Barom idegesítő félórás képernyőelsötéttülések. Minden cselekmény mint lassított felvétel. Emberi érzéssel rendelkező számítógép, amire a korabeli novellák 90%-a alapul. A látvány a 12 évvel későbbi Csillagok háborújával volt egyszinten, de gondolom nem ez a lényeg. Mitől volt ez akkora durranás?
Nem komponálok hanem komponálTATok :-), de nyilván könnyített pályán focizok: arról a zenéről beszélni és továbbgondolni amit jól ismerek, ami a zsigereimben van: persze hogy megy (és szívesen is csinálom), de minden előképzettség híján nyilván nem tudok BÁRMIhez hozzászólni: hiányosak az ismereteim, az eszközeim, a műveltségem, így nyilván nem csinálok semmi ilyesmit "csípőből". (azért kösz a feltételezést :-) ) De pont ezért érdekel a dolog: miről lenne izgalmas beszélgetni, kérdéseket feltenni, olvasni, ha nem arról amit az ember NEM ismer?...
Amerikában az 1880-as népszámlálás adatait egy lyukkártyaolvasó géppel végezték. A feltaláló, Hermah Hollerith 1911-ben megalapította a Tabulator Machine Companyt, amiből 1924-ben, mindenféle kavarások után megalakult az International Business Machines.
Ne akadj már ki minden szóra! :) Lehet, hogy a"felhánytorgatott" pejoratív felhangú, de hát tudhatod, hogy nem annak szántam. :)
Azért mondtam, hogy olvasd el ha teheted Lemtől az Anankét, mert akkor megérted mire célzok HAL-lal kapcsolatban. (Amúgy az megvan, hogy a rossz nyelvek szerint csak azért HAL, mert minden betűje eggyel előrébb van az ABC-ben, mint az IBM? Persze Clarke szerint a Heurisztikus Algoritmus rövidítése)
Egy számítógépben hiba a paradox programozás, Hiszen nem csak hardveres hiba lehet, hanem szoftveres is. (Megintcsak egy novellával, jelesül Asimov egyik remekével példálozzak, ahol egy paradoxonnal (minden ügyvéd hazudik, mondja egy ügyvéd) teszik tönkre a szuperszámítógépet)
Közben olvasom a beidézett cikket - azért ez elég háztartási értelmezése Hofstadter-féle egymásba fonódó hurkoknak, de nem rossz! :-)
"felhánytorgatott vontatottság egyrészt a kor jellemzője, másrészt a hangulat bemutatása" - "hánytorgatott"?... Felvetett, szóba hozott :-). Nem önmagában problémás a hossz, hanem például a konkrét színészekkel. Nemrég néztem újra a Straight Storyt, a maga hosszú beállításáaival - "tele" volt, feszes volt; de nyilván sok hasonló példa volna sorolható, de tényleg időt lopok rá a remélem közeljövőben sikerül.
"Pont az a lényeg HAL szerepében, hogy megértsük, nincs gonosz számítógép! Elromlott számítógép van, amit hibásan programoztak". - magam sem mondtam h gonosz (egy cikk kérdését idéztem), de az előző bejegyzésednek nem az egyik fontos pontja, hogy nem hibáról van szó, hanem arról az önellentmondásról, ami szükségszerűen be van építve a rendszerbe magába? (Hofstadter a Gödel-tételre hivatkozik sokat, eszerint nem hozható létre a matematikában olyan erős rendszer, amin belül ne lehetne megfogalmazni legalább egy olyan állítást, amiről a rendszer kritériumai alapján nem lehet eldönteni az adott állítás igaz vagy hamis voltát. Ez nem a rendszer hibája, hanem sajátossága - a cikk szerint a gép is egy ilyen paradoxonnal kerül szembe. Igaz: az is tekinthető hibának, hogy erre nem készítették fel. Hofstadter könyvében ezeket a fejezeteket nagyon vidám kísérőtörtének körítik: létrehozzák a lemezjátszót a sajátrezgésével tönkretevő hanglemezt, erre válaszul megépítik a lemezjátszó-összetörő-lemez rezgéseire lemezjátszó-visszaépítésel (önjavítással) reagáló lemezjátszót, és így tovább, a végtelenségig... :-) )
"egy épület megtervezésével lehet értelmezni egy zeneművet" - pontosan: történetesen építészetet tanítok, és első évben zenére (is) komponálunk formatanulmányokat, így valamennyire benne vagyok a dologben ;-). Ha Te nem szoktál sem filmekről, sem zenéről, sem másról nagyon beszélgetni - őszinte részvétem. :-)
"amit itt te erőltetsz" - ???????
"annak semmi de semmi értelme" - másik emberek beszélgetnek itt, kérdezgetik egymást, válaszolnak egymásnak. Te eddig itt se voltál, hozzá se fűztél semmit, azt sem lehetett tudni hoyg zavaró lenne a dolog. Miért fáj hogy másvalakinek kérdései (ad absurdum: gondolatai?!?..) vannak?... (Túl olcsó poén lenne megkérdezni, hogy lehet hogy ismeretlen az élmény? ;-) )
Ahogy írtam, például az a jelenet, ahopl a zene a Kék Duna keringő, szintén olyan hosszú, hogy gyakorlatilag az egész zene "belefér". Az én véleményem szerint a felhánytorgatott vontatottság egyrészt a kor jellemzője, másrészt a hangulat bemutatása. Szerinted mennyire vontatott az út a Jupiterig ébren? :)
Pont az a lényeg HAL szerepében, hogy megértsük, nincs gonosz számítógép! Elromlott számítógép van, amit hibásan programoztak. Olvasd el Lemtől az Ananké című novellát!
Ugyanúgy tehetők állítások egy absztrakt festményről, ahogy egy épület megtervezésével lehet értelmezni egy zeneművet.
A véleménycsere eszközei a szavak, a mondatok, melyekkel legfeljebb szakmai nézőpontból lehet leírni egy absztrakt festményt. Ettől még persze lehet akár órákat is beszélgetni Miro vagy Kandinszkij vagy akár Konok Tamás képeiről vagy inkább azok kapcsán, de amit itt te erőltetsz, hogy mondja már meg valaki, mitől jó ez a film, meg, hogy te másképpen értelmezed az egyes jeleneteket, mint wiki cikkírója, hát, hogy a jó fenébe lehetséges ez, stb., annak semmi de semmi értelme. Ettől még persze ...
Ez izgalmas, főleg a möbius-hurok - már csak azért is mert az ismeretségi körömben nemigen ismeri senki Hofstadter gondolatait, örömteli volt itt látni! (egész alaposan később lesz időm átfutni, most csak gyorsan átszaladtam a cikken).
Érdekesek a felvetődő síkok, akár a számítógép szerepével kapcsolatban (valahol az Indexen is nem rég vetődött fel a "gonosz számítógép" kérdése), lassan elérkezek a pontig hogy újranézem, mindezzel a munícióval. A hosszúsággal, a vontatottsággal kell majd megküzdenem: mintha nem volnának elég erősek az eszközök hogy elég erővel megtöltsék ezt a rettenetes hosszú film-időt. (vagy a színészek: nem érzem elég karakteresnek, nincsenek megmaradó emlékezetes pillanatok - szerepeltek máshol, ismert arcok ők?)
"Amit itt erőltetsz ebben a topicban" - erőltetek?... Beszélgetünk: kérdezünk, válaszolunk, tűnődünk... Mit erőltetnék, hogyan?
"Nézd meg Kubrick összes filmjét" - ahogy írtam már, a legtöbbet láttam.
"Vagy próbáld meg megfejteni, hogy miért vannak Mironak rajongói" - nem biztos hogy értem: szerinted nem tehetőek állítások az absztrakt festészetről? Szerinted nem lehet a "tetszik-nem teszik" kettősségen túllépve beszélgetni a művészetről? Miért ne lehetne erről (vagy pláne a film műfajáról, amiről itt szó van) "gördülékenyen cseverészni"? Ha valóban így lenne, ez a topik sem született volna meg, könyvek tucatjai nem születtek volna meg, az emberek nem olvasnának és írnának kritikákat - mindenki ülne egy sör mellett és maga elé motyogná: "nekem tetszik"... :-) Azt hiszem ennél igényesebben is viszonyulhatunk a világhoz. ;-) (s magunkhoz)
Nem tűnsz semmilyennek. illetve semmi negatívitást nem látok a hozzászólásodban. :)
Az igazság az, hogy így írásban polemizálva kissé nehézkes, de végül is élvezetes a filmről beszélgetni. Kezdjük a végén.
Egy a majdani jövőben játszódó, angol író által megírt, amerikában készült, de a nemzetállamokhoz már rég semmilyen módon nem kötődő filmben mi lenne az, aminek a megértése egy életkorhoz, egy országhoz vagy egy világhelyzethez lenne köthető?...
A törénte nagyon szorosan kapcsolódik a nemzetállamokhoz, számos pontján tettenérhető ez. Gondolj csak bele, ahogy a modernkori rész kezdődik. (Űrállomás, ami szektorokra van osztva, (Orosz, Amerikai) titkolózás az Amerikaiak részéről, felvállalva még a járvány pletykája által okozott problémákat is. Szóval akármennyire is nagy írónak, és gondolkodónak tartom Clarkot, nem tudott átlépni a saját árnyékán, és extrapolálta kora hidegháborúját 2001-be. Persze nem hibáztatható érte, ki tudhatta előre? Az egész történetet átitatják az aktuálpolitikai utalások. Ami persze nem baj, de jellemzi a korát.
Valójában az egész konfliktus, illetve bonyodalom ebből alakul ki. A legénységet hibernálják, és csak ők, illetve HAL tud az út valódi céljáról, a monolitról. A legénység ébren lévő tagjai nem tudnak semmit, kutató útnak hiszik az expedíciót. HAL problémáját épp ez okozza. Egy programozási hiba, Clarke által Moebius-Hofstadter huroknak hívott logikai ellentmondás miatt próbál "megszabadulni" a legénység olyan részétől, akinek nem "beszélhet" a valódi célról. ( http://lance-wandering.blogspot.hu/2013/09/the-hofstadter-moebius-loop.html ) Ez nagyon jellemző annak a kornak a paranoiájára (Talán a miénkre még jobban!?)
Azért ennyire ne legyen már szakrális és érinthetetlen a dolog. :-)
Tőlem ez áll legtávolabb. Nagyon szeretem ezt a filmet, hibái ellenére is. Azt is bevallom, hogy volt, nem tudtam végignézni, elaludtam rajta. De akkor is belengi az a hangulat, ami 68-ban az emberiség felemás képzeteit mutatta a jövőről. Clarke mérnökember volt (Nevéhez fűződik például a műsorszóró stacionárius műholdak ötlete is. A II. világháborúban az angliai radarokkal dolgozott) , így a történetei kissé technokraták, de mindig is benne van valami optimista humanizmus is. Ilyen megközelítéssel szemlélve David Bowman személyét, talán árnyaltabbá válik a kép. De azt is be kell látni, kissé egysíkú, sablonos. Érdekes, hogy a 2001-ben még mellékszereplő Dr. Heywood Floyd a későbbiekben főszereplővé válik.
Amúgy nagyon érdekes az eredeti novella, ami Őrszem címmel jelent meg, azt hiszem 1964-ben. Ott még szó nincs HAL-ról, Jupiterről, csak a Holdról és a monolitról.
A film egyik nagy erőssége szerintem a zeneválasztás. Én azt gondolom Richard Strauss (Zarathrustra) <gyakorlatailag összefonódott a filmmel> Ifjabb Strauss Kék Duna keringője hihetetlenül bátor, és tökéletes választás. Ráadásul gyakorlatilag ez utóbbit teljes egészében lejátszák a filmben, ami megintcsak unikum. Mindenképp fontos még Ligeti Györgyöt is megemlíteni (Atmosphères, Lux aeterna, Requiem)!
Gondolj bele! Eddig a filmig gyakorlatilag sehol nem mertek ilyen zenéket hasonló témához választani. Az űrbéli jelenetek még a mai tudásunk szerint is elfogadhatóak, mind a valóság, mind filmtechnikai eszközök tekintetében is. Nem beszélve arról, hogy ennyire hard sci-fi nem jelent meg addig filmvásznon. Volt pókemeber, meg Superman, de ilyen nem.
Persze, ez mind így van ahogy írod, de engem egy nagyon másik oldala érdekel a dolognak: hisz mondhatjuk hogy „neked tetszik, nekem nem, és legyünk jóba”, vagy megállapíthatjuk hogy „ezt bizony nehéz megérteni”, de ezzel az még ég egy adta világon SEMMIT nem mondtunk magáról a filmről, kőkemény általánosságokon kívül. Pedig engem PONT ez érdekelne: kitárgyalható-e hogy miben jól sikerült, miben nem a film, vannak-e vitatható vagy kiválóan sikerült részei, mi a viszonya a befogadhatósággal – KONKRÉTAN. Az ilyen általánosságokkal az a bajom mint egy fiatal emberé, aki elindul a világba és megkérdi a nagyapját hogy szolgáljon neki tanáccsal merthogy 5 évre Pozsonyba meg, s a nagypapa – mondjuk – ott nőtt fel. „Hát fiam, az élet nehéz…” – mondja esetleg a nagypapa, a szegény fiatal meg néz maga elé és azt gondolja hogy „na, ezt a hajamra kenhetem…” :-)
Az elejétől kezdve ugyanez volt a problémám: ha csak a „tetszik-nem tetszik” volna az alapkérdés, nem is jöttem volna ide, nem is beszélgetnénk: ezt el tudom dönteni magamtól :-). Viszont magáRÓL a filmRŐL is borzasztó döcögősnek tűnik a beszélgetés, erre írtam az elején hogy mintha valamiféle hit kellene hozzá, de szavakba a dolog nem önthető, nem véletlen hogy az életkor is felbukkant most, ami jól eset, mint fiatalítás, de ismét: már megint NEM A FILMRŐL beszélünk hanem valami ködös fátyolfelhőről ami körbeveszi. Azért ennyire ne legyen már szakrális és érinthetetlen a dolog. :-)
Nincsenek élményeink, nincsenek örömeink, meglepődéseink a filmmel kapcsolatban, amit szóba lehetne hozni? Nem jelentett olyan élményt, ami miatt izgalmasnak ígérkezik hogy valaki kívülállóbbnak beszélhetek róla és átadhatom az élményeimet?
Még a fenti általánosságokkal azért konkrét gondom is van :-): nem tudom hogy ENNEK a filmnek az esetében, ehhez kapcsolódva hogy vetődhet fel a valamit „nem érthetsz meg, ha nem éltél abban a korban, abban az országban”. Oké, értem hogy másik filmre vonatkozik PONT ITT, de mégis erről a filmről (sajnos: nagy nagy általánosságban) beszélgetve lett idehozva. Egy a majdani jövőben játszódó, angol író által megírt, amerikában készült, de a nemzetállamokhoz már rég semmilyen módon nem kötődő filmben mi lenne az, aminek a megértése egy életkorhoz, egy országhoz vagy egy világhelyzethez lenne köthető?...
Na. Hátha most megmarad. :) Persze már teljesen más dolgok járnak a fejemben. Az egyik, a síkok kérdése. Persze! Azt hiszem ebben teljesen egyetértünk, bármit nem lehet beleképzelni. De én úgy gondolom, hogy az, mit kátsz bele, mit érzel ki belőle nagyban függ attól, milyen élettapasztalataid vannak.
Olvasd el Lemtől az Édent. Ha eddig még nem tetted meg. Nagyon jó könyv, remek történet. Majd nézd meg Lem életrajzát, és értelmezd újra a történetet. Dermesztő. Én először tizenévesen olvastam, fogalmam se volt arról, mi Lem háttere. Felnőttkéánt utánanézve, újra elolvasva..hááát. Mintha egy másik könyvet olvastam volna.
És ez érvényes az életkorodra is. Egyszerűen vannak olyan utalások, amit nem érthetsz meg, ha nem éltél abban a korban, abban az országban. És ez nagyon méylen benne van a filmben, kitörölhetetlenül. És ha ez nem talál meg, akkor nem fog tetszeni. Nem azt állítom, hogy nem vagy hozzá érett! De ez nem baj! Nemrég jártam a Szépművészeti múzeumban a Tiziano kiállításon. Nem tetszett, Na jó! Canaletto igen. Szóval... Így szép a világ! Nem?
Az tényleg csak egy újabb érdektelen teenager franchise, volt már jó pár ilyen a történelemben, nekem már az is sok volt mikor a Disney átállt anno a Hófehérke, Frédi Béni style-ról valami őrült Cartonn Network-os agyament horror feelingre. :)
Ez is csak jön, meg megy, mint Harry Potter vagy Naruto, netán az Angry Birds-ök stb. A világon semmi jelentőségük nincs.
És igen, azok kétségtelenül ilyen alkotások, véleményes témájuk ellenére is.
Félreértesz. Én arról az őrületről beszélek, ami pár éve megszállta az embereket. Fogalmam sincs, mi volt a címe, és nincs is nagyon kedvem utánanézni.
Azok a filmek amiket említettél, bizonyára örökérvényű alkotások, de számomra érdektelenek. Így jártam! :)
ismét hibajavítás: "lehet egy filmnek két, több síkja, de nem végtelen, a néző nem láthat bele BÁRMIT. Emellett érveltem korábban – akkor a fenti nyomán ez lehet azt hiszem konszenzus – hm?"
„a két sík, a két közönség, ugyan azonos filemt néz, de teljesen más történetet hall”
No akkor ezt a vonalat azt hiszem lezárhatjuk: igen, lehet egy filmnek két, több síkja, de nem bégtelen, a néző nem láthat bele BÁRMIT. Emellett rveltem korábban – akkor a fenti nyomán ez lehet azt hiszem konszenzus – hm?
„A ponyvaregénynel nem bírtam el. (…) De az a bajom vele, mint általában a mai filmekkel. Ez így soha nem történhetett volna meg.” „A Pulp Fiction egy unortodox elemekkel operáló szórakoztató film”
Azért itt vitatkoznék: a.) a Ponyvaregény nem mai :-), kereken húsz éves – nagyon komoly utóélete van, egy teljes következő generációnak jelentett muníciót. b.) Az „így soha nem történhetett meg” majdhogynem minden filmre igaz lehet (hiszen a film jobbára fikció), de a Ponyvaregény sok tekintetben pont a hétköznapiságot, a párbeszédek keresetlenségét hozza előtérbe, NEKEM pont nem ez jutna eszembe hogy „így nem történhetett volna meg”, sőt: nagyon megkapó a természetessége, a dialógusok élettel-telítettsége, átélhetősége, jelenvalósága (ezt nagyon nagyban aláhúzza a szereplők idealizálatlansága: esendősége: elesik, elveszti, elkésik, véletlenül belelő, stb.). Például ezért is nézték elhűlve a vásznak annak idején az akkor fiatal, mára befutott rendezők – például Török Ferenc (tényleg érdemes megnézni a DVD-t a kommentárjukkal). Számukra (is) evidens hogy a Ponyvaregény elég komoly hangsúllyal szerepel a közelmúlt filmtörténetében.
„Lehet az a gond, hogy fiatal vagy.”
Óóóó... :-) Könnyen lehet, bár a 43 évemmel ezt mostanában nem fogalmaztam meg így magamról (de jól esik, kösz - igaz hogy naphosszat húszévesekkel vagyok körülvéve, lehet hogy a dolog tudatalatt kisugárzik) :-) Ami azt illeti, a 2001 pont azért kezdett mostanában érdekelni, mert „elég öreg vagyok”: a kilencvenes évek filmklubjaiban rengeteg Kubrick filmet néztünk, a 2001 valahogy kimaradt, a többi se lett túl kontúros élmény, kíváncsi vagyok hogy mostani fejjel mit jelenthet a dolog – ezért szereztem meg, ezért olvastam utána – ezért beszélgetünk róla. :-)
Még egy: a film (nem is annyira itt, inkább máshol) szóbakerült részeit felismertem, dekódoltam, a gondom nem az hogy ezekkel nem tudok azonosulni, „nem vagyok hozzá érett” vagy bármi hasonló: egyszerűen nem tartom jól megoldottnak, filmként, „filmnyelven” gondolom kevésbé jól sikerültnek – de erről lentebb sokat írtam.
Annyiban egyetértünk, hogy a két film nem egy súlycsoport.
Lehet, nem bölcs dolog, de én nagyon könnyen nemet mondtam a vámpírörületre, anélkül, hogy egy kockát is láttam volna belőle. Körülettem sokan meg voltak őrülve érte, keresték a zenéket, és engem meg egyre jobban nem érdekelt. A mai napig fogalmam sincs miről szól. És ez lehet, hiba. Lehet, nem így kellene hozzáállnom. Persze elfogadom, hogy más meg olyanokkal van így, amit én szeretek.
