Senki sem tisztul meg attól, hogy tovább hempereg a sárban, és hosszasan kesereg jelenlegi vagy múltbéli gyengeségein. Ez a viselkedés egyrészt önmarcangoló magányhoz vezet, másrészt eltakarja előlünk az „itt és most” nagyszerű lehetőségeit."
Egy nyugati újságíró elhatározta, hogy könyvet ír a zen buddhizmus lényegéről. Hónapokat készült előre, beköltözött egy kolostorba, és megannyi interjút csinált a szerzetesekkel: mesterekkel és tanítványokkal egyaránt. A végeredményt hetekig ollózta, mire sikerült összehoznia valami könyv-szerűséget a dologból. Azonban akárhányszor olvasta újra, nem volt elégedett a művel, s ezért úgy döntött nem adja ki. Azért a kéziratot mégiscsak megmutatta a kolostor vezetőjének, aki miután elolvasta magához hívatta az újságírót.
– Ez egyszerűen zseniális. – lelkendezett az öreg szerzetes. – Tökéletesen összefoglalja a zen leglényegibb tanításait!
– Dehát ez a könyv nem is szól semmiről! – hüledezett értetlenül az újságíró.
Csao-csou nyaral Egy nyári nap Csao-csou és tanítványa, Ven-jüan azon vetélkedett, melyikük tud mélyebbre alázkodni. Abban egyeztek meg, hogy aki alulmarad, az nyer egy süteményt.– Én szamár vagyok – kezdte Csao-csou.– Én a szamár fara – folytatta Ven-jüan.– Én a szamár ganéja.– Én meg a kukac a ganéjában.– Mit csinálsz ott?– Nyaralok.– Nyertél – adta fel Csao-csou, és kérte a süteményt.
Ha valamikor kiestünk egy tökéletes állapotból, akkor az nem volt tökéletes, és nem lehetünk bizonyosak afelől, hogy ez nem ismétlődhet meg. A zavarodottság mindig is jelen volt.
Ha meg akarod változtatni a világot, először próbálj valamit jobbá tenni, megváltoztatni magadon. Ez segít megváltoztatni a családodat, a barátaidat, aztán így kell folytatni egyre nagyobb és nagyobb körben. Minden, amit teszünk, hatással lesz valamire és valakire.
