Mástól is hallottam, hogy Feke, aki amúgy igen jó énekes, leadott a szinvonalából Szegeden vagyis talán nem akart a sok rossz énekes mellett kitűnni. Micsoda szolidarítás!
Nem azért barbárok ezek, barátom, mert keletről jöttek, arról nem tehetnek, hanem mert kifulladásig, körmük szakadtáig gyűlöldk egymást. mindenki rossz, aki nem magyar, és minden magyar eredendően rossz.
Írja Boldizsár Miklós az "Ezredforduló" című darabban.
Én valahogy nem érzékelem azt a zsigeri gyűlöletet, amihez elég egy vitatott színházi előadás, hogy robbanjon. Magyar-magyar között főleg nem. De talán másként sem. Itt, mintha az utca embere átlátna a szitán és nem engedi, hogy a politika egymás ellen fordítson barátot, családtagot. Habár a széthúzás árnya már itt is megjelent. De küzdünk ellene.
Tudod, én mindig Magyarországon szerettem volna élni. Most már valahogy nem. Pedig, per pillanat, az volna nekem a leglogikusabb lépés. Ott élnek a gyerekeim. De visszariaszt az a hangulat, aminek élő példája ez a hisztéria is.
Alföldi egyáltalán nem vette komolyan a darabot, mert ha azt tette volna, akkor énekelni tudó színészeket választott volna főszereplőnek. A másik része a komolytalanságnak az, hogy a rendezés a koncepció teljes hiányával küszködik (leszámítva a homofób-, antiszemita- és keresztény-ellenes szálat, amiben valóban volt koncepció, csak hát ebből meg a magyarok jó része nem kér egy ezeréves történelmi darab kapcsán).
Rendkívül izgalmasnak és felkavarónak tartja Bródy János Alföldi Róbert István, a király rendezését. A szövegíró az MTI-nek elmondta: az előadás hatását az 1983-as bemutatóhoz tudja hasonlítani, és örül, mert Alföldi komolyan vette a darabot.
Az emberi kultúra tele van gyanús szexuális orientációjú figurákkal. Ha mindezeket kirostálnánk, nem sok maradna. A színház és film világában különösen felülreprezentáltak.
Speciel számomra ez közömbös, rám nem hatnak szexuálisan, ezért nem foglalkozom vele.
Szerintem Kolozsvár elfogadná ezt is. Habár az utóbbi időben mi is kezdünk érzékenyek lenni a széthúzás témára. És aztán mi patetikusak is vagyunk. Habár már nem annyira, mint valaha...
Aztán....Székely Himnusz? Egy István-Koppány konfliktus témánál? Le vele! Anakronizmus! Persze, viccelek... Végülis, Sarolt egy erdélyi gyula lánya volt...
Igen, szvsz az újraértelmezés gáz. Az más kérdés, hogy az alapgondolatok a változó helyzetben is aktualitásként jeleníthetőek meg.
szerinted Alföldi kiherélte a mondanivalót?
Szerintem kissé ezt tette...
Az a fajta nihilizmusba hajló élet és világfelfogás, amit ő (is) képvisel, meglehetősen távol esik annak a kornak a szellemétől. (mondjuk az ismert történelmi korok legtöbbjének szellemétől távol esik)
Ezért lett a két főszereplő "koridegen", nem a jelemzek miatt. Ezért hibádzott a darabból az egység, mert a mellékszereplők is kissé a történettől függetlenítve jelenítették meg a rendezői koncepció elemeit.
Ennek a rendezésnek is megvannak a maga értékei, Alföldi vitathatatlanul nagy tehetséggel tette most is a dolgát, csak szerintem ez a darab nem erre alkalmas.
Azzal mindig lyukrafutnak az emberek, ha a maguk "rögeszméjének" akarnak mindent megfeleltetni.
