Keresem a választ magamban, és véleményeket hallgatnék ehhez szívesen, hátha okosabban döntenék - 15 év együttélés után nem tudom, merre tovább? A családot felborítani, lakást megosztani, új életet teremteni, vagy maradni a semmilyen, üres, de biztonságos családi létben?
Egy tartós és őszinte párkapcsolathoz alapvető az őszinteség. E nélkül nem lesz párkapcsolat a párkapcsolat, csak futó kaland.
Én mindig így közelítettem meg a dolgot:
Ha érzelmileg kitárulkozom, akkor mi van?
Semmi, csak őszinte vagyok. Viszont elmondhatom, hogy én mindent megtettem.
Ha a partner ezt nem viszonozza, vagy visszaél vele, (ugyan mivel tudna bántani?), ezt úgy is megérzem, akkor emelt fővel és egyenes gerinccel tovább tudok lépni.
Ha meg viszonozza? Akkor meg tűzzel égünk és megköszönöm neki.
Te aztán nagyon tudod mi vár rám... :D Esetleg az 5-ös lottó számokat is elárulnád? ;)
Ha az elején teljesen kijátszod minden lapodat, sokan visszaélnek vele. Igaz van olyan is aki nem. Na ilyet keveset találni. Attól még az ember nem megkeseredett, hogy így gondolja.
Senki sem állította, hogy tökéletes vagyok. Eddig 5-ből 2 volt ilyen. De ez az utolsó nagyon... Tökéletes ember meg nincs. Bennem is van hiba, de nem olyan szintű, hogy ne lehessen elfogadni. :)
Én inkább azt mondanám - és természetesen leegyszerűsítve - hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Ezt remélhetőleg megérted te is, de ha te eddig csak ilyen nővel találkoztál, akkor benned is sok hiba lehet, nem gondolod?
Nem is fogok mindent megtenni. Kihasználják. Ha majd érzem, hogy szeret, meg ő az igazi, akkor én is többet adok magamból. De befejeztem, hogy teljesen kiadom magam. Nem szabad! Csak egy sima alap szintet adj magadból... :)
