Már egy hete tart a kényeztetés Óbudán. Tegnap igazi akvárium, de csak lenttről nézve. Prkolni az út mentén lehetett és kb 400m-t gyalogoltam, mire a starthelyre értem, annyian voltak. A fele közönség nézelődőkből, kirándulókból állt, lehet, hogy jól járna a szövetség, ha székeket telepítene, ülőhely, és jegyszedés...Mivel mindenütt emelt, ezér magassági és szélességi irányban is jól szétoszlott a tömeg. 1,5-2,5-ös tavaszi termikeket tekertünk, és a lejtőszél is elégséges volt, pedig a windguru 30km-est jósolt, ehhez képest éppen megtartott a lejtőszél.
Kitekertem 749m-ig, majd fület csuktam, aztán tovább emelt brutál módon egészen 749,9m-ig, remélem, jól volt kalibrálva a varióm...
Na persze, még láttam ezek után jóval a fejem fölött is ernyőket, de szerintem a napszemüvegemmel lehetett a baj.Vagy valami optikai malőr lehetet...
A starthelyen még sárkányosok is megjelentek, így visszaszállásról szó sem lehetett, elkerülendő, hogy beletrafáljak valakinek a drága gépébe.
Az elmúlt egy hét alatt 5 repülés 5-ször 1 óra, nem is olyan rossz mérlege ennek a tartós Óbudának. Még ma is annak nézki, de lehet, hogy a hét közepéig kitart.
Az előrejelzés ismét tévedett. Nem nagyot, de épp elég lett arra, hogy kellemesen lejtőzős D-i Egedoldalt ne tudjuk meglejtőzni. Legalábbis Bécinek meg Márknak még esélyes volt egy rövid lejtőzést összehozni, ám nekem már nagyon balos lett a szél startkor. Annyira, hogy az Egedről szabályszerűen letúrt a szél. Kénytelen voltam egyenesen a leszálló felé venni az irányt. Egyszer csak gyenge csipogásra lettem figyelmes. Emelt. Mégpedig ugyanott, ahol két éve sikeresen kitekertem a Blade-emmel és végül Fedémesen szálltam le. Akkor az szép repülés volt, nem csoda hát, hogy beletekertem. Bennem volt a kiemelkedés reménye. Megvolt a napsütés a D-i oldalon, ezen a késő téli (vagy nagyon kora tavaszi?) napon. Termikesedett. Én meg fékeztem, majd tekertem. Először gyenge kis emelést tekertem. Keményen fékeztem hát, így minden fordulóval emelkedtem kicsit. Jól jött az átlagoló a varión. Sikerült elérnem a nívót.
Ekkor hirtelen az egyik szárnyfél elcsukott. Legalábbis ezt hittem. Automatikusan fékeztem volna a nyitott oldalt, miközben pörögtem. Ekkor döbbentem rá, hogy ez nem a jól ismert félcsukás! Hogy én mekkora birka vagyok! Épp negatívban pörgök lefelé! Méghozzá veszett módon táncoló ernyő alatt! Néha majdnem becsavarodtam a zsinórok közé. Twist! –villant át az agyamon és küzdöttem volna, de a fékekkel muszáj voltam gépészkedni, esélyem se volt a zsinórok közé bepördülést megakadályozni. Az ernyő már olykor alám lendült, ekkor meg attól féltem, hogy beleesek a kupolába. Tettem mindezt az Eged szőlőkarói felett,… persze nem szándékosan.. Aztán mikor kissé nyugisabbá vált a tánc, felengedtem a fékeket és az ernyő elkezdett ismét repülni. Persze először jól hanyatt vágott, majd megpróbált elém lendülni, de egy –most már- óvatos fékkel kikorrigáltam a dolgot.
Rengeteg magasságot veszítettem. Még azért megpróbáltam tapogatni a korábbi termiket, de talán az ijedtség, talán a túl kevés magasság miatt már semmi használhatót nem találtam, így hát sürgősen a leszálló felé vettem az irányt. Szerencsére kiadta még, nem kellett vészleszállóznom. Egy menetet még lenyomtunk az ijedtségre.
Felgyaloglás közben azon törtem a fejem, hogy mi történt? Nem igazán szoktam túlhúzni a fékeket. Vagy az ernyővel lenne valami? Oké DHV 2-es holmi, ezt most nagyon megéreztem. De attól még sosem tapasztaltam ilyesmit a Blade-el. Olyan természetellenes érzés volt, noha kigépészkedtem a dolgot. Aztán rájöttem.. Az ernyőim fékjeinek rendszeresen igen rövid holtjátékot hagyok, hogy termikelés közben ne kelljen rátekernem a kezemre a fékzsinórokat, mégis szűken tudjak fordulni. Ám a Kantegám fékjeit a magas, hátimotoros bekötés miatt hosszabbra hagytam és egy hete így lejtőztem, meg termikeltem az Eged felett. Akkor a hosszú fékeket ráhurkoltam a kezemre. De a Blade-nek nem engedtem hosszabbra a fékjeit! Naná, hogy bennem volt a mozdulat a fékek kezemre tekerésére! Én tulok, így kaptam hát negatív spirált! Mire végére értem a gondolatsornak, már ismét a DK-i starthelyen virítottam, startra készen. Ijedt voltam a negatív élményem miatt, ezért mindenképp repülnöm kellett!
Kutyaharapást szőrével! –tartja a mondás.
Start után az egész normális irányú befújás után gyorsan ráfeküdtem a lejtőre. Sajnos már túl gyenge volt a szél egy jó lejtőzésre, ezért hamar a leszállóban találtam magam.
Ám volt a repülésben egy hatalmas pozitívum; kigyógyultam az ijedtségből és az ernyő se bizonyult rossznak! Egyszerűen csak elbénáztam az előző termikelést.
Meg aztán másnap Szlovákiába készültünk, én pedig ezzel az ernyővel akartam menni!
Kényeztetnek bennünket itt errefelé. Óbuda tegnap, Óbuda ma és még egy jó darabig úgy tűnik, szétrepülhetjük itt helyben magunkat. Már nagyon régen volt így tartósan ÉK.
Ma pedig Óbuda. A szél továbbra is keleties volt, és élénk is, de akvárium volt a javából.Magassági irányban jól szétszóródott a társulat, így biztonságos volt, de lentről elég zsúfoltnak tűnt.Megjártam 2x is a csúcshegyet, de másodszorra képtelen voltam visszajönni, a Csúcshegy elején a Virágos nyereg dűzniben beragadtam, gyorsítóval is egyhelyben álltam, és még sűllyedtem is. Aztán kénytelen voltam még a hegycsúcs magasságában csinálni egy hátraarcot, és leszálltam hátul a reptére. Az odavezető út elég göröngyös volt, rázott piszkosúl, de csukás nem volt.Végül 1ó.5 percet adott. Ahogy nézem az előrejelzést, esélyes, hogy péntekig még akár ki is tarthat Óbuda.
Ma körbetelefonáltam a lehetséges starthelyeket, Eger/Zimi,és még pár felszállító, de nem lettem teljesen meggyőzve. Elindultam, Gyöngyösnél rá a 3-asra, Abasár felé elkanyarodtam, hogy hátha látok valami biztatót lentről az úton. Épp akkor kezdtek a hegyen ernyőt húzgálni, páran el is startoltak,többen visszaszálltak, 1-2 lerohadt. Úgy döntöttem, Sárhegy lesz. Felmásztam, ott jó combos szél fogadott, és teljesen keleties.Belegondoltam, ha itt ilyen, akkor Egeden esély sincs a startra, nem még a repülésre... Egy csapatnak már csak a végét láttam, ahogy elvonultak. Maradtak vagy 10-en, és folyamatosan érkeztek is.A szél 18-25km/ó volt, és ez erősen szelektáló hatásúnak bizonyúlt.Kiterítettem , vártam egy gyengülést, és elstartoltam könnyedén. 7 perc lejtőzés után lerohadtam.Nagyon oldalas volt. A szántóföld közepén gondolkoztam, mi legyen? Menjek haza, úgy is elég oldalas, vagy mégegyszer felmásszak.Úgy gondoltam, tiszta ciki 7 p. repülés után hazamenni. Aztán a felmászás lett. Mire felértem, egy nagyon kicsit javult a szélirány, de az erőssége nem csökkent. Mégegy start, aztán ez kiadott egy óra repülést.Egy kellemes termikelés is összejött a madarakkal. Elégedetten leszálltam, végülis jól végződött a mai túra.Azért a kétszeri fel gyaloglás nem múlt el nyomtalanul.Valószínűleg esti mese nélkül is nagyon hamar elalszom...
Tök jó! Kezd tavasziasra váltani az idő! Én Fedémesre mentem, hogy hátikrepegjek kicsit, de a gyenge szeles előrejelzés ellenére igen erős szél fogadott, így gyalogosra váltottam és lejtőzgettem inkább. Kora délután az erős szélhez termikus tevékenység is párosult, ezért az egyik lejtőződésből némi kiemelkedés lett, ami különösen tavasziassá tette hangulatomat..
Ma Csolnok.Erős, sőt viharos szélnek indult, de jó páran összegyűltek várni a tutuit délutánra a starthelyen. Épp akkorra értem fel, mire az első ernyő el mert startolni.Gyors készülődés, a szél közben tovább mérséklődött, és nulla várakozási idő után fél 5-kor start. 1 ó. repülés, leszállás hátul a szántóföld szélén. Végig lehetett repülni a lejtőt, de a balos szélben nyomni kellett a gyorsítót visszafelé, hogy ne egyhelyben állás legyen.Összesen 11-en voltunk, volt magasság is bőven, nem kellett túlságosan kerülgetni egymást. Mostanában sokszor kimaradtam a jóból, már rámfért egy kis láblógatás.
Eged. De rég is voltam utoljára. Mikor beköszöntött a tél és az Eged csak öt perces lecsúszások ígéretével tudott kecsegtetni, áttértem a fedémesi hátimotorozásra. Azonban a hatalmas havazások után a sáros talajt rengeteg eső mosta még sárosabbra, így egy hétvégét teljesen ki kellett hagynom. A hét közepén elkezdődött a napsütéses tavaszi száradás. Noha szombatra –Béciék jelentése szerint- a fedémesi feljutás autóval még reménytelen vállalkozásnak tűnt, az egri reptérről már el lehetett startolni. Ráadásul az erős D-i szél és napsütés miatt a száradás tovább gyorsult. Ám az Eged is használható lett egy szezonkezdő repülésre. Mivel Bécivel jött Sanyi is, és én meg Márkkal mentem ki, ezért közösen eldöntöttük, ezúttal gyalogozunk.
Az Eged DK-i leszállójában már elég sokan kint voltak. Mikor kiértünk, már páran félórás lejtőzés után, fülig érő szájjal szálltak le. Úgy éreztük nem bántuk meg a döntést, ezért nekiveselkedtünk a felgyaloglásnak. Kemény menet volt. Mindannyian el voltunk szokva a felgyaloglástól, de végül a szokásos egyetlen pihenővel megjártuk a meredek utat.
A starthelyen egész sokan voltak, még növendékek is repültek.
Eltelt egy félóra, mire felszabadult a számunkra egy-két hely az ernyőknek, ezért Márk, meg Sanyi startoltak. Márk kissé ideges volt, mert rég repült utoljára és most egyből az Egedről indult, ezért próbáltuk segíteni a startját, illetve előre megbeszéltük, mit csináljon. A lejtőzést nem akarta kihagyni és mivel ügyes pilóta, nem is hagyta ki. Hamar elkezdett felfelé esni.
Sanyi az új ernyőjét próbálgatta, egy alig másfél éves nagyonzöld Advance-t. Egy lesiklást tervezett, hogy magasstarthelyen ismerkedjenek egymással. Jól sikerült a bemutatkozásuk. Utánuk én indultam. A sok motoros-belefutós start után fura volt ismét erős szélben kifordulva startolni, de a régi reflexek hamar előjöttek, sikerült egy szép startot produkálnom. Már a starthely közepén fincsi emelésben közeledtem az égiek felé, majd ráfeküdtem a lejtőre. Hiába károgtam a starthelyen, hogy ez még nem elég aktív idő, jókorát tévedtem. A D-i szélben még a K-i csücsökig se merültem meg, de azért a mégis enyhén balos szélben inkább a jó öreg csücsök tartott. Illetve attól vagy 50m-el jobbra. Néha még termikes tekerészést is lehetett gyakorolni. De valami nagyon zavart. A varióm nem csipogott. Basszus! Elfelejtettem bekapcsolni a hangot. Előtte sima variónak használtam a motoron és a „motorzaj miatt úgysem hallom” elv miatt kikapcsoltam a hangot. Gyorsan korrigáltam, minek elégedetten hallgathattam varióm jól megszokott csipogását.
Márk sokszor fölöttem repült, de mikor a felhők közül előjött a napocska és elindult a termikképződés kis ügyeskedéssel sikerült fölé kerülnöm. Egészen jó mulatság volt. Főleg, mikor Béci is elstartolt végre. Jó sokáig hárman toltuk a lejtőn. Szinte az egész lejtőt használhattuk, de olykor a starthelytől kissé balra, vagy a túlsó csücsök mellett jókora buborékok szakadtak fel, amik olykor még 200 m-re is felvittek a starthely fölé. Ez ugyan kevésnek bizonyult egy távhoz, de nem is ez volt a cél. Aztán Márk elindult lefelé, mert már fázott a keze. Közben jöttek mások is, de végül Béci is leszállt. Onnan fentről ahol voltam, úgy tűnt elég közel szálltak le a villanyvezetékhez, ráadásul ott is hajtogattak. Akkor még nem értettem miért. De hát én örültem a kihasznált jó időnek és elhatároztam, ha már itt vagyok repülök egy jó órát. Közben mások is jöttek, néha elég lazán fogva föl a lejtőzési szabályokat, de hát ezt már jól ismertem, ezért nagyon észnél voltam. Nem volt elég betartani a szabályokat, még a másik szándékát is meg kellett figyelni, mert nem mindig volt jellemző a szabályok betartása. Mindenki a lejtőn akart maradni, ez pedig olykor hajmeresztő mutatványokban nyilvánult meg. A leghúzósabb számomra az volt, mikor a lejtőt balról látva szembejött egy ernyős. Természetesen jó nagy ívben kitértem bőven hagyva neki helyet a lejtőn, mert neki volt elsőbbsége. Aztán a legnagyobb megrökönyödésemre otthagyva a lejtőt, elfordult velem szemben. A vészjelző azonnal megszólalt bennem, gyorsan egészen kifordultam jobbra. Nem értettem a manővere okát. Aztán megértettem, mert bevágott elém visszafordulva a csücsök felé, engem teljesen letúrva a hegy oldaláról. Gondolom nem akarta megvárni míg elmegyünk egymás mellett, gyorsan vissza akart menni a csücsök emelőterébe.
A napra jellemzően, ezek után én mégis simán vissza tudtam menni a lejtőre. Fütyültem erre a kis közjátékra, nem jegyeztem meg ki volt ez a nem túl sportszerű „sporttárs”. Lejtőztem tovább, noha már kezdtem éhes lenni és az én kezem is fázott.
Azért kivártam az egy órát, végül elindultam a leszállóba, noha még lehetett volna maradni.
A leszálláshoz behelyezkedés érdekesen alakult, mert hátranézve azt láttam, hogy a többiek is jönnek leszállni. Kénytelen voltam a leszálló jobb szélére húzódni, és végül a kocsink közelében szálltam le. Lebegtetéskor vettem észre, hogy apró, tüskés bokorszálak nőttek a fű közé, ezért az ernyővel a fejem fölött elmentem egészen a Béciék leszállási pontjáig. Itt értettem meg, miért itt szálltak le és itt is hajtogattak; mert nagy selymes fű nőtt, ami nem tesz kárt az ernyő anyagában. Most már kifordulhattam és földre ejthettem a kupolát. Megérkeztem. Megrepültem az egy órát, negyedórával megfejelve azt. Mit mondjak? Jólesett.
Na, nem tudom mi történt itthon az elmúlt héten siklóernyős repülés ügyben, de én Szicíliában 30-ad magammal a Fly-Away-el belekóstoltam egy kevésbé ismert siklóernyős paradicsom lehetőségeibe. Az időjárás nem a legkedvezőbb volt,gyakran esős, erős szeles, de azért volt 3 napunk, amikor 3 különböző starthelyet kipróbálhattunk (meg továbbiakat is megnéztünk)a helyi egyik nagyon készséges és segítőkész kalauz segítségével. olyan hosszú , magas gericeket fedeztünk fel, amiről mindíg is csak álmodoztunk, és ebből nagyon sok repülhető is van errefelé. Az én egyéni reppenésem 6ó 40p. össz, és startoltunk 580m, 850m, és 1100m -es starthelyeken,kerülgettünk felhőket,lejtőztünk elképesztő hosszú és magas gerinceket, termikeltünk az árprilis közepihez hasonló időben 1,5-2,5 közötti kellemes emelésekben, majd a végén küzdeni kellett, hogy egyáltalán lejöjjünk a levegőből.
Na meg az esős és erősszeles napok is fantasztikus kirándulásokkal teltek, a kísérők(feleségek-barátnők) nagy megelégedésére Palermó,Cefalu,Etna,Taormina,és a sziget közepén található ókori Római, és középkori elképesztően gazdag épített és természeti látnivalóival.Simonics Péter nagyon színvonalas és élménydús túrát hozott össze ezen az eddig hazai siklórnyősök előtt ismeretlen terepen.
Megdöbbentő hírt osztott meg a Paramotor Srbije nevü hátimotoros társunk.Szlovén siklóernyősök Szarajevo környékén repültek,szerencsétlenségükre a szögesdróttal elkerített aknamezőre szálltak le,egyikük aknára lépett és súlyos sérüléseket szenvedett,a nemzetközi katonai rendfenntartó erők katonai helikopterével mentették ki!A hírt megosztottam az oldalamon!
Ma pedig a délelőttösök jártak jól Újlakin.Nekem 45p,és az antennákig becserkésztem a pályát.Leszállás után egyenként kellett az ujjaimba életet csiholnom. Jó párszor nyomni kellett a gyorsítót, különösen a vége felé.
Élénk szél volt, 17és 24km/ó között a starthelyen, a start nem volt egyszerű .A levegőben sem voltak 4-nél többen a hideg(-5)és az élénk szél miatt. Délután már inkább csodavárással telt, várták az almúlást, ami szerintem nem érkezett meg.De hát így jártak a délutánosok, pedig meg volt mondva, hogy délelőttös műszak lesz csak most szombaton...
Ma Óbuda, 35 p. Késő délután mentünk Lajti és E.T-vel, sehol senki, mert a windguru azt mondta:erős. Ehhez képest ha hangyányit kisebb a szél, már nem tartott volna meg. Kellemes gyogyi szerű sima idő. Állítólag napközben jókat repültek, de elkezdett szitálni a hó, meg különben is hideg van, meg a windguru is mást ígért,úgyhogy kora délután mindenki hazament a délelőttösök közül...
Ma nagyon kellemes repülés Csolnokon. Vagy 10-en gyűltünk össze, a starthelyen gyengécske szél, egymást biztattuk a starttal, de nem igazán tolongtak.Mire felhúztam az ernyőt, engedtem a nagyon kedves és igen előzékeny, segítőkész biztatásnak, és elsőnek elindultam, lesz ami lesz. Aztán megfogtam egy 0...0,1-es emelést, és addig ingáztam benne, míg nívó fölé kerültem. Ott meg lett belőle 0,2, majd 0,3. Már 5-6 perce fennt voltam, mire elindult sorjában a start. Aztán egy jó kis gyogyi alakult ki, nemsokára mind a 10-en a levegőbe kerültek.30p után elmentem hátra leszállni, mert 4 után már kezdett gyengülni az idő, és nem akartam megvárni, míg nívó alá kerülök. Ez így január közepén kellemes volt.
Egy dolog a határok megismerése, tágítása, egy másik dolog pedig az értelmetlen hülyeségek elkövetése. A fotó a pilisi webkamera képe a baleset környékén. Ne mondja senki, hogy ebben elstartolni a határok tágítását meg a fejlődés elősegítését jelenti. Egyetlen jó döntés a lesétálás lett volna. Pont.
Jól tudjuk, hogy a tudásunk határai bővíthetőek. De mindig tudnunk kell, hogy mihez képest bővítjük. "Szent őrülteknek" nagyon sokat köszönhet a világ, de ahhoz, hogy azzá válhasson bárki, ahhoz bizony tudás is szükséges. Kellenek az apró lépések is ahhoz, hogy biztonságosan tehessünk meg egy nagyobb ugrást.
Ez így van, egyetértek. Talán egy apróságot szeretnék hozzátenni. Fontos, hogy ismerjük a korlátainkat, de azt is tudnunk kell, hogy ha sosem vállajuk fel az ismeretlent, sosem fejlődünk. A siklóernyőzés döntések sorozata. És lesznek olyan körülmények, mikor bátran felvállalhatjuk a korlátainkat meghaladó helyzeteket, hogy fejlődhessünk.
Különben nem lenne pl. siklóernyős távrepülés. az első táv biztosan mindenkinek emlékezetes. És nem azért mert az volt a legnagyobb (remélem nem!).
Akkor és ott, mindenki hozott egy olyan döntést, hogy ezúttal nem az ismert leszálló biztonságában ér földet. Felvállalta az ismeretlent, áthágta a korlátait. És fejlődött; távreülő lett.
Nagyon nagy lépés (az egyik legnagyobb), amit mindenkinek önállóan kell eldöntenie; képes vagyok rá? Meg tudom csinálni? Mivel előtte sosem csinálta, nem tudhatja biztosan. Mérlegelnie kell és számára a válasz semmilyen tankönyvben nincs benne. Ha úgy érzi igen, akkor bizony át kell hágnia a korlátait, el kell indulnia távra. Ha jól sikerül, életre szóló élményt szerez és közben óriásit fejlődőtt, mert már egyszer megcsinálta! És akkor legközelebb is meg tudja! Kitolódtak a határok..
Hogy is fogalmazta ezt meg Ayrton Senna? "Egy adott napon, adott körülmények között azt gondolod, korlátaid vannak. Majd eléred a határt, és azt mondod 'Oké, ez a határ". Majd hirtelen egy kicsit továbblépsz. A gondolataid hatalmával, az eltökéltségeddel, az ösztönöddel és a tapasztalatoddal nagyon magasan tudsz repülni."
Szerintem előbb-utóbb úgyis szembe kell nézni a hiányosságokkal. Az Élet úgyis elénktolja azt, a repülésben is. Fontos, hogy AKKOR felkészültek legyünk szembenézni vele. És akkor egy korlátot máris feloldottunk..
Persze ez nem minden siklóernyősre igaz. Akiknek nincs megfelelő tehetségük a siklóernyőzésben, azok számára inkább maradjanak meg a korlátok, hiányosságok át nem hágása, vagy a nagyon apró lépésekben való fejlődés.
Ezerszer emlegetem én is,, hogy a balesetek jelentős része már a felszálláskor kódolódik, de jó esetben megússzák. Akkor kezdünk valamit tudni, ha a korlátainkkal, a hiányosságainkkal nagyjából tisztában vagyunk és tudjuk, hogy mit NEM szabad bevállalni.
Azért le a kalappal Laci bácsi előtt! Képes volt egy halódó zsákfaluból egy siklóernyős üdülőparadicsomot varázsolni, ahová még külföldről is járnak a repülni vágyók.
Mindezt olyan szintre felturbózni, hogy a falubeliek megértették; az oktatódomb nekik valóban kell! Nem csoda, hogy divat lett a szélzsák. Szinte egyfajta elkötelezettséget szimbolizál a falu és az oktatódomb között. Nem sűrűn látni ilyen összefogást.
Mindenesetre a recept adott a Csolnokiaknak! Egyenesen a szerzőtől!
Az alapfokú képzés legfontosabb eredménye kellene legyen, hogy a vizsgázott felelősen és kemény határozottsággal el tudja dönteni, hogy:
- az adott időjárásban
- az adott terepen
- a nála levő felszereléssel (ernyő-teljesítménnyel, beülő-védelemmel)
- és a meglévő tapasztalataival, ismereteivel, rutinjával
szabad-e a repülésbe kezdenie vagy sem!
Ennek átgondolásától aki eltekint azzal a meggondolással, hogy: "Ha már eljöttem ilyen messzire, akkor mindenképp repülni akarok!", bizony megnövekedett baleseti kockázatnak teszi ki magát. A bevállalási hajlamról van szó.
Nem azok járulnak hozzá jellemzően a baleseti statisztikához, akik szerint bizonytalan biztonsági körülmények között nem szégyen gyalog lejönni a starthelyről.
Az ernyőn volt műszaki, oszt annyi. Ismerve a körülményeket, örülhet, hogy egyálalán megtalálták a ködben, esőben, sötétben egy 8 méteres fa tetején. Az igaz, hogy volt nála GPS (azzal akart lenavigálni a ködben a leszállóig ) így meg tudta adni a koordinátáit, amit meg is kapott minden szerv, csak épp a kivonuló mentőseregnél nem volt GPS. A lába becsapódáskor sérült meg, beakadt két ág közé és gyakorlatilag az előrebukó ernyő ereje, sebessége törte el a bokáját : szárkapocs, boka, sarok.
Mellesleg a használtan vett, de jó állapotú ernyője is több helyen elszakadt, zsinórok is sérültek, az egyik hevedert el is kellett vágni. Mondjuk ez a legkisebb baja most a srácnak.
Magánvéleményem, hogy egy 5 perces lecsúszásnak eleve nem sok értelme van, de hogy még ráadásul valaki ekkora kockázatot vállal miatta, az a lehető leidiótább döntés egy starthelyen.
Egy kérdés egyébként felmerül bennem, vajon a szerencsétlenül járt sporttársnak volt-e egyáltalán ilyen barlangi mentőkkel kötött biztosítása. Merthogy ezt nem csak a Repülőszövetség intézi, hanem mindenki maga döntheti el, kéri-e, befizeti-e. Bagatell összeg, évi egyezer forintról van szó, és nagyon is jó helyre kerül... Nekem egyszer sajnálatos módon jól jött (én ugyan a földön vártam őket, de az ernyő leszedésében segítettek) és profik voltak, segítőkészek és nagyon jó fejek, az egész kalamajka tulajdonképpen egy jó élményként maradt meg!
Egy szó mint száz, semmiképp ne felejtsétek el kérni a barlangi mentős biztosítást!!
Legyünk realisták: nem lenne olyan nagy érvágás egy átlagos siklóernyősnek a napi parkolójegy, ha baráti mosolyra késztetné az önkormányzatot. De talán meg is előzhető, ha a Csolnokra járó siklóernyősök legalkalmasabb képviselője érdekegyeztető megbeszélést javasolna az önkormányzatnak. Ha Fedémesen sikerült annyira megszerettetni a siklóernyősöket a falubeliekkel, hogy amikor szükség volt rá, keményen kiálltak mellettünk, akkor talán Csolnokon sem lehetetlen. A községnek ugyanis turizmust jelenthet, ha a több napra ott megszállni szándékozók (pl. "B" vizsgára felkészítő tanfolyamra, vagy célraszálló versenyre felkészítő tábor szervezésére) olcsó falusi szálláshelyet találhatnak, amit persze népszerűsíteni kellene a siklóernyős honlapokon, konkrét cím- és telefonjegyzékkel, árlistával. Továbbá ahogy nálunk, úgy Csolnokon is vállalhatná helybéli terepjárós praktikus összegért a rendszeres visszaszállítást, helybéli erdészeti dolgozók a bozótirtást és terep karbantartást (a starthelypályázaton elnyert összegért), és az előre megrendelt ebédnek a starthelyre felszállítását, netán a nyári időszakra egy nagy zuhanyozó tartály telepítését, tűzrakó hely és tábori wc kialakítását, ahogy nálunk. Kezdeményezni kellene mielőbb a falunak és a repülni vágyóknak egyaránt kedvező együttműködés kidolgozását, hogy mire itt a tavasz, minden rendben legyen. Még egy apróság: nálunk a faluban divatos lett a szélzsák, lehet, hogy a csolnokiaknak is tetszene a kapuk mellé kitéve; ajándékozni kellene néhányat. Hozzánk, vagyis a varrónőnkhöz ( balazsbogesz@gmail.com ) már a szomszéd faluból is járni kezdtek szélzsákért a gyerekek...
Ha jól hallottam nemhivatalos forrásból, akkor a mentősöket tényleg minden elismerés megilleti, de most csak azért alkalmazták a sok kötszert, hogy a szintén elismerést érdemlő tűzoltók ne érezzék, hogy hiába vonultak ki, és elég lett volna, ha a barlangi mentők szedik le a fáról az alig sérültet... Mármint azért, mert a Repülőszövetség a Barlangi Mentőszolgálattal kötött szerződést a siklóernyős mentésekre, hogy ne a tűzoltóknak kelljen a komolyabb ügyeik mellett még egy fára akadt siklóernyős leszedéséhez is kivonulni. A médiák dolga lenne terjeszteni az infót, hogy a lakosság se a tűzoltókat zaklassa, ha siklóernyőst lát lógni valahol, hanem a barlangi mentőket!
Ez a kép csak erősíti bennem, hogy magyar mentők mennyire komolyan veszik munkájukat és a bokasérült siklóernyős lelkiismeretes ellátását maximális elánnal végrehajtották.. :-) Szóval vagy a mentők voltak túlbuzgók a kötszerfelhasználást illetően, és azért öltözött múmiává a siklóernyős, vagy az oktató akarta elbagatellizálni a dolgot...
