Mindannyian saját tetteink rabszolgái vagyunk, miért haragudnánk emiatt másokra? Testünk, ez az eszköz, csak rövid ideig áll rendelkezésünkre, erre az életre. Ugyanúgy, ahogy az utazó áll meg egy pihenőhelynél, a létezés útján haladó lélek is csak elidőzik egy életben.
Életünk legfontosabb dolgai nem rendkívüliek vagy grandiózusak. A legfontosabbak azok a pillanatok, melyekben úgy érezzük, valaki megérintett. Tetteink, szavaink és gondolataink meghatározzák karmánkat, vagyis azt, hogy boldogság vagy szenvedés lesz-e osztályrészünk. Csakis folyamatos gyakorlással szilárdulnak meg szokásaink, és csakis így tudunk elszántan ellenállni negatív hajlamainknak.
Volt egyszer egy öregember, aki egy oázis szélén üldögélt a Közel Keleten, egy város kapujában. Egy napon, odament hozzá egy fiatalember és megkérdezte tőle: - Soha nem jártam még itt. Milyenek e város lakói? - Az öreg, egy kérdéssel válaszolt neki: - Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz? - Egoisták és rosszak. Ezért örülök, hogy eljöttem onnan. - Pontosan ilyenek e városnak a lakói is - válaszolt az öreg. Nem sokkal később, egy másik fiatalember közeledett emberünkhöz és ugyanazt a kérdést tette fel neki: - Most érkeztem erre a vidékre. Milyenek e városnak a lakói? Emberünk, ugyanazzal a kérdéssel válaszolt neki: - Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz? - Jók voltak és együtt érzőek, vendégfogadók és becsületesek. Nagyon sok barátom volt köztük és nehezemre esett elhagyni őket. - Ilyenek ennek a városnak is a lakói, - válaszolt neki az öreg. Egy kereskedő, aki épp inni vitte a tevéit, meghallotta ezt a párbeszédet és miközben a második fiatalember távolodott, odafordulva az öreghez, vádló hangon így szólt hozzá: - Hogy adhatsz két teljesen különböző választ, két személynek a hozzád intézett ugyanolyan kérdésére? - Fiam, mindenki a szívében hordja a saját világát. Az, aki semmi jót nem talált a múltban, itt sem fog semmi jót találni. Ellenben, az, akinek egy másik városban barátai voltak, itt is hűséges és bizalmas barátokat fog találni. Mivelhogy tudod, az emberek nem mások, mint amit mi képesek vagyunk bennük megtalálni.
- Így érvel az ostoba: ez a föld, ez az otthon az enyém, ezek itt a gyermekeim. Íme minden együtt van, hogy teljes legyen a boldogságom - mondta Buddha a tanítványainak. Hallgatói megkérdezték: - Miért ostoba az efféle gondolkodás? - Mert aki ezt mondja, az azt sem érti, hogy még ő maga sem a saját tulajdona. Valóban semmit sem birtoklunk, csak őrizzük egy ideig. Aki képtelen a dolgokat továbbadni, azt a dolgok birtokolják. Bármi legyen a kincsed, úgy tartsd a kezedben, mintha vizet markolnál. Ha nem így teszel, és ha tenyeredbe zárod, összenyomod. Ha magadhoz láncolod, a lényegétől fosztod meg. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad. Ez az igazi boldogság!
Az egész univerzumot behálózza az ok-okozat törvénye. Nincs egyetlen dolog, egyetlen esemény sem a belső, sem a külső világban, amelynek ne lenne oka, és minden oknak szükségszerűen ki kell váltania valamilyen hatást.
Az élet legfőbb célja,hogy helyesen éljünk, helyesen gondolkodjunk, helyesen cselekedjünk. A lélek elsorvad, amikor minden figyelmünket a testre összpontosítjuk.
Amikor megszülettél, sírtál, és mindenki körülötted mosolygott. Éld úgy az életed, hogy mikor meghalsz, te legyél az egyetlen, aki mosolyog, és mindenki körülötted sírjon.
- Miért nem mentek oda, ahol nincs se hideg, se meleg? - válaszolta Tozan.
- Van olyan hely?
- Mikor hideg van, legyen benned is hideg, mikor meleg van, legyen benned is meleg. - jegyezte meg a Mester.
ZEN BUDDHISTA KOAN
A meleg és a hideg az élet kényelmetlenségeit, nehézségeit jelentik. Ha valaki nehézségek előtt áll, mit tesz? Elmenekül? Az élet problémái elől gyakran nem lehet elmenekülni. A Zen azt mondja: Legyenek nehézségeid! Ha forróság van, ne kiabálj: Jaj, forróság van, mit csináljak? Ahelyett, hogy panaszkodsz, vagy menekülni próbálsz, légy forró Te is! Bármi történik, ha teljesen azonosulunk vele, győztesek leszünk győzelem nélkül is.
A pokol kapui Egy Nobushige nevezetű katona elment Hakuinhoz - a zen mesterhez - és a következő kérdést tette fel neki: - Valóban létezik Paradicsom és Pokol? - Ki vagy te? - kérdezte Hakuin. - Szamuráj vagyok - válaszolta a harcos. - Te? Szamuráj? - kiáltott fel Hakuin. - Miféle uralkodó fogadna fel téged testőréül? Hiszen olyan a képed mint egy koldusé! Nobushige annyira feldühödött, hogy már-már kardot rántott, de Hakuin csak folytatta: - Szóval kardod is van. Biztosan az is olyan tompa mint a fejed! Amint Nobushige kardot rántott, Hakuin megjegyezte: - Innen nyílnak a Pokol kapui. E szavakra a katona - megértvén a mester tanítását - visszadugta kardját a hüvelyébe és fejet hajtott. - És innen a Paradicsomé - mondta Hakuin. (Zen történet)
Egészen más, ha valaki tanításával hat, vagy eleven erővel, a növekedés erejével. A bodhiszattva egészen addig tanítómester, míg buddha nem lesz belőle, attól kezdve viszont eleven erő, valamilyen vonatkozásban szervező, életet adó erővel hat.
És vajon mi a zen buddhizmus? A zen sohasem beszél abszolútumokról vagy az ellentét világról. Nem próbálja megmagyarázni az ürességet, az igazságot vagy a teljes világot. A zen gyakorlás sohasem magyaráz meg semmit. A zen egyszerűen rámutat közvetlenül az elménkre, igazi önmagunkra, mégpedig úgy, hogy közvetlenül elérhessük a megvilágosodást, és segíthessünk minden lénynek. Így a zenben nincs hangsúly sem a nyelven, sem a tanuláson – a zenben egyszerűen a meditáció gyakorlása van. A zen tanítás sohasem vizsgálja az ellentét világot, sohasem vizsgálja az abszolútumot, és sohasem beszél a teljes világról. Minden zen tanítás egyszerűen az elmédre mutat, éppen ebben a pillanatban. Mit csinálsz most? A zen tanítás mindig visszavisz bennünket oda, amit „pillanat világnak” nevezhetünk. Ez a pillanat nagyon fontos. Egy pillanatban benne van minden. A pillanatban végtelen idő és végtelen tér van. A pillanatban az igaz út van, az igazság van és a helyes élet van, és a pillanatban nincs semmi. Így ha eléred a pillanatot, közvetlenül elérsz mindent. Ez a zen buddhizmus. Nincs elme, nincs Buddha, nincs isten, nincs semmi! És mégis van elme, van Buddha, van isten, van minden! Ennek megtapasztalása a zen buddhizmus.Seung Sahn
Hol van a múlt? Hol van a jövő? Nem találhatod meg őket sehol. Mindenki tudja ezt, és megelégszik azzal a hittel, hogy legalább a jelen létezik és valóságos. Mégis, ha a jelenre azt mondod, hogy létezik, még az is éppen olyan nagy tévedés. Hol van a jelen? Miközben jelent mondasz, az már a múlt. A pillanat, amelyben kimondod a jelen szót, már a múlté. A gondolkodásod hozza létre a múltat, a jelent és a jövőt, így jön létre a te időd.
Gyertyák ezreit gyújthatjuk meg egyetlen gyertyáról, és a gyertya élete ezzel nem lesz rövidebb. A boldogság soha nem csökken, ha megosztjuk valakivel.
