Astrojannak veled ellentétben nincs semmi szégyellnivalója. Ő legalább egy teljesen független modellt akar felállítani (nem pedig egy létezőt kiforgatni), ami teljesen legitim törekvés, akármekkora zöldség az egész.
"Főleg nem pocskondiáznák azokat, akiknek működő elmélete van a jelenségek modellezéséhez, meg azokat akik esetleg értik is ezeket a modelleket és sikeresen alkalmazni is tudják."
Anélkül, hogy letenném a voksomat Astrojan DVAG hipotézise mellett, megjegyzem, hogy azok a "működő és sikeres" elméletek és modellek korántsem olyan tökéletesek, mint ahogy te gondolod. Éppen ezeknek a problémái, s megválaszolatlan kérdései teremtenek alapot az olyan, szokásostól eltérő megközelítéseknek, mint Astrojané.
Láthatóan téged, s néhányatokat erősen zavarnak az ilyen új felvetések, engem viszont az a túlzott és megalapozatlan magabiztosság zavar, amit ti mutattok a "mainstream" elméletekkel kapcsolatban.
Természetesen én sem tagadom azokat az eredményeket, amit az elméleti és kísérleti fizika eddig elért, de korántsem lehetünk elégedettek, mert alapvető kérdések nincsenek tisztázva. Gyakorlatilag tökéletes kudarcnak tekinthető a kvantumelmélet és az einsteini gravitációs modell összeegyeztetésének megoldatlansága; semmi megfigyelési tapasztalat nincs a (feltételezett) sötét energiáról, és még sorolhatnám...
Ismét ajánlanám Lee Smolin könyvét, Mi a gubanc a fizikával? címmel, amiben szerinte is elég nagyok még a hiányosságok a fundamentális fizikában, s paradigma váltásra, de legalábbis szemléletváltásra is szükség lehet, hogy tovább lehessen lépni.
Miért számoltam volna ki? Az összes fizikus imád számolni, számoljanak ha akarnak.
Ennyit ér a "tudományod". Ezt a nagyon is egyszerű kérdést sem tudod megmagyarázni, képletekkel levezetni. De azért minden fizikus hülyeségekkel foglalkozik szerinted. Rendes embereknek ilyenkor azért pirulna az orcájuk és nem nagyon villognának a rengeteg eszükkel. Főleg nem pocskondiáznák azokat, akiknek működő elmélete van a jelenségek modellezéséhez, meg azokat akik esetleg értik is ezeket a modelleket és sikeresen alkalmazni is tudják.
Miért számoltam volna ki? Az összes fizikus imád számolni, számoljanak ha akarnak.
Kis segítség: a DVAG nyomóereje = 1.21 x 1044 Newton. A Föld átmérője= 12 740 km. A Föld átlagos sűrűsége = 5515 kg/m3.
A Földön keresztülhaladva a DVAG nyomóereje annyival csökken, ami egy 1 kg tömegű testben 1 kp súlyerőt gerjeszt, mivel a testek súlya a rá lefelé és a felfelé ható erők különbsége,
tehát a Földből felfelé kijövő gravitonsugárzás nyomóereje = 1.21 x 1044- 10Newton.
Na ekkora az elnyelődés. Nem nagy.
Ha egy 12 km mély bányába teszed a vákuum, mágneses, mittudomén milyen csapágyazású kereket, akkor is ennek az erőnek az ezredrészét kapod, arról nembeszélve, hogy a földkéreg sűrűsége csak fele az átlagnak, de ideális esetben akár fél gramos nyomóerőt kaphatnál, ha a ferdén érkező sugarakat nem vesszük figyelembe vagy valami ügyes módon kiküszöbölöd a zavaró hatásokat.
"... Meg nem diadalívet hanem mondjuk egy mély bányaaknát."
Szóval egy kellően mély bányaaknában kellene elhelyezni valami finoman csapágyazott lapátkereket - az általad vélt "gravitonsugárzás" kimutatását célzandó.
Kiszámoltad már, hogy milyen mélyre kellene tenni a spéci csapágyú lapátkereket?
"Ez téves, az áltrel megenged anyag nélküli teret."
A képletek sok mindent megengednek, ami a valóságban nem fordulhat elő.
Úgy tudom, De Sitter hívta fel Einstein figyelmét, hogy az áltrel egyenletei megengedik egy üres Univerzum lehetőségét is. Csakhogy ez az Univerzum nem üres. Így az egyenletnek ezen megoldásai máris mehetnek a kukába. S ugyanígy az anyag nélküli terek feltételezése is.
Nyilván az áltrelen is van még mit fejleszteni, vagyis hogy a valóságos tapasztalattal nem egyező lehetőségekkel ne számoljon. Vagy akár az egész elméletet újra lehet gondolni. Egyébként az áltrel egyik legfontosabb alapelvével – amit tudomásom szerint Einstein sosem vont vissza – sem fér össze az anyag nélküli tér. Ha ugyanis komolyan vesszük, hogy az anyag szabja meg a teret, akkor ebből következik, hogy anyag nélküli tér nem létezik, bármennyire is megengednék a matematikai képletek.
Mottóként idevágónak érzem az alábbi idézetet:
Jegyezze meg, fiatal barátom, hogy a fizikában nem a matematika nehéz, hanem a fizika.
Forgásba jönne-e a "gravitonsugárzástól" az olyan - vízimalomból kiszerelt lapátkerék, amelyet félig betoltunk a diadalív alá?
Hányszor akarod ezt még megkérdezni Emil? Már 5 éve válaszoltam rá itt az Origóban, vagy csak feledékeny vagy? Nem, nem fog forogni. De nem azért mert nincs erő, hanem mert olyan pici.
Ha nem vizimalomkereket használsz hanem valamilyen hallatlanul finom csapágyazást, akkor esetleg. Meg nem diadalívet hanem mondjuk egy mély bányaaknát.
A modelleket alkotjuk, kitaláljuk, nem pedig megfigyeljük.
Az anyagi világot megfigyeljük, nem pedig alkotjuk.
Ha a kettő között nem érzel különbséget az magánügy. Nem mindegy, hogy egy számítógépes modellnek vagy egy matematikai egyenletnek futsz neki vagy egy sziklafalnak.
Nem mondhatod, hogy mindkettő egyforma, vagy csak próbáld ki.
Mit értesz valóságon? Beláthatod, hogy az is csak egy modell.
Az érzékszerveid érzeteit? Hogyan értelmezed azokat? Évekig tartott, amíg a helyére raktad a külső- belső érzeteidet a szüleid, nevelőid segítségével, akik átadtak neked egy egyszerű világmodellt, hogy hogyan értelmezd az érzeteidet. Azután, ahogy fejlődtél, újabb értelmezéseket, újabb modelleket tanítottak meg, és fejlődött, változott a világképed. És most azon vitatkozol, hogy az egyik modell miért modellebb a másiknál? Létezik-e a számítógépeden az Enter billentyű? Nem csak bizonyos kvarkok bizonyos kombinációi léteznek, és ezek némely pillanatnyi speciális állapotait nevezzük tárgyaknak, billentyűnek? Mennyivel kell létezőbbnek tekinteni azt a dolgot, ami közvetlen érzetet okoz bennünk annál, mint amelyet a világképünk alapján az érzet okozójaként azonosítunk? Egy adathalmaz, amely sikeresen vezérli a 3D nyomtatót egy adott tárgy létrehozására, vajon létező?
Vajon nem ismerünk érzéki csalódásokat? Nem ismerünk belső, lelki fájdalmat, nincsenek lelki szemeink, képzeletünk, amelyek hasonló érzetekként jelennek meg bennünk, mint a külső érzetek? Vajon nem ingatja-e meg ez némiképpen az érzeteink fontosságát?
Vajon nem építettek-e olyan mérő, érzékelő berendezéseket, műszereket, amelyekkel olyan jelenségeket tudunk megfigyelni, amelyeket saját érzékszerveinkkel képtelenek volnánk érzékelni? Vajon nem ingatja-e meg ez némiképpen az érzeteink fontosságát? Vajon nem fontosabb-e az érzékeinknél az a modell, amely alapján érzékeinket értelmezzük?
mo-del-l, MO-DE-LL, MODELL, Érted? MODELL. Az enyém modell. A tied meg szerinted fizikailag létező.
A téridő is egy modell, ami semmilyen körülmények között sem egyezik a valósággal és semmilyen körülmények között sem lesz egy modell fizikailag létező.
A különböző egyenletek is egyfajta matematikai modellek, de soha de soha nem lesznek az egyenletek fizikailag létezőek még ha 10 a századikon pontossággal is írnának le valamilyen jelenséget.
Azt állítani, hogy a téridő fizikailag létező és még ráadásul kölcsönhatásban is van az egyébként létező anyagi világgal, az a fizika a természettudományok megcsúfolása.
A modelleket alkotjuk, kitaláljuk, nem pedig megfigyeljük. Kitalálunk fogalmakat, például a gömbölyű kockát. De ettől, hogy ezt az egyébként hülyeség fogalmat kitaláltuk, az még nem lesz fizikailag létező eszem, iszom.
"A vörös és a kék eltolódás egy jelenség, a foton színe meg egy energiaállapot. Az eltolódás jelensége igenis befolyásolja a foton energiáját, ami közvetlenül okozza a foton színének megváltozását."
Így van, csak ahogy nincs abszolút idő, úgy abszolút energia sincs.
Jelen esetben a fény és megfigyelő kölcsönhatása adja a fény ottani energiáját, s ez megfigyelő függő.
Ugyan azon frekvenciájú fényt bizonyos megfigyelő kékebbnek, másik vörösebbnek észlelheti (mivel a saját helyi órája más ütemben jár).
hogy a gravitációs vörös/kék eltolódást nem a foton energia vesztése/nyerése okozza
----------------------------------------------
ez így megint a fogalmak keveredése nálad. A vörös és a kék eltolódás egy jelenség, a foton szine meg egy energiaállapot. Az eltolódás jelensége igenis befolyásolja a foton energiáját, ami közvetlenül okozza a foton szinének megváltozását.
..a téridő is fizikai létező, ráadásul kölcsön is hat más fizikai létezőkkel.
Megáll az eszem Lata, kérlek tedd ide a közleményt ahol kimutatták a téridőt.
Ha nem mutatták ki, akkor sokkal de sokkal rosszabb helyzetben van mint a graviton, mert a graviton anyagi részecske, tehát létezhet, míg a képzeletedbeli/mesebeli téridő egy kitalált fogalom ami csak a fejedben létezik.
Ami létezik az a gravitonsugárzás árnyékolásából fakadó DVAG gradiens, amit Te téridő görbületnek vízionálsz. Pontosabban a fizikailag létező anyag a DVAG és ennek a gradiense ami hatással van az ott közlekedő anyagra.
Nincs olyan, hogy téridő, csak az egyenletekben, a képzeletünkben meg a mesefizikában.
A koordináta idő (nem saját találmány) ahhoz a szemlélethez kellet, hogy érzékeltetni tudjam azt, hogy a gravitációs vörös/kék eltolódást nem a foton energia vesztése/nyerése okozza. A koordináta idő a SR egyik hasznos segéd eszköze, az ÁR-ben valóban kicsit erőltetettnek tűnhet a használata, szemléltetésnek viszont jó lehet. (Ugyan úgy "torz térképet" kapunk, mint a gömbfelület síkbeli ábrázolásakor.) Szemléltethető vele többek között a tér tágulása, vagy a különböző nézőpotokból a fény sebességének alakulása. (Néhány olvtársunk számára még a SR is feketemágiának tűnik.)
Talán rosszul fogalmaztam. Nem elhibázott kényszercselekvés, hanem kényszerű kényszercselekvés, hiszen nincs túl sok lehetőségünk ezt megkerülni, és a kerülő utak sem kényelmesebbek.
OK, amit leírtál, az korrekt. De éppen azt mutatja, hogy az efféle koordinátázás egy elhibázott kényszercselekvés, ráadásul csak viszonylag kis téridő részletekre működik, az egész téridőre általában használhatatlan, ahogy a teljes Földgolyó síkbeli térképei is csak nagyon eltorzítva képezhetők. Az azonos idejű koordináta rendszernek elhibázott a használata egy olyan környezetben, ahol ez a fogalom nem is értelmezhető, illetve értelmezése nem egyértelmű. Ez éppen a lényeget fedi el, tehát azt, hogy a gravitációs vörös, és kék eltolódás nem lokális jelenség, hanem a téridő nagy távolságain értelmezhető folytonos görbültségének következménye.
