Keresés

Részletes keresés

jogértelmező Creative Commons License 2015.02.06 0 0 1073

Miért váltottál angolra?

Előzmény: as3yo (1072)
as3yo Creative Commons License 2015.02.06 0 0 1072

"In a complicated setup that involved pairs of photons and hundreds of very accurate measurements, the team showed that the wave function must be real: not enough information could be gained about the polarisation of the photons to imply they were in particular states before measurement.

There are a few ways to save the epistemic view, the team says, but they invite other exotic interpretations. Killing the wave function could mean leaving open the door to many interacting worlds and retrocausality – the idea that things that happen in the future can influence the past."

http://www.newscientist.com/article/dn26893-wave-function-gets-real-in-quantum-experiment.html

Mintha én mondtam volna. 

as3yo Creative Commons License 2015.02.06 0 0 1071

        amp/=2;
        amp/=iteration;

 

 

mivel két sin() adódik össze

as3yo Creative Commons License 2015.02.06 0 0 1070

      var wavelength=7.1;
      var wide=wavelength*2;

          lightsource_y=230.0+a*wide/iteration;

as3yo Creative Commons License 2015.02.06 0 0 1069

Igy már linux sem kell, egy weboldalon kisérletezhetünk a hullámokkal

 

http://www.html5canvastutorials.com/tutorials/html5-canvas-images/

 

<!DOCTYPE HTML>
<html>
  <head>
    <style>
      body {
        margin: 0px;
        padding: 0px;
      }
    </style>
  </head>
  <body>
    <canvas id="myCanvas" width="578" height="500"></canvas>
    <script>
      var wx=500,wy=500;
      function pixel(x,y,r,g,b)
      {    
        var i=(x+y*wx)*4;
      imageData.data[i+0]=r;
      imageData.data[i+1]=g;
      imageData.data[i+2]=b;
      imageData.data[i+3]=255;
      }
      var canvas = document.getElementById('myCanvas');
      var context = canvas.getContext('2d');
      //var imageData = context.createImageData(wx,wy);      
      var imageData = context.getImageData(0,0,wx,wy);      

      var pi=3.1415626;
      var radian=180.0/pi;
      var iteration=20;
      var wavelength=1.1;
      var wide=wavelength*5;
      var k=pi*2.0/wavelength;
      var k2=pi*2.0/wavelength/0.5;
      for(y=0;y<wy;y+=1)
      for(x=0;x<wx;x+=1)
      {
        var amp=0;
   for(a=0;a<iteration;a+=1)
        {
          var lightsource_x=20.0;
          var lightsource_y=190.0+a*wide/iteration;
          var dx=x-lightsource_x;
          var dy=y-lightsource_y;
          var distance=Math.sqrt(dx*dx+dy*dy);
          var phase=distance*k;
          amp+=Math.sin(phase);
          
          lightsource_x=20.0;
          lightsource_y=210.0+a*wide/iteration;
          dx=x-lightsource_x;
          dy=y-lightsource_y;
          distance=Math.sqrt(dx*dx+dy*dy);
          phase=distance*k;
          amp+=Math.sin(phase);
        }
        amp/=iteration;//normalize
        var color=Math.abs(amp*250.0);
        pixel(x,y,0,color,0);
      }
      
      context.putImageData(imageData, 0,0);      
    </script>
  </body>
</html>     

 

as3yo Creative Commons License 2015.02.06 0 0 1068
as3yo Creative Commons License 2015.02.06 0 0 1067
as3yo Creative Commons License 2015.02.05 0 0 1066

Tehát ebben a játék-modellben az elektron megrezegteti a körülötte levő elektronokat, amelyek a távolságtól függően később visszahatnak az elektronra. A visszaható hullámok összege pont olyan, mint az időben visszafele haladó hullám. A visszaverődést a 180(M_PI) fokos fáziseltolódás jelzi.

Az előre haladó és a válaszhullámok egy állóhullámot alakítanak ki, ami pont olyan, mint az elektron QM valószínűségi hulláma. A közösen mozgó elektronok hullámai pont olyan hullámfrontot alakítanak ki, amelynek iránya megegyezik a hozzájuk rendelhető koordínátarendszer térbeli koordináta-tengelyének az irányával.

as3yo Creative Commons License 2015.02.05 0 0 1065

Igen, az adott elektron sebességhez tartozó hullám kihozható ezzel a módszerrel

#include <stdio.h>
#include <stdlib.h>
#include <math.h>
#include <X11/Xlib.h>


Display *dpy;
Window win;
GC gc;
double radian=(180.0/M_PI);


void pixel(int x,int y,int color)
{
    XSetForeground(dpy,gc,color);
    XDrawPoint(dpy, win, gc, x,y);
}
void line(int x1,int y1,int x2,int y2,int color)
{
    XSetForeground(dpy,gc,color);
    XDrawLine(dpy, win, gc, x1,y1,x2,y2);
}
double sqr(double n) // x^2
{
    return n*n;
}




#define xh 800
#define yh 550

struct vec2
{
    float x,y;
    
    vec2() {x=y=0.0;}
    vec2(float x1,float y1) {x=x1;y=y1;}
};

float dot(vec2 v1,vec2 v2) {return v1.x*v2.x + v1.y*v2.y;}



void calc()
{
    float c=3e8,h=6.626e-34,m=9.1e-31,radian=M_PI/180.0,skala=1e-12,
    l1,l2,v,fi1,fi2,b,lm,f,cf,f1,f2,l1a,l2b,l1b,l2a,fia,fib,w1,w2,l4d1,l4d2;
    vec2 p1,p2,pa,pb;
    

c=h=m=1.0;
int n=300;//300
n=1;

    skala=h/(m*c);
skala*=0.01;//10

    
    v=0.23*c;
    cf=c*c/v;
    fi1=atan(v/c);
    b=1.0/sqrt(1.0-v*v/(c*c));
    l1=h/(m*b*v);
    l4d1=l1*sin(fi1);
    lm=l4d1/cos(fi1*2.0);
    p1.x=sin(fi1);
    p1.y=cos(fi1);
    w1=m*c*c*b*2.0*M_PI/h;

    f=sqrt(c*c+v*v)/lm;//    f=f*(cf/(cf-v));
    f1=f*(c/(c-v));
    f2=f*(c/(c+v));
    f=(f1+f2)/2.0;
    l1a=c/f1;
    l1b=c/f2;
    
    //printf("%e n",f);    f=m*c*c*b/h;    printf("%e n",f);
    
    
    
    v=0.38*c;
    cf=c*c/v;
    fi2=atan(v/c);
    b=1.0/sqrt(1.0-v*v/(c*c));
    l2=h/(m*b*v);
    l4d2=l2*sin(fi2);
    lm=l4d2/cos(fi2*2.0);
    p2.x=sin(fi2);
    p2.y=cos(fi2);
    w2=m*c*c*b*2.0*M_PI/h;

    f=sqrt(c*c+v*v)/lm;
    f1=f*(c/(c-v));
    f2=f*(c/(c+v));
    f=(f1+f2)/2.0;
    l2a=c/f1;
    l2b=c/f2;

//    printf("%e n",f);    f=m*c*c*b/h;    printf("%e n",f);



#if 1
    l1=fabs(l1);    l2=fabs(l2);
    l4d1=fabs(l4d1);    l4d2=fabs(l4d2);
    l1a=fabs(l1a);    l1b=fabs(l1b);    
    l2a=fabs(l2a);    l2b=fabs(l2b);
    l1a*=sin(45.0*radian);    l1b*=sin(45.0*radian);    l2a*=sin(45.0*radian);    l2b*=sin(45.0*radian);
#endif

    
    fia=45.0*radian;
    pa.x=sin(fia);
    pa.y=cos(fia);
    fib=-45.0*radian;
    pb.x=sin(fib);
    pb.y=cos(fib);

    
    
    for(int y=0;y<yh;y++)
    for(int x=0;x<xh;x++)
    {
        float amp1=0,faz,l,k,w;
        vec2 amp,screen;
        
        screen.x=skala*x;
        screen.y=skala*y;

        amp.x=0;
        amp.y=0;
        

        for(int i=0;i<n;i++)//4d
        {
            vec2 p;
            float t=(float)i/(n-1);
t=0;
            p.x = p1.x + (p2.x-p1.x)*t;
            p.y = p1.y + (p2.y-p1.y)*t;
        
            l=l4d1 + (l4d2-l4d1)*t;
            k=M_PI*2.0/l;
            faz=dot(screen,p)*k;
            amp.x += sin(faz);
            amp.y += cos(faz);
        }
        amp.x/=n;
        amp.y/=n;
amp.x=0;
        amp1=dot(amp,amp);        
      int szin3=(int)(amp1*255.0);



        amp.x=0;
        amp.y=0;
        for(int i=0;i<n;i++)//qm
        {
            float x2,time;
            float t=(float)i/(n-1);
t=0;

            w=w1 + (w2-w1)*t;
            l=l1 + (l2-l1)*t;

            k=M_PI*2.0/l;
            x2   =screen.x;
            time =-screen.y/c;
            faz=x2*k - time*w;

            amp.x += sin(faz);
            amp.y += cos(faz);
        }

        amp.x/=n;
        amp.y/=n;
amp.x=0;
        amp1=dot(amp,amp);        
        int szin1=(int)(amp1*255.0);


        amp.x=0;
        amp.y=0;
        for(int i=0;i<n;i++)//composite
        {
            float t=(float)i/(n-1);
t=0;
            l=l1a + (l2a-l1a)*t;
            k=M_PI*2.0/l;
            faz=dot(screen,pa)*k;
            amp.x += sin(faz);
            amp.y += cos(faz);

            l=l1b + (l2b-l1b)*t;
            k=M_PI*2.0/l;
            faz=dot(screen,pb)*k+M_PI;
            amp.x += sin(faz);
            amp.y -= cos(faz);
            
        }
        amp.x/=n;
        amp.y/=n;
        amp.x/=2;
        amp.y/=2;

        amp1=dot(amp,amp);        
        int szin2=(int)(amp1*255.0);

        pixel(x,y,(szin3<<16)+(szin1<<8)+szin2);
    }

}


int main()
{
    dpy = XOpenDisplay(0);
    win = XCreateSimpleWindow(dpy, DefaultRootWindow(dpy), 0,0, 800, 550, 0,0,0);
    
    XSelectInput(dpy, win, StructureNotifyMask);
    XMapWindow(dpy, win);
    gc = XCreateGC(dpy, win, 0, 0);
    
    for(;;) { XEvent e; XNextEvent(dpy, &e); if (e.type == MapNotify) break; }


    calc();

    XFlush(dpy);
    getchar();
        
    return 0;
}

as3yo Creative Commons License 2015.02.05 0 0 1064

"Ha csak siman osszeadom a komplex amplitudokat, akkor ugyan megkapom az elektron elemi anyaghullamait,  de a beloluk felepulo hullamcsomag mindig c-vel megy."

 

Lehet hogy ez nem is hiba, hanem ez a fotonhoz rendelhető hullám.

 

Az időben visszaverődő hullámot pedig helyettesíteni lehetne egy olyan hullámmal, ami a múltból jön, és a múltban az elektron által rezgésbe hozott elektronokról verődik vissza.

Ez az Univerzum válasz-hulláma.

 

(az EPR miatt ez a megoldás nem tűnik helyesnek, de egy próbát megér.)

Előzmény: qescson (583)
as3yo Creative Commons License 2015.02.05 0 0 1063

"Nos, az utolso bekezdes nem igaz minden szempontbol. Ugyanis Dirac mar kitalalt egy elektron-tengernek nevezett valamit. Itt a teret kimutathatatlan elektronok toltik ki. Magyarul ahol mi egyetlen elektront latunk, nem biztos hogy tenyleg csak egy van."

 

Erről megint eszembe jutott egy érdekes felállás. Nem hiszem hogy helyes, de érdemes elgondolkozni kissé rajta.

Szó volt arról, hogy az elektron anyaghullámát fel lehet építeni egy időben előre-és visszafele haladó hullámból. Mi van akkor, ha az időben vissszafele haladó rész valójában "fake time reversal wave"?

Előzmény: qescson (603)
as3yo Creative Commons License 2015.02.04 0 0 1062

Az elektron ellenben terjedhetne ezen a módon. Talán még az elektronhoz rendelhető anyaghullám is levezethető így.

 

as3yo Creative Commons License 2015.02.04 0 0 1061

Fotonra nem igazán jó, mert asszimetrikus a hullám.

 

as3yo Creative Commons License 2015.02.04 0 0 1060

Vagy egy szimuláció a világunk, de ez nem fizikai megoldás, ezért ezen nem és érdemes sokat filózni.

Lehetne úgy is, de ezzel nem lehet kezdeni semmi. A tervező azzal etet be minket amivel akar.

Előzmény: as3yo (1053)
as3yo Creative Commons License 2015.02.04 0 0 1059

"Ez viszont annyit jelent, hogy a fotont nem egyetlen atom sugározza ki."

 

Mondhatnánk, hogy az elektron az csak egy gerjesztett állapota a fermion-mezőnek, így valójában a fotont az egész mező generálja.

De akkor se tiszta a dolog, hiszen egy atomi elektron jól lokalizálható.

 

Arról nem is beszélve, hogy ez a mező jelenlegi elgondolások szerint csak egy matematikai segédeszköz.

Előzmény: as3yo (1049)
as3yo Creative Commons License 2015.02.04 0 0 1058

Meglepő, de erre is ki lehet találni egy elméletet.

Egyetlen megkötés kell csak, az univerzum időben zárt legyen.

 

Tegyük fel, hogy egy atomi elektron kisugároz egy hullámot. Ez szétterjed az univerzumban.

Az összes többi atomi elektron rezgésbe jön, és tovább sugározza a hullámot az időben előre. A keletkező hullám egy pont fele fog menni, de az idő(az univerzum halála) vége felé.

Amennyiben az univerzum zárt, akkor az univerzum vége egyben a kezdete is. Ekkor a hullámok áthaladnak az ősrobbanás pillanatán, és újra egy pontban fognak találkozni,

 

Itt a probléma a megfelelő időzítés. Bár lehet, hogy nem is probléma..

 

Előzmény: as3yo (1057)
as3yo Creative Commons License 2015.02.04 0 0 1057

Az emberek többsége azt gondolja. hogy az időben visszafele haladó hullám az egy fantazmagória.Nos amit olvasható, nem az.

Amit fontos itt megemlíteni, ez a hullám nem akkor éri el a forrást, amikor az kisugározza a hullámot. Ilyen értelemben nem halad visszafele az időben. De matematikai leírása ugyan az, mint az időben visszafele haladó hullámnak, és most csak ez a lényeg.

 

Mire jó ez most? Könyebb elképzelni egy ilyen hullámot. Valójában csak annyit kell tenni, hogy a forrás körül szinkronizált hullámforrásokkal hullámot kell kelteni. Az eredő hullám körkörösen indul, és egy pont fele fog haladni. Pont ilyen egy időben visszafele haladó hullám is.

 

A kérdés az, hogy lehet-e a Feynman-Wheeler megoldást is ilyen "fake-time reversal wave"-vel helyettesíteni.

Előzmény: as3yo (1056)
as3yo Creative Commons License 2015.02.04 0 0 1056

Na ezt kerestem

"Because the wave precisely retraces its original path as it travels back to its source, its mathematical description is reversed in time but is otherwise exactly the same."

http://phys.org/news/2012-08-physicists-reversal.html

 

as3yo Creative Commons License 2015.02.04 0 0 1055
as3yo Creative Commons License 2015.02.04 0 0 1054

Ezzel az előre-hátra haladó hullámokkal a legnagyobb gond, hogy se elképzelni, se leszimulálni nem egyszerű.

Vegyünk egy gömbszerűen szétterjedő hullámfrontot.Körülötte szórjunk szét rezonátorokat, amelyek időben visszafele hatnak a forrásra.

Az ember azt gondolná naívan, hogy a hullám minden irányba egyformán fog haladni. Márpedig nem. Az elnyelő rezonátor meg fogja változtatni a kisugárzás szimmetriáját. Lehet hogy a sugárzás csak egyetlen rezonátoron fog elnyelődni.

Miért mondom hogy lehet? Mert eddig ezt nem sikerült modelleznem. De sejtésem szerint ez így lenne.

Előzmény: as3yo (1051)
as3yo Creative Commons License 2015.02.04 0 0 1053

"ahhoz a forrás összes pontjáról kell hullámot indítanom."

 

Most fel lehetne hozni a Multiverzum elméletet.Azzal is lehetne magyarázni ezt a jelenséget.

De a Multiverzum fogalma nekem sántít.

Ugyanis számomra az univerzum az összes megtapasztalható dolgot jelenti. Ha egy hullámjelenséget tapasztalok, akkor annak az okának ebben az univerzumban kell lennie.

Ha egy másikban lenne az ok, akkor az nem hathatna erre az univerzumra.

Számomra ennek így van értelme.

 

Persze minden csak a definiciótól függ. Hogy én így gondolom, az igazából a mainstream fizikát nem nagyon érdekli.

Előzmény: as3yo (1049)
as3yo Creative Commons License 2015.02.01 0 0 1052
as3yo Creative Commons License 2015.02.01 0 0 1051
as3yo Creative Commons License 2015.02.01 0 0 1050

Mivel a hullámból számolom a foton megjelenési valószínűségét, a második mondat nonszensz.

Az első meg teljesen értelmetlennek tűnik.

Most csak egyetlen megoldást látok rá, a hullám egyetlen pontból indul, de visszafele az időben.

Bár ez se hangzik túl értelmesen. xD

 

Előzmény: as3yo (1049)
as3yo Creative Commons License 2015.02.01 0 0 1049

Egy elég érdekes dologra jöttem rá nemrég. Igazából mindig is tudtam hogy így van de valahogy nem tudatosult bennem, mit is jelent ez.

 

A lézer fényéről van szó.

Haladjon a foton úgy, mint a nemrég linkelt képen.

Hogy a foton megjelenési valószínűségét helyesen megkapjam, ahhoz a forrás összes pontjáról kell hullámot indítanom. Ez viszont annyit jelent, hogy a fotont nem egyetlen atom sugározza ki.

Vagy a hullámnak semmi köze a fotonhoz.

 

 

Előzmény: as3yo (1048)
as3yo Creative Commons License 2015.02.01 0 0 1048

Néhány érdekesség a fotonról.

 

11.1.12 Impossibility of absorption of photons by free-electrons.:

"Therefore, there is no photon and the absorption process is impossible"

 

https://math.temple.edu/~prisebor/Advanced.pdf

 

as3yo Creative Commons License 2015.02.01 0 0 1047

A függőleges irány az idő. Egy fotonból kettő lesz.

2 subquarkból 4. Ezekből a középső viszi az információt át a másik oldalra.

Mivel ennek az iránya véletlenszerű, és van még egy 2 másik subquark, amiatt nem építhető időgép. (ezzel a felállással)

 

aseyo Creative Commons License 2015.01.31 0 0 1046

A jelenleg elfogadott foton-modellel az időbeli tükröződés megoldása nehézkes.

Egy foton ketté válik

http://en.wikipedia.org/wiki/Spontaneous_parametric_down-conversion

 

Ha az egyik foton visszafele halad az időben akkor a másik a visszaverődő része.

De mi van az eredeti fotonnal, ami kettévált? Az nem verődhetett vissza.

 

Ellenben a subquark modell máshogy írja le a helyzetet. Az eredeti foton két összetevőből (subquarkból) áll. Az egyik megy jobbra a másik balra. De mindkét oldalba becsatlakozik egy másik subquark. Itt csak ez megy oda-vissza az időben.

m0kus Creative Commons License 2015.01.13 0 0 1045

Továbbá ha úgy számolok, hogy a két detektornál merőleges a fotonok polarizációja, semmilyen variációban nincs helyes megoldás. Legtöbb esetben irreálisan éles az interferencia, és olyankor is van, amikor nem kellene.

 

Tehát jelenleg egyetlen megoldás van a kisérletre, a legutolsó szimuláció.

 

Előzmény: m0kus (1042)
m0kus Creative Commons License 2015.01.13 0 0 1044

A BBO kristály kiválasztott pontjai horizontálisan és vertikálisan polarizált fotonkat sugároznak, emiatt így helyesebb a szimuláció.

De az eredmény mindkét esetben helyes, ha időbeli visszahatással számolunk,

 

#if 0
            double photon_pol_a=M_PI*2*doublerand();
            double photon_pol_b=photon_pol_a+M_PI/2;
#else            
            double photon_pol_a=0; //polarized lightsource
            if(doublerand()>0.5) photon_pol_a=M_PI/2;
            double photon_pol_b=photon_pol_a+M_PI/2;
//           if(doublerand()>0.5) photon_pol_b=photon_pol_a-M_PI/2;
#endif

Előzmény: m0kus (1040)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!