket. Már láttam, hogy kissé meg kell nyomnom a gombot, ha el akarom érni Becskén a csatlakozást, ezért nem is maradtam sokáig. Eléggé eseménytelen úton másztam meg és gyalogoltam végig a Cser-hát gerincén, amikor elértem a gerincút bokros-ligetes délkeleti végét, ott húztak el mellettem másodszor is cross-motorosok. Öten vagyunk! – szólt oda megint nekem a vezérkos, amikor elhúztak hátulról mellettem. Csak nem ők is kéktúráznak? – merült fel bennem a kérdés, de aztán elhessegettem magamtól a gondolatot.
Romhány - A Lilla presszó
Romhány - Öreg kőhíd
Rákóczi emlékmű Romhány és Kétbodony között
Leereszkedtem az erdei úton a Kisecsetre menő makadámútra, ezen értem el a vasúti vágányokat, majd a mezők szélén végigbaktatva és az erecskényi Galgát keresztezve tértem rá a kaszálók szélén végigvezető keréknyomokra. Végül átkapaszkodva az Eresztvény dombhátán érkeztem meg Becske déli határába. Elkészítettem a szabványképeket a Szanda-hegyről, aztán az országút szélén beballagtam a faluközpontba. Itt húzott le mellettem harmadjára a motocross-os csipet-csapat. Három perccel a buszom menetrend szerinti 16:13-as indulása előtt érkeztem a buszmegállóba, egy pillanatra felmerült bennem, hogy gyorsan pecsételek még a Vadászban, de mivel a busz bármikor megérkezhetett, erről inkább lemondtam. Majd legközelebb. Meg most úgyis csak a túrajelentésre kellett volna. Szóval kifogás mindig akad.
A Hangi presszó Kétbodonyban
A Cser-hát gerincútján
Becske és a Szanda-hegy
Végül a busz vagy tízpercnyi késéssel érkezett, tehát nyugodtan bemehettem volna a kocsmába, még egy pofa sör is belefért volna az időbe, de ezt ki tudta előre? Mindenesetre ezzel a késéssel úgy éreztem, hogy a balassagyarmati, időben eléggé szűkre szabott átszállásom is veszélybe került, ezért óvatosan megkérdeztem jegyváltás közben a „pilótát”, elérjük Gyarmaton a pesti járatot? Hát, csodálkoznák, ha nem! – válaszolta a sofőr, aztán az öreg kocka Ikarussal olyan akrobatamutatványokba kezdett az országút szűk kanyarjaiban, hogy az utasok kézzel-lábbal kapaszkodtak, hogy ki ne essenek az ülésekből, én pedig irigykedve gondoltam a cerkófmajmokra, akik a farkukat is igénybe tudják venni erre a célra. Persze elértük Balassagyarmaton a 17:00-s pesti buszt, amivel 18:30-ra érkeztem Újpest, Városközpontba.
A túrán rögzített GPS-tracket most is közkinccsé teszem, annál is inkább, mert a leírt változások egy részét nem látom még a turistautak.hu-n. Mivel a trekkel kapcsolat minden valós vagy vélt szerzői jogomról most is lemondok, így az szabadon feltölthető, letölthető, felhasználható, stb., stb., stb.
Nincs logisztikai "központ", Sopronnémeti a Csorna - Porpác vonalon személyvonattal érhető el, Csornán van csatlakozás, kell kicsit várni, de van kocsma a vasútállomás közelében.
Rábapordány fontos közlekedési csomópont, közvetlen busz Győrig.
....hajdan pedig hány tervezett többnapos barlangjárás fulladt kudarcba (azaz inkább borba) a Szépasszonyvölgyben... És mind úgy kezdődött, hogy "gyertek, mielőtt felmegyünk a fennsíkra, mutatok egy pincét, nagyon finom bora van az öregnek..." :D
Közvetlenül a kéktúra mentén található Káptalantóti felől a Gulács felé haladva az Istvándy-pincészet is amely szintén alkalmas lehet egy hosszabb-rövidebb pihenőre és borkóstolásra, továbbá ha van rá időnk akkor egy komplett gasztronómiai élmény megszerzésére is.
Ahol a kéktúra elhagyja az aszfaltot hogy egy erdei ösvényen vágjon neki a Gulácsnak ott, szemben van a pincészet kapuja, ezen belépve egy rövid sétával érhetjük el a Tóti-hegy oldalában, a Másfélmillióban is szereplő egykori Rizapusztai Borkombinát közelében kialakított gyönyörű fekvésű borászatot.
Mikor mi ott jártunk akkor éppen a Pünkösd környékén megrendezett Tanúhegyek teljesítménytúra ellenőrzőpontja volt itt kialakítva, mondanom sem kell hogy az összes közül a legvidámabb! :-)
1. a bejárat, közvetlenül a kéktúra által járt aszfalt mellett
2.-3.-4. az udvar és a kilátások a Balaton, a Badacsony és a Gulács felé
Cikk is volt velük, sőt már TV műsort is láttam róluk ha jól emlékszem:
Sok helyen példát vehetnének róla.
