Amire szükséged lehet ott, ahhoz elsőre elegendőnek látszik ha "csupán" ábécézel. Annak is van "technikája". Maszk, sznorkel, uszony hasznos. Gyakorolni fontos. Példa: kipróbálod, hogy meddig bírod u.mond levegő nélkül. Mit csinálsz? Veszel egy nagy levegőt és mindenáron benntartod. Bírod 50 mp-ig és kész. Nem jó. Érdemes azt gyakorolni, hogy hasra fordulsz a vízen. Lassan úszol, lassan lélegzel, lassan mozogsz. Lassan egy nagy levegőt beszívsz, bebicskázol, kihajítod a lábad a vízből függőlegesen fel - hogy a súlya segítsen lemerülni. lassú,de erős mozdulatokkal leúszol és nyugi van. Mikor elfogyottnak gondolod a koszigént egy keveset kiengedsz, aztán megint és lassan felúszol - mire felérsz már szinte üres a tüdőd. Nyugi, mert a víz szinte gyorsítva kidob. Így akár hetek alatt is szoktathatod magad és elérhetsz 14-20 méteres mélységet is. (húszévesen) Fontos, hogy valaki figyeljen téged, mert beájulhatsz és akkor lámpaoltás.
Csupán próba szintjén a felszínen próbáld ki, ha kifújod a levegőt, akkor mennyi idő múlva akarsz venni másikat? Rögtön? Az gond. (csupán apropó, hogy profik úgy merülnek, hogy kifújják a levegőt és nem vesznek másikat, mert a tüdőben tárolt levegő fölösleges felhajtóerő - holt teher. Mondom: profik!)
Apró ötlet: ha nyugton vagy van két perced eldönteni mit csinálj, ha kapkodsz akkor tíz másodperc alatt végzel magaddal. Ez mindig legyen a fejedben. Nem árt ha az ember tud küszködni, kínlódni, egyáltalán uralkodni magán. Nem könnyű.
Másik megoldás: hozzáértő és türelmes szakember segítsége, tanulás és képzés. Így a könnyebb és a biztosabb.
Az első kérdésre amúgy engem érintően kaptam választ :) Ahová mi ki szoktunk járni, itt a part körül úgy 6-7 méter lehet a legnagyobb mélység, szóval kellő körültekintéssel (és persze nem egyedül próbálkozva - ami ettől függetlenül még így is vak vezet világtalant jellegű errefelé :D) ebből talán nem lehet baj.
A plusz súlynál milyen mennyiségben érdemes gondolkodni? Én 94 kiló vagyok a 181 centimhez.
1. első része passz, második rész egyenlíteni kell a fülre nehezedő külső és belső nyomást, hüvelyk és mutatóujjaddal orrodat befogod, majd csukott szájjal óvatosan fújsz egyet, ekkor szárazon is érezned kell, hogy a dobhártyád megmozdul, vízben ugyanígy, minél sűrűbben annál jobb, mikor fáj akkor már általában késő
Sziasztok. Full kezdő vagyok a témában, ezért légyszi így kezeljétek a kérdéseimet.
Munkaokból egy évet Cipruson töltök, közvetlenül a tenger mellett, és szeretném ezt az időt kihasználni, hogy a magam korlátozott módján megismerjem a tengert. Előre bocsájtom, tényleg nagyon alap szinten gondolkodom a búvárkodásban, szabadtüdős merülés pár méterre, mivel a környéken nem igazán van szervezett búvárkodás (török oldal), ahol gyakorlatban is segíthetnének komolyabban megtanulni a dolgot. Ismert szervi problémáim nincsenek (a térdem eléggé szar, és van rajtam úgy tíz kiló plusz, ha ezek bármelyike számít), az erőnlétem pedig az ülőmunkához képest olyan közepesnek mondható.
A kérdéseim a következők lennének:
Először is mekkora az a mélység, amire még biztonsággal lemerülhet egy kezdő? Olyan négy méternél lejjebb még nem igazán merészkedtem, mert mikor megpróbáltam, enyhe, fájdalomnak azért még nem nevezhető nyomást éreztem a torkomon és a fülemben. Mivel nem tudom, hogy ez természetes-e, inkább nem kockáztattam meg újra.
Milyen technikák vannak arra, hogy az ember könnyebben lent maradjon a víz alatt? Most a nagyjából húsz másodperc egy levegővel lent töltött időm (biztos, hogy ez nem valami nagy szám, de két hónapja öt másodpercről indultam) folyamatos küzdelemmel jár, mert egy-két másodpercnyi kihagyás után már kint is találom magam a levegőn (rosszabb indulatúak erre lehet azt mondanák, hogy az az úszógumi akar felszínre vinni, mert a zsír úszik a vízen)
Lehet-e valahogy a tüdőt valami extra edzéssel fejleszteni, hogy az ember tovább bírja egy levegővel, vagy a totál hagyományos erőnlétnövelő futás, meg a gyakori merülésen kívül nincs semmi más?
Kezdőként ilyen sekélyebb merülésekhez van értelme búváruszonyt használni? Minden különösebb ismeret nélkül is segít, vagy ha nem tanítják meg használni, akkor inkább hátráltat?
Most épp pár helyi öreggel vitatkozom azon, hogy az ő vagyonokba kerülő szettjük vajon jobb videót ad e, mint az én kis házi barkács ötödannyiba kerülő szettem.
Szerintem egyáltalán nem kell szégyellnie magát a cuccomnak:
Szvsz. egy bicajt csáklyával is meg lehet próbálni kipecázni. Ha a partról dobták be, nem dobhatták messze. Ha letapadt, kifogható. Ha meg elvitte a víz, a búvárok se találnák meg.
Először is szeretném elmondani mennyire marhára értékelem, hogy próbáltok tenni valamit a bringatolvajok ellen, respekt. Kívánom, hogy nagyon sikeres legyen a programtok hosszútávon.
Szóval amit írtak előttem az igaz:
Az adott körülmények között a szervezett keresés komoly kihívásokkal szembesülne, amely komoly technikai tudást és összeszokottságot követelne a jópár fős csapattól.
Még ha egy jó lélek meg is próbálná, ahogy korábban írták is viszonlyag kevés rá az esély.
Buta kérdés, de a jeladó / helyzetjelző esetleg vízálló (még működik)? Ha igen, akkor viszonylag könnyebben lehetne megtalálni / helyzetmeghatározni és akkor TALÁN egy nem technikai, erre szakosodott csapat is megpróbálhatja.
Viszont ez nagyon sok 'ha'...
Lehet jobban jártok egy új bringa - helyzetjelzővel. Meg mágnes matricákkal, amit rá tudtok rakni az új bringára, cserélgetve azokat, hogy ne ismerje fel a tolvaj legközelebb :D
Úgy gondolom, hogy egy ilyen dolog már nem megy szívességből. Folyó, sötét és veszélyes. Több emberes, technika és szakmai tapasztalat - tehát csak hivatásos "búvármunkások" akik ezt megteszik. Mellette keresni és felhozni - szóval legyen elég értékes az a bicikli. A napok múltával kerülhet máshová, letapadhat, de a folyóban bármihez hozzátapadhat, akadhat és akkor már Mohácsig keresheted, vagy majd a "Vaskapu" rácsán.
Amennyiben mégsem így lenne, úgy kiérdemled a "szerencse fia" jelzőt.
Egy szokatlan kérdéssel/kéréssel fordulok hozzátok.
Kérdés:
Milyen engedély kell egy búvárnak, hogy a Dunában (parthoz közel) merülhessen?
Ha teszemazt bedobnák a kerékpáromat a mólóról a vízbe, lenne-e vállalkozó aki kihozza?
És a történet:
Van egy önszerveződés, akik nyomkövetővel ellátott kerékpárokkal csalják lépre a kerékpártolvajokat. Úgy esett, hogy az egyik kerékpárt felismerhette a tolvaj, és a Margit sziget nyugati oldalán bedobta a a mólóról a Dunába. Olyan búvárokat keresnék, akik (pusztán gyakorlásból, szívességből) segítenének megmenteni az eszközünket. Ha ez egyáltalán legálisan lehetséges.
Mióta az eszem tudom, rengeteg dolog volt igaz és lett később igaz az ellenkezője is. Pont a csillagászoknál volt olyan ember aki kitalált olyan dolgokat, amit csak 60 év múltával tudtak bizonyítani. Bár látni azóta sem látta senki, nem is tudják hogy néz ki, de ez az ember már akkor tudott valamit, amikor még senki semmit.
Lényegében 2 mágnes ami puha szövettel van borítva. Rápattintod a szemüveg mindkét oldalára, aztán ha bepárásodsz, akkor, mint egy kvázi ablaktörlővel le tudod magadnak tisztítani a szemüveget.
Akinél eddig láttam, ott az esetek 25%-ban mondjuk leesett a külső rész, szóval a rendszer még nem tökéletes :)
-és a tájolót meghülyíti természetesen-
Itt egyébként a helyiek a naupaka levelére esküsznek. Valóban marha jól működik, és az üveget sem keni össze láthatóan, meg ingyen is van szóval win-win :)
OFF:
Ez az üveg folyékony halmazállapotú dolog egyre több kutatót érdekel. A jelenleg publikált anyagok szerint most éppen ott tartanak, hogy nem tudnak dönteni, hogy folyékony, esetleg sajátságos szilárd, vagy egy teljesen új halmazállapot kategória és ezen megy a szájkarate.
Mivel érdekelt rákérdeztem a közeli csillagvizsgálóban dolgozó 'üvegdinamikai programozó' fizikus barátomnál, aztán a fél órás válaszából kb ez volt a lényeg.
Előre is bocs. Aki "plexit" használna, még nem búvár. Másik: az üveg fizikai értelemben folyékony, mert ha szilárd lenne - és kristályos szerkezetű - akkor nem látnánk át rajta.
ON.
A párásodást még az befolyásolja, hogy meleg arc, hideg víz.
Jó a fogkrém, de ha samponos vizes "vödörből" veszed ki merülés előtt, akkor sem fog annyira párásodni.
Én dioptriáson használtam a fogkrémes dörzsit (sensodyne-t) és leszedte amit le kellett (valahol, mintha szilikon szemcséket olvastam volna, hogy azok tapadnak rá az üvegre, de erre nem esküszöm).
Az égetést sooookan ellenzik, főleg ha olcsó, plexi 'üveget' használsz :D akkor érhetnek meglepetések.
Van hogy működik, de sokan aggódnak, hogy a hirtelen hőhatás miatt sérül az üveg kristályszerkezete, aztán magasabb nyomáson 'megreped'. A másik fő indok ellene, hogy maga a szilikon szoknya sérülhet a hőhatás miatt.
Mindenesetre ismerek olyat aki erre esküszik, csinálja és még soha nem lett semmi baja a szemüvegének.
A maszkok üvegére a gyártás során felkerül valami anyag (technológia miatt?), amit ha nem szedünk le valami módon, iszonyatosan párásodni fog a maszk a merülés alatt (semmi nem segít rajta). Ezért minden új maszkot a használatba vétel előtt egy alkalommal alapos tisztításnak kell alávetni. Többféle jó módszer is van, ki mire esküszik. Ebből az egyik az öngyújtóval leégetés. Én inkább a fogkrémmel súrolást szoktam javasolni, az nem karcolja meg az üveget. Biztos vannak más módszerek is, én ezt a kettőt ismerem.
