Pár mozaikszerű benyomás a koncertről, a teljességre való törekvés abszolút hiánya mellett:
Lúdbőröztető élmény volt a Marsbéli krónikákat élőben hallanom. Annyiszor hallgattam már, hogy számomra furcsák voltak a kis betoldások. Bár szépek voltak, nem lett volna hiányérzetem, ha ezek kimaradtak volna.
Zseniálisan oldották meg Vili szereplését. Szívszorító volt látni azt a gyermeki örömtől sugárzó, szép férfit a vetítővásznon és tudni hiányát.
Nagy öröm volt látni, Feri mennyire boldog a dobok mögött. Viszont Laci végig nagyon feszültnek, rosszkedvűnek tűnt, remélem nem így volt csak én láttam ezt rosszul.
Aztán Jata szegény meg már vagy 10 perce színpadon volt, de jó sokáig elfelejtették bekonferálni ...
Amennyire emlékszem, a két hiányzó basszusgitáros meg sem lett említve. Kár ezért. Szendőfi remek zenész, mestere a hangszerének - de nem a Solaris zenei világának. Balázs bármilyen remekül is játszotta el a szólamokat, nem volt - nem is lehetett - szerves része ezeknek a zenéknek. Nekem hiányzott Tamás pimaszul vidám és Gábor arisztokratikusan elegáns játéka.
Aztán túl hirtelen lett vége a műsornak, mintha páran még zenélni indultak volna, míg a többiek lementek a színpadról.
Félreértés ne essék, nem hibaként említem a fentieket! Az egész előadásnak volt valami suta iskolabálos bája, Robi annyira izgult, hogy kapkodva szedte a levegőt, elakadt a szava néhányszor.
Én egy jó darabig minden héten elmennék és végighallhatnám ezt a műsort, ha lehetne.
Észre sem vettem a csodálattól, hogy eltelt 2 óra hossza. Nekem lenne néhány kérdésem, amelyek lehet, hogy bután hangzanak majd. De a hozzáértők majd elmondják.
- Ki volt ez a Balázs nevű bassz-gitáros, mi köze a zenekarhoz? Mert javarészt Ő
játszott a koncert alatt.
- Hol volt Kis Szabó és tényleg, miért nem játszik a koncerteken Pócs Tamás?
- Mi történt szegény Vilmossal, baleset, betegség? Ez szörnyű, hogy már 2 tag is
elment a zenekarból.
- K. Tünde nekem furcsa volt a múltja miatt, de a hanga jó volt, (nekem). De hát
annyi jó hangú, vokálra alkalmas énekesnő van még az országban. A gyerekeim azt
mondták: Apu ez a média hatalma.Tényleg csak erről lenne szó?
Ez a Kollár doki nem öregszik és a többi tag sem. Így a nézőtérről.
Megható gesztus volt, ahogyan megemlékeztek az elment tagokról. Remélem "csak" 1 évet kell várnunk az újabb koncertig.
"Jól megdolgoztattátok a magyar médiát. Nagyon helyes. Talán így jónéhányan ráébrednek, mekkora muzsika ez. Remélem, a régiek mellett sok új rajongót is szereztek. Az összes megvan(volt) kazettán vagy cd-n. Van ami már nem is hallgatható, annyit forgott. Újra be kell szerezzem az új mellett a régieket is."
A koncerthez kapcsolódó részlet ebből a nagyívű, a Solaris kacskaringós pályafutását bemutató interjúból: "– A koncert napján jelenik meg a Marsbéli krónikák II. Visszatérnek ezzel az albummal a ’84-ben megjelent első rész világához?
– Szerkezetében követjük az első lemezt. Egy három nagy egységből álló szvittel kezdünk, utána rövidebb dalok következnek. A sci-fi háttér sem változott, talán csak annyi, hogy most kizárólag Ray Bradbury körül forog az album, míg korábban többféle forrásból merítettünk. Sokat gondolkodtam azon, hogy térjünk-e vissza az első Marsbéli krónikák történethez vagy gondoljuk tovább a dolgot, ahogy a zenében is továbbléptünk, hiszen eltelt időközben harminc év. Végül rátaláltam Bradbury Night call (Éjszakai telefonhívás) című novellájára, és ez lett az összekötő láncszem a Marsbéli krónikák és a Marsbéli krónikák II. között. Az írás egy apokaliptikus vízió a Marson élő utolsó emberről, aki egész életében várja a megmentő űrhajót – amely persze sosem jön el – és közben egy mesterséges intelligenciát épít magának, ami végül elpusztítja alkotóját. Ezt a koncerten dramatizáljuk is, M. Kecskés András pantomimművész, akinek munkássága szorosan kapcsolódik a zenekar pályafutásához, Czigi egyik kompozíciójából épít fel egy színpadi produkciót, amely elvezet majd a Marsbéli krónikák II.-höz, ami már a saját történetünk: sok ezer évvel a Night call drámája után egy űrhajó mégiscsak visszaérkezik a Marsra a fedélzetén vagy száz emberrel. Ők már csak az utolsó túlélő által teremtett mesterséges intelligenciát találják a bolygón, és apró nyomokból próbálják rekonstruálni az időközben történteket."
Lehet tudni, hogy mennyibe fog kerülni a Marsbéli Krónikák 2 CD? Mindenképpen szeretném megvenni a koncerten és szeretném tudni, hogy mennyi pénzzel keljek útra.
Már csak egyetlen hét van hátra! És kaptunk egy újabb előzetest :o))))))))))) - Bogdán Csabi szerzeménye!
Elakadtak a szavaim..........
Micsoda zenékkel térnek vissza a Srácok!
Döbbenet, hogy mekkora ez a szám! A gyönyörű, lírai részek; a dinamikus, pörgős részek - és a fuvola-dob pazarul lüktető párosa :o))) Ááááááááááááá! Nem győzöm hallgatni!
El is pityeredtem közben örömömben :o)
Ezt még ezerszer meg kell hallgatnom a jövő vasárnapi lemezmegjelenésig :o))) De jó, hogy már csak 1 hetet kell kibírnunk a koncertig és a CD-ig!
A Marson élő telepeseket visszarendelték az anyabolygóra, mert atomháború tört ki a Földön. Emil Barton lekéste az utolsó űrhajót is. Ennek már 60 éve, 2097. július 20-án tölti be a férfi a 80 életévét. Fiatalon – unalmában – felvételeket készített, s rejtett el a marsi kolónia ezernyi városában, hogy később legyen kivel beszélgetnie. Hangokat, szagokat komponált a magány ellen. Egy idő után átprogramozta a rendszert, hogy csak nyolcvan éves kora után legyen ismét működőképes. Eljött ez az idő is. A néma telefon újra megszólal, s az évtizedek óta feledésbe szunnyadó hívások újra megindulnak. 80 évesen már nem vágyik arra, hogy önmagával társalogjék… A hangagyak a Mars 200 városában működőképesek még, ezek megsemmisítését tűzte ki célul az aggastyán. A saját múltja maga alá temeti. A Mars robotlakossága a csatornák vizében rozsdásodik, ő parancsolta a teremtményeit az algák közé. Egy űrhajó parancsnoka jelentkezik be váratlanul, s az űrrobinson elindul a leszállópálya felé.
