Barom idegesítő félórás képernyőelsötéttülések. Minden cselekmény mint lassított felvétel. Emberi érzéssel rendelkező számítógép, amire a korabeli novellák 90%-a alapul. A látvány a 12 évvel későbbi Csillagok háborújával volt egyszinten, de gondolom nem ez a lényeg. Mitől volt ez akkora durranás?
Annyiban egyetértünk, hogy a két film nem egy súlycsoport.
Lehet, nem bölcs dolog, de én nagyon könnyen nemet mondtam a vámpírörületre, anélkül, hogy egy kockát is láttam volna belőle. Körülettem sokan meg voltak őrülve érte, keresték a zenéket, és engem meg egyre jobban nem érdekelt. A mai napig fogalmam sincs miről szól. És ez lehet, hiba. Lehet, nem így kellene hozzáállnom. Persze elfogadom, hogy más meg olyanokkal van így, amit én szeretek.
Tudod, ott van például a 2010. Filmen. Jó szereposztás, remek képek. Még a történet is izgalmas, kicsit misztikus, van benne hideg, illetve melegedő háború., oroszok, amerikaiak.
Van aki csak ezt látja a filmből. És élvezi.
Aztán van benne filozófia, hogy vajon mikortól kell tisztelni az értelmet? Vajon a szilícium alapú értelem ugyanolyan tiszteletet érdemel, mint a fehérje alapú? Vajon mi a fontosabb? A nemzet, vagy azt emberiség?
Van aki ezeket a kérdéseket veszi észre, és ezért élvezi a filmet. Én azt gondolom, hogy a két sík, a két közönség, ugyan azonos filemt néz, de teljesen más történetet hall.
Aztán vannak olyanok, kiknek csalódás ez a film(2010). Mert olvasták a könyvet. :) Nem egy Kubrick rendezte látomás, hanem egy remek iparos munka, de inkább kihegyezve az első síkra.
Azzal, hogy azt említettem, nem vagy rezonanciában Clarke gondolataival cask annyit jeleztem, hogy nem ugyanazok a gondolatok jelennek meg számodra, mint számára. Elsikkadnak jelentéstartalmak, ezéltal érdektelenné válik számodra. Van ilyen, és ez egyáltalán nem baj. Számomra például anno a Három testőr egy hihetetlenül izgalmas könyv volt, majd a Húsz év múlvát cask félig tudtam elolvasni. Pedig ugyanaz írta. Tehát nem csak író, hanem kell még valami más is.
De ettől szép a világ! Nem?
És mivel érdekel, és mivel nem vagy elutasító vele kapcsolatban, ezért beszélgetünk róla. :) És ez így van rendjén.
A ponyvaregénynel nem bírtam el. Vannak kiragadott jelenetek, például a táncverseny jelent, ami remek. A zene tökéletes. De az a bajom vele, mint általában a mai filmekkel. Ez így soha nem történhetett volna meg. Nem tudom érted-e, mire akarok ezzel célozni? Szóval számomra nem jó film, holott látom, hasonló kultfilmmé vált igaz két vagy inkább három nemzedékkel később.
Lehet az a gond, hogy fiatal vagy. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy a 2001-hez meg kell öregedni, hanem azt, hogy azok a tapasztalatok, amik az adott korosztályt jellemzik, belőled hiányoznak. Nem tudsz tudat alatt dekódolni olyan pillanatokat a filmben, amit ugyan nem veszünk észre, de ott vannak, hatnak.
A Ponyvaregény is nagyon jó film, bár természetesen összehasonlíthatatlan ez a két alkotás. A Pulp Fiction egy unortodox elemekkel operáló szórakoztató film. Kubrick filmjénél viszont nem elsősorban kikapcsolódnunk kellene, hanem elgondolkodni.
Mondjuk, alapból ha valamit nagyon nem ért az ember az szerintem izgatja is annyira, hogy próbálja később valahogy feldolgozni mégis.
Ha viszont valamire rámondjuk hogy totál nem érdekel minket, arról valamilyen tudásunk már kell hogy létezzen, ami alapján ezt a negatív ítéletet nyugodtan meghozhatjuk róla.
Tehát ahhoz értenünk kell valamennyire, hogy biztosan tudjuk, ez bizony hidegen fog hagy minket a jövőben.
Nem ezt írtam :-), hanem hogy nagy valószínűség szerint nem fogom, ami könnyen megváltozhat valamikor - például ha sok izgalmasat és felfedeznivalót hallok-látok-olvasok róla és izgatni kezd akár egy részkérdés akár az egész. Ki tudja. :-)
No, itt lesz az egyetértés helye, hisz ezt mondom én is: PERSZE hogy egy műnek több síkja van, PERSZE hogy több lehetséges értelmezési irányt jelöl ki, de ez a „több” soha nem „bármi” és nem „minden” (a ’hazaszeretet’ meg nagy félreértés: nem a konkrét filmre mondtam, csak általánosságban dobtam be fogalmakat, amiket [ha "bármi"] elvileg rá lehetne (ha lehetne) húzni egy képzeletbeli filmre. Lám, azonban ezt sem lehet: hát PERSZE hogy a 2001 nem a hazaszeretetről szól, nem TUD arról szólni, köze nincs hozzá).
„te egyszerűen nem vagy rezonanciában Clarke elméjével.”
Így van, azt is gondolom ugyanakkor hogy egy műalkotás (így egy film is) nem személyes titkosírás, amit a beavatottak megfejtenek a többiek meg nem, hanem egy jóval általánosabb, dekódolható, megérthető valami: pont ezért műalkotás és nem családi home-movie. Ha megelégedne az 'ismerősők' általi megfejthetőséggel, akkor maga minősítené le magát ez utóbbivá.
„Fogadd el, hogy neked nem tetszett, és kész.”
Persze, rég elfogadtam :-), csak kíváncsi ember vagyok, szeretek beszélgetni, illetve megvan az az 'önzőség' is bennem ;-) hogy szeretnék épülni, gazdagodni – ehhez meg kell próbálnom megérteni a világot, jelen esetben ezt a filmet: ÉRDEKEL miért olyan a fogadtatása amilyen, ÉRDEKEL miért hat gyökeresen másképp másokra mint rám.
(a Ponyvaregényt - ha már szóba jött - négyszer kellett megnéznem hogy értékelni tudjam [főleg az erőszak miatt, nehezen viseltem], de idővel egyre izgalmasabb és gazdagabb lett, különösen a DVD-n a fiatal magyar rendezők kommentárjaival. Csak ajánlani tudom!)
"Erre lentebb válaszoltam valaki másnak – el tudsz képzelni, (most megnevezni) egy olyan filmet/zenét/szobrot, bármit, ami (sugallatod alapján teljesen, alapvetően) mást jelenthet az emberek sokaságának?"
Tulajdonképp tudok. Elvileg bármi lehet. Itt vannak például Lem művei, és - ki gondolta volna - kedvencem a Pirx történetek. Ezeknek több síkja van. Beszéltem már olyan emberrel, aki csak a kaland síkját fedezte fel magának, nem volt szüksége többre, Aztán vannak, akik észreveszik vbenne a filozófiát, a kétséget, a kérdéseket. Aztán vannak olyanok, akik beillesztve a Lem életműbe, még több rejtett utalást vesznek észre.
Ezek a dolgok tényleg tapasztalat, élethelyzetfüggőek. Nem egyszerű.
"Lehet – én a magam érzéseiről tudok beszámolni: megnéztem a filmet és… csak néztem utána magam elé. Utána 4-5-6 csatlakozó szöveg és kritika elolvasása után kezdett derengeni hogy mi lehetett a cél - össze is állt, meg is értettem, de SZERINTEM, számomra a film ezt nem közvetítette konzekvensen (emellett érveltem lentebb, hosszasan)."
Látod pont ez az! Realista vagyok. Nem hiszek a csodákban, a lelki hókuszpókuszokban, ugyanakkor tudom, mennyire érzékeny, érdekes az emberi elme. Ennek ellenére azt mondom, hogy te egyszerűen nem vagy rezonanciában Clarke elméjével. Ennyi a probléma. AZ, hogy azt írod, nem akarod többet megnézni is ezt jelzi. Nem is kell. Nem tetszik neked, illetve csak egy átlagos filmnek, történetnek gondolod. Nem baj! Sőt!
A történet folytatását ismered? Olvastad a 2010-et, 2061-et, illetve a 3001-et? Valahol ezeknek a történetekenk is több síkja van.
Én például az általad említett hazaszeretetet sehol nem látom a filmben. Sőt! Persze engem befolyásol sokminden.
Az a véleményem, hogy ne nézd meg többször. Sőt! Fogadd el, hogy neked nem tetszett, és kész. Én is így vagok pár kultfilmmel. Például a ponyvaregénnyel. Megnéztem, nem tetszett. Vagy a vámpír mozik. A hideg kiráz tőlük. Másnak tetszik, tehát szükség van rájuk. :)
"a gondolat, a fantázia szabad. Soha nem fogunk ugyanúgy látni semmit a világon. Mindenki egyedi, személyes. Neked mást mond, mint nekem, mert az előző 50 évemet teljesn máshogy éltem, mint te. Más motivációkat hoz ki belőlem a történet, más emlékeket (A hajdani Kinizsi moziban tizenévesen a második részt már egyedül néztem)"
Erre lentebb válaszoltam valaki másnak – el tudsz képzelni, (most megnevezni) egy olyan filmet/zenét/szobrot, bármit, ami (sugallatod alapján teljesen, alapvetően) mást jelenthet az emberek sokaságának? Őszintén kérdezem – mert én állítom hogy nem: az alapvetően azonos üzenet (hazaszeretet, fájdalom, időtlenség, stb.) lehetnek PICI eltérések személyenként. Van különbség, persze, de nem minden különböző, nem „bármi” jut az eszünkbe – ha igen, az a mű hibája.
"A filmnek nincsenek logikai hiányai - szerintem. Csak épp megköveteli a nézőtől, hogy maga próbálja összerakni a történetet, nem adja kezébe a kész megoldást."
Lehet – én a magam érzéseiről tudok beszámolni: megnéztem a filmet és… csak néztem utána magam elé. Utána 4-5-6 csatlakozó szöveg és kritika elolvasása után kezdett derengeni hogy mi lehetett a cél - össze is állt, meg is értettem, de SZERINTEM, számomra a film ezt nem közvetítette konzekvensen (emellett érveltem lentebb, hosszasan).
Sokszor kell megnézni
Jajj... azért ahhoz kéne egy nagyobb adag lelkierő… :-)
„Azért legyen már annyi szabadsága (szabad akarata) az egyénnek, hogy azt lássom bele valamibe amit csak akar.”
Hát persze hogy van, miért ne lenne – másról van szó. :-) PONT NEM az egyén szabadságáról beszéltem, a válaszom egy olyan mondatra reagált, ami azt sejtette hogy ’egy mű bárhogy értelmezhető’ (idézve: „épp ez a szép benne, hogy mindenki azt lát bele, amit akar”). A válaszom nem az egyén szabadságát kérdőjelezi meg (miért ne kapcsolhatna egy műhöz bárki bármit, függően attól hogy bal-lábbal kelt vagy esett épp az úton a moziba menet), hanem a mű erejét, önmagában koherens voltát, üzenetét. Azt hiszem – vélekedtem alant -, BAJ lenne ha egy tetszőleges műfajú műről bárminek bármi eszébe juthatna: akkor az egy rossz film/szobor/bármi lenne (el tudunk-e képzelni teszem azt olyan zenét, ami egyik embernek a gyász, a másiknak a féktelen tomboló jókedv, a harmadiknak a lefojtott erotika, a negyediknek a hazafias érzelmek megjelenítését jelenti? Alig hiszem. Ennél azért messze kötöttebb a világ - szerencsére.)
A most tárgyalt film is SZÓL VALAMIRŐL, az alapüzenetét tekintve nem is hinném hogy vita volna akár itt, akár a szakirodalomban – a lehetséges vita a szimbólumok olvashatóságában, a mű egészének konzekvensségének kérdésében van.
„A csont elsősorban az eszközhasználat motívuma, az általa végbemenő erőszak másodlagos”
Pontosan ezt mondom (másodszor ismételve) én is, bár nekem inkább sokadlagos.
„HAL jéghidegen és érzelem mentesen feladatot hajt végre, egy magasabb rendű parancs alapján”
Nem tudom, valószínűleg meg kellene néznem mégegyszer (ha rá tudnám magam szánni erre a sokórás kalandra), nekem első nézésre nem magasabb rendű parancsnak tűnt, hanem egyszerű meghibásodásnak (amire filmet építeni azért merész dolog lenne). Mondom, nem biztos hogy működőképes az emlék.
"Aki a maga számára nem tudja értelmessé feldolgozni az egyes jeleneteket, annak tényleg segíthet, ha elolvassa könyvet."
Ez igaz – ha a film maga elég meggyőző ahhoz hogy fenntartsa a kíváncsiságot. Ahogy korábban írtam, mások véleményeit is elolvasva ez inkább mintha valamiféle hiten alapulna mint bármi máson, s ilyesféle hit bennem e film iránt nem keletkezett, alig hiszem hogy valaha elolvasnám a könyvet…
"…idegen értelmet kellene valahogy érzékeltetnie, téren és idő túl. Néhányunk számára ez is összejött neki, másoknak meg ez már túl sok."
Nem „túl sok”: egyszerűen logikátlan, nem követhető, nem értelmezhető, kiesik a film egészéből.
"mindössze az evolúció folytatása az egész, egy olyan - meghökkentő, de logikus - út felvázolása, amifelé lehet, minden technikai civilizáció elindul."
Könnyen lehet, de ha valami volt számomra, akkor biztos hogy nem LOGIKUS: pont a film vége nagyon szétesett szerkezetű, időtől független, (számomra) semmivel nem összeköthető valami, egy furcsa, öntörvényű képi és filmi világ.
Igen. Időtől független, mert épp azt akarja jelezni, hogy ezek az új lények már nem az idő rabjai. Az idpőben is ugyanúgy közlekednek, mint a térben. Ők már a világegyetem szövedékében vannak, nem anyagi lények. Tulajdonképp emeberi gondolkodással Istenek.
Túl azon a logikán, amit te megszoktál, de a logika általános, és egyetemes törvényeinek megfelelve.
A 2010 előszavában Clarke leírja, hogy a film, gyakorlatilag együtt készült a könyvvel. Valójában a film inspirálta a könyvet. Így lehetnek olyan eltérések a film, és a könyv között, hogy például a könyvben a Szaturnuszhoz mennek, szemben a filmbeli Jupiterrel. A regény több része a film elkészülte után íródott.
Az erőszak viszonylagos fogalom, és leginkább az emberekhez kapcsolódik. Nem gondolnál erőszakosnak egy oroszlánt. Ő csak enni akar. Az emberiség fejlődésében akár akarjuk, akár nem, a mozgatórugó az erőszak volt. A túlélésért egymással, és az elemekkel való harc.
De még mindig azt gondolom, a csont -> űrhajó mindoössze a fejlődést hivatott volt ábrázolni. Ami eléggé megdöbbentő, ha belegondolsz, hogy pár százezer év, és egy állatból, űrrepülésre képes lény lett.
HAL csak egy gép. Intelligens, sőt. (Átmegy a Turning teszten is ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Turing-teszt ) és készítője Dr. Csandra személyiségként tekint rá( a későbbi részekben) , de akkor is csak egy gép, programhibával. Vajon erőszakos gyilkosnak tekintenél egy gépet, amelyik meghibásodásával megöl embereket? Én úgy gondolom, ez kissé antropomorf gondolkodás lenne.
OK! Nem te nevezted csillaggyermeknek, de így említetted a hozzászólásban. Valóban nem a te megfogalmazásod, tulajdonképp Clarke is használta. :)
Akár szereted ezt az érvelést akár nem, én csak annyit jeleztem, hogy a gondolat, a fantázia szabad. Soha nem fogunk ugyanúgy látni semmit a világon. Mindenki egyedi, személyes. Neked mást mond, mint nekem, mert az előző 50 évemet teljesn máshogy éltem, mint te. Más motivációkat hoz ki belőlem a történet, más emlékeket (A hajdani Kinizsi moziban tizenévesen a második részt már egyedül néztem)
Ettől még a történetnek van koherenciája, és a könyv, mit általában Clarke művei feszes, rövid, néha csak pár mondatos fejezetekből áll, a végükön általában egy nyitott kérdéssel.
A filmnek nincsnek logikai hiáűnyai - szerintem. Csak épp megköveteli a nézőtől, hogy maga próbálja összerakni a történetet, nem adja kezébe a kész megoldást.
Sokszor kell megnázni, sokat kell rajta gondolkodni. Inkább Kubrick, mint Clarke.
Azért legyen már annyi szabadsága (szabad akarata) az egyénnek, hogy azt lássom bele valamibe amit csak akar.
Zappát se hiszem, hogy csak egyféleképpen lehet értelmezni. Vagy mindenki ugyanazt képezi le belőle, pont ő belőle ? :)
A csont elsősorban az eszközhasználat motívuma, az általa végbemenő erőszak másodlagos, bár nyilván utalhat az emberiség fejlődéstörténetén kétségkivül végigvonuló háborúkra is, meg a faj életbenmaradási, kiemelkedési esélyeinek ugrásszerű javulására is.
HAL jéghidegen és érzelem mentesen feladatot hajt végre, egy magasabb rendű parancs alapján, abból kiindulva, hogy a civilizáció egészére nézve mi az elsődleges, és mi számít elfogadható veszteségnek ehhez képest. Nyilván programozásában megjelenhet a különbözű mértékben humanista társadalmi áramlatok ütközése éppúgy, mint az egyszerű emberi hiba vagy a transzcendens (itt hasábokat alkotó) akarat.
A könyv segítség lehet olyanoknak, akik nem értenek valamit. Magam előbb a filmet néztem meg és semmi gondom nem volt, de tudom, hogy ez nem egy általános jelenség. Aki a maga számára nem tudja értelmessé feldolgozni az egyes jeleneteket, annak tényleg segíthet, ha elolvassa könyvet.
A film vége természetesen, a mondanivalóval szerves egységben emelkedik el a valóságtól, mivel az emberiség jövőjét illetve az elképzelhetetlen idegen értelmet kellene valahogy érzékeltenie, téren és idő túl. Néhányunk számára ez is összejött neki, másoknak meg ez már túl sok.
De nem lehetünk egyformák és mint tudjuk a változatosság egyrészt gyönyörködtet, másrészt előbbre is visz. :)
"Ne haragudj, de szerintem alaposan félreértelmezted a filmet."
Dehogy haragszom – sőt: ugyanezt írtam én is: mást látok/értek, mint a tucatnyi film-értelmezés állít.
Csont -> űrhajó. (…) Jelzi, hogy az értelem megjelent, és eljuttatta az embereket az űrbe.
Így van, ezt mondom én is – mégis az általam olvasott értelmezések azonosítják az erőszak megjelenésével.
"HAL egyáltalán nem erőszakos."
Hm, kinyírni egy teljes legénységet – nem erőszak?... :-) Egy olyasmi szerkezettől, akinek többé-kevésbé öntudata van?...
"Ami valóban csak jelzésképp jelenik meg a filmben, illetve hiányos utalásokkal, az az általad csillaggyermeknek nevezett valami. A könyvet elolvasva egyértelmű…"
Lehet, de ez mégiscsak egy FILM!... És nem valaminek a melléklete – ha az elején kiírja, hogy „bocs, csak a használati útmutatóval érthető”, hát az se lenne egy kerek gesztus :-), de láthatólag nem ezt teszi. A mozinéző bemegy, nézi – és ha nem érthető a film képi- és szimbólumvilága, mert önmagából nem, csak a könyvből fejthető meg, akkor az nem jó film… Nem azért mert „nekem nem tetszik”, hanem mert nem konzekvens saját eszközrendszeréhez.
"az általad csillaggyermeknek nevezett valami"
Már megint a számba adsz valamit – NEM én neveztem csillaggyermeknek. :-)
„hogy mindenki azt lát bele, amit akar”
Jaj, de nem szeretem ezt az érvelést. :-) Amibe mindenki azt lát bele, amit akar, az SEMMI, annak nincs szerkezete, nincs belső koherenciája. Ha egy film szálai összekuszálódnak és nem érthető, nem követhető, logikai ugrások és következetlenségek vannak benne, az nem a „szabad értelmezés”, hanem az érthetetlenség felé viszi el.
"mindössze az evolúció folytatása az egész, egy olyan - meghökkentő, de logikus - út felvázolása, amifelé lehet, minden technikai civilizáció elindul."
Könnyen lehet, de ha valami volt számomra, akkor biztos hogy nem LOGIKUS: pont a film vége nagyon szétesett szerkezetű, időtől független, (számomra) semmivel nem összeköthető valami, egy furcsa, öntörvényű képi és filmi világ.
"De olvasván Clarke majd összes művét, állítom, a lehető legmesszebb állt az erőszaktól, nemhogy az öncélútól."
Könnyen lehet – de ismétlem: ez erőszak gondolatát pont nem én vetem fel, hanem a sok értelmezés akikkel vitatkozom. És ismét: a film logikai hiányait sem lehet a könyvvel betömni...
Ne haragudj, de szerintem alaposan félreértelmezted a filmet. Vagy nem ugyanazt értjük dolgok alatt. Csont -> űrhajó. Egyszerű átvezetés. Jelzi, hogy az eszközhasználat első lépése hová vezetett. Jelzi, hogy az értelem megjelent, és eljuttatta az embereket az űrbe.
HAL egyáltalán nem erőszakos. Tudom, nehéz elfogadni. Először is egyetlen cselekedete sem céltalan, oktalan. Másodszor ugye nem nevezhetünk erőszakosnak egy nem behúzott kézifék miatt elguduló autót, ami a fizika törvényeinek engedelmeskedik, ezért egy olyan számítógépet sem, amely hibás programozás miatt kerül olyan helyzetbe, ahol azokat a tényezőket (sajnálatosan az embereket) akarja kiiktatni, amelyek "zavarják", akik miatt nem tudja rendesen elvégezni a feladatát.
Ami valóban csak jelzésképp jelenik meg a filmben, illetve hiányos utalásokkal, az az általad csillaggyermeknek nevezett valami. A könyvet elolvasva egyértelmű, hogy mindössze az evolúció folytatása az egész, egy olyan - meghökkentő, de logikus - út felvázolása, amifelé lehet, minden technikai civilizáció elindul.
Persze épp ez a szép benne, hogy mindenki azt lát bele, amit akar, ami felé saját gondolatai, érzelmei, ösztönei vezetik.
De olvasván Clarke majd összes művét, állítom, a lehető legmesszebb állt az erőszaktól, nemhogy az öncélútól.
még egy gondolat az érthetőséghez, a jelentések olvashatóságához:
Az ikonikus jelenet, mikor a levegőbe repülő csont képe átúszik az űrhajóéba, számomra ugyancsak nem (nem úgy) volt értelmezhető, ahogy azt az általános olvasat mondja: ahogy írtam, a csont mint az erőszak megjelenésének eszköze eleve nem volt egyértelmű, de ugyanúgy nincs ilyen asszociációm az (űr)technológiával kapcsolatban: az űrhajók világa számomra a technikai fejlettség, az információátadás (műholdak), a felfedezések világa - a háborús asszociációk a lövöldözős filmekből ismerősek persze, de nem ez az első asszociációm (a csillagháború terve a hidegháborús időszakban szerencsére nem vált valósággá).
Ha valahol megjelenik az erőszak vagy a konfliktus gondolata, az a filmben megjelenő kapcsolatok, emberi viszonylatok hiánya, az erőszak öncélúsága és értelmetlensége (mikor HAL az űrhajósok életére tör): ezek az eszközök is a film egésze követésének, befogadhatóságának nehézségét jelentik.
A filmmel kapcsolatban pár hozzáférhető cikket elolvastam, ismerősökkel beszélgettem, és nagyon érdekes eredményekre jutottam: miután a film egy nagyon határozott világlátást, egy erős szimbólumvilágot közvetít, ezért a befogadása is az ehhez való viszonytól függ, aminek egyenes következménye, hogy a fentebb említett beszélgetések rendre nem sikerültek, nem voltak beszélgetésnek minősíthetőek: „van aki megérti, van aki nem”, „ezt nem érteni: érezni kell” – stb stb. Ami (nem is olyan) burkoltan azt jelenti, hogy „hülye vagy - ha nem értetted, úgysem fogod” :-) , illetve hogy „én ugyan nagyra értékelem, de nincs kedvem róla beszélgetni”.
Ezt én speciel sajnálom, mert a beszélgetést, az eszmecserét önmagában értéknek tartom, illetve sajnálatosnak tartom ha a kultúra egy darabja nem a gazdagodás, a lehetséges eszmecsere, a vita esélye lesz, hanem a másik minősítéséé, egyfaja „kulturális hierarchia” detektálásáé.
Ezzel együtt a cikkekből, kisfilmekből sokminden kiderült (ami számomra [magamtól] nem vált világossá, ezeket a felismeréseket érdekesnek tartottam, de messze nem érzem egyértelműnek az olvashatóságát – a képi világ bennem egész más asszociációkat keltett, amelyek nem álltak össze semmilyen értelmezéssé. Ezek némelyike, csak ötletszerűen:
„a monolit megjelenésével az értelem jelenik meg, az eszközhasználat, ami egyúttal az erőszak megjelenését is hozza – az addig ugyan vetélkedve, de mégis békében élő törzsek vetélkedése most gyilkosságba torkollik (korábban csarkodva ugyan, de átadják egymásnak a helyet, később jön a gyilkosság).”
A fenti olvasat többedszeri nézésre ugyan érthetőnek mondható, de első nézésre számomra egyáltalán nem derült ki: két eleve indulatosnak, agresszívnek tűnő törzset láttam, akik (számomra úgy tűnt) a kihalt tájon az egyetlen értékért: a vízhez való hozzáférésért küzdöttek. A kamera mozgása,a folyton változó nézőpont miatt nem érzékeltem hogy a két törzs helyet cserél – a gyilkosság jelenet előtt is az erőszakot, a másik kizárásának vágyát láttam (ráadásul az éleltet jelentő vizért való térnyerési küzdelemben).
„csillaggyermek” a film végén:
Mondják, a könyv nélkül ez nehezen érthető: így van, azaz nekem egyáltalán nem. A „gyermek” hatalmas szemei miatt (és mivel sci-firől van szó), számomra ez egyértelműen egy földönkívülit jelenített meg: ez a szokásos filmbéli ábrázolása. Mivel a könyvet még nem olvastam, így ez továbbra is (igen-igen) homályos pont, a film teljes zárójelenetével egyetemben.
A sor folytatható (lenne, ha volna időm); a lényeg számomra az hogy (a filmbe és annak értelmezésébe vetett) valamiféle erős hit szükséges ahhoz hogy azt egésznek és olvashatónak érezzük, ezért osztja meg a nézőket úgy, ahogy – és ezért van hogy sokak (a „beavatottak”?) számára a munka egyfajta „intellektuális küszöb”: a másik, a beszélgetőtárs megítélésének eszköze lesz – mint azt a saját bőrömön éreztem is. :-) És ami sajnálatos – nem az én személyes szempontomból, hanem mert a diskurzust (annak lényegi elmaradásával) nem a tárgyra, hanem a másik emberre, a másik feletti ítélkezésre viszi át (a topik címe is ezt feszegeti: a "kultfilm" státusz nemigen tesz lehetővé diskurzusokat, kétkedést, vitát - legalábbis megnehezíti).
*
Hasonló élményem volt a Tavasz, Nyár, Ősz, Tél... és Tavasz című filmmel: a film közös megnézése után nagyon nagy csendek voltak, a közben felmerülő, meglehetősen nyugtalanító kérdésekre is ez a csönd volt a válasz – a közben lassacskán kibomló köz-olvasat helyett (nyugalom, a természet csendje, befogadása, a tanulás folyamata, az évszakok ritmusa) a film számomra egész másról (fájdalmasan másról): türelmetlenségről, éretlenségről, eszközök és gesztusok hiányáról, érzéketlenségről szólt… arról a véleményem részletesen itt.
Azt gondolom hogy egy film önmagában kell hogy értelmezhető legyen - a méltatások sem a könyvvel együtt értelmezik, a könyvhöz képest vagy a könyv segítségével.
"De biztosíték persze nincs rá"- ezt hogy érted? Hogy a film szerinted sem követhető, hogy nem is igen lehet követni (ahogy az előző hozzászóló is utalt)? Vagy másra?
*
Mindazonáltal a kérdéseimet valóban konkrét kérdésnek szántam, tényleg érdekelnek azok az összefüggések, amiket nem találtam meg, amik nálam foghíjasak. Ti hogy viszonyultok hozzá, kinek hogy állt össze a kép?
Én is felnőtt fejjel néztem meg nemrég, "rákészülve" arra, hogy ez egy nehezen emészthető film.
Vannak benne zseniális részek; pl. amikor az első előember rájön az eszközhasználatra; majd a feldobott csont űrhajóvá változik, de egyébként rettenetesen vontatott, és élvezhetetlen.
O.K. nem kell látványos lézerharc, 3D, IMAX, de legyen már azért érthető a sztori!!
(közben olvasgatok hátrafelé is - látom hogy a végén a "csillaggyermeket" kellett volna látni. Én egy embriót-csecsemőt láttam, akinek szembefordulva hatalmasak voltak a szemei - egy ilyen űrfilmben nem tudtam másra asszociálni mint a (mindig ilyen hatalmas szemekkel ábrázolt) földönkívüliekre. Most már tudom hogy csillaggyermek, csak azt nem, hogy 1.) az mi, 2.) mi köze az film egészéhez?...)
Sok év(tized) után ma meg tegnap néztem meg ezt a filmet, eddig részleteket láttam illetve a hírét ismertem. Elaludtam rajta háromszor (nem ágyból kellett volna nézni - persze mindig visszatekertem és onnan folytattam), most lett vége és egyszerűen nem értem mi történt a képernyőn. Utánaolvastam itt-ott, de mintha nem ugyanazt a filmet láttuk volna (az első kett egy cikkből, a többi idézet a wikipédiából).
- „a monolit, annak megérintése segíti a majmot az eszközhasználathoz” – ez eszembe sem jutott. Egymás után történtek, igaz, de a majmok nem egyének-egyéniségek, tömegként jöttek-mentek, valamelyik(ek?) megéritette(-ték) a monolitot, utána valamelyik eszközként használt egy csontdarabot.
- „a csont és az űrhajó: mindkettő eszköz, a háború és pusztítás eszközei” – ez sem jutott eszembe: a csonttal az egyik törzs megvédte magát a másiktól, az űrhajó az űrben repült A-ból B-be, szó nem volt a filmben háborúról.
- „1999-ben amerikai tudósok idegen civilizáció nyomára bukkannak a Holdon” – no, ennek utána kellett olvasnom, a film ugyanis nem segít: a Claviusról beszélnek, ami (most tudtam meg) a Hold egy krátere.
- Itt megtalálják a monolitot, megérintik, és…? És micsoda? A következő kép új helyzet, új űrhajó, új emberek. ???....
- A HAL számítógép (ismeretlen okból) fellázad, és megöli a legénység majd minden tagját – miért? Miért lehet ez ( egy gép meghibásodása) egy film központi eleme? Hogy lehet egy ilyen súlytalan semmire építeni egy két és fél órás filmet?...
- „Bowman végül egyedül érkezik meg a Iapetushoz, ahol a Holdon található monolittal megegyező méretarányú, de annál nagyobb monolittal találkozik. Ez beszippantja” – ez honnan derül ki? Egy űrutazást látunk, a végén felgyorsuló sebességgel és pszichedelikus képekkel. Illetve a végén a szobával, amit végképp nem tudtam hova tenni.
- „Rájön, hogy ez csak egy szimuláció” – én nem jöttem rá. Sem arra hogy szimuláció lenne, sem arra, hoyg ő rájött volna bármire – honnan tudjuk ezt?
- „az idegenek az ő kedvéért hoztak létre.” - ????....
- „Ezután megöregszik, meghal, majd újjászületik a lét egy magasabb fokán.” – itt már minden korábban meglévő fonal teljesen elveszett. A lét egy magasabb fojkán? Hogy, miért? És mi köze van mindennek a film egészéhez? (Majom, monolit, űrutazás, jupiter, számítógép?...)
Bocsánat, nem méltatlankodni akarok, a fentieket valódi kérdéseknek szánom, tényleg nem értem, tényleg érdekel.
Másrészről meg abból indul ki, hogy egy mesterséges értelem megbízhatóbb az emberinél.
Ebben az értelemben csak extrapolálja azt a tapasztalatot, hogy valamilyen egyszerű munkafázist egy gép alapvetően hatékonyabban lát el, mint az ember.
Nyilván létezhetnek bizonyos közös pontok Clarke Űr illetve Időodüsszeia sorozatának eseményhorizontjaiban, de arra már nem vennék mérget, hogy a mester eleve egységes rendszerbe is képzelte el ezt a két sorozatot.
A hasáb(ok) illetve a szem(ek) gazdái akár lehettek ugyanazok is, de mintha merőben más módszereik lettek volna az értelem gondozására....
Az időodüsszei sorozat szvsz már nem fogható a nagy elődhöz, s vélhetőleg nemcsak azért mert kényszerű okokból itt már a társszerző is komoly szerepet játszik.
A könyv elolvasása után megnéztem a filmet, ami tetszett, bár az a rész amikor Dave átmegy a nagy monoliton az elszomorított. A könyvben az utazás arról szól hogy eljut egy központi állomásra, majd onnan egy ikercsillaghoz, ami egy vörös óriásból és egy fehéren izzó neutroncsillagból áll. Így láthat napfelkeltét egy csillagon. Ez után alakul át Csillaggyermekké.
Leírom a saját véleményemet erről a történet világáról, ha valaki nem ért vele egyet, jelezze.
Valamint innentől a történet elemei is szerepelnek!
A 2010-ben HAL is ilyen lénnyé változik a Jupiter berobbanása után, és a 2061-ben az akkor már idős Heywood Floyd is csatlakozik hozzá.
A kétezres évek folyamán írta meg Arthur C. Clarke együttműködve Steven Baxterrel az időodisszea sorozatot, amelyben (szerintem) ugyan ezek a lények szerepelnek, akiket Elsőszülötteknek hívnak.
Ők akkor fejlődtek ki amikor még az univerzum első instabil hatalmas csillagai létrejöttek, így nagyon nehéz sorsuk volt. Később űrhajókat építettek, aztán a saját tudatukat is ilyen gépekbe helyezték, hogy halhatatlanok legyenek (ők maguk voltak az űrhajók, szerintem HAL-is ilyen szerepet tölt be), majd rájöttek hogyan tárolják a tudatukat a tér szövetében.
A monolit maga egy sokoldalú gép, mint egy svájci bicska, vagy egy okostelefon. Igazából egy darab létezik, de sok kivetülése van a háromdimenziós térben. Lehet használni csillagközi utazásra, vagy az intelligencia serkentésére, stb...
Az Elsőszülöttek rájöttek arra, hogy a sötét energia egyre távolabb sodorja egymástól a galaxisokat, csillagokat, atomokat, míg végül az összes csillag kihuny, így tehát az idejük véges.
Szintén rájöttek arra is, hogy az értelmes élet a legritkább kincs az univerzumban, így támogatják hogy tudjon fejlődni, de ha kell, elpusztítani.
A 2001-ben miután a Csillaggyermek visszatér a földre, a hidegháborús helyet miatt úgy gondolják hogy az ellenséges ország fenyegetése, ezért küldik rá az atombombát, ami természetesen semmi kárt nem tud tenni benne.
HAL meghibásodása pedig onnan ered, hogy egymásnak ellentmondó parancsokat kapott, és ő neki az volt az elsődleges feladata, hogy az információt egyértelműen, torzítás nélkül közölje, így végül is a hazudás olyan volt neki, mint egy trauma. Miután hallotta hogy a két űrhajós arról beszél, hogy le kell kapcsolni, és ez veszélyeztetné a küldetés sikerét, ezért úgy ítéli meg hogy (sajnos) ki kell iktatnia őket.
A 2010 pont arra világít rá, hogy akkor tudunk fejlődni, ha a hatalomra törekvés miatti kicsinyes titkolózásunk háttérbe szorul. Ha nincs titkolózás a monolit ügyében, nincs baleset sem.
"A szoba a film vegen; Az idegenek elcsiptek egy foldi TV adast, es abbol masoltak ki a szoba berendezeset (mint mi ahogy fadarabokat, szalmat rakunk a horcsog ketrecebe, hogy ismeros helyen jol erezze magat a szerencsetlen para). Pl. (ahogy a konyvbol kiderul) a telefonkonyv lapja uresek - mert ezt persze egy filmbol nem tudtak reprodukalni."
Igen, pont erről írtam. Mikor kutatjuk a végtelen univerzumot és keressük a földönkivűli értelmet, nem tudjuk mi vár ránk. Nincs támpontunk, nincs kiindulási lehetőség semmilyen irányban. A felfoghatatlan, nem materializálható.
Van egy másik könyv és egy másik film, Carl Sagan : Kapcsolat -a, ami hasonló eszközöket használ. Ott sem tudunk meg sok mindent, mert az elképzelhetetlen el nem mondható, de egy magasabb rendű értelem megtalál minket és mi felismerjük. Ez utóbbiban van a lényeg, Clarke és Sagan esetében is. Ők optimisták voltak a tekintetben, hogy az emberiség képes lesz előbb-utóbb felismerni a jelet és ezáltal új szintre léphet. Einstein, vagy ma Hawking írásai ugyanezzel a fajta optimizmussal vannak tele. Ezért nincs veszve semmi, mert bár 68 és sok minden elbukott, Clarke és Sagan már hosszú évek óta az égi pályáikról figyelnek, de szellemüket, mint ahogy 68 szellemét is sokan mások tovább viszik, bennünk élnek.
A szoba egy tükör, amiben David Bowman leginkább csak saját magát láthatja meg. Mint ahogy Ellie Arroway sem találhat mást a végtelenen túl, csak apját, azaz saját magunkat, hisz mást mi egyenlőre nem tudunk feldolgozni, fel érni ésszel. Minél messzebbre jutunk, annál jobban megismerhetjük saját magunkat is és talán egyszer eljön az az idő is, amikor rácsodálkozhatunk valami másra is....
trglodita: Nem kell "tanacstalannak" lenni :) - szerintem teljesen termeszetes, hogy az ember izlese idovel valtozik; bizonyos filmek kiesnek a cukroskosarbol es masok johetnek a helyukbe (nalam pl. a kelet-europai filmek). Mint ahogy (az o-gorogok szerint) ketszer nem lehet ugyanabba folyoba leni, ketszer sem lehet ugyanazt a filmet megnezni. (Ugyanis valtozik az ido, a korulmeny - es hat persze eloszorre csak egyszer lehet e filmet megnezni; igy az ismetelt nezessel vagy ujabb ertekek jonnek elo, vagy ellenkezoleg, lehull a lepel, hogy egy szemfenyvesztes aldozatai lettunk.) Es hat mi van akkor, ha az emlitett "cinizmusod", "kiegettseged" egyszeruen az idovel kialakult ugymond bolcsesseg mellektermeke? - hiszen mi is valtozunk. A mai vilagban - mar ami a gondolkodo embert [ezt a kihaloban levo fajt] illeti -, ez nekem termeszetesnek tunik...
1968: Nem hiszem, hogy az akkori diak/hippilazadasok bukasaert [csak] ok voltak e feleloseg, hanem az oket gunyolodo, meg nem erto, vagy nyiltan ellensegeskedo "felnottek". Ugyanugy, mint ma, a satras teret foglalo tiltakozokat ma lenezik vagy egyenesen gyuloik - ahelyett, hogy akkor is ma is mellejuk altak volna/allnak. De akkor is, ma is magukra maradtak ill. maradnak, mert a "jol szitulalt" tobbseg nem erti meg, hogy ezek a jelensegek nem masok, mint ronda kiutesek az arcon; gusztustalan, persze, de nem ez a lenyeg, hanem az, hogy ez a laztol jott elo, amit pedig egy komoly betegseg okozott. Szoval a jonep - mi - undorodik/undorodunk ezektol a "deviansoktol", s azutan a "bukasukon", a birkanyajba valo visszaepulesukon jot rohogunk --- pedig nem ok buktak/buknak meg, hanem mi. Igy persze marad minden a regiben, es a vilag tovabb megy le a sullyesztobe... (mert a betegseget senki nem kuralja, mert mi - a brikak - el vagyunk foglalva azzal, hogy irtozzunk a porsenesektol).
2001: A film eredetileg komoly mondanivalot hordozott - sajnos, ez a vagoasztal padlojan kotott ki. Ugyanis az eredeti filmben az emberiseg eppen az atomhaborura keszul; az elso urhajok, amik a vasznon megjelennek, valojaban katonai (atomtoltettel ellatott) urjarmuvek. A hires vagas az elozo masodpercben levegobe felrepulo csonttal egy keseru igazsagra utal, hogy az ido valtozhat akar millio evet, de az ember szethuzasa/haboruskodo hajlama pontiosan ugyanaz marad (=a csont is, az urhajo is ugyanugy a masik olesere hasznalt fegyver).
Az erzelmek teren is a film tudatosan sivar - vagyis, hogy a technologia elemberteleniti az embert. Ebbol a szempontbol [is] a film profetikus - gondoljunk csak az onmagukba fordult, a kulvilagtol az MP3-as fuldugaszaival magukat kirekeszto (joreszt fiatal) emberkekre, vagy az olyan gyerekekre, akik olvasni meg nem tudnak (es talan soha nem is fognak soha), de a videojatekon a masik ember fejet szetloccsantani mar profi modon tudjak muvelni. Meg udvarisakodunk egymassal, de igazabol nem sok kozunk vagy egymashoz. (Neha a boltban, amikor megkerdezik, hogy vagyok, az valaszolom, hogy "nagyon rossszul" - amire jon a sablon "az jo" valasz, mivel oda sem figyelnek a masikra, es ugyebar ezer megkerdezxettbol ezer azt szajkozza, hogy "koszonom jol").
A szoba a film vegen; Az idegenek elcsiptek egy foldi TV adast, es abbol masoltak ki a szoba berendezeset (mint mi ahogy fadarabokat, szalmat rakunk a horcsog ketrecebe, hogy ismeros helyen jol erezze magat a szerencsetlen para). Pl. (ahogy a konyvbol kiderul) a telefonkonyv lapja uresek - mert ezt persze egy filmbol nem tudtak reprodukalni.
Már Lovecraft vagy Edgar Allan Poe legfélelmetesebb és egyben legnagyszerűbb regényei is azok voltak, amelyek nem írták le részletesen a rettegett idegen mibenlétét. Ha valaminek konkrét körvonalakat, matériát adunk akkor az már valamilyen szinten megfogható és távolról sem annyira izgalmas és transzcendens.
Clarke hihetetlen írói nagysága abban is megnyilvánult, hogy felismerte, nem akkor éri el a legnagyobb hatást, ha konkrétan és részletesen leír egy az embertől idegen fajt.
A film képi megjelenítési módja pedig tökéletesen megjeleníti és visszaadja azt a tényt, hogy az emberiség jelenleg nincs felékszülve arra, hogy el tudjon képzelni egy számára merőben idegen létformát, miután egyet sem ismer.
A másik, hogy Clarke polihisztor volt. Talán a legtöbbet a tengerkutatással, meg az űrkutatással foglalkozott, de behatóan érdekelték a múlt rejtelmei is. India különösen közel állhatott a szívéhez, hisz tudjuk Ceylon szigetén élte le élete javarészét. Nos az indiai szubkontinens írott és iratlan történelme is bőven nyújt múniciót egy Clarke-hoz hasonló érdeklödő elme számára. Az egyik "legenda" ugye arról szól, hogy már az árják érkezése előtt igen fejlett civilizáció jött létre a térségben.
Nos nem állítom, hogy biztosan a hatezer évvel ezelőtt Indus-völgyi civilzáció fürdőszobáira utal a film vége, de Clarke és Kubrick számára, talán ez is beleférhetett.....
Ellenkezőleg, cseppet sem vagyok boldog a 'ma' orbitális nagy felületességében, de azért nem állom meg azt sem mosolygás nélkül, valahányszor felidéződik valahol a 60-as évek valamelyik nagy lózungja ;-) "Építsünk barikádot, csak a barikádépítés kedvéért", és "minden hatalmas a koedukált kollégiumoknak". Amúgy meg szégyelljék magukat közösen, hogy ennyit tudtak elérni, hogy az ő gyermekeik/unokáik még hülyébbek lettek, mint voltak ők...
