Korán(7 előtt) értem D.kőre, egyedül voltam a buszon Szentkereszt után...
Fent érik a szeder, szedtem is pár marékkal, finom.
Jó idő volt, mint valami esőerdő - meleg-párás.
Áldottam a gore-texet, nélküle legkésőbb Sikároson ronggyá ázott volna a zoknim.
A csapadékos nyár ellenére a foglalt források minimális vagy nulla vízhozammal üzemelnek.
Jók a budival kiegészített pihenők, az egyiknél még gyújtos-papír is volt a tető alatt az asztalon kikészítve. (Azt viszont nem tudom megérteni milyen ötlet vezérelte azt a félkegyelműt, akinek a szétdobált tejesdobozait meg virslis zacskóit nekem kellett a 2 méterre lévő szemetesbe tenni)
Sok a gomba, főleg a Sikárosi-rét (valami pici pöfeteg) környékén, meg Pilisszentlászló után (rókagomba, itt gombászó csoportokkal is találkoztam).
Borjúfő kimaradt, mert elbeszélgettük magunkat a letérés mellett alkalmi túratársammal (elfelejtettem elérhetőséget kérni, ha ezt olvassa és a Börzsönyben is szeretne társaságot írjon rám ;) )
Bobpályánál rengeteg kiránduló, a kilátó belépési díjat kicsit sokallottam (400HUF), de legalább van egy pici kiállítás is az alsó szinten.
A komp pont az orrunk előtt ment el, jól esett egy sör várakozás közben.
Nagymaroson finom a kézműves fagyi.
Jelzések teljesen rendben, egyedül a Sikárosi-rétnél kellett figyelni a balosra (itt nincs mire festeni).
Pecsétek szintén, Szentlászlón a Jánosik kocsmába került át (kis kápolnával szembeni utca kb. 4. ház), Sikárosi gumis kicsit maszatol, fémet nem próbáltam.
Top kommentek a Fellegvár lejtőjén szembejövőktől:
"Messze még a vége?" (A kéknek, jah, eléggé :) )
"Boldogok, már lefelé jönnek" (Jah, Dobogókő óta jövök lefelé:D )
„37. § (4) Az erdőben a jelzett turistautak és kerékpározás célját szolgáló utak, valamint a bejelentett lovaglás célját szolgáló utak nyomvonalát, jellemző adatait a közjóléti létesítményekről vezetett nyilvántartásban kell nyilvántartani és az erdészeti hatóság honlapján közzé kell tenni.”
A turistaút pedig azé, aki a fent említett (és még nem létező) nyilvántartásban a turistaút tulajdonosaként szerepel. :) Léteznek ehhez hasonló szolgalmi jogok, például a vezetékjog.
Lehet ezen sokat gondolkozni, én sem vagyok jogász.
Végül is az M5-ös autópályát sem szokták keresztben felszántani... mondjuk annak a területeit már úgy vásárolták fel a tulajdonosoktól, ez nem jó példa...
Viszont a régebbi útvonalakat nem, pláne a ma is létező rengeteg földutat amelyeken biztosítani kell az áthaladást általában 4 méter szélességben, egyik ismerősöm ezért kapott büntit, mert 20 centivel beljebb szántott mint kellett volna... szolgalmi jog. Jobbról, balról övé a föld, de az út marad!
"Sokat segítene az ügyön ha végre sikerülne az MTSz-nek levédenie a Kéktúra útvonalát,"
Ezen a dolgon sokat gondolkodtam. De felmerül bennem, akár az ördög ügyvédjeként, hogy milyen jogon is tudná ezt az MTSZ, mint civil szervezet megtenni. Milyen jogalapja lenne hozzá, azon kívül, hogy néha az ő koordinálásával lesz egy-egy szakasz gondozva (festve, tisztítva). De biztosít ez egyéb jogot? Tulajdonjogot például?! Akkor meg mi alapján védetné le? És milyen jogokat, kötelezettségeket róna ez a szervezetre?
Ha én tulajdonos lennék, és - valamilyen megfontolás alapján - éppen az én területemen vezetnék át a Kéket, esetleg éppen arra, amerre én nem szeretném, lehet, hogy nekem is meglenne a véleményem.
Arról nem beszélve, hogy más szervezetek, mint pl. a Lokomotív TE, miért is nem formálhatna jogot a Kékre, miért csak és éppen az MTSZ.
De akár Te is festhetnél egy "Bobó-Kéket", amit aztán le akarnál védetni. Rendben lenne ez így?
"évtizedekig jól megfértünk erdészek, vadászok, turisták ezeken az utakon, most miért nem?"
Azóta volt egy gengszterváltás, az erdőben a tulajdonjogok megváltoztak. Az államiban szabad volt kószálni, most viszont a kapitalizmusban némelyik új tulajdonos fogja, és megtiltja, hogy a birtokán mindenféle elnyűtt bakancsos turista ténferegjen.
Nyilván nem mindenütt igaz ez, de sok helyen sajnos igen.
Nem meglepő módon tökéletesen egyetértek a gondolataiddal! :-)
Valójában mindegy is hogy melyik volt az eredeti útvonal, van-e egyáltalán ilyen, a lényeg az hogy csak a legvégső, legindokoltabb esetben kellene a módosítás eszközével élni, ha valóban nem lehet mást tenni.
Az elmúlt időszakban pedig nem ez történt, szinte sportot űztek a kéktúra terelgetéséből, és ebben bizony a Börzsöny és a Cserhát nyugati része élen jár. (sőt, szinte csak ide korlátozódik eme tevékenység, szerencsére máshol nem nagyon tapasztalható efféle logikátlan és értelmetlen útvonal-módosítgatás)
Errefelé tökéletesen idióta módon terelgették be az erdőbe a kék jelzést pár 10, esetleg pár száz méterre a jól kijárt és évtizedek óta kéktúra útvonalnak számító erdészeti földutakról, hogy utána pár száz méterrel később visszatérjen az ösvény újra a földútra...
Megmondom őszintén ezeknek a terelgetéseknek a mondvacsinált indokai sem érdekelnek. Számomra öncélúnak tűnnek, értelmetlennek, megtévesztőnek, pár ember szeszélyének, évtizedekig jól megfértünk erdészek, vadászok, turisták ezeken az utakon, most miért nem? És miért csak errefelé nem?
Ráadásul szerintem az MTSz-ben sem biztos hogy tudnak ezekről a csapongó útvonal-módosításokról. Sőt, valószínűsítem hogy nem, mert amiket ők terveztek azokat dokumentálták is, és ha megvalósítják akkor be szokták jelenteni.
Sokat segítene az ügyön ha végre sikerülne az MTSz-nek levédenie a Kéktúra útvonalát, akkor nem terelgethetné bárki bármikor kénye-kedve szerint ide-oda az ország turista-főútvonalát, vagy legalább is sokkal nehezebben tehetné meg.
Vagy ha éppen legelőnek megvesz egy területet akkor legalább biztosítania kéne az áthaladást (szolgalmi jog), ez pl jelen esetben a Békás-rétnél elég is volna.
Ebből a szempontból szurkolok a vezetésnek, vannak erre utaló jelek hogy megteszik ezt a szükséges lépést a Kéktúra érdekében.
A jelzésfonódások egy gyöngyszeme (Az iménti cikkemhez kiegészítésként szánom, a fonódások által előállt helyzet illusztrálására. Arról nem is beszélve, hogy felújítások alkalmaával "illik" a fonódó jelzésket is felújítani - az ilyen és hasonló útszakaszok azért nyelik bőven a pénzt, időt, munkát. Nemrég írtam Dobogókőről, ahol egy rövid szakaszon 10-11 jelzés halad együtt). A helyszín Szépjuhászné, de ez nem is érdekes:
Ráadásul a Magyar Zarándokút keresztes sárga nyila nincs is ide festve, pedig az is ugyanolyan "spirituális" vándorút, mint a Mária út!
Maximálisan egyetértek Veled, mert pontosan az a lényeg, amit a hivatkozott Hozzászólásodban találóan Megfogalmaztál. Téged idézlek:
"...Egyszerűen elkeserítő hogy a több évtizede meglévő kéktúra útvonalakat ilyen méltatlan módon terelgetik össze-vissza. Érdekes módon 30-40 évig jó volt úgy ahogyan volt..."
Valóban, az a módszer már szinte "bűn", ahogy ezt a kérdést az utóbbi időben kezelik. Nem csak azért, mert Rockenbauerék azon az útvonalon mentek 1979-ben, amelyiken - hiszen akkor épen az volt kijelölve, már ahol ki volt, mert pl. az északi-cserháti szakasz pont akkor alakult át - , hanem azért is, mert ez hazánk legkiemelkedőbb jelvényszerő túramozgalma és legjelentősebb jelzett turistaútja, az úthálózat "geince". Valamilyen szintig ragaszkodni kellene az "eredeti" útvonalhoz, persze az egy más kérdés, hogy mit tekintünk eredetinek.
Az pedig egészen kiábrándító, hogy az MTSZ a "vonatos szakasz" (Lesenceistván - Tapolca) bevezetése mellett olyan kiágazó jelzésduplikátumokat (fonódó mellékjelzéseket) tervez, melyekhez már régóta vezetnek - ugyan más színű -turistajelzések (Aki a Kevély-nyeregből fel akar menni a Nagy-Kevélyre, az a Piros sáv jelzésen eddig is megtehette, akit a Mackó barlang érdekel, eddig is felkereshette a Sárga sáv jelzésen. Teljesen felesleges ezekre a helyekre Kék háromszög, Kék barlang jelzésekkel terhelni a helyenkét amúgy is túlzsúfolt jelzéshálózatot!). Kérdés: ezeket a most felfestésre kerülő "kiágazó" jelzéseket ki fogja karbantartani mondjuk abban az esetben, ha a Kéktúra Projekt / TTR / Megújuló arculat stb. mögül megszűnik / kihátrál / elapad az "anyagi" forrás, az informatikai infrastruktúra?
Persze, nagyon szép gondolat a "tereljük el arra, fessünk oda jelzést" elve, de a hosszútávú járhatóság és a jövőbeni karbantartás átgondolása talán célszerűbb lenne. Nyilván, ha elkerülhetetlen (és indokolt!) a terelés, akkor a dolog rendben van, de az esetek túlnyomó részében - sajnos - nem így van.
Az ösvényre terelés témában csak annyit, hogy ha ez kell, hogy béke legyen az erdészek és a turisták között, és amúgy rendesen járhatóak az ösvények, hát legyen.
Legalább kevesebb motorbiciklissel is kerülünk összetűzésbe.
Amikor meg gépekkel felpuhítják a sarat, legalább lesz járható útvonal.
Kb. ugyan oda tudom elhelyezni a kérdést, mint az úttesttel párhuzamos bicikliutakat.
Jók a fotóid, nemrégen jártam errefelé én is, így aztán van is összehasonlítási alapom. Van egy csomó ugyanazon a helyen hasonló szögből lőtt képem nekem is!
Például:
régi kék jel Törökmező előtt Kóspallag felől
A sapkás úriember az Tolnai Ferenc?
Ti mit szóltok ehhez a rengeteg tereléshez? Ugyebár nekem nagyon nem jöttek ezek be, írtam is róla pár hónapja:
Kéktúra Kisinóc - Nagymaros Eredetileg Nagyhideghegytől akartuk befoltozni ezt a szakaszt, de sajnos a turistaház tulajdonosváltása miatt a turistabusz nem járt, így gyorsan gondolkodtunk Ákos bácsinál, és mire a korsó végére értünk, meg is született a B terv. Így gyorsan felgyalogoltunk Kisinóci th.-hoz, ahol a nagy melegre való tekintettel a sör sem maradt ki a pecsételés közben. Innen elindultunk a már ismert, változott útvonalon, de aztán a változtatáson is változtattak, az út a szekérútról letért és egy ösvényen mentünk tovább, ami kissé lerövidítette a szekérutas változatot. A változás jól ki volt jelölve, szabványos törlőkereszt, és az új útvonalon szépen felfestett jelzések mentén haladtunk. Hamar felértünk a kálváriához is, ahonnan ereszkedve gyönyörködtünk a tájban, és örültünk a szép időnek. Beérve Kóspallagra találtunk egy működő nyomós kutat, itt felfrissítettük magunkat és nekivágtunk a következő szakasznak, hiszen Törökmezőn terveztük az ebédet. Az aszfaltról felüdülés volt végre az árnyas erdőbe lépni, még ha emelkedett is az út. Itt is pár helyen az erdészeti úttal párhuzamos ösvényeken vezetett az út, de már kezd kialakulni az ösvény, és jól járható volt. Még békás rét előtt találkoztunk a kéktúra útvonalát igen jól ismerő ismerősünkkel, aki figyelmeztetett is, hogy elterelés van ott is. Hamar bele is futottunk az útlezáró villanypásztorba, amely mellet az ösvény jól, láthatóan kijelezve, be is vezetett az erőbe. itt 350 méteren keresztül az eredeti úttal párhuzamosan a szokásos módon vezettek a jelzések, de szemmel láthatóan nem a Kóspallagnál megszokott kezek által festett szép jelzések voltak. Ahol a kék sáv régen elfordult jobbra, az ösvényen még tovább előre voltak festve a jelzések, mintegy 100 méteren keresztül, majd eltűntek a szemünk elől. Valószínűleg jobbra kellett volna kanyarodnunk, de ezt fordulást jelző nyíljelzés nem jelezte, és jobbra behívó jelzéseket meg ha netán voltak is, nem vettem észre. Így mentünk még kb 100 métert, majd jelzések híján, jobbra kanyarodtunk egy szintbéli szekérúton, mert visszamenni az emelkedőn már nem volt kedvünk. Még azért keresgéltük a jelzéseket, de elveszettnek nem éreztük magunkat, hiszen Törökmezőről elég hangosan jöttek egy rendezvény hangjai. Hamar vissza is csatlakoztunk a jelzett útba. Törökmezőre érve nagy tömeget tapasztaltunk, és ráadásul elég hangos zene is szólt, szerencsére a turistaházba annyira nem hallatszott be, de akik kint ültek le elfogyasztani a hozott elemózsiát, ők nagyon panaszkodtak, hogy egy újabb hely, amit a természet hangjait kedvelő turisták már úgy tűnik nem élvezhetnek. A gulyásleves azért finom volt, bár lassan került az asztalra, mert a nagy tömegben nehéz volt megtalálni a felszolgálót. Köves-mezőig eseménytelenül telt az utunk, leginkább az árnyékot keresgéltük, majd egyre közelebbről hallottuk az ég dörgését. Így a csapat ketté vált és az egyik fele a kék kereszten ment le Nagymarosra, de páran még kitartottunk, és meglátogattuk Julianus Barátunkat, és szerencsére nem eredt el az eső, de körbe nézvén láttuk, merrefelé esik az eső. Innen lesétálva Nagymarosra még maradt egy fél órányi időnk a vonat indulásáig, amit frissítéssel használtunk ki, és a pékségben a másnapi betevőt is beszereztük. Már jócskán a vonaton ültünk, amikor utolért a vihar. Nagy szerencsénkre a Nyugatiba meg még a vihar előtt érkeztük, és ahogy beültünk az autóba, csak pár perc után ért el a jégeső. Sok helyen csak "emlékezetből" vezettem haza, olyan sűrűn esett :)
Téged valamelyest ismervén nyugodtan mondhatom hogy igen! :-)
A tulajdonos házaspár hölgytagja nagyon jól főz, a marhahúslevese egyszerűen kihagyhatatlan! Szakács a szakmája is, és hát legalább 20 éve gyakorolja...gondolhatod!
Sokszor sokféle ételt ettünk már itt és mindig nagyon finom volt minden.
Többször volt hogy egy-egy dobogókői vagy esztergomi kirándulást itt fejeztünk be, csak a kaja miatt, és ezt a helyet soha nem ismerjük meg ha a 2009-es első Dorog-Mogyorósbánya túránkon nem alszunk itt egyet. Aztán azóta még kétszer aludtunk itt újabb túrák miatt.
Ha jól emlékszem 4000 ft egy éjszaka, nem olyan vészes, a szobák is nagyon szépek és tiszták.
Még annyit a helyről hogy az étterem részben szinte minden úgy van kialakítva hogy Leonardo da Vinci munkáira emlékeztessen, nagyon ötletes!
1. A Club Leonardo Mogyorósbánya központjában van, kb 200 méterre a Kakukk presszótól
(ezt csak úgy mondom, aki esetleg nem tudná, oláhtamás biztosan tudja)
2. az étterem belsejének egy része
3. a megunhatatlan marhahúsleves, nagyon finom! Akár csak ezért is érdemes betérni egy-egy túra után
Köszönöm szépen a részletes leírást! Az útvonal már újra az eredeti, Hörpölin tavaly őszi beszámolója szerint. A Z3-Z+ kört kihagyom, úgyis jártam arra már TT-n, fogok is még (Hősök Vére megy talán arra...)
Moli, Borjúfő, Zsitvay benne volt a tervben, többinek utánanézek.
Nem tudom, érvényben van-e még a terelés Dobogókő és a Sikárosi-rét között? Akár így van, akár úgy van, a következőkre Készülj:
A "nyers", kitérők nélküli túratáv 24 km körül van, úgyhogy így Kalkulálj kitérőket!
Dobogókőről az eredeti útvonal az Öreg-vágás-hegyen leereszkedve a Bükkös-patak felső szakasza mentén érkezik le a Sikárosi rétre (Az elterelt útvonal: az Öreg-vágás-nyeregből a Piros háromszögés a Piros sávjelzéssel fonódva a Király-kúti-völgyben jut le a hatalmas tisztásra (Az egyébként fenséges Prédikálószék innen történő kitérője igencsak megnöveli a távot és a szintet is)). A Dobogókői-hegycsoportban ereszkedik mindkét változat, gyakorlatilag zárt erdőben
A Sikárosi-rét - Bükkipuszta környéke remek fotótéma: forrás, erdészház, régi Lenkó-emlékmű stb. Innen a Keserűs-hegy - Prédikálószék és a Lom-hegy - Bölcső-hegy - Csikóvár hegycsoportja közé szorult Bükkös- patak áttörésében vezet tovább az út (Kárpát / Schubert János-forrás). Az Öreg-nyílás-völgy torkolatában lévő útcsomóponttól lehetőség nyílik egy kb. 6 km-es kitérőre / körre, a Lom-hegy - Bölcső-hegy - Csikóvár hegycsoportban, a következő útvonalon: Bükkös-patak völgye - Lajosforrás - Dömörkapu - Bükkös-patak völgye (Ebből az irányból az emelkedő nem olyan meredek). A követendő útjelzések: Kék kereszt- Zöld háromszög- Zöld kereszt. Fotózható témák: Lajosforrás turistaház, Lajos-forrás + a mellette lévő tisztás, Kőrösi Csoma Sándor-emlékmű + Kilátás a Bükkös-patak dömörkapui szorosára, Dömörkapu andezit kőbánya.
A Szentlászlói-nyereg (Kis Rigó vendéglő) mellől pazar kilátás nyílik Pilisszentlászlóra és az ún. Lepencei-rétegvulkánhoz tartozó kúpokra. Pilisszentlászlón érdemes meglátogatni a Szent László király római katolikus műemlék templomot.
A település után, egészen Visegrádig a Szent László-hegy - Urak asztala - Nagy-Villám hegycsoport gerincén vagy annak közelében vezet a Kéktúra, így nagyobb kitérők csak az észak-déli irényú főgerinc elhagyásával tehetők. Mindenképpen "fotósszemmel" is megtekintendők azonban a következők:
- Moli-pihenő (Barát-halom)
- Kilátóhely a Dunakanyar felé (Borjúfő - hegyorr)
- Zsitvay Tibor-kilátó (Nagy-Villám)
És ha még van egy kis idő:
- Mogyoróhegy és környéke
- A Fellegvár (mellette amúgy is elvezet az út)
- Mátyás visegrádi palotája
- A Börzsönyi (Visegrádi)-Dunakanyar (Visegrádi-szoros) panorámája Visegrádról illetve Nagymarosról
régi kék jel Törökmező előtt Kóspallag felől
