Mi manapsag a legjobb ar/teljesitmenyu valasztas otthonra, amator szintre,
gyakorolgatni, stb. egy valamilyen elektromos billentyus hangszerben gondolkodva ?
Ebbe az árfekvésbe leginkább a Casio modelljei (pl. Privia PX150) férnek bele. Érdemes kipróbálni, a hangja is jó. A Fatart pedig attól függően, hogy melyik modellről van szó, azért lehet, hogy érdemes lenne rendbetetetni.
Több rétegű hangszínek esetében van jelentősége a magas polifónia foknak, ugyanis a különféle hangszínek a darabszámuknak megfelelően osztják le a polit.
Zongoránál szimplán felesleges mert mindenkinek max 10 ujja van és ha még pedálozik is hozzá, akkor sem szólal meg mind a 88 billentyű által keltett hang, ilyen zongoradarab ugyanis nincs még avantgard sem. :)
Régen 32 hang volt az általános digi zongoráknál meg úgy általában. A 64 utána sokaknak sokáig elég volt. A 128 a samplereknél jött be először (Emu EIV - 1995). Sokan ezt is már felesleges erőfitogtatásnak gondolták, aztán a valóság rácáfolt. Ma mikor 16-32 rétegű hangszín építkezés is általános, 4 sávos arpeggiatorok falják a hangot a Yamaha egyszerűen csak bőkezű akar most lenni. :) 1-2 éve ő is adott ki még 32 polis hangszert, ami ráadásul automata kiséretes, az +4-5 sávon nyeli alapból is az erőforrást!
256 polifónia kicsit sok, nem? Úgy értem, felesleges, hiszen az ok, hogy a leütött még sokáig szól ill. a mellette lévő húrok is rezonálnak, de nincs is annyi billentyű ill. húr! :-) Vagy félreértek valamit?
Akkor az eladó nincs tisztában a pedálok funkcióival. Én 5 éves koromtól 18 éves koromig jártam 2 zeneiskolába, plusz egyetemen zenei tanszéken is tanultam, sose kellett a másik 2 pedál, pláne nem egy kezdőnek. :)
Valóban klasszikus hangszereken fog az órákon játszani, ezért értelemszerűen az a legjobb választás, amelyik digitális zongora a legjobban utánozza azt. A YDP-162-es billentése hasonlóbb az igazi hangszerekhez, mint a 142-esé, drágább is, ez már nem GH, hanem GH3-as mechanikájú.
Itt inkább az a kérdés, érdemes-e beruházni egy drága hangszerre, amikor még nem is biztos, hogy a gyerkőc 1 év után nem hagyja ott-e az egészet. Itt már a pénztárca lehet a döntő.
Az MP-10 egyébként szerintem jó választás. Reméljük, hogy tetszeni fog. ;)
Igen, mint írtam a Kurzweil lett kiválasztva, mert jobban tetszett a hangja és a kialakítása is(zenélő kolegám is azt javasolta), ha Yamaha lett volna, akkor valóban a 142 , mert kezdőnek az a billentyűzet lett volna jobb, mint a 162-sé.. Mivel a zeneiskolában a tanulás klasszikus akusztikus zongorán lesz, így a 3 pedál szükséges, nekem azt mondta az eladó, hogy a 650-hez nem lehet 3-as pedált illeszteni, csak 1-est...
Árban az YDP-142-es olcsóbb valamivel, de ha a kettő között szeretnél választani, akkor szerintem egyértelműen inkább az MP10-eset válaszd, kipróbáltam mindkettőt. A Kurzweil tudásban jobb, a hangszórói erősebbek, a billentés nekem különösen tetszett, rengeteg hangszín, nagyobb hangszer, számítógéppel összekötve több lehetőség. Én egyedül a hangszínén vaciláltam, egyértelműen zongorahangja van, de én spec. merőben mást akartam, mint az igazi hangszeremé, nekem picit éles, de ez tényleg igazán ízlés dolga. Az eladót kérdeztem a Hitspace-nél, hogy volt-e vele probléma. Ő szervizeli is, de mivel új modell, még nem jött visszajelzés, hogy gond lenne vele. Náluk 3 év garancia van. Szerintem egyértelműen komolyabb hangszer az MP10-es. Precizitásban viszont a japán hangszerek talán megbízhatóbbak (a Yamahák tartják is az árukat), ezért vacilláltam én is, de tudom, nem szabad ennyire előítéletesnek lenni. Jó hangszer ez!
Én az YDP-162 nagy testvérét vettem meg tegnap, nálam fontos volt, hogy legyen normális hangszórója, billentése és nekem tetsző hangszíne.
A DGX650 és a YDP-142 között ugyanaz a mechanika (GHS), viszont a DGX650 a zeneszerzés, haknizás, számítástechnikai terén egyértelműen viszi a prímet. Ár/érték arányban mindenképpen elgondolkodtató.
Pedállal kapcsolatosan a 3 pedált kb. 20 év klasszikus zongorázás után el kell mondjam, hogy mindig 1-et használtam, a bal oldalit összesen 2 db első sorához, de nem volt jelentősége, a középső pedál pedig misék, stb. játszásakor lehet esetleg érdekes. Tehát nálam bőven elég volt az egy pedál. Egyébként lehet kiegészítésként venni állványt, abba plusz belevenni 3 pedált.
Ha kezdő a leányzó, akkor fontos, hogy természetes legyen a billentése és megszeresse a zongorát. Nem tudom mennyire érdekelné később a hangszínek, zeneírás, játszadozás az akkordokkal, stb., mert ha erre semmi affinitása nincs, akkor kiesik a DGX650, felesleges, de ha igen, akkor még nagyobb kedvet csinálhat neki. A kislány is próbálja ki őket, és a boltban lévő eladókkal is játszassatok.
Nekem még a Kawai hangszerek hangjai is nagyon bejönnek, gyönyörűen szólnak.
Én is zongoravásárlás előtt állok, kezdő lányomnak, megnéztem/hallgattam több típúst, eredetileg a aDGX650 és YPD142-es Yamaha között vaciláltam, de nem nagyon kaptam meg azt a segítséget, amire számítottam, hogy eldönthessem melyik legyen, igazán nem fogott meg a hangjuk , olyan kis közepesnek tűnt, majd egy másik helyen meghallgattam a Kurzweilt MP10-est, amelyik már Fatar mechanikás és meggyőzött...ráadásul eldőlt a színpadi/digitális kérdés is, hiszen az akusztikus zongorához közeli kell, tehát a 3 pedálja miatt a digitális zongora...
Köszi a hozzászólást djuice! Most már döntöttem, a ydp-162-re esett a választásom, árban és hangzásban nekem jobban bejött, mint a drágább Yamahák. (Itt a 300 és 650 eFt közötti modellekre gondolok.) Gyártástechnológia, fejlesztések ide vagy oda, engem is meglepett a választásom.
A végső igényszint? Nos, az sajnos, ha lehet így fogalmazni, elég magas, de a pénztárcám viszont véges. Ha tehetném, egy igazi Bössendorfer vagy egy Steinway zongorát vennék és elköltöznék a társasházból kertesházba, ahol el is férne a hangszer és zengethetném kedvemre. :)
Igen, a Bp.-en lévő hangszerboltról beszélek. Azóta beszéltem a Tapolcai tulajjal, akivel eredetileg is mindig kapcsolatban voltam, és ő pont az ellentettje, nagyon, de nagyon kedves és szimpatikus és segítőkész volt, igazi úriember. Jókat beszélgettünk, ezért is lepett meg a másik kolléga, elég nagy volt a kontraszt. Rá is kérdezett a tapolcai, hogy mi történt, érezte, hogy valami nem ok. Aztán ő elnézést kért többszörösen, annyira, hogy ha Tapolcán járunk a párommal, a vendégei vagyunk egy ebédre. :) Ő igazi kereskedő, tanulhatna tőle a pesti kolléga, aki bízom benne, hogy csak bal lábbal kelt...
A hangszer ma érkezik, úgyhogy írok róla véleményt, hogyan is válik be. Bízom benne, hogy jó vételt csináltam. :)
Én a Kurzweiekkel fentartással vagyok. Nekem nem tetszenek egyáltalán a hangjaik. Egyik gyártó sem csinálja azt ma mint ők hogy uszkve 20 éves hangszínfejlesztéseket adnak el újként. Kivétel most az Artis/Forte modelljük amibe új zongora hangot tettek, de ez minden és igen csípős az áruk. Persze tucatjával vannak akik erre esküsznek, de engem az utóbbi 10 évben nemtudott lekenyerezni ez a márka.
Ettől még nem beszélnélek le ha tetszik, hisz mindenki egyéni ízléssel bír. A végső igényszint meg úgyis évek alatt érik be akárcsak egy jó aszú. :) Próba szerencse! A NumaStage/Concert cuccokat azért próbáld ki, bár ha egyről beszélünk, annak a Kawaios forgalmazónak is meglep ahogy írod a hozzáállása. (Tutto hangszer?)
Köszi az infókat! Annó frissen válaszoltam, de valamiért eltűnt az írásom, annyit írtam, hogy már nem volt kedvem újra megfogalmazni. :)
Azóta megnéztem pár zongorát, az előbb írt bejegyzésemen látható, melyik 2 zongora érdekelne. a clp sorozatot is megvizsgáltam, és a clp-525-ös zongora is egész jónak tűnik. Az 535-ös GH3X mechanikában nagyot csalódtam (erőltetett, nem természetes a billentése, vhogy úgy fogalmaznék, hogy visszarúg), az 545-ös az tényleg nagyon jó hangszer (A Bössendorfer hangszín dob rajta, billentése és hangzása természetes hangszerét tükrözi), de 600 feletti árkategóriába tartozik, úgyhogy ő kiesett.
Kawai ES7-es nekem nem tetszett billentésre, a többi Kawait nem tudtam rendesen megnézni, mert az eladó, annak ellenére, hogy a neten 5 óráig van a nyitva tartás, előbb értünk oda, telefonon leegyeztettük, kb. kitessékelt minket. Övé volt a bolt, de minősíthetetlenül viselkedett (be se akarta üzemelni a zongorákat a 220-ba, mert nem biztos, hogy odaér, és hasonló dolgok). Ő nem akar eladni? Hát így elüldözi a komoly vásárlókat, meglepett. Erről ennyit, csak zárójelben jegyeztem meg.
A Kurzweilbe (Mp-10) pedig véletlen akadtam, a billentése nagyon tetszett, a tudása is kecsegtető, picit a hangszínében vagyok bizonytalan, hogy bejön-e. Kicsit a pianínómra hasonlít, a Yamahának (YDP-162) talán egy picit dobozabb a hangja, de lágyabb hangzása van. Árban hasonlóak, kérdés, hogy melyik a jobb?
Eljutottam 2 hangszerhez, ami közül választanom kéne (elég sürgősen), egyelőre döntésképtelen vagyok.
Az egyik YDP-162, a másik pedig Kurzweil MP-10 vagy MP-20. Lentebb már említettem, milyen igényeknek kéne, hogy megfeleljen a megvásárolandó zongora. Vélemények?
Félek, hogy a Kurzweil mennyire megbízható. Az eladó nagyon nyomta nekem ezt a típust (MP-10), aki szervizes is egyben, sajnos nem igazán voltak megfelelőek a körülmények, hogy normálisan kipróbáljam.
Mit gondoltok, melyik a jobb? (Elsősorban zongorázásra kell!)
Nem üzletrontásként írom, de a P105-be épp a lényeges grand piano hangszín került lecserélésre egy tisztességesebb megszólalásúra + ott van a drum track újítás is benne hogy ne legyen unalmas a gyakorlás. A polifónia meg 128 lett, ott az usb lehetőség, learning split stb. Épp ezért én nem bagatelizálnám a különbséget. Persze egy jó ár tényező még mindig billentheti a mérleget a 95-höz. :)
itt egy leírás róla:Yamaha P 95 B 5 Termékkód: P95BPL Yamaha P 95 B: digitális zongora: 88 fokozottan súlyozott kalapácsmechanikás szabvány billentyű fekete matt borítással, 64 hang polifónia, 10 hangszín, 4 féle zengető, gyári kórus / effect, Dual funkció, 1 sávos dalrögzítő, 10 hangszín demó dal és 50 gyári dal, MIDI ki / be, 2 fejhallgató csatlakozó, erősítő 2 x 12 Watt, fekete szín (a pedálsor és az állvány külön megvásárolható)
Nem érdekel inkább egy Yamaha P95?Eggyel korábbi típus, alig volt használva, tudtommal nagy különbség nincsen és akár kipróbálásban is megegyezek és odaadom 150 ezerért. Az a helyzet, hogy pár héten belül külföldre költözök és a lehető legkevesebb cuccot szeretném magammal cipelni, miután ha sokat viszek annyi lesz a költözés ára mint egy új pianinó -.-
A http://hu.yamaha.com oldalon meg lehet találni a termékspecifikációban a fizikai méreteket. Amúgy pont tegnap járván egy zeneiskolában, egy gyakorló teremben egymás mellé tolt Yamaha és egy régebbi Steinway & Sons középzongora billentyűmagasságánál is 4-5 cm eltérést volt alkalmam tapasztalni, holott kis kerék volt mindkettő alatt a mozgatáshoz, ami esetleg ilyen differenciát okozhatna. Egy állítható zongoraszék vagy zongorapad segít az ilyen gondokon. A bevett klaviatúramagasság amúgy 70-73 cm, de nyílván a testmagasság és annak részarányai is számítanak. A kompenzáció pedig adott az ülésmagasság állításával.
Yamaha P-105 vásárlását tervezem nagylányom részére, az YDP-142 ellenében erre esett a választás a több funkció és a hordozhatóság miatt. Mindkettőt volt lehetőségünk kipróbálni, a P-105-öt egy nem túl stabil X-állványon.
Logikusnak tűnik hozzá a Yamaha L85 állvány és az LP5 pedálkonzol beszerzése is. Az állványról azonban több helyen azt olvastam, hogy kissé alacsony; egy tulajdonos szerint nettó 66 cm. Az üzletben kiállított YDP-142 magassága (815 mm) megfelelőnek tűnt. Fontos lenne tudni, hogy a P-108 + L85 együtt hasonlóan magas-e.
Ha van valakinek tapasztalata ezekkel a kiegészítőkkel kapcsolatban, kérem írja meg.
Kihasználatlanság miatt sürgősen eladó egy YAMAHA P95-ös pianínó, 165 000 Ft-ért!Alig volt használva, mert énekes vagyok és csak néha skálázáshoz használtam, tervben volt ,hogy zongorázgatok rajta, de olyan keveset vagyok otthon, hogy ez sehogy sem jött össze, azt meg nem engedhetem meg magamnak ,hogy porfogónak használjam.
Előbbi a szinti állványra helyezhető ún stage piano, a másik amit magyarosan "bútor" zongorának is hívnak.
A megadott ár elég lélektani, mert inkább innen kezdődnek a kritériumaidnak megfelelő darabok. A cabinet kivitelűek bár elegánsabbak egy lakásban, a kivitel miatt értelemszerűen drágábbak is!
Tudnám javasolni a Studiologic NumaConcert vagy NumaStage darabokat, melyek ugyan stage pianok, de nagyon jó billentésűek és a Concert szintetikus elefántcsont bevonatú már billentyűin! Árhatárban pont ezek illenek nálad. Ami Rolandnál, Yamahánál jobb minőség az már 4-500 felett van, mint pl. CP5, CP4, CP40, FP80, RD800 stb.
Kerülendők: Casio, Korg, Orla stb de itt az ár is jelzi a minőségi szintet. Kawaiból szeretik az ES7-et, a Tuttohangszernél lehet is kapni. Ezen felül vannak Kurzweilek. A Clavia Nord cuccokat nem mondanám most neked mert ők 7-800 ezerbe fájnak. :)
Szeretném a segítségeteket kérni zongorakiválasztással kapcsolatosan a Yamaha, Roland vagy Kawai közül kb. 300-400 eFt-ig bezárólag. Előzményként leírom, hogy kb. 20 éve zongorázom, klasszikusokat játszom. Pianínókhoz és zeneiskolában lévő hangversenyzongorákhoz (pl. Stenway) voltam eddig szokva. Így tudom, kissé magas az igény az árhoz képest, de hátha van mégis nekem megfelelő zongora, tekintve, hogy az effektek, különösebben nem érdekesek, nem ez az elsődleges szempont.
Célom lecserélni a régi pianínómat, egy könnyebb (szállítható, mozdítható), fülhallgatóval használható és rögzíthető digitális zongorára.
Ami ideális lenne: 1. A leghasonlóbb zongora-hatás hangzásban 2. A leghasonlóbb billentés, rezonancia
3. Pedál (zengése, kisebb lenyomásra érzékenység) 4. Lejátszás rögzítése audióként USB eszközre 5. Hangolni ne kelljen 6. Előny az elefántcsont-borításhoz hasonló billentyű, de nem annyira fontos
A koncertzongorák hangja nagyon tetszik. Doboz hanghatást, nehéz billentést nem szeretnék.
Tudnátok ajánlani típusokat? Nagyon hálás lennék! Előre is köszönöm!
Remek! Akkor Márkus Tibort tudnám ajánlani. Nem tudom kezdő tanítványokat hogy vállal most, de nagyon alapos és csak szimpla tanácsért is nyugodtan fordulhatsz hozzá. (a linken a lap alján a mail címe, de telefonon is elérhető)
Igen pesti vagyok. Egyre inkább a 650-es tetszik jobban, nem is a hangszer már a kérdéses inkább az anyagi oldala. A 650-es mellett csak kb. 20-30 órára elegendő pénzem marad a zongoratanárra és egy fél évig biztosan nem is lesz több az erre fordítható keret és ezt nagyon karcsúnak érzem. Általában az élet más területein a tanulásba fektetett összeget fontosabbnak vélem mint az eszközre fordítottat. Ha így nézem akkor P35, viszont ha 20-30 óra egy tanárnál elég arra, hogy kapjak annyi ismeretet amivel már tudok otthon magam is gyakorolni és majd csak akkor menjek tanárhoz ismét ha lesz újra rá pénzem, akkor már a 650-et venném. Na de ezt egyedül nem tudom megítélni, hogy mire elég 30 óra. Szóval keresek egy tanárt, beszélek vele is és majd csak utána veszek hangszert. Megkeresem ezzel kapcsolatban a zeneiskolákat is, ahogy ajánlottad.
Ha pesti vagy nincs gond tanárt találni, sőt érdemes a zeneiskolákban ajánlást kérni, mert a magánzók közt vannak lehúzósak is!
Igen, jól látod a döntés a tiéd mit választasz, de érdemes a nevesebb hangszerboltokban is szaktanácsot kérni! Pl Pesten a Tajti vagy az Eldorádó elég felkészült és elfogulatlan szakembereket alkalmaznak akik úgy be tudják mutatni a teljes kínálatukat akár, amiben egy zenetanár se biztos hogy jártasabb, hiszen ezen eladók is tanult zeneértők jobb helyeken. A vidéki viszonylatot sajnos nem ismerem ilyen szempontból. Azonban mikor én tanultam anno és lett volna a DGX képességeivel 20 éve is hangszer, egy percig nem gondolkoznék, persze van akinek egy kisebb, olcsóbb hangszer is bőven elég. Azonban ha szeretsz különböző hangszerek hangzásaiban és eleve ízléses zenei aláfestésben, kísérettel szórakozni, abban nem fog kárpótolni a kisebb tudású hangszer, lévén 10-15 hangszíne nem állhat szembe a nagyobb tudású több 100 variációjával. Ilyen értelemben valóban hogy korábbi kérdésedre is válaszoljak, a DGX egyben egy szintetizátor is, de nem csak az, egy zongora is mellette s első sorban az.
Köszönöm a válaszokat. Arról már lekéstem, hogy gyerekként tanuljak zenélni, így most felnőttként teljesen kezdőként, mindenféle zenei ismeret nélkül állok neki tanulni. A célom egyelőre az, hogy elinduljak, csupán a magam szórakoztatására szeretnék játszani. Nagyon szeretem hallgatni a zongora hangját (az akusztikus és az elektromos zongoráét is) és ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy de jó lenne ha én is meg tudnám szólaltatni legalább egyszerűbb dallamokkal, legyen az akár klasszikus vagy modern. A hétvégén elég sokat olvastam a digitális zongorákról, teljesen megértem azokat akik a mai napig a klasszikus hangszerre voksolnak, viszont számomra az én esetemben még így is a digitális tűnik a jobb választásnak az elinduláshoz. Nyilván szeretném minél olcsóbban megúszni, de van az a határ ami alatt már a spórolás a tanulás rovására megy. Úgy látom valahol a P35 árszintjén van. Ebben is ott a klasszikus és az elektromos zongora hangszín, a kalapácsmehanika. Amiben még nem sikerült döntenem, hogy a DGX-650 ártöbblete megéri számomra vagy sem. Mármint ez az összeg ha jól számolok kb 30 óra zongoratanárnál. Viszont a 650 esetén már több helyen írták, hogy szebb a zongora hangja, kissé csábít a digitális kijelző ami rögtön kottázza amit játszok, vagy fordítva, megjeleníti azt amit játszanom kell. Vannak beépített dalai, meg ott az oktató funkció. Ezek olyan jónak tűnnek, de, hogy valóban annyira jók mint gondolom, azt sajnos nem tudom és helyettem se fogja tudni senki megmondani. Az se segít ha bemegyek egy boltba és ott megnézem, mert csak miután már elkezdtem tanulni és eltelt némi idő akkor fogom látni nekem mennyire hasznosaki. Persze ezen kívül még ott van az, hogy a 650 esetében van állvány, az ilyen típusú a P35-höz kb. 30 ezer. Papíron ugye mindkettő 6W-os hanszórókat kapott, de mindenhol azt írják a 650 sokkal jobban szól, gondolom komolyabb került bele. Laikusként kicsit úgy látom a 650 a tudásához, szolgáltatásaihoz képest jobb ár/érték arányt képvisel mint a P35. Még nem döntöttem el, nem akarom elkapkodni. Meg még tanárt se találtam, megvárom azt is ő mit fog javasolni. Ami még felmerült bennem, hogy lehet zongorát tanulni úgy, hogy nincs saját hangszer? Mármint lehet és megéri ilyet bérelni? Mert valamilyen hangszer az kell, ha nincs min gyakorolnom gondolom felesleges is elkezdeni.
Mindent a helyén kell kezelni elsősorban azt mondom! Nyilván ha valaki tanulni akar, az egy JÓ! tanárhoz is kénytelen elmenni, lévén biztos alapok kellenek hogy egy adott szint fölött már valaki az önálló gyakorlásra és tanulásra képes legyen felügyelet nélkül (leszámítva persze az őstehetségeket). Az más hogy a tanár is ajánlani fog hangszert, de legtöbben elégedettek ott is a Yamaha hangszerekkel. A kalapácsmechanikája nyilván a legolcsóbb kategória, de azt nem árt tudni, hogy pl az 500 ezres MOX8, MOXF8 hangszerek is ezt tartalmazzák, melyek igencsak profi kategóriák ha úgy nézzük hangzás és szolgáltatás oldalán. Ezen kívül sok más Yamaha modelben is megtalálhatók ezek a GHS jelzésű mechanikák, az ún. kabinet vagy magyarosabban "bútor zongorák" tekintetében is. És szerintem egy könnyen játszható, tanulásra alkalmas mechanika. A drágább GH mechanikák lomhák, nehezebb érzetűek ehhez képest a Yamaha más modelljeiben és a GHS azokkal szemben valóban változó súlyozású, nem csak a leütésérzékelésben van elektronikusan szabályozva, effektszerűen.
Zenetanár ismerősömnek 640 van, neki nagyon bevállt az oktatásban! Tanítványoknak pendrivera feljátsza a tananyagot és tökéletesen kezeli a DGX a kottát. Ami esetleg gondot jelenthet az a mindenfajta kókányolt, innen-onnan netről levadászott midi fájlok megjelenítése, mely egyrészt nem megfelelő formátumúak a DGX számára, viszont van benne olyan funkció is, amivel a szóló sávot ki lehet vállasztani és ezt is csak a jóval drágább masinák tudják.
A kottakép sztem lehet megfelelő méret abban a távolságban, mert aki 1 méterről játszott már állványra kitett kézzel írt kottából, az sincs beljebb ilyen téren. A nyomtatott kottából viszont itt is lehet ugyanúgy gyakorolni, tanulni a hangszeren. Talán az igaz, hogy elkezdeni tanulni nyilván nem egy képernyőről fog az ember először, de kis idő múltán is fontos eszközzé válhat, ha pl. saját gyakorlását rögzíti az ember a hangszeren és nem csak hallva, hanem látva is az eredményt, ellenőrizni tudja rajta magát. Ilyenekre kell gondolni, nem arra, hogy a hangszer majd a tanár helyett lesz a tanárunk és magától le is ültet minket hogy ezt tessék megtanulni. ;) Ezért írtam hogy mindent a helyén kell kezelni.
Vannak benne továbbá előre gyárilag felvett klasszikus darabok amikkel nem árt mindenkinek megismerkedni aki zongorát tanul, márcsak technikai okokból sem, a zenei lexikalitásról nem is beszélve. Ebben is sokat segít a DGX, hisz a dalok saját tempóra lassíthatók/gyorsíthatók, sőt a kisebb egységekben való tanulásukat, gyakorlásukat is rendkívül segíti a hangszer. Nem hülyék azok a japánok, a Yamahának meg kiváltképp sok éves oktatói tapasztalata van és világszerte használják zeneiskolák a módszereiket és tananyagaikat. Ezzel nem ajnározni akarom, csak azért írom le, hogy rendkívül előremutató az oktatási szemléletük és így láthatja az is aki kezdő a témában, mitől ad többet ez a márka ezen a szinten. Nyilván más oldalról rengeteget lehet őket vitatni is, de ez most nem ide tartozik.
Én azt mondom, lehet olcsón beruházni egy P35-be tanulást elkezdeni, de később úgy is érezni fogja aki komolyan veszi, hogy 2-3 év után egy fejlettebb hangszert kívánna és akkor cserére szorul esetleg, még egy DGX adott esetben akár örök darab is lehet.
Más mondjuk ha valaki csak klaszikus zongorát akar tanulni, de annak talán nem is érdemes digitális hangszerbe beruházni, a zenetanárok is jobbnak vélik (persze sokan még maradiságból is), ha pianínón tanul az illető, az ott elvárt hangképzésnek megfelelően.
Digitális hangszer leginkább olyanok számára javasolt, akik tánczenét, jazzt, könnyűzenét akarnak játszani és adott technikai szint elsajátítása után már nincs nagy szükség úgymond "balettozni" tanulni a billentyűkön, mint a komolyzenészeknél, illetve mobilis akar lenni a hangszerrel ha fellépései volnának.
Ezeket tudom 20 év zenei tapasztalatából mondani, persze ez csak egy vélemény a sok közzül, de talán ér valamit. ;)
A DGX-650 egy remek hangszer, ebben az árban biztos nem találsz jobbat. Ha csak és kizárólag zongoratanuláshoz kell, akkor viszont nem biztos, hogy megéri megvenni, mert a mechanikája ugyanaz, mint P-35-é, és az jóval olcsóbb, igaz állvány nélkül. Persze ha szeretnéd egy kíséretautomatikás szintetizátor funkcióit is kihasználni egyben, akkor a DGX-650-et válaszd.
Jómagam maximálisan meg vagyok vele elégedve (amire és amiért vettem mind tudja), viszont szerintem az oktató funkció nem sokat ér, egy tanárt semmiképpen sem helyettesít. Ha már tudsz zongorázni, akkor nyújt egy kis segítséget, de semmi több. A kotta megjelenítésével kapcsolatosan az a véleményem, hogy egy kb. 10x10-es (nem mértem le pontosan de kotta olvasásához nem túl nagy) kijelző fölé görnyedve nem igazán lehet gyakorolni, nem is értem, hogy mi a lényege, hiszen van hozzá kottatartó, amiről sokkal könnyebben lehet hangjegyeket olvasni. Nem beszélve arról, hogy nem is mindegyik kottát jeleníti meg tökéletesen.
Amúgy nagyon sok funkciója van amikkel remekül lehet szórakoztatni magunkat és másokat is, nálam ez néha sajnos a zongoragyakorlás kárára megy... :)
