A mayerlingi tragédiának nincs olyan mozzanata, amit ne vitattak volna. Csupán egyetlen dolog tartja magát sziklaszilárdan, az, hogy a halottas ágy helyén áll az oltár, mert ezt a császár így rendelte.
Nos, a császár nem részletezte a dolgot, egyetlen szóval intézte el: lerombolni!
Talán indulatból, mindenesetre hamar döntött: parancsszóval.
Talán mert tisztában volt vele, hogy kultikus hellyé válna.
Talán mert tudta, hogy fiának népszerűsége túlzottan is nagy volt.
A parancs Rudolf vadászkastélyának lerombolásáról és a berendezés megsemmisítéséről szólt, méghozzá a lehető legrövidebb időn belül.
A környékbeli mesterek, akik csákánnyal nekiláttak, felfogták, miről van szó, voltak, akik a szoba tapétájából vittek haza a zsebükben egy-egy darabot.
Sőt, az értékesebb bútorokat is széthordták. Volt rá két napjuk!
Mindezt onnan lehet tudni, hogy a Rudolf emlékét őrző szervezet honlapot hozott létre, és még mindig reménykednek benne, hogy kerülhetnek elő további tárgyak. Látható, hogy ezt-azt már megtaláltak, beazonosítottak.
A császár még azt sem tűrte el, hogy a kastélyban Rudolf szobája eredeti formájában fennmaradjon. Az évfordulóra készült Rudolf-kiállítás is megmutatta, mennyire szegényes anyag maradt utána.
A lényegre visszatérve: a halottas szoba egy félemeleten helyezkedett el, a lerombolt épület helyén senki nem rajzolta körül, hol állhatott az ágy, erre a képtelenségre már sokan felhívták a figyelmet. Az oltárnak mely magasságában lett volna?
Az építészek arra is felhívják a figyelmet, hogy a templom nem is ott áll, ahol a vadászlak szobái voltak.
Ha valaki járt már Mayerlingben, és Rudolf nyomát kereste, akkor csupán a glorietthez mehetett el, mert ott biztosan járt Rudolf, és azok a falak ma is állnak. És éppen ez a bizonyítéka annak, hogy a kápolna köszönőviszonyban sincsen a halottas ággyal. A gloriett ugyanis a bizonyíték a laikus számára is, hogy fizikai képtelenségről van szó.
A lerombolt vadászlakról ugyanis számos rajz, sőt fotó maradt fenn, rajta a gloriettel. Tessék összevetni a szobák helyét a templom helyével.
A parancs csak annyi volt, hogy Rudolf életfogytig tartó bűnbánásra van ítélve a templom rá a tanú, nagyjából oda is építsék, de a nevét se ejtsék ki előtte. Életében is gyűlölte, holtában még inkább.
Hogy az épületbe mit magyarázott bele a kegyes utókor, az más kérdés. A császár nem az ájtatoskodásáról volt ismert. Ez egy megsemmisítő ítélet volt, nem megbánás, végképp nem efféle szakrális szentimentalizmus. A halottas ágyával pedig végképp nem törődött, ahogyan az emlékével sem.
Az egyetlen hiteles emlékművet az édesanyja emelte Rudolfnak Korfu szigetén, az udvarában, ahova a császár soha életében nem tette be a lábát. Csupán a fia
Sissi
Mária valéria
Ő Gizella,
Nené,
Sissi(elvileg)