Bocsi! Mivel leült a téma, ezért rég jártam erre. Válaszom: Évek óta stressz helyzetben szorított a mellkasom, de refluxra gondoltam én is , a doki is. Az esemény előtt kb 3 órával már - szintén stresszhelyzetben - volt egy erős, éles szívtájéki fájdalom. Az eseményt megelőző percekben szintén stressz és erősebb fizika terhelésem volt, amikor is elfogyott a levegő, erős mellkasközéptáji szorító fájdalom, ami a hátközéptájra sugárzott ki. Nem pánikoltam, elkönyveltem hogy vége, ennyi volt az élet. A fájdalom addig tartott, amíg a mentőorvos nem adott valami injekciót, de lehet, hogy az infúziótól. Ezt nem tudom. A baj az volt, hogy sokára ért ki a rohammentő, messze volt Debrecen kardiológia. 4 óra elteltével kerültem az asztalra. Sokáig volt oxigén nélkül a szívizom csúcsi szegmense. Szívizom elhalás következett be, ami eléggé gáz a terhelhetőség és a további rögképződés lehetősége miatt. Szedem a Marfarin és a Klopidogrélt folyamatosan. Plusz még ötféle szívállapotjavítót. De melózok, mert a leszázalékolásnál a megállapított képesség csökkenést két év múlva felülvizsgálják és ebbe a mai fideszes görény világba nem lehet remélni semmit.
Kedves Omlia! olvastam, hogy bal kamrai infarktusod volt. Kérdéseim a következőek: Milyen előjeleket tapasztaltál? Éreztél-e valamilyen jelentősebb fájdalmat, pánikot, halálfélelmet, stb.? Meddig tartott?
A Cardio Service Point Kft. KARDIOLÓGIAI MAGÁNRENDELŐJEszeretettel várja mindazon személyeket, akik rövid várakozási idővel, diszkrét, gyors szakellátással , barátságos kultúrált környezetben, és korszerű diagnosztikus eszközökkel szeretnének gyógyulni. Előzetes bejelentkezés szükséges.
Rendelési idő: Kedd: 16:00-20:00-ig.
Rendelő orvosunk: Dr.Kerekes György (Kardiológus, Belgyógyász, Klinikai adjunktus)
Szívultrahang, Nyugalmi és Terheléses EKG, 24 órás EKG Holter, 24 órás vérnyomásmérés, ABI Boka-karindex, Vércukor és Koleszterin mérés, Testtömeg analízis, Vizsgálati csomagok, Szakorvosi konzultáció
Akciónk:
Bármelyik vizsgálati csomagunk igénybevétele esetén plusz 1 egyedi alapvizsgálat 50%-os árkedvezménnyel vehető igénybe!
Ingyenes receptfelírást biztosítunk ha arra szükség van. Számlát minden esetben adunk.
Valószínűleg a régi emberek a vallás, a hit miatt éltek tovább. Ez volt a streszz elkerülésének módja. Mit mondtak ha csapás érte őket? Büntetsz Uram mert vétkeztem, bocsásd meg bűneimet. Ha öröm, jó dolog köszöntött rájuk - Köszönöm Uram!.
És így elrendezték magukban a dolgokat, megnyugodtak, hogy nem mindig rajtuk múlnak a dolgok, de törekedtek a jóra. Szegény nagyanyám is mindig imádkozott este és utána jóízűt aludt.
A mai bonyolult világban nagyon nehéz hinni. Egy devizahiteles nem igen tudja elhinni, hogy ez az Úr büntetése, ott a csapás amit fel kellene dolgozni és erre nehéz tanácsot adni, hogy hogyan. A közösség lenne az egyetlen dolog ami segíthetne de a mai rendszer pont ennek az ellensége. Dolgozz látástól mikulásig aztán rohanj haza mert otthon is van még dolgod. A családra ne legyen időd, a gondjaidat meg oldd meg ahogy
Hát igen, vannak dolgok, amit úgymond örököl az ember. Azzal indul az ember és azt kell elfogadni és próbálni hozzá alkalmazkodni, vagy javítani is egy kicsit rajta. Szinte mindenkinek állandóan változásokkal, kihívásokkal (ami mind valójában stresszhelyzet) kell szembenéznie élete folyamán nap mint nap. Sok függ attól is, hogy ezekhez hogyan viszonyul az ember.
Az élettől, a létezéstől. Valszeg már gyerekkoromban depressziós voltam, de akkoriban (régen) nem volt gyermekpszichologus, vagy efféle. Apám is depressziós volt, és szintén stresszkirály. 54 éves korában stroke-ot kapott, fél év alatt szinte teljesen felépült (a beszédén azért sokáig érezhető volt a stroke.) 92 éves korában halt meg hosszú, nagyrészt boldogtalan élet után. Ő szintén saját apjától örökölte a depressziós hajlamot (én még ismertem). Ilyesféle, övékhez hasonló jövő áll(na) előttem, ha tán hagynám. Családom nincs. Inkább kivánjatok jóéjszakát.
Az én nagypapám is megélt 2 világháborút, pipázott, megitta a borát - mégis 93 évet élt. S ha nem esik le olyan szerencsétlenül az ágyról, hogy nem tudott felkelni (egyedül élt, eltörött a kulccsontja, megfázott lent), akkor meglehet még eléldegélt volna pár évet.....
Öregapám aki két háborút megélt, 98 évesen dohányzott, reggel pálinkázott, és megitta a borát is. Ő tudta, mi a fontos. Boldog volt. Nem méricskélt. Két kézzel osztogatott.
Komor helyzet. Én nem is kevéssel idősebb vagyok, és sajnos "stressz-király" , kórházban nem volta még, de a szorongások főhercege. Ez nem sok jót ígér nyilván.
56 múltam. A stresszen kívül semmi rizikófaktor. Se koleszterin, se cukor, se túlsúly, se dohányzás.
Egyszer csak elkapott és passz.
Most azon agyalok, hogy hogyan tovább.Sajnos a leszázalékolás lehetőségéről nem túl sok jót hallok. Egy szobatársam mesélte a kórházba - hasonló állapotban lévő szívvel - elsőre 30, fellebezés után 35 % -os mukaképességcsökkenést állapítottak meg neki.
Érdekes, hogy nincs érdeklődés e téma iránt. Amikor én bekerültem, szinte futószalagon csinálták a katéterezéseket. Vagyis ha az országos viszonyokat nézzük, akkor naponta min. 20-30 ember kerül infarktussal közelebbi ismeretségbe. Tehát vagyunk jópáran és egyre többen leszünk ezzel a problémával, de úgy tűnik inkább magukban morfondíroznak a sorstársak.
Hosszas kutakodás után nem találtam a témában topikot.
Ezért szeretnék arra kérni mindenkit, akinek van tapasztalata, hogy ossza meg itt. Segitsük egymást a nehéz helyzetünkön való továbblépében.
2013 augusztusában kaptam infarktust. 2 db sztent került beültetésre. Mivel a beavatkozásra 4 óra múlva került sor, jelentős balkamrai szívizom károsodás lépett fel, amely a kardiológusom szerint javulhat az első három hónapban. ( bemozdul) Voltam Balatonfürden a szanatóriumban, ami nem volt sikeres. Sőt. Szélsőségesen váltakozó minőségű az állapotom miatt két hete történt kontrolon bent tartottak és volt egy újabb katéterezés, amelyet követően arról tájékoztattak, hogy sajnos az sem elképzelhető, hogy további sztent beültetése válik szükségessé, mivel egy mellékér áteresztőképessége 40 %-on mérhető. A tehelhetőségem sem kielégítő. Ami érdekes, hogy nem a terheléskor lép fel légszomj, fulladás, hanem kb. úgy félóra múlva kezdődik egy erős rosszullét, ami eltart 5-6 órahosszáig és nem igazán segit rajta a Nitromint ( 0,5) mg. Abban reménykedtem, hogy 1-2 hónapon belül újra munkaképes leszek. Immár 3-ik hónapnál járva, erős kétségeim vannak.
Röviden ennyi.
Köszönet előre is azoknak, akik veszik a fáradságot.
(Ha van kérdés, én is szívesen válaszolok - már amennyiben "zöldfülüként" tudok - bárkinek.)
