Még megjegyezném, hogy a képen látható borító az első sorozaté volt, a második gerincére már rányomtatták a dolby system logót, illetve a kazetta cimkéjén már az akkor újnak számító Pepita-felirat került.
A kazetta célja - szerintem - az első LGT-vel közös Kovács Kati lp anyagának valamilyen szintű átmentése lehetett ( a Barta szerzemények ugyebár indexen voltak), viszont nem értem miért nem rakták rá a Közel a Naphoz teljes anyagát.
Köszönöm, nem árulom mivel nekem nincs is meg, csak láttam valahol, és én más lemezborítóra emlékszem, azért gondoltam, hogy valami ritkaság, vagy esetleg nem is eredeti.
Ritkaságnak számít, mivel 1977-ben - mikor megjelent - még a műsoros kazettákat elég kevés példányban gyártották le, (a kazetták pedig később a folyóiratok sorsára kerültek, azaz a legtöbbet kidobták) erről nem nagyon tudtam, hogy létezik, két éve fedeztem fel egy ismerősöm polcán. A saját példányomat pár hete szereztem be, ha árulni akarod, max. 1000 huf a reális ár, ha a kazetta cimkéje nincs letépve és a borító megvan, a szalag minőségétől függetlenül, viszont itt Magyarországon a régi kazettákat max. 5 ember gyűjti. Megjegyzem a legritkább hazai magnókazetta az Illés - Ne sírjatok lányok és az LGT - Mindig magasabbra albumok korabeli kazettaváltozatai. Ezekkel még a legfanatikusabb Illés- és LGT-rajongó ismerőseim sem találkoztak.
esetleg Szabadságdal? de az nem LGT (bár Presser-Sztevanovity). és nem is pont így van benne.
Rajta van a Szent István körút 14-en, illetve Zorán Körtánc- Kóló albumán
Én nem voltam még Párizsban én nem jártam még sivatagban s a tenger nagyon messze van de azt hallottam, ott is keresik
Én nem voltam még szabad madár én nem voltam még proletár én nem voltam még forradalmár de azt hallottam, ők is keresik
A szabadság, a szabadság egy nagyon híres dal a kottáját nem láttam sohasem, a szabadság, a szabadsaág egy nagyon édes dal megszédít, megcsal és szeretem
Én nem voltam még lázadó én nem voltam még elnyomó én nem voltam még alattvaló de azt hallottam, ők is keresik
A szabadság, a szabadság egy nagyon híres dal a kottáját nem láttam sohasem a szabadság, a szabadsaág egy nagyon édes dal megszédít, megcsal és szeretem
Én elmondanám, mit gondolok én megmutatnám, hogy milyen vagyok én megnyugodtam, hogy meghalok és ennél többet úgysem tehetek
(Kicsit off: visszatérve a "szurkálódós" riporter kérdésére, most általánosabban: egy remek interjú az általam nagyon kedvelt Roger Waterssel, s a mi érdekessé teszi, az PONT az hogy a kérdező nem fél feltenni az őt foglalkoztató "kellemetlenebb" kérdéseket sem, s így válik a beszélgetés VALÓDI eszmecserévé, izgalmas és valódi részvételt, gondolkodást, jelenlétet kívánó interjúvá:
(ja, ez amit írsz egyébként az "igazam van és kész, és nem akarok/tudok tovább érvelni" rövidebb megfogalmazása. A te választásod - ahogy te írod. :-) így van.)
különbözőek vagyunk, másra vagyunk érzékenyek: nekem a Te megjegyzésedből a "hazug, aljas, ostoba" sokkal fájóbb, bántóbb és (bocs) faragatlanabb, mint bármelyik sugalmazása vagy sejtetése, piszkálódása az interjúnak. Gondolom ezt azért is mert az én szótáramban a "hazugság", az "aljasság" az emberi értékek (hiányának) legalja, ezzel nem dobálózik az ember. A kérdésekre meg próbálok, de fikarcnyit se tudok rosszallóan nézni: sokan mondták tőlem függetlenül, hogy ez egy csipkelődősebb rovat, ilyen volt mindig is, szerettem is mindig is (amíg rendszeresen olvastam). Nem hallottam még SOHA bárkitől hogy ez így kiverte volna bárkinél a biztosítékot, ahogy te reagálsz.. De mondom: nem vagyunk egyformák! :-)
Nem, nem ezek voltak az első szavak amik eszembe jutottak. Csak alaposabb átolvasáskor fogalmazódott meg bennem.
A kérdező egy kérdését kivéve (médiaösszekapás) egy állítással próbálja meg szembesíteni az alanyt. Az állítások azonban minden esetben hazugságon alapulnak. Ezek a hazugságok egy távoli, egyhe állítástól egyre közelibb, trágárabb, sértőbb kijelentésig fokozódnak az interúban előrehaladva.
De igazad van, nem ostoba és primitív, inkább rafinált és aljas. Nekem ez jön le.
A HVG-ben (nem tudom most is az utolsó oldalon vannak-e), de mindig ilyen rövid provokatív kérdésekkel tűzdelt interjúk voltak (vannak) és politikusoktól kezdve művészekig sokan voltak a vendégei ennek az oldalnak.
Nekm nincs bajom a kérdésekkel, sem a válaszokkal.
A beszélgetés és az interjú között azért van különbség. Más leülni csipkelődni egy korsó sör mellé és más az, hogy pénzt kapok érte. A csipkelődést is lehet kulturáltan csinálni, de ez nem az volt.
A médiumoknak óriási a hatalma - sajnos - és a felelőssége is, hogy milyen képet rajzol az alanyokól. Még azt is el tudom képzelni, hogy ki lettek színesítve a mondatok, de azt is, hogy nem, az utóbbi esetben piros pont az újságírónak, hogy felvállalta a bunkó kérdéseit és nem szépítgetett rajtuk.
És ne felejtsük el, az interjúalany elsősorban ember. Van az a határ, amit, ha az újságíró átlép, az embert sérti és nem azt, amit az illető képvisel. Arra viszont kell reagálni. A kérdező lehet cinikus, a válaszadó nem? Miért is??
