Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Felhívtak október elején, hogy terveznek egy ilyen műsort. Ha jól emlékszem, a Hajag mellett Tótvázsony, a határ menti erődrendszer és Kunmadaras volt/van a célpontjaik között. Rendes srácok, de őszintén szólva sem időm, sem kedvem nem volt részt venni ebben.
"Egy kis olvasnivaló azoknak, akiket érdekel a téma:"
Szervusztok!
A TotalCar autós újságírói kaptak néhány napra egy "terepjárót", - tesztelésre.
(Részletek az írásaikból:)
(Még indulás előtt:)
"A fantasztikusan érdekes Falanszter blog és annak gazdája, Jamrik Levente segítségével kiválasztottuk azokat a helyszíneket, amelyeket majd felkeresünk..."
Több, mint 13 évvel ezelőtt hagyták el az orosz katonák, a főbejárata bebetonozva, de a mélybe lejutni nem lehetetlen. Bár kell egy kis bátorság hozzá. Tovább »
A hétvégén nyitva voltak, a helyszínen annyit mondtak, hogy a fenntartó zsámbéki egyesület vezetői épp pénteken tárgyaltak Hende Csabával és más minisztériumi vezetőkkel a megmaradásról. Érdemi információkkal még nem tudtak szolgálni a tárgyalás kimenetelét illetően.
Még nem voltam a múzeumban, mindig halasztódott a dolog, holnap elvileg még nyitva vannak, ha bezárnak, akkor minden áron megnézem holnap a kiállítást.
Berlinhez visszakanyarodva egy rövid sztori erejéig: Már végeztünk a Gatow-i reptéren, és indulóban voltunk hazafelé. Még a városban autózva megálltunk egy hangulatos útmenti Imbissnél, hogy harapjunk valamit. Tudtam, hogy csak pár száz méterre vagyunk egy szomorú (és egyben nagyon érdekes) esemény színhelyétől. Nem akartam kihagyni a lehetőséget, így hamar megettem a sült kolbászt, és amíg a többiek még ettek és söröztek, fogtam magam és soványmalac-vágtában odasiettem a "tetthelyhez", egy hídra.
A majd 50 évvel ezelőtt itt történtekről pár éve írtam néhány sort:
Csak arra kell figyelni, hogy van egy nagyobb város, Münster (a Ruhr vidéktől picit ÉK-re, kb 50km-re), és van egy kisebb Munster, ahol a páncélos múzeum van, nagyjából félúton Hamburg és Hannover között. Sokan összekeverik a kettőt, és rossz helyen keresik a páncélos múzeumot... :)
Az utolsó napra maradt a Berlin egyik külvárosában, Gatowban található Bundeswehr Haditechnikai Múzeum (főleg a légierőt bemutató múzeum). Nem volt nehéz megállapítani, hogy az alapos bejárásához nem elég néhány óra. Az itt látható tárgyak, haditechnikai eszközök két nagy hangárban, az irányítótorony épületében és persze a szabadban vannak tematikusan elrendezve, kiállítva. A múzeum 1995-től működik az egykori repülőtér területén, melynek egy részét már bekebelezte a város, és egy lakópark épült a nyugati felén. Szerencsénkre az időjárás is velünk volt az egész út során, Gatowban is szikrázó napsütésben sétálgathattunk.
Tulajdonképpen ez volt a kirándulásunk fő programja, e köré építettük a többi látnivalót. Mivel itt a fórumon is már elég alaposan ki lett vesézve a tropo téma, ezért inkább a körítésről írok pár szót.
Este, már vastagon sötétben értünk a helyszínre, ugyanis az előzetes szervezésnek köszönhetően két éjszakára az egykori BARSZ állomás lett a szálláshelyünk. Egészen pontosan az egyik barakképületben vannak kialakítva vendégszobák. Bátran állíthatom, és azt hiszem, a többiek nevében is beszélhetek, hogy az itt töltött napok abszolút a retró jegyében teltek. Sőt, ez annál is több volt, hiszen a retróval csak imitálják a múltat, ellenben itt minden eredeti, hiteles, nem replika, nem utánzat! Mintha egy időutazáson vettünk volna részt, és hirtelen ismét a '80-as évekbe csöppentünk volna. Személy szerint nekem ez hihetetlenül pozitív élmény volt.
Nem kevésbé volt páratlan érzés az eredeti NVA pokrócos, korabeli emeletes ágyakat birtokba venni. Étkezni ott, szinte pontosan olyan körülmények között, ahol ugyanezt 20-30 éve az itt szolgálók tették. Este kaja után egy (vagy két) sörrel a kezünkben nézni korabeli filmfelvételeket ezekről az objektumokról, beszélgetni vendéglátóinkkal, vagy éppen töksötétben felsétálni a bunkerhez.
Valahogy olyan szürreális volt késő este, a csillagos ég alatt, papucsban, alsógatyában, törölközővel a vállamon visszasétálni a vizesblokkból a körletbe - egy volt NDK BARSZ állomáson... Charlie-val pont azt beszéltük utána, hogy neki is hasonló gondolatai voltak. :)
A kora reggeli derengésben, amikor még minden tiszta pára volt, kisétálni a szobából és látni velünk szemben a garázsokat, előttük a Kamazokkal, IFA daruval..., felejthetetlen! Mindezeken túl persze megnéztünk a kifogástalan állapotú bunkert, és az egykori személyzeti épületben berendezett nagyszerű gyűjteményt, kiállítást. Utolsó nap, indulás előtt még beindították és néhány percig járatták nekünk az egyik Kamaz-ba telepített 30kW-os dízelgenerátorokat.
Az objektum bejárata a dupla soros és közte a hibátlan állapotú nagyfesz kerítéssel. A német srácok elmondták, hogy este is mászkálhatunk a bázison, de a kerítéstől tartsuk a távolságot, mert éjszakára bekapcsolják (még ha nem is az eredeti 6-8000 voltos feszültség és 20 Amperes áramerősség szaladgál bennük).
Fuchsbau - ZGS-14 (Zentraler Gefechtsstand - központi harcálláspont)
Szintén nem először van szerencsém meglátogatni ezt a létesítményt, de még mindig lenyűgöző számomra.
Ennek is érdekes és eseménydús története van:
A komplexum hatalmas, több mint 2 hektáron terül el, ennek jelentős része a laktanya. A lényeg azonban ettől kissé távolabb, az erdő közepén található. Az objektum két részből áll, egy régi és egy "új" bunkerből.
Fontos megjegyezni, hogy a környéken már a 19. században barnaszén bányászat folyt, így a dombos területen számos alagút volt. 1942-ben munka- és koncentrációs táborok rabjaival kezdték építtetni az első bunkert, amelyben a tervezők szerint az SS speciális egységének az SD-nek (Sicherheitsdienst) a hírszerző központját alakították ki. Az építéshez felhasználták a régi bányavájatok egy részét is, a Fuchsbau (Rókalyuk) elnevezés is ekkor ragadt rá. A világháborút követően a bunker több mint 10 évig elhagyottan, üresen állt. Az NVA látott fantáziát a helyben és a hatvanas évek közepén kialakították benne a légierő és légvédelem központi harcálláspontját. A hetvenes évek közepétől bővíteni kellett a létesítményt, így a régi bunker mellé építettek egy új, kétszintes monolit szerkezetű bunkert. A két objektum közötti közvetlen kapcsolatot egy kb 20m hosszú flexibilis folyosó biztosította. Az új építésű harcálláspontból irányították, figyelték a polgári és a katonai légi közlekedést egyaránt. A hetvenes évek legvégén rendszerbe állították a már említett ALMAZ-2 automatizált vezetési rendszert. További érdekesség, hogy innen vezérelték az NDK területén levő összes (a '80-as években már cirka 35000) légoltalmi/légvédelmi szirénát.
A rendszerváltást követően a Bundeswehr - miután nem tudta hasznosítani - 1995-ben lezárta a létesítményt, a bevezető alagutakat kiöntötték betonnal... Több mint 10 évvel később, miután az objektum magánkézbe került, lelkes kutatók kőkemény munkával ismét megnyitották a bunkereket. Nem kis meló volt a 30-40m hosszú bejárati folyosókat megtisztítani a betontól. Emlékül néhány betondarab ma is kiállítási tárgyként megtekinthető. Nagyon érdekes volt látni azokat a helyiségeket, ahol a berendezések, bútorok egy része betonban áll. Ezektől eltekintve a harcálláspont nagyon jó állapotban van és igen látványos a téma iránt érdeklődők számára. Külön megtiszteltetés volt számunkra, hogy a privát látogatásunk során az egykori parancsnok (jelenleg nyugalmazott tábornok) vezetett körbe minket.
A főépület földszintjéről nyíló alagút, egykor ez is színültig volt töltve betonnal:
Székek, asztalok, kapcsolótáblák, mackó, ajtó, stb. betonba ágyazva...
A két bunkert összekötő folyosó. Technológiailag úgy oldották meg, hogy közeli atomcsapás esetén kis mértékben elmozdulhatott, így nem károsodott a szerkezet. Szintén emiatt vannak a gumitömlők a bejárat mellett a fix építésű üzemanyagcsövekhez csatlakoztatva. A páncélajtó felett a vastag szellőzőcső mellett a csőposta kisebb átmérőjű vezetékei látszanak.
Wünsdorf - Zossen Ez volt az első állomásunk a hétvégi túránk során. Az elmúlt évek során többször jártunk már itt, hisz olyan sok a látnivaló, de még mindig nem mondhatjuk el, hogy mindent alaposan végignéztünk. Szóval, a terveink szerint, ide (is) még visszatérünk. :) Nagyon röviden a helyszínről: Zossen neve ismerős lehet azoknak, akik a II. világháborút történetéről szóló szakirodalmat olvasnak, hiszen itt települt mind a OKH, mind az OKW vezérkara, főparancsnoksága. A különböző osztályokat 12 - 12 különálló épületben helyezték el, a projektet Maybach I és Maybach II-nek nevezték (az autótípus 12 hengeres motorjára utalva). A levegőből - az álcázás miatt - egyszerű vidéki, nyeregtetős házaknak tűnő építmények valójában brutálisan masszív, vasbeton építmények voltak, helyenként méter vastag födémekkel, falakkal. 1937-39 között építtették meg őket, a felszín felett 3 (ebből 2 a tetőtérben), a föld alatt 2 szinttel. Az házakat kiterjedt alagúthálózat kötötte össze egymással. Miután a szovjetek 1945-ben elfoglalták a területet, a Maybach sorsa is megpecsételődött. 1-2 évvel a világháború befejezését követően Ivánék több száz tonna(!) robbanóanyagot felhasználva lerombolták az épületeket. A szerkezetek erejét jól mutatja, hogy az irdatlan detonációk ellenére is, a házak többé - kevésbé megmaradtak.A hidegháború évtizedeiben Wünsdorf - Zossen egy hatalmas, 40 ezres szovjet katonavárossá nőtte ki magát, hiszen itt települt az NDK-ban állomásozó szovjet haderő főparancsnoksága és számos hadsereg illetve front közvetlen alakulat. A Maybach melletti egykori Wehrmacht hírközpont több szintes harcálláspontját (Zeppelin) a '60-as évektől átépítették és kialakították benne a saját főparancsnoki híradó központjukat, valamint a '80-as évek első felében megépítették a légierő és légvédelem kétszintes, nagy, központi harcálláspontját (UK-20), immár az új ALMAZ vezetési rendszerrel.
A térképen (a múzeum hivatalos oldaláról) jól látszanak a pirossal jelölt Maybach I épületei (a Maybach II maradványai ettől 1.5 km-re délre találhatóak), a Zeppelin és az UK-20 bunkerei, valamint az ezeket összekötő földalatti folyosók.
Az UK-20 egyik bejárata és néhány belső fotó:
A képen a Zeppelin bunker (majd miután a szovjetek átépítették: Ranet) északi folyosójának felszíni kijárata látszik:
Így már emlékszem a történtekre,a hírben van igazság mert valóban talált egy "rakétát",csak azt már nem írják le hogy az előtte levő napokba volt a területen egy airsoft rendezvény ,és ők felejtették ott a rakéta makettot,tehát egy replikát.Ez később tisztázódott .Ez biztos forrásból tudom mivel az akkori játékszervező jó ismerősöm.
inkabb gyalogos loter, mert a harckocsi majdnem olyan nagy mint a tuzersegi, ilyen pl az egervolgyi ahova mi jartunk ki kitelepulesre.Saccra a gyalogsagi olyan 3 km hosszu, a harckocsi van 12 km legalabb, a tuzersegi meg 40 km is, akar, eleg ha megnezzuk a d20 as adatatit.
