Zsíron kell megdinsztelni, kevés sót kell hozzáadni. Mivel mi a szárát előzetesen nem távolítjuk el, ezért a következő lépés krumplinyomón történő átnyomatás. Ezután újra forraljuk, forrón üvegbe töltjük, az üveget fejre állítjuk (ehhez jól záródó lapka kell). 20 perc múlva vissza lehet fordítani, majd polcra lehet tenni. Felhasználáskor csak édesítőszer, pl. kristálycukor vagy méz és tejszín hozzáadása szükséges.
Engem inkább az eltevés módszere érdekelne. Zsiradékon fonnyasztva, passzírozva, utólag kidunsztolva? Mert én erre emlékszem, de szerintem sose csináltam. De megismerem, mindig is szedtük.
Új év, új induló szezon! Nem tudom, észrevettétek-e, hogy a természet megkezdte idén is adományainak sorát rendelkezésünkre bocsátani. Ennek ékes bizonyítéka a mellékelt képen látható. Igaz, egyenlőre nem különleges lekvárról, hanem különleges réti vadsóskáról van szó. Az első gyűjtésünk eredményét láthatjátok.
Nyitott szemmel alaposan körbejártam, körbe keróztam a környékünket. Vasúti sínpályák, bekötő földutak mellett nagyon sok bokorsor található. Ligetes, rétes tájak szélén sem ritka a kökény, a galagonya, a csipke bokor. Csak az asztfalt utak közvetlen mentét kell elkerülni. Nem egy lelőhelyet úgy fedeztünk fel, hogy gépkocsiból kitekintve 50-100 m-re megláttuk a kékellő bokorsort. Volt rá példa, hogy néhány nap múlva 40-50 km-re is elautóztunk a kökényért. Kirándulásnak sem rossz. Ha a benzinköltséget veted egybe a piacon megvásárolható kökény (2000 Ft. kínálati ár) vagy kökény lekvár árával, akkor a magad szedett gyümölcs szinte ingyenben van. Nem beszélve arról, nem tudod, hogy a piacon megvásárolható lekvárban mennyi cukor van? Szóval, csak rajta!
Az idei kökénylekvár főzés képekben. Kb. 20-25 kg kökény (még magosan), 3 kg cukor és más semmi. Az első képen még közvetlenül a fagyóból történt kivétel utáni állapot látható.
A földi bodza termése az egyedül nem mérgező rész a növényen. Az is csak főzés után. A belőle készült lekvár BORZAG lekvárnak hívják egyes helyeken. Főzés közben állítólag lábszagú. Én csak normál fás bodzából főztem idáig, igaz került bele némi földi bodza bogyó is.
Erdélyből. Minden augusztusban megyünk, én üvegekkel és egyéb hozzávalóval felszerelkezve, már vagy 9 éve. De tudok olyanról, aki hazaindulás előtt veszi meg, és itthon főzi. Tavaly találkoztam olyan hazai párral, akik a forrásnál mosták, és tették tiszta edénybe hazahozatal előtt. A munka nagy része a mosás-tisztítás. Ott, ahol szedik (én a Bucsinon, vagy a hozzá vezető úton veszem) már évek óta 30-50 lei egy 5 literes vödörrel. Alkudni kötelező, ha drága, tovább kell menni. Ahol terem, egyesek ebből élnek nyáron (meg málnából, mogyoróból, és nem ilyen kánikulában gombából).
Aki szereti kipróbálni magát az alábbi linken egy nagyon különleges lekvárt készítéséről tájékozódhat, és mindez szinte ingyen. Én kipróbáltam, elkészítettem, és mennyei finom lett! :-)))
Hol szerzed be az áfonyát? Én idén csak saját sárgabarackot raktam el,kb. 20 üveg lett,de van négyéves is egy csomó. Fele csokis. Az nagyon finom:) Meg eperlekvár is van még,a feketeerdő fogy. De a lényeg,honnan vagy áfonyád???
Nálam készült idén sok-sok eperdzsem, majd ribizli, feketeribizli, málna, meggy. Ezzel ki is merült a sajáttermésű gyümölcs, még esetleg egy kis őszibarack kerül, ha nem győzöm elég gyorsan készíteni a befőttet, és túlérik. Vásároltam sárgabarckot, lett vagy 40 üveggel, de ezt többnyire nem mi esszük, hanem anyósom. Még ma is főztem be 12 újabb üveggel, mert kicsi lányom mégis hazalátogat 2 hét múlva, és náluk nincs sárgabarack. Drágábban vettem, mint korábban, és nem is volt valami finom barack, de hát ilyenkor már nem nagyon lehet válogatni.
Aztán vettem 6 db 5 literes vödör áfonyát, persze az ebből készült lekvárok is nagyrészt mások asztalán landolnak, de azért ennyiből jut nekünk is bőven.
Ami nem sikerült, az az erdei málna. Venni nem akartam, de ahol korábbi években szedtünk, kipusztult, újabb helyet pedig nem kerestünk.
Szilvát idén nem főzök, van még bőven a tavalyiból.
