Jó, én is. Talált valaki cikket/forrást az eredményekről? Ha lehet nem kínai nyelven. Lám a kínaiak felérték ésszel és vizsgálják a napfogyatkozás gravitációs hatásait, ellentétben a fehér emberrel.
csabix, Kösz az érdeklődést, néhány dolgot rosszul értesz, örömmel segítek ha kérdezel.
Igen, jól értetted, a feltételezett gravitonsugárzás a tér minden irányából homogén és az anyag árnyékolja azt, illetve valamennyi elnyelődik, ezáltal nem lesz teljesen izotróp. A gravitonsugárzás végtelen utánpótlású, kb 1Mc sebességű gravitonpárokból áll. Nyomóerejük rendkívüli, 1044 Newton.
A gravitáció nem a leggyengébb hatóerő, hanem a legerősebb, hihetetlenül erős.
Napfogyatkozás előtt a Nap és a Hold is kitakarnak valamennyit ebből a nagyon erős sugárzásból.
Fedéskor a Hold már nem az eredeti sugárzásból takar, hanem a Nap által gyengített DVAG-graviton sugárzásból nyel el, tehát a kettő együtt valamivel kisebb hatású lesz mint amikor egymás mellett vannak. A földfelszínen mért gravitációs hatás attól függ milyen pozícióban van a Napfogyatkozás,
ha a fejünk felett történik, akkor a felszíni gravitációs erő nő,
ha alattunk, akkor meg csökken.
Tehát napfogyatkozáskor a Nap és a Hold együtt, kevésbéárnyékolja a sugárzást, mint csak a Nap és csak a Hold együttesen, amikor még csak egymás mellett látszanak.
Ha nincs Napfogyatkozás, csak a Nap emelkedik a fejünk fölé, akkor természetesen a földfelszíni gravitációs erő csökken. Ha a Hold, akkor is. Magyarul a súlyod kisebb lesz. Ha mindkettő a fejünk fölé emelkedik, akkor mégkisebb lesz.
Ha egymást fedik, akkor nem lesz annyira mégkisebb, tehát a növekedés az egymás melletti helyzethez képest értendő. És ez a kicsi borítja be a relativista mesét.
Nincsenek se kvarkok, se gluonok..
Úgy van, a tóruszmodellben ezek nem kellenek.
se neutronok..
Ezek vannak, csak nem különálló, lekvarkos meg fölkvarkos részecskék. A neutron mindig egy elektrontóruszba pattintott protontórusz páros. Érdekes módon pont ezekre bomlik.
A mezonok amit a földfelszínen detektálsz, azok a földfelszínen keletkeznek. Semmi okod azt gondolni, hogy azok a sztratoszférában keletkeznének. Ami ott keletkezik (= döntő többségük), az nem is ér le ide a felszínre.
Pound és Rebka kísérletében a fény "lefelé gyorsul".. mennyi lehet a foton maximális sebessége? Gondolom ilyenkor a gravitonsugárzás "tolná" a fotont igaz?
Igen. A gravitonpárok sebessége c2 (= kb 1 Mc), ez a határsebesség. Természetesen a Földön nem ez, mert a foton nekiütközik a Földnek és megáll. Fekete lyukban érdekes ez inkább.
Teljesen mindegy a foton milyen messziről érkezik, a homogén(nek tekinthető) világűrben a fény terjedési sebessége = c. Akkor nő egy kicsit a foton sebessége amikor a Föld gravitációs közelségébe ér és a Föld középpontja felé tart, ezt mérte ki Pound és Rebka a hangszóróra szerelt Fe abszorberrel és a hangszóró alatt elhelyezett detektorral.
A GPS órát meg vissza kell hozni és bár a GPS órák nincsenek felkészítve erre a célra, egy órán csak akkor tudod megállapítani mennyit kettyegett, ha visszahozod. Messziről, mozgás közben ugyanis másképpen látszanak.
Találtam pár Astrojan / Rohán János cikket és megtaláltam a Pound-Rebka kísérletet is. Ez pont igazolja és nem cáfolja Einsteint.
A GPS órákat meg nem kell visszahozni, mert folyamatosan a saját idejüket sugározzák, tehát tudjuk, hogy mennyi rajtuk az idő. Enélkül nem is használhatnánk a rendszert. A műholdak óráit naponta beállítják a földről. Ez a folyamat azért nem automatikus, mert a földfelszín és a műholdak sebességének különbségéből adódó idődilatáció (~ -7 mikroszekundum) és a földfelszínen és a műholdakra ható különböző gravitációból eredő gravitációs idődilatáció (~ +45 mikroszekundum) értékét aszerint kell korrigálni, hogy a műhold milyen gravitációjú területek felett haladnak el.
A fénysebesség pedig nem azért állandó és még kevésbé azért határsebesség, mert Einstein ezt szűrte le az MM kísérletből. Ez csak alapot, ötletet adott neki az elmélete kidolgozásához, amiből kijön egy határsebesség, amit csak a nulla tömegű objektumok érhetnek el. A foton ilyen.
Viszont sehol sem találtam semmilyen számítást, igazolást, csak kijelentéseket kb. ilyen stílusban: "Ez van mert azt mondtam!" Ez elég kevés három ilyen szilárd lábakon álló elmélet ellen.
Most akadtam a vitára, üdv mindenkinek! Bocsánat, ha hülyeséget fogok kérdezni de nem olvastam el az összes hozzászólást, csak úgy az utolsó ötszázon futottam át, azt is felületesen. Próbáltam keresni a google-el valami anyagot a DVAG-ról de többnyire csak vitafórumokat dobált :-) ezért - bár néhányba beleolvastam - feladtam. Tud valaki (pl. Astrojan) egy átfogó leírást valahol? A gravitációs anomáliáról már korábban is olvastam, de a Lakihegyi torony esete kicsit összezavart. Ha jól értettem, akkor a feltételezett gravitonsugárzás a tér minden irányából homogén és az anyag árnyékolja azt, illetve valamennyi elnyelődik(?) az anyagban és így nyomást fejt ki rá. Így működik "fordítva" a gravitáció a jelenleg uralkodó felfogáshoz képest? Ez esetben napfogyatkozáskor a nap és a hold együtt, jobban árnyékolja a sugárzást, mint csak a Nap vagy csak a Hold. Tehát a Lakihegyi torony Nappal és Holddal ellentétes irányából több graviton érkezik, azaz nagyobb nyomást fejt ki rá. Ez esetben nem éppen a Nap és Hold felé kellene a toronynak jobban kitérnie?
Továbbá, ha jól értettem, akkor a DVAG elmélet teljesen kizárja, hogy a specrel, áltrel és az SM helyes legyen. Nincsenek se kvarkok, se gluonok, se neutronok, stb. Ez azért olyan súlyos állítás, amit illene alátámasztani valamivel, és természetesen olyan valamivel, ami magyarázatot ad arra, hogyan értékeljük a részecskegyorsítók eddigi eredményeit? Az SM elég jól össze lett rakva az elmúlt 40 évben és a specrel is óránként igazolódik valamelyik részecskegyorsítóban vagy ha máshol nem, akkor a GPS rendszerben. Szóval ha a specrel nem igaz, akkor a DVAG elméletnek választ kell adnia azokra az "anomáliákra" is, amiket jelenleg a specrelnek tulajdonítunk. Pl. A kozmikus sugárzás hatására keletkező pi-mezonok detektálását a légkör alsó részeiben. Na persze, ha pi-mezonok sincsenek :-) nyilván nem is detektálhatjuk őket de akkor meg arra kellene választ adnia, hogy mit látunk amikor azt hisszük, hogy pi-mezont látunk?
Végül, ha Pound és Rebka kísérletében a fény "lefelé gyorsul", meddig gyorsul? Azaz mennyi lehet a foton maximális sebessége? Gondolom ilyenkor a gravitonsugárzás "tolná" a fotont igaz? Ha mindezt 22 méteren kimérték, akkor mennyire tolhatja a Voyager 1 és 2 -ről származó rádiójeleket? Nem kellene ezt észrevennünk itt a földön? Pl., hogy a jel hamarabb ideér, mint azt a távolság indokolná? Persze most már elég nehéz lenne észrevenni, hiszen nem nagyon van mihez viszonyítani és a távolságot is csak az állandónak vett fénysebesség terjedése alapján számítjuk, de pl. amikor az utolsó érintett nagybolygó mellett elhaladtak? Persze, ha az azokról származó fény sebessége sem állandó, akkor a kozmoszban semmi sem ott van, ahol eddig hittük? A Jupiter közepéről a távcsőbe érő foton lassabban ér ide mint a széléről induló foton? Hiszen a "középről" induló fotont kevésbé "tolhatja" a gravitonsugárzás, mivel a bolygó magja jobban árnyékolja, mint a "széléről" induló fotont "hajtó" gravitonsugárzás, aminek esetleg csak a Jupiter szélén kell áthaladnia. Ugyanennek a hatásnak még markánsabban kellene jelentkeznie a bolygó pályairányú és azzal ellentétes széléről induló fotonok vonatkozásában, hiszen a pályairányú széléről induló fotont kevésbé gyorsítja a gravitonsugárzásnak, mert a gravitonsugárzást hosszabb ideig árnyékolja a bolygó, mint a pályairánnyal ellentétes oldalról induló fotont, amit szinte azonnal gyorsíthat.
Szóval van erről valami jól összeszedett átfogó anyag valahol?
Kivéve, hogy ki van téve hőmérséklet változásoknak, amik teljesen elrontják. Süti a Nap a drótköteleit meg a fém szerkezeteit vagy árnyékba kerül, a napfogyatkozásnál feltámadó szél mennyire hűti és milyen egyenetlenül stb.
Egy normális műszerrel sacc/kb minimum 5 nagyságrenddel pontosabban lehet mérni.
Jó, megtették, a linket feltettem, a torziós inga fogyatkozáskor lassabban járt, a földfelszíni gravitációs erő tehát nőtt.
A Foucault inga fordítva működik, ha a gravitációs erő nő, akkor az inga gyorsul: Allais effektus.
Ezekkel ki lehet mutatni a gravitációs erő változását, de nehezen kezelhető eredményeket adnak, hosszadalmas beállítással járnak, nincs rá idő az egyensúlyi helyzetek beállásához és a kisérlet nem ismételhető, mert a kisérletre összesen legfeljebb két óra áll rendelkezésre. Nem elég érzékeny tehát a viszonylag gyorsan változó gravitációs erő feltérképezéséhez.
Egy Wang nevű úr egyszerűen rugós erőmérőt használt egy kínai fogyatkozásnál 1997-ben, ami jó lenne, ha a fogyatkozás a fejünk felett lenne, de a kínai fogyatkozás szerencsétlenségére alacsony szögű volt, a horizont felett csak 21o. Neki a torony elhajlás vizsgálata lett volna előnyösebb a graviméter helyett.
A Magyari módszer egyszerű, átlátható eredményt ad, a torony választás remek, mert a lakihegyi vastorony két félgömb kerámia szigetelőn nyugszik. Elég magas a torony, remek graviméter. A működéséhez csak az kell, hogy a fogyatkozás a horizont körül történjen. Ez a feltétel adott volt 1961 február 15.-én reggel és a torony 65cm-es kilengést produkált.
Az ismétlésnél a körülmények sokkal rosszabbak voltak, a Nap 60o-al állt a horizont felett, a torony mozgása csak 6-6 cm volt, a szél, a hőmérséklet változás hatása nehezebben leválasztható. (A Magyari kisérletnél tíz cm-es kitérést tulajdonítottak a szél hatásának, a grafikon közepének bal oldalán lévő zavar). Itt, az 1999 aug 11-i fogyatkozásnál lett volna előnyösebb a Wang graviméteres mérés.
Lehet mérni ingával, csak nem elég informatív és nehézkes.
A graviméter egyszerű, a toronydőlés mérése szintén, nem kívánnak hosszadalmas beállítást. Akár másodpercenként is leolvashatók a műszerek, amit az ingákkal semmi esetre sem tehetsz meg.
Igazad van, nem azt írtad. Áruld el azonban végre, hogy Te miért nem szoktál indoklást fűzni magvas megállapításaidhoz - mint pl. ahhoz, hogy nem volna praktikusabb torziós ingát használni?
"mivel magyarázod, hogy ha olyan irányú a gyorsulás, hogy a megfigyelő rendszerében ez lassulásként lehet értelmezni, akkor az elhangolódott műszerek, mérőrudak, órák, meggyógyulnak?
Ez nem ugyan olyan gyorsulás? Vagy szerinted van olyan ami elhangol, meg olyan is ami rendbe hoz?"
Gondold át a mozgási energiáról szóló tételt, mely szintén egy - az induláskor megváltozóvá váló értéket jósol, s mely érték a test lefékezésekor visszaáll a korábbi 0-ra.
Ezzel összhangban áll az, hogy a lassulás során az utaztatott műszerek bizonyos jellemzői kezdik visszanyerni indulás előtti értékeiket. (Kivéve az órákról leolvasható időintervallumokat).
A felsoroltak egyike sem okoz olyasmit, amit így jellemeztél:
Az elméletből az következik, hogy mérőeszközeid ezalatt - tudtoddal, vagy anélkül - olyan változáson kellett keresztül menjenek...
Ha igazad lenne, akkor mivel magyarázod, hogy ha olyan irányú a gyorsulás, hogy a megfigyelő rendszerében ez lassulásként lehet értelmezni, akkor az elhangolódott műszerek, mérőrudak, órák, meggyógyulnak?
Ez nem ugyan olyan gyorsulás? Vagy szerinted van olyan ami elhangol, meg olyan is ami rendbe hoz?
2014 ápr 29-én este napfogyatkozás Tasmániában (ausztrália).
A hatás vízszintes, csak torony kellene hozzá. De olyan jó torony mint a lakihegyi nemnagyon van (= 307 m, nagyon magas, egy ponton támaszkodó, nem rigid). A magas épületekkel is működhet valamelyest, ilyen van nekik 350 méteres is. Ja, és akarat is kellene hozzá. Na ebből van a legkevesebb. Pedig az egész kisérlethez nem kell más csak egy teodolit.
Azzal a precizitással amellyel Einstein megfogalmazta őket, sajnos nem tudom idézni - helyszűke miatt. Ehelyett konyhanyelven sorolom az elmélet jelen témánkba vágó tételeit.
Tehát a relatíve mozgó testek bizonyos fizikai jellemzőire vonatkozó tételek egy szűkebb csoportja következik:
"Az elméletből ez nem következik. Ez a te külön-bejáratú véleményed."
Az elméletre támaszkodva cáfollak:
Nyugvó rendszerhez kötött megfigyelők azt észlelik, hogy a rendszerükből megfigyelt gyorsuló mérőeszközök bizonyos fizikai jellemzői megváltoznak a gyorsításuk folyamán.
Az elmélet tételeinek alkalmazásával e fizikai jellemzők kiszámíthatóak.
Úgy vélem, az illendőséget nem rajtam kellene elsősorban számonkérned ilyenformán:
Szerintem inkább ilyesfélét illett volna írnod: Még nem sikerült arra a következtetésre jutnod, amelyre Hírmérnök topiktárs jutott.
Ezt te írtad a 63374-ben:
Az elméletből az következik, hogy mérőeszközeid ezalatt - tudtoddal, vagy anélkül - olyan változáson kellett keresztül menjenek...
Az elméletből ez nem következik. Ez a te külön-bejáratú véleményed. Ha már az illendőséget hánytorgatod, akkor illendő lett volna jelezned, hogy szerinted.
Elolvastam a linkelt cikket (Fizikai Szemle), az se semmi, van olyan mint Astrojan "elmélete"...
Na nekem is sikerült megtalálnom. A hőtágulásos effektusra tett megjegyzésemet visszavonom. Tényleg nem tudom, Astrojan mitől lett boldog, mert a magyarázatot az áltrel-ben vélik megtalálni Astrojannal ellentétben.
Kétségtelen hogy a legjobb drótkötelekkel kikötött adótoronnyal gravitációt mérni. Mi is lehetne ennél megbízhatóbb... A műholdakkal csak a gond van, még az órájuk se úgy jár ahogy kellene.
A Fizikai Szemle az 1999 aug 11-i Napfogyatkozás alatt történő méréseket összegzi, amikor a Nap magasan áll 13 órakor. Ez az időpont a magasan álló Nap miatt kevéssé alkalmas a torony dőlésének megfigyelésére, mert a gravitációs változás csaknem felülről éri a tornyot, ezért a lakihegyi torony dülöngélése kicsi, a 7. ábrán láthatóan csak maximum 6-7 cm.
Az 1961-es fogyatkozás kora reggel volt, a toronyra merőleges irányból, csaknem vízszintesen érte a tornyot a gravitációs változás, ezért a torony dülöngélése megdöbbentően látványos volt a maga 65 cm-es összesített kitérésével.
Az csak természetes, hogy téged a sokkal rosszabb körülmények közötti mérés fogott meg, ahol a torony dőlése sokkal kisebb amplitudójú, mert az erő (változása) felülről érte a tornyot, másrészt a hőmérséklet változása is jelentősebb hatással lehetett a feszítő kötelekre. Maga a teodolitos leolvasás hibája is kb 2 cm.
Ami a relelmet illeti az az 1961-es fogyatkozás totalitásakor bekövetkező torony elhajlás, méghozzá a Nap-Hold rendszertől ellentéstes irányba.
