Hol van a múlt? Hol van a jövő? Nem találhatod meg őket sehol. Mindenki tudja ezt, és megelégszik azzal a hittel, hogy legalább a jelen létezik és valóságos. Mégis, ha a jelenre azt mondod, hogy létezik, még az is éppen olyan nagy tévedés. Hol van a jelen? Miközben jelent mondasz, az már a múlt. A pillanat, amelyben kimondod a jelen szót, már a múlté. A gondolkodásod hozza létre a múltat, a jelent és a jövőt, így jön létre a te időd.
Gyertyák ezreit gyújthatjuk meg egyetlen gyertyáról, és a gyertya élete ezzel nem lesz rövidebb. A boldogság soha nem csökken, ha megosztjuk valakivel.
"Az önzetlen, emberbaráti magatartás kialakítása létfontosságú mai világunkban. Ha különböző szempontokból vizsgáljuk a kérdést, például tanulmányozzuk modern életvitelünk komplexitását, egymásra utaltságunkat, akkor fokozatosan észre fogjuk venni a változást életszemléletünkben. Így amikor "másokról" beszélünk, másokra gondolunk, többé nem fogjuk őket semmibe venni, és számunkra jelentéktelenként kezelni. Többé nem leszünk közönyösek."
Azt kérdem, felhasználhatják-e a zent a festőművészek, ahogyan Sesshu, a nagy mester tehette, hogy elérje a komoly művészi alkotáshoz szükséges tudatállapotot. A mester azt felelte:
- A zen nem olyasmi, ami "felhasználható"; a zen művészet nem más, mint a zen szellem kifejeződése.
Amikor elménket minden körülmények között tisztán tartjuk mindenféle szennytől, azt nevezik "eszmenélküliségnek".
Elménknek távol kell állnia minden külső körülménytől, és semmiképp sem engedhetjük, hogy azok befolyásolják elménk működését. Ám nagy hiba elfojtani elménkben mindenfajta gondolkodást, mert még ha meg tudnánk is szabadulni minden gondolattól, és közvetlenül ezután meghalnánk, akkor is újraszületnénk másutt.
“Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad.” (Buddha
Létünk olyan, mint a vonuló őszi felhők, A lényeg születését és halálát látni olyan, mint egy tánc látványa, Egy emberöltő annyi, mint egy fényvillanás az égen, Úgy elsuhan, mint a hegyi patak a meredek hegyoldalon.
