Pedig van Németországban is. Lehet, hogy itthon is, de nagyon ritkán, illetve soha nincs rá szükség, így még soha nem kerestem. A mosogató alatti szekrényben biztos rátalálnék ha keresném.
Ilyesmit mar itt hasznaltak az 1800-as evekben is, teljesen igy nez ki. Rozsdas valtozatat nagyon sok regi muzeumhazban lattam, tehat a regiek tudtak hogy kell es a maiak belattak hogy nem artana visszahozni. A biznisz szamara nem tul jo mert nagyon tartos! Tovabb orokolheto!
Mosogatas... utalom a mosogatoszereket, a mindenfele sikalo szereket, utalom a tisztitas utani mosogatorongy-vagyakarmi kitisztitasat.
No ezek eleg jok, de maszatosak tisztitas kozben is es utana is... soha nem erzem ugy hogy kitisztitottam, de sajnalom egy mosogatas utan kidobni oket!!!
Talaltam valamit, ami mukodik, tisztitani sem kell - nem ragad bele az etel maradek, es lehet hasznalni ontottvasra, rozsdamentesre es aluminiumra! A zomancost nem akarom elrontani vele - de egyetlenegy zomancos ontottvas edenyem van, nem draga es vigyazok is ra....
Kiprobaltam mind a harom fele edenyen - tokeletesen tisztit!
Nagyon szeretem a friss fuget... de meg nem sutottem vele, megettuk nyersen.
Tervezek egy sutest... Paris-Brest, de nem Praline kremmel, csak sima vaniliaval...
A tesztajat ismerem, tudom, a kremet meg (egyszeru pastry cream) meg meg akarom tanulni.
Volt egy szomszedasszonyunk, aki fozott kremet tett a vajkrembe - es nagyon szerettem a tortait. Azt hiszem, az is pastry cream volt... vagy akart lenni. O igazibol besamelt tett a kremhez.
Pedig egyszeru a krem tojassal is.
Ketfelet olvastam, hogy a tej/tojas kremhez adjak a kikevert vajat, vagy a kikevert vajhoz a fozott tej/tojas kremet...
Ha valakit érdekel, remek fügés linzert készített asszonykám.
1*ű linzertésztával kibélelt egy kis tepsit -szélénél peremezve- utána megraktuk félbevágott fügékkel (vágás fölül), és köbö 1 óra alatt megsütötte. Bár idegeskedett, hogy nem sült át, de tökéletes lett, csak a bogyók kissé megnedvesítették maguk alatt a tésztát.
Lett pár üveg fügelekvárunk többféle is.
A legegyszerűbb recept:
Felezett fügéket fölfőzni, míg össze nem esnek, rurmixxxal összezutyulni, majd jól besűríteni. Vége előtt némi citromkarika, és fél vaníliarudat is kell vele főzni, forrón Nabenzoátos vízben kiforrázott üvegekbe szedni, fedővel lezárni, éjszakára dunsztolni.
...az eredeti magyaros rizibizi receptjét kerestük...
Ez számomra értelmezhetetlen, lévén az olasz risi e bis-ből "magyarosodott".
Anyám ötven éve így készítette:
kevés zsíron üvegesre melegítette a megmosott rizst, felöntötte a megfelelő mennyiségű forróvízzel, beletett egy kis darab egész vöröshagymát, amit a végén kivett belőle. Só, bors, zöldborsó (fagyasztott akkor még nem létezett mifelénk) amikor kezdett sűrűsödni, levette a tűzről, és bebugyolálta eg pléddel, ebben tartózkodott kb. 20 percig. Tálaláskor ment bele friss peterzselyemzöld, és a diónyi vaj. Slussz.
Soha nem foglalkoztunk vele, hogy ez most magyaros rizibizi-e, zöldborsós rizs volt a neve.
Nem tudom, nincs a kozelemben - es probalok a savastol tartozkodni.
Ez nem draga, igazan nem sokszor kell hasznalni (kb 10 evesek a cseszeim), es biztos nem bantja a porcelant... csodaszep tisztak lettek kb egy ora azas utan...
Az eredeti receptben nem volt, de mi igen is teszünk bele, mi több, magunknak még aprított gomba (anyós utálja azt) is kerül a rizs mellé, sőt 1-2 gerezd zúzott fokhagyma, úgy párolódik össze.
Zsiradékon megfuttatom az aprított vöröshagymát, majd üvegesre a rizst, sózom, fölöntöm 3* annyi vízzel, fölforralom, mikor majdnem kész, beleöntöm a borsót, átkavarom, 2-3 perc múlva elzárom, fedő alatt békén hagyom tálalásig.
Mi állandóan költöztünk, többnyire bérlakásban laktunk. Saját ház mindig villannyal volt felszerelve, már születésemkor is. Soha nem tudtam megszeretni a gázt. Stockholmban és Zürichben is részben gáztüzhely volt a bérelt lakásban. Egyik se volt olyan alul felül égős. Sajátba nekem soha nem kellene gáz. Már gyerekkoromban is villany piritós csinálónk volt, olyan amilyennek lenyilt a két oldala és meg kellett fordítani benne a kenyeret. Nekem piritósban csak ilyen létezett, tehát nekem az volt az etalon = jó.