Habsburg Ottó mondta egy interjúban, hogy, ha találkozott valahol olyan emberekkel, akiket korábban nem ismert, akkor tuti, hogy max. 5 percen belül valamelyikük elsütötte ezt a viccet.
jó ez jogos, akartam valami hasonlóan nagy baromságot mondani, mint az olvtárs, és lám, nem hogy hasonlót, nagyobbat is sikerült :) büszke vagyok magamra.
de, valószínűleg visszautasíthatta volna, de az esetben a klub is tudott volna neki kellemetlenségeket okozni (pl. nem adják el, de nem is játszik egy évig, stb.).
Hagyjuk szerintem, mint írtam hosszú távra vonatkozik.Lewandowski meg kihagyta a San Marino meccset, előtte meg gól Montenegrónak.De lényegtelen, mert nem egy kategória a 2 játékos.
2 héttel a hollandok elleni "sorsdöntő" meccs előtt klubjaikban csak vergődnek a legjobb játékosaink.
Ausztria sorsdöntő meccsre utazik a svédekhez. Lengyelország pedig az ukránokhoz. Valóban nem áll nekik a zászló, de kicsit könnyebb mint nekünk a hollandok ellen.
Azt pedig nehezen tudom elképzelni, hogy Lewandowski ne oldaná meg egy az egyben Guzmics, Lipták vagy Korcsmár ellen esetleg. Lehet abban bízni, hogy a címeres mez más, csak az a probléma, hogy általában klubcsapatoktól érkeznek, ahol "le vannak mérve"
közhely, de tényleg igaz, hogy ott a foci és a sport kitörési lehetőség, dicsőség, büszkeség, míg nálunk (ne menjünk bele, hogy a rendszerváltás óta eltelt időben kinek, vagy minek köszönhetően) ez épp fordítva van. a társadalom lenézi a sportolókat, kevés családban merül fel, hogy ha a gyerek okos és intelligens, akkor legyen sportoló (kivételek persze vannak, a vívás és a vízilabda pl.), sőt, inkább eltérítik őket pl. a foci irányából.
Ez megint egy másik kérdés. De ha nem lennének Husztik, Dzsudzsákok, Gerák, akkor itt nem arról beszélnénk, hogy lehet esélyünk a 2 helyre a csoportban (esetleg egy megfelelő edzővel lenne is...), hanem elkerüljük e az utolsó helyet.
félreértesz: én is azt mondom, hogy a külföldi klubsiker szükséges feltétele a jó válogatottnak, de az is tuti, hogy ezerszer láttuk már, önmagában nem elégséges.
Huszti hannoveri sikereinek "csak" annyira örvendek, hogy büszke vagyok rá, ha egy magyar játékos ér el kiemelkedő sikert, illetve Sanyibá utáni szöv. kapitány, ne egy leépült padozó játékost hívjon vissza a csapatba, hanem egy Bundesliga topjátékost. Előbbi esetén (és a többi válogatott játékos hasonló szereplésénél), te hiába ülsz le szurkolni a válogatottnak, megfelelő eredményt nem fogsz kapni.
Tegnap Bozsik volt. A szervezést stb elnézve (ha az akadémiákon sem végeznek kimagasló munkát) kb 30 év mulva se leszünk sehol. Cumi-cumi hátán minden szinten.
de hányszor láttuk már, hogy hiába parádézik valaki a saját csapatában (Dárdai, Lisztes, szegény Fehér Miki, Király, Huszti stb.), ha a válogatottban az első adandó alkalommal összecsuklik mint a nedves zokni.
A mostani bosnyák válogatott egy "sorsdöntő" meccsen akármikor gurítana nekünk 3-4 gólt. Európa egyik legjobb válogatottja lett.
Szinte minden játékosuk erős bajnokságban játszik, szóval jó Isten óvjon meg minket attól, hogy Dzekoékkal jövőre egy csoportba kerüljünk.
Azon gondolkoztam (és lehet már írtam), hogy ha Jugoszlávia nem bomlik fel akkor a mostani szerb-horvát-bosnyák-macedón-montenegrói-szlovéniai válogatottból szerintem EB/VB győzelemre esélyes csapatot lehetne kiállítani. Pláne ha bele számoljuk azokat a játékosokat akik a háború vagy a közelgő háború miatt például svájci vagy svéd állampolgárok lettek.
Még egy olyan keret, ahol Bayern, Schalke, Nürnberg, Werder, Mainz, Stuttgart, Stoke, Bologna, Dinamo Kijev, Levante (= Ausztria) vagy Dortmund, Hannover, Hofenheim Arsenal, Torino, Udinese, Sampdoria, Reims, Club Brugge (= Lengyelország) játékosok vannak, se elég semmire.
ja, hát persze, hogy nem, és azt sem mondom, hogy mindenképpen meghatározó játékosa lesz a Schalkénak a jövőben, csak egyszerűen megakadt a szemem KK bravúros megállapításán.
tudom mire gondolsz, én sem értem, hogy miért lepődök még meg.
