Patkányokat mérgezett a génkezelt kukorica
MTI
2007. március 13., kedd 14:50
Vese- és májmérgezést szenvedtek azok a kísérleti patkányok, amelyeket a Monsanto cég génkezelt (gm) kukoricájával etettek - írják független kutatók egy amerikai tudományos folyóiratban. A MON863 kódjelű kukoricabogarat elpusztító génmódosított kukorica megmérgezte az állatok belső szerveit, pedig tavaly az Európai Unió állati, majd emberi fogyasztásra is engedélyezte forgalmazását. A Greenpeace a Monsanto termék azonnali visszahívását valamint az engedélyezési rendszer felülvizsgálatát követeli.
A tanulmány a Monsanto saját, az Európai Bizottságnak engedélyezés céljából beadott biztonsági vizsgálatainak adatait elemezte. Az adatok világosan bemutatják, hogy a vizsgált kukorica jelentős egészségügyi veszélyt jelent. A terhelő bizonyítékokat a Greenpeace szerezte meg egy bírósági per végén, majd továbbította azokat független elemzés céljából a francia Caen egyetemen dolgozó Séralini professzor vezette szakértői csoportnak.
Súlycsökkenés, májkárosodás
A kutatócsoport megállapította, hogy mérgezés jelei mutatkoztak a patkányok veséjében és májában, valamint jelentős súlykülönbség is fellépett a génmódosított kukoricával táplált állatoknál. A Greenpeace keddi, Berlinben szervezett sajtókonferencián Séralini professzor elmondta: "A Monsanto elemzései nélkülöznek minden szigorú, tudományos alapot - kezdve a nagyon gyenge lábakon álló statisztikai jegyzőkönyvükkel. Még rosszabb, hogy a cég elmulasztott megfelelő elemzést végezni az állatok súlykülönbségét illetően" - fogalmazott.
A Greenpeace követeli a Monsanto MON863 kukoricájának azonnali visszahívását és felhívja a kormányok figyelmét, hogy minden eddig engedélyezett génmódosított fajtát újra kell engedélyeztetni. A környezetvédő csoport szerint szigorúan felül kell vizsgálni a jelenlegi tesztelési módszereket.
"Ez volt az utolsó csepp a pohárban, egyértelmű, hogy a mostani engedélyezési rendszer hitelessége teljesen elveszett. Amikor kiderül, hogy az állati és emberi egészség védelme érdekében felépített európai rendszer nem képes kiszűrni egy ilyen veszélyes terméket, annak ellenére hogy teljesen nyilvánvaló jelei voltak a patkányok mérgezésének, minden piacon levő GM terméket újra kell vizsgálni és a hibás engedélyezési rendszert el kell törölni - mondta Christophe Then, a nemzetközi Greenpeace szakértője.
Vitás kukorica
A kérdéses kukorica engedélyezése már 2003 óta heves vita tárgyát képezte, amikor is megállapították, hogy a MON863 kukoricával etetett patkányok vérösszetétele jelentősen megváltozott. Bár a tagállamok többsége ellenezte a GM kukorica piacra dobását, az Európai Bizottság fittyet hányva az aggodalmakra, mégis engedélyezte a MON863 kukorica szabad forgalmazását. Séralini professzor tanulmánya tudományosan is alátámasztja ezeket az aggodalmakat: "az adatok ismeretében egyáltalán nem mondható el, hogy a MON863 génmódosított kukorica biztonságos."
"Ez egy nemzetközi vészhelyzet, amely globális választ kíván - fejezte be Then - csak a termék világpiacról való teljes visszahívása akadályozhatja meg a lehetséges károkat".
éppen azért dolgozták ki --> ezt inkább visszavonom... nem tudom, hogy miért dolgozták ki, de az tény, hogy a hivatkozott anyag az e célra történő felhasználási lehetőségeket is említi
az a benyomásom, hogy az anti-GMO oldalnak nem érdeke az adatelemzés (abból - nekik - jó még nem sült ki), nekik elég a látszat, és egy ilyen COI kínálja magát a belekötésre ;-)
persze, jó lenne, ha a "ha nem hiszed, bizonyítsd be, hogy hibás az elemzés" felhívásnak lenne foganatja... de nem bízom benne, a motiváció mintha nem ezt támogatná :-(
::Nem csak fajtaidegen géneket, hanem olyanokat is amelyek a földi élet számára is idegenek. Ennek (is) lehetnek kockázatai.
mondanál egy-két-több példát ezekre a kockázatokra (lehetőleg a nem túl valóságidegen fajtából...)? mert hát a hivatkozott technológiát éppen azért dolgozták ki, hogy biztosítsák a genetikailag módosított szervezetekből történő ellenőrizetlen génátadást (mármint a módosított elemek átadását, nem a túlnyomó többséget adó sajátot):
Genetically modified organisms (GMOs) are increasingly deployed at large scales and in open environments. Genetic biocontainment strategies are neededto prevent unintended proliferation of GMOs in natural ecosystems. Existing biocontainment methods are insufficient because they impose evolutionary pressure on the organism to eject the safeguard by spontaneous mutagenesis or horizontal gene transfer, or because they can be circumvented by environmentally available compounds. Here we computationally redesign essential enzymes in the first organism possessing an altered genetic code (Escherichia coli strain C321.ΔA) to confer metabolic dependence on non-standard amino acids for survival. The resulting GMOs cannot metabolically bypass their biocontainment mechanisms using known environmental compounds, and they exhibit unprecedented resistance to evolutionary escape through mutagenesis and horizontal gene transfer. This work provides a foundation for safer GMOs that are isolated from natural ecosystems by a reliance on synthetic metabolites. (doi:10.1038/nature14121) - kiemelések tőlem
az már csak tortahab, hogy az általad hivatkozott magyar fordítás címe: Létrehoztuk a vírusoknak ellenálló baktériumot ...de amiből a fordítás készült (természetesen nem megjelölve a forrást, mindeddig még olvasói kérésre sem - ez valami szokás lehet...), annak címe: Redesigned E. Coli Resists Viruses And Might Make GMOs Safer- kiemelés tőlem
"A szabályozás kérdésében maradéktalanul egyetértek a szerzőkkel. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy amikor én erről beszéltem ellenséges fogadtatásban részesült."
Ez örvendetes. Az viszont sajnálatos tény, hogy azokból a hozzászólásokból nem ez tükröződik.
Ellenben tükröződik a GMO-ellenes lobbizók minden szokásos demagógiája, így pl. a vitatkozók fekete-fehér felosztása "multi-bérenc GMO-pártiakra" és "független és elfogulatlan GMO-ellenzőkre".
A megalapozott kritikát és az ellenséges fogadtatást én nem szeretem összekeverni. Most sem fogom.
És természetesen nem kétséges, hogy pl. a ChileBio-nak érdeke, hogy a cikkben leírtak kiderüljenek. Az ellenérdekeltektől (akik évek óta szajkózzák, hogy nincsenek független vizsgálatok) nem is várom, hogy ilyen elemzést elvégezzenek.
Viszont ha már ez meglett, kiderült, akkor a magukat "függetlennek" deklaráló, de egyértelműen az anti-GMO ügy mellett elkötelezett CRIIGEN és hasonlók dolga, hogy vagy találjanak súlyos hibákat a munkában, vagy hagyják végre abba a szajkózást.
ebben az a poén, hogy a cikk a COI-t elemzi, miközben maga az elemző cikk szerzője a GMO-ban érdekelt (ahogy az elemző cikk COI-ja mondja: M.A.S. is employed by ChileBio, which is funded by CropLife International and companies that develop GM crops)
"Ezek után arra volt kíváncsi a szerző, hogy ezeknek a közleményeknek mekkora hányadában található valamilyen "conflict of interest (COI)", vagyis olyan körülmény, amely esetleg elhomályosíthatja a tisztánlátását, például ha a vizsgálatokat végző kutató mellékállásban a Monsanto alkalmazottja, vagy a laborja teljes költségvetését a Biotermesztők Szövetsége állja. Az eredmény látható a táblázatban, az első oszlop a témakör, a második az erről megjelent közlemények száma, a harmadik a COI nélküli közlemények aránya ezek közül, a negyedik azon közleményeknek az aránya, amelyeket független kutatók végeztek ugyan, de nem nyilatkoztak arról, ki pénzelte a kutatást, az utolsó oszlop pedig a COI -val rendelkező közlemények arányát mutatja.Az eredmény nem meglepő, a GMO -kat bevizsgáló közlemények több mint fele teljesen független kutatók munkája, alig negyede esetében áll csak fönn valamilyen függő viszony, nyilván ebből nem lehet tudni, hogy milyen irányban, valakinek az is elhomályosíthatja az éleslátását, ha biotermékeket vásárol.
Magyarul a GMOk biztonsága egy messze túlkutatott terület, a vizsgálatokat nagyrészt független műhelyekben végezték, egészen egyértelmű eredménnyel: Biztonságosak."
Korábban a GENERA adatbázis kapcsán már pedzegettük, hogy mennyi közlemény létezik, amelyek génmódosított szervezetek hatásaival foglalkoznak, de nemrég megjelent egy rövidke összefoglaló a kérdésről, úgyhogy újra visszatérnék rá.
A szerző nem lacafacázott[...] Bővebben!Tovább »
A GMO ellenzők félelmekből, ismerethiányból fakadó ellenérveinek tárgyilagos elemzése sokat segíthetne a téma megítélésében, de egyelőre a civil társadalom inkább hisz a rémhíreknek, mint a tudományág képviselőinek. Ez sajnos eléggé természetes jelenség, hiszen a bulvársajtó, a film ipar ezeknek a "borzalmas következményeknek" az ecsetelgetéséből profitál, miközben ezek az ismeretek még nem képezik az általános műveltség részét.
A Magyar Fehér Könyv kitér a GMO veszélyeinek elemzésére is. Általánosan kijelenthető persze, hogy nincs olyan emberi tevékenység, aminek ne lennének kockázatai, de belátható, hogy a GMO esetében ez egy elfogadható szinten tartható.
1994-ben tehát megkezdődött az alkalmazott mezőgazdasági géntechnológia korszaka. Ez néhány évig aránylag csendben fejlődött, 1998-ban azonban, Pusztai Árpád BBC-nek adott nyilatkozata nyomán, elsősorban Európában, hatalmas vihar tört ki a mezőgazdasági géntechnológia állítólagos veszélyeiről, és ez mindmáig tart. Az objektív, tárgyilagos ítéletalkotást nehezíti, hogy a technológia globális ellenzői ritkán teszik világossá, hogy az alább felsorolt három lehetőség közül mi áll voltaképpen bírálatuk célkeresztjében:
• A technológia „per se”, azaz önmagában veszélyesnek tekintenek-e bármely GMO-t? • Egyes GMO-k fenotípusa, azaz a technológia által bevitt konkrét tulajdonságok (gyomirtószer-tolerancia, rovarkártevő-rezisztencia)? • A mezőgazdasági géntechnológia alkalmazásának társadalmi (gazdasági, politikai, szabadalmi jogi stb.) problémái?
Erre a különbségtételre azért van szükség, mert a három pont közül egyedül az első az, amely specifikusan és kizárólagosan a géntechnológiára vonatkozik, hiszen például gyomirtótoleráns növények léteznek a természetben is és hagyományos nemesítéssel is előállíthatók, a társadalmi kísérőjelenségek pedig egészen nyilvánvalóan jelen vannak világunkban géntechnológia nélkül is. A következőkben ebben a fejezetben tehát kizárólag a technológiáról magáról lesz szó, függetlenül az általa létrehozott GMO-k fenotípusától vagy a társadalmi kísérőjelenségektől. Az első tisztázandó kérdés: igaz-e, hogy a géntechnológia forradalmian új, a hagyományos nemesítéstől alapvetően különböző eljárás? Ahelyett, hogy elvitatkoznánk a „forradalmian új” kifejezés definícióján, kíséreljük meg áttekinteni, hogy miben különbözik a kettő egymástól, és miben nem.
Nincs különbség abban, hogy:
• az eljárás nem természetes, hanem mesterséges; • természetben elő nem forduló konstrukciót is létrehozhat; • átlépheti a fajok közti határokat; • kikerüli az evolúció szűrőjét; • vezethet toxikus, a fogyasztóra ártalmas növény létrejöttéhez; • a létrehozott növény árthat a környezetnek, az ökoszisztémának; • csökkentheti a biodiverzitást.
A fentebb felsorolt állítások valamennyien elhangzanak időnként vádként a géntechnológia ellen, de nyilvánvalóan ugyanúgy igazak a hagyományos nemesítés számos eljárására, illetve produktumára is.
Az alapvető különbség mindössze annyi, hogy:
• míg a hagyományos nemesítésnél mindig gének tízezrei keverednek véletlenszerűen gének tízezreivel, addig a géntechnológia tervezetten visz be egyetlen (vagy olykor egynéhány) ismert gént. • a bevitt gén az élővilág bármely fajából származhat, akár mesterségesen előállított is lehet.
Ami az első pontot illeti, tehát, hogy a beavatkozás tervezett és irányított, ezt nehéz volna racionális érvekkel támadni, az ellenzők inkább annak igazságtartalmát bírálják (vagyis, hogy valóban pontos és kiszámítható-e a beavatkozás), erre a kérdésre később visszatérek.
A "tárgyilagos kockázatelemzés" azért valami mást takar, mint az, hogy "beláthatatlan és felmérhetetlen szörnyű következményei vannak, csak a biotech hívők csőlátása megakadályozza ennek felismerését".
Éppen csak beleolvasva máris nagy egyetértésem tudom kifejezni néhány megállapítással kapcsolatban:
A GM vita legtöbb résztvevője egyetért abban, hogy körültekintő, részletes és tárgyilagos kockázatelemzésre, környezetvédelmi és humán-egészségügyi ellenőrző vizsgálatokra van szükség a GM haszonnövények nagyüzemi termesz- téseelőtt.
A jogi szabályozás mellett ez tehát egy másik előfeltétele a GM haszonnövények nagyüzemi termeszthetőségének.
Ezentúl a technológia dokumentáltan előnnyel járt a fejlődő országokban a szegények és a környezet számára is annak ellenére, hogy az alkalmazás kizárólag néhány nagy agrobiotechnológiai cég üzleti érdekében állt. A technológiamonopóliumának tényleges kialakulásáért nem magát a technológiát kellkárhoztatni, hanem a kialakított GMO szabályozási rendszert, amely hatékonyanmegakadályozza, hogy a technológiát a közintézmények a közjó érdekébenhasználják.
A szabályozás kérdésében maradéktalanul egyetértek a szerzőkkel. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy amikor én erről beszéltem ellenséges fogadtatásban részesült.
Ez (a szabályozás, jogi környezet) az egyik előfeltétele a GM növények széleskörű elterjedésének. Kárhoztassuk együtt, lépjünk föl a jelenlegi tarthatalan szabályozási rendszer ellen, ami a monopóliumok kialakulásához vezetett! Szerintem ez alapvető érdeke a magyar biotechnológiai intézményeknek és a szegény országoknak is, csak így lehet a technológiát a közjó érdekében használni.
Az emberiség jövőjének kulcskérdése a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtése. Hibásak és kárt okoznak azok a törekvések, amelyek a tudomány szerepét leértékelik, és indokolatlan félelmet szítanak az emberekben a tudomány táplálta technikai fejlődéssel kapcsolatban. Az ipari forradalom kezdetén a lyoni takácsok – munkahelyeiket féltve – összetörték szövőszékeiket. Ez a luddista mozgalom a gépromboló jelzővel vonult be a történelembe. Napjaink géprombolói közé sorolhatók azok az anarchista civil mozgalmak, amelyek tagjai a zöld géntechnológusok kísérleti területeit semmisítik meg. Káros tevékenységük valójában és elsősorban politikai harc a globalizáció és a multinacionális cégek ellen, nem törődve azzal, hogy a kísérleti földeken milyen hasznos eredményekkel kecsegtető új tenyészanyagok nevelkednek, „a jövő növényei”. Az ismeretek bővülésével az emberek előbb-utóbb elfogadják a tudományos-technikai fejlődés gyümölcseit, végeredményben különösebb fenntartás nélkül. Álljon itt példaként egy angol rendelet a XIX. századból, amit a gőzmozdony bevezetésekor írtak elő. Eszerint 200 éve még egy zászlót lengető lovas kellett hogy jelezze a „veszélyes” (4 km/óra sebességgel haladó!) monstrum közeledtét. Napjaink gyorsvonatai előtt, melyek óránként több mint 300 kilométert tesznek meg, a lovas futárnak esélye sem lenne végrehajtani feladatát. Korunk mezőgazdasága - és így a gazdálkodók is - kikerülhetetlen társadalmi elvárással szembesülnek, amikor minden eddiginél több és minőségi élelmet kell előállítaniuk egyre kisebb mezőgazdasági területen. Veszélyezteti a termésbiztonságot az egyre csökkenő víz, a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárási események gyakoribbá válása is. Nem vitatható a felismerés, hogy agrártevékenységet hosszú távon és fenntartható módon ma már egyedül a környezettel szoros harmóniában lehet folytatni. Ennek a kihívásnak csak egy korszerű mezőgazdaság tud megfelelni, amely a kutatás és innováció eredményeire épít, és a legújabb technológiákat integrálva állítja elő a Föld lakosságának élelmét és ipari alapanyagait. Mind nyilvánvalóbbá válik, hogy egy élelmiszerár-robbanás küszöbén állunk, aminek társadalmi következményei beláthatatlanok. Naivitás lenne azt sugallni, hogy a géntechnológia mindenre megoldást nyújthat, de jobb növény- és állatfajták, valamint technológiák révén biztosan hozzájárulhat azon nemes célhoz, hogy egyre több embernek legyen jobb az életminősége. Az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) jelmondata ezt a célt tömören így fogalmazza meg: „Fiat panem - Kenyeret mindenkinek”. Jelen könyvünk a magyar tudományos élet azon képviselőinek álláspontját tükrözi, akik - ellentétben a politikai mozgalmak hisztéria gerjesztőivel - a géntechnológiát a mikroorganizmusok, a növények és az állatok nemesítését elősegítő módszernek tekintik, és biztosak abban, hogy a termelésre engedélyezett élőlények az emberiség haladását szolgálják.
A fentiek alapján minden felelős európai politikusnak, aki részt vesz a döntéshozatalban az új technológiát és a mezőgazdaságot illetően, ildomos a Magyar Fehér Könyvet elolvasni. Ebben a vonatkozásban ajánlom a Pápai Tudományos Akadémia által kibocsátott „Állásfoglalás” tanulmányozását is. Azoknak, akik még egyetlen percet sem tudnak áldozni a kérdésnek, a következő távirati stílusú üzenetet ajánlom: a GM technológia bizonyítottan a leggyorsabb technológia a növények nemesítésére. Szemben a GMO-t ellenzők évtizedekre visszanyúló érvelésével, nincs egyetlen dokumentált eset sem a környezet, sem a fogyasztó számára okozott kárról annak ellenére, hogy szegény gazdák milliói használják elterjedten az ilyen növényeket. Ezt igazolják a 25 éven át folytatott biobiztonsági kutatások és az ellenőrző hatóságok vizsgálatai. Ezen túl a technológia dokumentáltan előnnyel járt a fejlődő országokban a szegények és a környezet számára is annak ellenére, hogy az alkalmazás kizárólag néhány nagy agrobiotechnológiai cég üzleti érdekében állt. A technológia monopóliumának tényleges kialakulásáért nem magát a technológiát kell kárhoztatni, hanem a kialakított GMO szabályozási rendszert, amely hatékonyan megakadályozza, hogy a technológiát a közintézmények a közjó érdekében használják.
Mindazok, akik olvassák a Magyar Fehér Könyvet és a Pápai Akadémia „Állásfoglalását” belátják, hogy azonnali szükség van a társadalmi hozzáállás és a szabályozás megváltoztatására.
Talán érdemes néhány gondolat erejéig beleolvasgatni a Magyar Fehér Könyv-be.
Az egyik alapvető emberi jog az élelmiszer-biztonsághoz való jog, az, hogy mindenki számára biztosítva legyen a produktív élet folytatásához szükséges élelem. Napjainkban 1 milliárdnál is több azok száma, akik ezzel a joggal nem rendelkeznek. Természetesen ennek számos oka van, de nem kétséges, hogy az emberiségnek nincs más választása, mint hogy több élelmiszert termeljen kisebb mezőgazdasági földterületen, a műtrágyák, kemikáliák, víz és energia csökkentett felhasználása mellett. Reménytelen azt hinni, mint Európában ezt gyakran javasolják, hogy az „organikus” gazdálkodás jelenti a megoldást. Szemben az organikus lobby gyakori érvelésével, az organikus gazdálkodás a talaj termékenysége szempontjából lehet előnyös, ugyanakkor egyértelműen kedvezőtlen a terméshozamot tekintve. Egyik okként ezzel indokolják az agrár pénzügyi támogatást Európában. Ahhoz, hogy a növekvő népesség számára elegendő élelmiszer legyen a világon, jelentős befektetésekre lesz szükség valamennyi rendelkezésre álló know-how és technológia kombinálásával (mint például az integrált termelési stratégia elterjesztése). Ugyanakkor meg kell növelni a mezőgazdaság és a mezőgazdasági kutatás pénzügyi támogatását minden területen, beleértve az organikus gazdálkodást is. Nincs magyarázat arra, hogy miért kell Európában ideológiai okokból gátolni a leghatásosabb, a GMO technológia alkalmazását. Biztosan rossz irány ez akkor, amikor nyilvánvaló, hogy csak a bizonyítottan működőképes technológiák együttes alkalmazása segítheti az élelmiszer-biztonságot, mérsékelheti a mezőgazdasági erőforrások csökkenését és a klímaváltozás okozta negatív hatásokat, illetve növelheti a versenyt a mezőgazdasági hulladékok iránt a bioüzemanyag előállításban. Ez Európában nem azonnal érzékelhető, mivel kiemelten támogatott mesterséges mezőgazdasági rendszert tart fenn és támogatja a luxus „organikus” termelést azon az alapon, hogy élelmiszert importál olyan országokból, ahol milliók halnak éhen, ahol az improduktív organikus gazdálkodás a szegénység következménye, és nem életstílus kérdése. Az európai GMO hozzáállás nagy hatással van a fejlődő országok döntéshozóira, akik nem élhetnek a választás lehetőségével, mert használni vagy nem használni a GM technológiát élet-halál kérdése sok millió szegény számára. Az európai döntéshozóknak súlyos morális kötelességük, hogy véleményüket tudományos tényekre alapozzák és ne ideológiai indíttatású véleményekre.
Előfordulhatnak spontán mutációk a természetben, ezeket nem tudjuk kontrollálni. Az emberi tevékenységet igen.
lehetetlen bármi olyat létrehozni, ami ne jöhetne létre "hagyományos" módon.
Esetleg rohadt sokat kéne várni rá...
Esetleg a világegyetem korával összemérhető időt. :-)
Valóban a biotechnológia is csak olyat tud, amit a természeti törvények megengednek. A génsodródásnak azonban a természetben vannak olyan határai, ahol a dolgok praktiuksan nulla valószínűséggel történek meg.
Ezeket a laborokban napi rendszerességgel, rutinszrűen lépik át.
semmilyen genetikai módosítás nem visz be idegen (földön kívüli?) géneket;
De igen. Nem csak fajtaidegen géneket, hanem olyanokat is amelyek a földi élet számára is idegenek. Ennek (is) lehetnek kockázatai.
Lényeges különbség van a "nem tudunk" és a "nem tudom elképzelni, hogyan tudnánk" között. Mivel az előbbit nem tudod igazolni, ezért az utóbbiból indulsz ki, de az előbbit állítod, és máris ott vagy a kettős mércénél.
Sokszor a "hagyományos fajtakeresztezés(?)" mellett a véletlen mutációk kiválogatásának és elterjesztésének van szerepe. /Starking alma rügymutációiból új almafajták./
Mivel a mutáció nem kötött, és semmilyen genetikai módosítás nem visz be idegen (földön kívüli?) géneket; lehetetlen bármi olyat létrehozni, ami ne jöhetne létre "hagyományos" módon.
Az azonosság kritériuma csak akkor teljesülne, ha géntechnológiai eljárással is csak olyan organizmust lehetne létrehozni mint amit hagyományos módon.
Ha létrehozható (létrejöhet) olyan GM organizmus amit hagyományos fajtakeresztezéssel nem tudunk előállítani, akkor nem beszélhetünk azonosságról, ezért kettős mércéről sem. Minden tevékenységnek a saját jellegének megfelelő szabályozási eljáráson kell átesnie.
Érdekes megjegyzést olvashatunk Venetianer professzornak a kritikai észrevételekre adott válaszában. A professzor a maga szakterületén (molekuláris biológia) kiváló tudós, kutató, tehát tehát ha jogosan vonják is kétségbe kompetenciáját az adott témában, érdemes odafigyelni szavaira.
Voltaképpen egyetlen motívum indokolja részemről ezt a válaszcikket: a vitakultúra nyomorúsága felett érzett elkeseredés. A politikában bevett módszernek tekinthető az ellenfél befeketítése azzal, hogy olyan állításokat tulajdonítanak neki, amelyeket sohasem mondott, viszont kellően ellenszenvesek.
Mondja a professzor, ismerős érzés, én is naponta szembesülök ezzel a gyakorlattal.
Én ezzel a stratégiával ott sem tudok megbékülni, a tudományban különösképpen nem, noha – sajnos – nem először találkozom vele. Lássunk hát néhány példát.
Cikkeimben nem fordul elő a „géntechnológia ellen küzdő tudósok” kifejezés. Készséggel elhiszem, hogy ilyenek nincsenek, géntechnológia ellen küzdő szervezetek és egyének (erről írtam) viszont vannak. Ezt nem én mondom, hanem ők maguk. Egyetlen példaként idézném a Greenpeace angliai vezetőjét,
Való igaz, vannak akik a géntechnológia ellen küzdenek, súlyos hiba a gyakorlati hasznosításssal kapcsolatos anomáliák szakértői bírálatát összemosni az egész technológiát elutasító véleményekkel.
A professzor úr elkövette ezt a hibát, ugyanis azzal, hogy kisajátította a tudományt a saját véleményével azonosítva, ki is rekesztette a tudományos közvélemény azon tagjait akik nem értenek egyet vele, egy táborba skatulyázva a GreenP.-el szakmabeli tudósokat, kutatókat.
Bakot lőtt tehát ebben az esetben a professzor úr, Ő maga volt aki a más véleményen lévő tudósokat próbálta - ha nem is megnevezetten- a géntechnológia ellen küzdők táborába sorolni. Emiatt jogos volt az észrevétel ami egyébként nem állította, hogy szó szerint előfordult volna ilyen kifejezés, csak a cikk sugalmazása ellenében megfogalmazott egy ellenvéleményt, aminek a tartalmát a professzor úr nem is vitatta: Készséggel elhiszem, hogy ilyenek nincsenek, akkor miért nem említette cikkében egy szóval sem?
A kritikából:
– az ön véleményéhez az alábbi lényegi korrekciókat fűzik:
- Nincs ún. „tudomány álláspontja”. A polihisztorok korára volt jellemző, hogy az ilyen egyszerűsítés megállta a helyét. Ma tudományági, tudományterületi nézőpontok vannak, amelyek sokszor ütköznek egymással, hiszen a megközelítések, a megítélések szempontjai eltérők.
- Nincsenek géntechnológia ellen küzdő tudósok. A kiegyensúlyozatlan fejlesztést észrevételező, a mérések eredményeit hiányoló nemzeti hatóságok, vagy a nyilvánosságra hozott biztonsági adatokat kritikusan fogadó kutatók vannak, akiknek nem fűződik érdeke ahhoz, hogy körültekintően megvalósított géntechnológiai fejlesztések, ellenőrzött körülmények közötti gyakorlattá válását ellehetetlenítsék. Véleményünk szerint a géntechnológia ellenőrizetlen terjedéséért érdekből vagy hozzá nem értésből hadakozó „ügyintézők” vannak csupán, akik átvették a GM-fajta-tulajdonosok türelmetlen és agresszív stílusát, és érvrendszerüket hozzáigazították azok kereskedelmi céljaihoz.
Eddig is jobbára tudományos források, szakemberek nyilatkozataival próbáltam betekintést nyújtani a problémakörbe, most egy valódi csemege következik, amiből ki-ki a saját habitusának megfelelő következtetéseket vonhat le: egy nyilvános vita a témáról.
Magam részéről ebben az esetben is az adott szakterület művelőivel értek egyet, akiket többségében korábban is idéztem, akiknek vitathatatlan a kompetenciája ebben a kérdésben.
Azért is érdemes megismerni az elhangzottakat mert több, itt is felvetődő kérdésre is választ kapunk, például arra az aktuális felvetésre is, amit egy kis túlzással így foglalhatunk össze: A természetben bármi megtörténhet, tehát csináljanak a tudósok a (Monsanto) laboratóriumokban is azt amit akarnak.
Egy-két apróságot kiemelek csak, hogy mennyire egysíkú a biotech oldal érvelése:
Rögtön az elején ismerős az üldözöttség hangsúlyozása, majd a saját véleményt a tudománnyal való azonosítása, sőt a tudomány megszemélyesítése:
Ezért nincs könnyű helyzetben e sorok írója, ha arra vállalkozik, hogy „sine ira et studio” a tudomány álláspontját próbálja összefoglalni e kérdésben, tekintve, hogy e technológia ellenfeleinek meggyőződése annak káros és veszélyes volta, és nem kívánnak hallgatni a tudományra, ha az netán meggyőződésükkel ellentétes dolgokat állít.
Mondja ezt egy elismert tudós, akinek viszont nem szakterülete a téma, tehát kompetenciája eleve kérdéses, amit el is ismer végül. Ettől függetlenül írása jó olvasmány, viszonylag korrektül fölsorolja a főbb, ismert biotech érveket, amit a szakértő kollégák alaposan le is reagálnak.
Nyilvánvaló tehát, hogy nem a tudomány és a tudományellenes acsarkodó laikusok párharcáról van jelen esetben szó ahogy ezt megpróbálják (itt a topikban is) hamis módon beállítani, hanem éppen ellenkezőleg, a tudományos kutatómunkát végző szakemberek és (tisztelet a kivételnek) a biotech ipar érdekében lobbizók között.
Itt egy ékes példa, hogy a természet teljesen magától sokkal vadabb dolgokra képes, mint egy felkészült labor: nincs rá semmi garancia, hogy ugyanez ne eshetne meg akár a búzával (pl. az anyarozsból egy-két gén, mondjuk), vagy a csirkével (véges a fantáziám, de monjuk a madárinfulenza szép lenne) - ráadásul ellenőrizetlenül, szemben a genetikával foglalkozó laborok igen kiterjedt ellenőrzöttségével. És neked, aki eddig a 'természetes' ellenében gyalázod itt agyba-főbe, minden tényleges tudás nélkül, viszont oldalakon át a genetikát, csak ennyire futja?
Meg akarom-e enni?
Ha a magadfajta még sokáig szabadon garázgálkodik, akkor nem nagyon lesz választás...
A csúnya gonosz tudósokat ha kell, ha nem folyamatosan ellenőrzi mindenki - ideje lenne végre azt a csúnya gonosz természet anyánkat is ellenőrizni kicsit, mer' ahogy jobban körülnéz az ember egyre érdekesebb eltanulnivalók akadnak.
Abból, ami laborban többszörösen ellenőrzötten történik tényleg nincs abszolute semmi, ami ne történne meg a természetben, magától, tömegesen - ellenőrizetlenül.
A szintetikus biológia egy fantasztikusan érdekes terület. Sokan nem is hallottak esetleg róla, pedig valószínűleg többet találkozunk produktumaival mindennapjaink során mint gondolnánk.
Végül egy részlet az EASEC ezzel foglalkozó kiadványából:
Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) az Európai Unió tagállamainak nemzeti tudományos akadémiáit tömörítő szervezet.
Biológiai szennyezés (Biosafety) A biológiai kutatások számos területén jelentkeznek aggodalmak a biztonsággal kapcsolatban, de a szintetikus biológia kapcsán néhány speciális probléma is felmerül. Nem nehéz elképzelni, hogy egy teljesen újszerű, osztódó szervezet a laboratóriumból a környezetbe kikerülve károkat okozhat, aszerint, hogy megalkotói milyen tulajdonságokkal ruházták fel.
...
Minden szintetikus szervezetet a legszigorúbb biztonsági előírások mellett kellene kezelni – ezeket lehetne a GMO-kra vonatkozó biztonsági előírásokhoz igazítani –, és mind európai, mind nemzeti szabályozás hatálya alá vonni.
...
Biológiai biztonság (Biosecurity) Bizonyos esetekben a megfelelő szabályozás is csak korlátozott védelmet nyújt: egy feltételezett bioterrorista a szintetikus biológiát fegyverként alkalmazhatná. Vitatott, hogy ez a lehetőség valójában mekkora fenyegetettséget jelent. Egyes kutatók szerint egyszerűbb lenne már létező kórokozókkal visszaélni, mint teljesen újakat létrehozni. A CIA tíz évvel ezelőtti jelentésében ugyanakkor az olvasható, hogy a szintetikus biológiával minden eddiginél veszélyesebb mikrobákat lehetne létrehozni. Mindebből az következik, hogy a biológiai biztonság fokozása mindenképpen indokolt. Egy, a tudományos akadémiák által felállított bizottság már kidolgozott egy magatartási kódexet a biológiai kutatásokkal való visszaélés megakadályozására. Ennek alapelvei: a kutatás lehetséges következményeinek figyelembe vétele, döntően káros következményekkel járó kutatások visszautasítása, a standard laboratóriumi szabályok betartása, a kutatással való visszaélés megakadályozására vonatkozó nemzeti és nemzetközi szabályok betartása és támogatása, és minden olyan tevékenység jelentése, amely ellenkezik a Biológiai és Toxin-fegyver Tilalmi Egyezményben foglaltakkal. A DNS szekvenciákhoz, genetikai mechanizmusokhoz való egyre könnyebb hozzáférés lehetővé fogja tenni, hogy a molekuláris biológia technikáit olyan tudományterületek is felhasználják, amelyeknek nincs tapasztalatuk a biológiai anyagokkal.
A biológiai biztonság kellő szintjének fenntartásához így fontos lenne azt is biztosítani, hogy az élettudományi kutatásokba bekapcsolódó kutatók megértsék az ezekhez kapcsolódó kockázatokat.
Látom most már a riogatáshoz beveted a sci-fi és a fantasy elemeket is.
Mi jöhet még? Esetleg Harry Potter varázspálcája egy szintetikus Hermionével, vagy egy komplett gonosz zombisereg a szegény emberiség elpusztítására? Esetleg a DNS nyomtatóval ügyetlenkedő Süsü?
A biotech hívők csőlátása ugyan megakadályozza őket a helyzet reális értékelésében, különben is ők engedték ki a szellemet a palackból, nehéz lenne most nekik kiáltani farkast először.
Mindenesetre vannak tények, amiket lehet nem tudomásul venni. ehhez mindenkinek joga van.
Mint a biotechnológia az utódja a szintetikus biológia is szinte határtalan lehetőségekkel kecsegtet. Eszköztára segítségével azonban rendkívül leegyszerűsödhet, olcsóvá válhat a genetikai manipuláció amit persze lehet jó és kevésbé jó célra is fordítani. Lehet rákot gyógyító vírusokat nyomtatni, de esetleg morfint termelő élesztőbacikat is. Gyorsan, egyszerűen, kis eszközigénnyel, olcsón, kontrollálhatatlanul.
Lehet persze vitatni, bagatellizálni, sőt gúnyolódni a technológiában rejlő veszélyeken, mindenesetre a Világgazdasági Fórum 2015 évi a világot fenyegető globális kockázatok között megemlíti a szintetikus biológiát:
For thousands of years, humans have been selectively breeding crops and animals. With the discovery of DNA hybridization in the early 1970s, it became possible to genetically modify existing organisms. Synthetic biology goes further: it refers to the creation of entirely new living organisms from standardized building blocks of DNA. The technology has been in development since the early 2000s, as knowledge and methods for reading, editing and designing genetics have improved, costs of DNA sequencing and synthesis have decreased, and computer modelling of proposed designs has become more sophisticated. (see Figure 2.6.1) In 2010 Craig Venter and his team demonstrated that a simple bacterium could be run on entirely artificially-made DNA.1 Applications of synthetic biology that are currently being developed include producing biofuel from E. coli bacteria; designer organisms that act as sensors for pollutants or explosives; optogenetics, in which nerve cells are made light-sensitive and neural signals are controlled using lasers, potentially revolutionizing the treatment of neurological disorders; 3D-printed viruses that can attack cancer;2 and gene drives as a possible solution to insect-borne diseases (as discussed in Box 2.7). Alongside these vast potential benefits are a range of risks. Yeast has already been used to make morphine;3 it is not hard to imagine that synthetic biology may allow entirely new pathways for producing illicit drugs. The invention of cheap, synthetic alternatives to high-value agricultural exports such as vetiver could suddenly destabilize vulnerable economies by removing a source of income on which farmers rely.4 As technology to read DNA becomes more affordable and widely available, privacy concerns are raised by the possibility that someone stealing a strand of hair or other genetic material could glean medicallysensitive information or determine paternity.
The risk that most concerns analysts, however, is the possibility of a synthetized organism causing harm in nature, whether by error or terror. Living organisms are self-replicating and can be robust and invasive. The terror possibility is especially pertinent because synthetic biology is “small tech” – it does not require large, expensive facilities or easily-tracked resources. Much of its power comes from sharing information and, once a sequence has been published online, it is nearly impossible to stop it: a “DIYbio” or “biohacker” community exists, sharing inventions in synthetic biology, while the International Genetically Engineered Machines competition is a large international student competition in designing organisms, with a commitment to open-sourcing the biological inventions. Conceivably, a single rogue individual might one day be able to devise a weapon of mass destruction – a virus as deadly as Ebola and as contagious as flu. What mechanisms could safeguard against such a possibility? Synthetic biology and affordable DNA-sequencing also opens up the possibility of designing bespoke viruses as murder weapons: imagine a virus that spreads by causing flu-like symptoms and is programmed to cause fatal brain damage if it encounters a particular stretch of DNA found only in one individual. 5
Synthetic biology is currently governed largely as just another form of genetic engineering. Regulations tend to assume large institutional stakeholders such as industries and universities, not small and medium-sized enterprises or amateurs. The governance gap is illustrated by the controversy surrounding the very successful 2013 crowdsourcing of bioluminescent plants, which exploited a legal loophole dependent on the method used to insert genes.6 The Glowing Plants project, which aims ultimately to make trees function as street lights, was able to promise to distribute 600,000 seeds without any oversight by a regulatory body other than the discretion of Kickstarter. The project caused concern not only among activists against geneticallymodified organisms, but also among synthetic biology enthusiasts who feared it might cause a backlash against the technology.7 Differences can already be observed in the focus of DIYbio groups in Europe and the United States due to the differing nature of regulations on genetically-modified organisms in their regions, with European enthusiasts focusing more on “bio-art”.8 The amateur synthetic biology community is very aware of safety issues and pursuing bottom-up options for self-regulation in various ways, such as developing voluntary codes of practice.9 However, self-regulation has been criticized as inadequate, including by a coalition of civil society groups campaigning for strong oversight mechanisms.10 Such mechanisms would need to account for the cross-border nature of the technology, and inherent uncertainty over its future direction.11
