Húsz éve volt a mexikói vb és a szovjetektől elszenvedett 0-6-os vereség. Mégis a legtöbben a mai napig emlékeznek nemcsak a meccsre, de arra is, miként, milyen körülmények között élték meg. Az Index munkatársai közül volt, aki sírt, mások nem értették a felnőtteket, míg akadt, aki egyből a vereség után már azt számolta, miként juthatunk tovább. Ő később megbukott matekból.
Urugay két arany. Az egyik 24-ből, a másik 28-ból. Látva merre tart az olimpiai eszme, meg úgy általában az olimpiai sportágak (BMX bazzzeg), én elcserélnék vagy 50 aranyat a foci sikereikre.
Nem, 44 év telt el, és mi még mindig Marseille terhét nyögjük.
Uruguay lakossága éppen harmada Magyarország lakosságának. Egyrészt ott ugye hatalmas hagyományai vannak a fodballnak, másrészt pedig nyilván sokkal kevesebb a semmit sem bizonyított, de hatalmas arcberendezéssel rendelkező Szakértő. Meg aztán a gyerekek nagy része sem a faszbukot nyomogatja naphosszat az okostelón, hanem reggeltől estig focizik.
Értem. Ugyanazt írtad mint amit én. Náluk a foci tízszer fontosabb mint bármi más, csak a foci létezik, nálunk ez elképzelhetetlen. Persze nem is hagyták lerohadni.
így van. Nem attól vagyunk szarok, hanem azóta folyamatosan szarok vagyunk. Már ha szar alatt a soha semmire kvalifikációt és a nk-i sztárok hiányát értjük.
így viszont a 0:6 elveszíti a relevanciáját a folyamatban
mi attól függetlenül szarok vagyunk, ők attól függetlenül nem. teljesen nyilvánvaló, hogy egy-egy nem várt lebőgés maximum mondjuk egy generációt vethet vissza
ez egy ilyen költői kép akart lenni, most megpróbálom egyszerűbben megfogalmazni: mi azóta is a szarban dagonyázunk jobbára, míg az uruk tényezők a világ futballjában, eredményeket érnek el, sztárokat nevelnek ki, stb.
erre a szovjet meccsre visszagondolva nekem egyre többször egy másik mexikói meccs jut az eszembe: Dánia-Uruguay. Ez majdnem ugyanazt az eredményt hozta, mint a miénk (6-1 lett), gyakorlatilag tönkrezúzták az urukat, akiktől a mai bírói felfogás szerint kb 3-4 embert le kellett volna küldeni a pályáról (így csak egy piros lett), játékban és morálisan is romokban hevertek.
Ehhez képest eltelt 27 év, és mi még mindig Irapuato terhét nyögjük, míg Uruguay lapozott, és megmaradt az a vereség egy szar emléknek.
Vagy meglehet, hogy egész máshogy történik. De mindegy, mert a nyilvánvalóan irreális 0-6 ezért vagy azért, de megtörtént, nem jutottunk tovább, és néhány év alatt pedig el is jutottunk arra szintre, hogy egy élcsapattal szembeni 4-6 gólos vereség reális legyen, és a hegyiivánokon nevelkedett szurkolók pedig mindezt és - visszanézve nagy okosan - már a szovjetek ellenit is normálisnak tartsák.
"Ettől függetlenül tartom, több volt abban a vb-ben..."
Ha kettővel jobb a gólarányunk, tovább is jutottunk volna :)
Akkor meglehet a 16 között kaptunk volna egy katasztrofális verést (talán Argentína lett volna az ellenfelünk?), és azt a három sima vereséget itthon ugyanolyan csalódással és döbbenettel fogadták volna, mint ezt a 0:6-ot azonnali kiseéssel. Végh Antal is ugyanúgy megírta volna azt a fröcsögéssel teli könyvet, csak a címe lett volna más...
